Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-17 / 192. szám
« 1 Három évtized Komamat jarva a látogatónak az a benyomása támad, hogy az egész ország egy hatalmas építőtelep. Üj és új üzemek épülnek Bukarestben, Brassóban, Kolozsvárt, Iasiban, Havas-Alföldön, Moldvában, Erdélyben, sőt, a gazdaságilag azelőtt oly szegény Székelyföldön. Néhány év alatt új iparágak jönnek létre. Pitestiben modern vegyipari üzemeket építettek, Galatiban hatalmas hajógyárat, Brailában papír- és cellulózgyárat, a Kárpátok hegyei között rohanó folyókat megzabolázzák, erőiket elektromos energiává változtatják. Megszelídítették a Dunát a Kazán-szorosban és felépítették a világ egyik legnagyobb erőművét, a vaskapui vízierőműrendszert. Az ország vezetői arról is gondoskodtak, hogy Románia ne maradjon saját gyártmányú személygépkocsik nélkül. Igaz, nagy áldozatokkal, de felépült a Dacia Autógyár. Romániában ma, és várhatóan a következő években is, nagy erővel folyik az ambiciózus iparosítási politika megvalósítása. Kollégáimmal, a Bukarestben akkreditált külföldi sajtótudósítókkal beszélgetve többször felvetődtek eme iparosítási politika különböző aspektusai. A vélemények egyvalamiben azonosak voltak: modern nagyipar nélkül ma egyetlen ország sem 'szavatolhatja állampolgárai számára a fel- emelkedés és a jólét lehetőségét. Romániának pedig néhány évtizeddel ezelőtt még alig volt ipara, az országot Európa gyengén fejlett államai között tartották nyilván. Románia számára tehát parancsoló szükségszerűség volt egy meg-felelő iparosítási politika kidolgozása. E politika megvalósításán már több mint nyolc éve dolgoznak. Jogos tehát a kérdés: mire jutottak, milyen eredmények születtek? Az, hogy óriási összegeket áldoznak új gyárak építésére és áldozatok árán új iparágak keletkeznek, a válasz egyik része. A világpiacon ma mennyiségi termeléssel azonban aligha lehet sikereket elérni. A Román Komunista Párt 1972-ben tartott országos értekezletén ezért hangsúlyozták oly nagy nyomatékkai, hogy a minőségre és a termelékenységre nagyobb gondot kell fordítani. A párt főtitkára egyik nemrég tartott beszédében kilátásba helyezte, hogy bezárják azokat a gyárakat, amelyek csak a raktáraknak termelnek. A minőség és a termelékenység Románia sem független a nemzetközi piac ingadozásaitól. A nemzetközi energiaválság az ország energiagazdálkodásában is fontos változásokat hozott. Első lépésként bevezették a folyékony fűtő- és üzemanyagokkal történő takarékoskodást. Romániának vannak ugyan gazdag kőolajforrásai, de azok nem fedezik a belső szükségleteket. A hiányzó mennyiséget mindenekelőtt az arab országokból importálják. Tavaly nyáron megdrágult a benzin ára és bevezették adagolását. Idén az adagolást feloldották, de a benzin árát újból emelték. Korlátozták az elektromos1974. augusztus 17, azonban továbbra is gond. Tavaly, jóllehet, az ipari termelés meglepő gyorsasággal. 15 százalékkal nőtt, az 1973-as terv minőségi mutatóit nem sikerült teljesíteni. Románia, különböző gazdasági és gazdaságpolitikai meggondolásokból, a fejlődő országok közé sorolja magát. A fejlettség tényleges szintjét érzékelteti a többi között az a körülmény is, hogy jelenleg a munkaképes lakosság több mint 40 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Az egy főre eső nemzeti jövedelmet másfél évvel ezelőtt még 500— 600 dollár között jelölték meg, de fél év óta a hivatalos adatok már 800 dollárról szólnak. Románia vezetői tehát a valós helyzetből indulnak ki, amikor arra figyelmeztetnek, hogy sokat kell dolgozni, amíg el lehet érni a fejlett országok szintjét. E célkitűzés elérése érdekében a Román Kommunista Párt mozgósította az ország valamennyi erőpotenciálját. Egyik legfontosabb eszköznek az ipari termelés felfuttatását és a beruházások ütemének gyors növelését tekintik. Az elmúlt év végén a párt központi bizottsága plenáris ülésén arra a következtetésre jutottak, hogy az 1974. évi terv korábban megállapított mutatói szerények és így reális e mutatók megemelése. A módosított terv 16 százalékos emelkedést irányoz elő, amit a szokásoknak megfelelően minden bizonnyal még túl is teljesítenek. A beruházásók ütemének növekedése hasonlóan gyors, évente 20—25 százalékot tesz ki, és a nemzeti jövedelemnek mintegy 35 százalékát fordítják beruházási célokra. Ennek eredményeként az új munkahelyek száma évente több százezerrel növekedik, az idén nem kevesebb, mint 700 új ipari létesítményt adnak át rendeltetésének. Munkaerőhiány azonban nincs, mert a mezőgazdaság továbbra is nagy tartalékokkal rendelkezik, évről-évre onnan töltődik fel Románia kialakuló új munkásosztálya. Az ilyen ütemű iparfejlesztés viszont új problémákat vet fel, mert a városokba áramló új munkások szakképzetlenek és nem ismerik az ipari munkafegyelmet. Komoly gondok forrása, hogy az ipari termelés merésznek tűnő tervmutatóinak teljesítéséhez a gépek és berendezések maximális kihasználása szükséges, de ez a feszített munkatempó sokszor a karbantartás elhanyagolását eredményezte. energia-fogyasztást. A közvilágítást 40 százalékkal csökkentették (az útvonalakon és közutakon minden második izzólámpát kicsavarták). A központi fűtést és a melegvíz-szolgáltatást adagolják. Mivel a nemzetközi piacon a papír iránt növekedett a kereslet, Romániában tavasz óta takarékoskodnak a papírfelhasználással is. A könyvkiadásnál a mércéket megszigorították, egyes lapokat megszüntettek, másokat összevontak, a megmaradt lapoknál pedig csökkentették az oldalterjedelmet és az újságok példányszámát. A gyermekeket felszólították, gyűjtsenek minél több papírt, a gyűjtésben élenjáró pionírokat dicséretben részesítik. Az elsődleges figyelmet Romániában az ipar, azon belül is a nehézipar fejlesztésére fordították, a mezőgazdaság'csak ezután következett. Az első állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1949-ben alakultak. Az átszervezés 1962-ben fejeződött be. A termelőszövetkezetek a mező- gazdasági területek 60,5, az állami gazdaságok 30,1, az egyéni gazdaságok pedig 9,3 százalékát birtokolják. A háború előtt négyezer traktor volt az országban, ma 120 ezer. 197) - és 1975 között 1 millió 250 ezer hektár területen kívánják bevezetni az öntözést. A tervek szerint ezzel az öntözött területek nagysága jövőre eléri a 2 millió 100 ezer hektárt. A mezőgazdasági termelés volumene a gépesítés, a kemizálás és az öntözés következtében Romániában is nőtt. A legfontosabb mezőgazdasági termékből, a gabonafélékből 1972-ben rekordtermést, 16,6 millió tonnát takarítottak be, ami kétszerese a háború előtti átlagos gabonatermésnek. Romániában 5,7 millió szarvasmarhát, 8,7 millió sertést és 14,4 millió juhot tartanak nyilván. A kétségtelen eredmények mellett a mezőgazdaságban hiányosságok is vannak. A la15. — Szereted ezt a gyereket? — kérdi Anyja büszkén és boldogan, ahogy már húsz éve is kérdezgette az akkori kicsikről, mikor nekik örültünk ilyen tiszta szívből. — Mit csináljak, ha muszáj szeretni? — vonom meg a vállam, mintha nem sokba venném az egészet. Holott én is — mint ő — a meg-meg- újuló beteljesülésnek ezekből a mindennél drágább perceiből élek, AZ ÉDES ANYANYELV Gyerekeink — ha nem süketek — maguktól is megtanulnak beszélni, nemcsak egyes szavakat, neveket használni, hanem őket mondatokká is fűzni, anyanyelvűnk rendszerében gondolkozni, s gondolataikat e rendszer törvényei szerint ki is fejezni. De ezt a fejlődést segíthetjük, siettethetjük is, s amit az első néhány évben e téren elérünk, az a gyerek egész későbbi életére kihat. Magyarán; nem mindegy, hogy anyanyelvét ki milyen fokon tanulja meg a szülői házban, illetve az óvodában, s ki milyen gondolkodási készséggel, a szó, a beszéd milyen biztonságával indul neki később az iskolának All ez a zenei anyanyelvre is, sőt a kettő ebben a korban még elválaszthatatlan, a dallam nélküli mondókákat is azért tanulják meg olyan könnyen a gyerekek, mert ritmusuk van. Ami pedig énekelhető szöveg, az valósággal ragad rájuk. Mi „népdalos” család vagyunk, magam is tudok néhány száz magyar népdalt, feleségem sem sokkal kevesebbet, s ez mérhetetlenül sokat segített fiaink, lányaink szóra és zenére kapatásában. Két- hároméves koruktól már nemcsak a játékdalokat, a „Bújj, bújj zöldág”-at, a „Lánc, lánc, eszterlánc”-ot és társaikat fújták velünk együtt, hanem sok más egyszerűbb dalt, majd karácsonyi dalofcosság élelmiszerekkel váló ellátottsága nem kiegyensúlyozott, a belső piacon á húsféleségek iránti kereslet messze meghaladja a kínálatot. Ez nemcsak az élelmiszerek exportálásának következménye.™ Gond az egyéni és társadalmi érdekek közötti egészséges egyensúly kialakítása. Az engedélyezett háztáji gazdaságok területe kicsiny, alig néhány száz négyszögöl, de gondozottak, és tulajdonosaik számára fontos megélhetési forrást jelentenek. Bár a munkaképes lakosság több mint 40 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek a nagy idénymunkák idején munkaerőhiánnyal küzdenek. Ügy próbálnak ezen segíteni, hogy a burgonyaszedés, a kukorica- törés és más fontos mezőgazda- sági munkák elvégzésére a falvakba irányítják az iskolák tanulóit, az egyetemek hallgatóit, a gyárak és az intézmények dolgozóit, a hadsereg alakulatait. A Scinteia és a többi lap az ilyen eljárást az idén tavasszal is a „lelkes hazafiság megnyilvánulásaként” dicsérte és naponta közölt jelentéseket a munka előrehaladásáról, a részt vevő fiatalok számának alakulásáról. Nyáron a mezőgazdasági dolgozók országos értekezletén Ceausescu pártfőtitkár kijelentette: tűrhetetlen, hogy egészségtől kicsattanó falusiak kát, majd tréfás nótákat, olyanokat, mint a „Kiment a ház az ablakon, benne maradt a vénasszony”, „Egy nagy orrú bolha úgy nálunk kapott volt”, „Kiskertemben uborka, reá kapott a róka”, sőt: „Ö mely sok hal terem az nagy Balatonbahhaarahharahhah- ha”, utóbb pedig már mindenfélét. Nagygyerekeinkben a vetés azóta beért: kisebb-nagyobb kitérőkkel mind eljutott Bachig és Bartókig, de a népdalokról se szokott le egyik se. S eljutottak fokról fokra a legnagyobb magyar és nem magyar írók műveiig, beleértve a versek értését és szerété tét. Bubu is ezen az úton indult el. Hozom haza tegnap is az óvodából, útközben beugrunk a kis hegyi boltba, némi kenyérért és kenyérre valóért. Én vásárolok, no még ebből is kérek harminc dekát, abból is negyvenet, de félfüllel közben azt hallgatom, hogyan fújja hátam mögött a legújabb kedvenc nótáját; Szereti a tik a meggyet, ketten szeretünk mi egyet. Jaj Istenem, milyen furcsa, mikor ketten megyünk oda! Szerettelek sok ideig, estétől fogva reggelig. Ugye, rózsám, nem nagy üdő? Száradjon beléd a tüdő! „Üdő” — énekli régiesen, székelyesen, még ki is javít, ha én véletlenül időt találok mondani. Nem mintha ettől, meg a tiknek mondott tyúktól tudna jobban magyarul, hanem attól a felszabadultság- tól, amivel rájár a szája a legkülönfélébb népi és irodalmi szövegekre, dalokra, mon- dókákra és versekre. Nem bánja, ha fél tucat idegen vásárló hallgatja is, s vet rá, ki csodálkozó, ki mosolygó pillantásokat: ő fújja a magáét, azt, ami lelke szerint az övé. Hisz aiz emberi élet első évtizedében lehetőleg mindenkinek a saját anyanyelvében kell megerősödnie, gondolatait felszabadító, szabad szárnyalásra késztető jártasságra szert karba- tett . kézzel szemléljék’ miként takarítják be helyettük a városi fiatalok és dolgozók a termést. Ez nem lehet a mező- gazdaság fejlesztésének útja... A román vezetőség figyelemre méltó erőfeszítéseket tesz, hogy az ifjú nemzedéket, és általában az ország lakosságát a munka szeretetére nevelje. Az iskolák tanulói a tantermeket saját maguk meszelik és festik: Tanműhelyeket rendeznek be, hogy a fiúk és lányok idejekorán megtanulják a barkácsolás és a szerszámkészítés művészetét. A tanműhelyeket a szülők anyagi hozzájárulásaiból szerelik fel. Néhány évvel ezelőtt bevezették az önkéntes hazafias munka gyakorlatát. Az állampolgárok szabad idejükben parkokat, bekötő utakat és úszómedencéket építenek. Ha ezt elmulasztják, havonta fizetendő hozzájárulásokkal segítik elő a hazafias munkálatokat. A párt vezetősége már évek óta sürgeti, hogy az intézményekben dolgozó szakemberek időszakonként vonuljanak fizikai munkára. Az írókat is felszólították, hogy költözzenek vidékre, nyújtsanak konkrét segítséget a helyi tanácsoknak, termelőszövetkezeteknek, s ez ihlesse őket a szocialista jelen valóságát tükröző igényes művek alkotására. , MARTON LÁSZLÓ tennie? ez olyan törvényi amely büntetlenül nem szeghető meg. Csak a büntetés — mint annyi más esetben e széles világon — nem a bűnösöket szokta sújtani, hanem az ártatlanokat, a vét- leneket. De mielőtt másokra vetnénk követ, azzal nézzünk szembe: mi magunk mindent megteszünk-e, hogy gyerekeink értelmüket és egész egyéniségüket kibontakoztató, gazdag anyanyelvhez jussanak? Az, hogy naponta bekapcsoljuk a tévét, ehhez nem elég. Bár a tévé is sokat segíthetne — az eddiginél sok- kal-sokkal többet — dalok, mondókák, felelgetők, kiolvasók, tréfás és nem tréfás találós kérdések, szólásmondások tanításával, olyan műsorokkal, amelyek ezeket hol szinte észrevétlenül, hol egészen nyíltan és észrevehetően ragasztják rá a gyerekre. De a „gyerekes” szülőkre is, mert igazi eredmény csak így érhető eL Jómagam tapasztalatból beszélek. Itt van például egy felelgető: — Hogy a kakas? — Három garas! — Hát a tyúk? — Az is úgy! — Hát a jérce? — Szaladj érte! — Drága, drága, add alább, add alább! — Én a tyúkom nem adom, inkább körülszaladom. A lehető legegyszerűbb szöveg. Kétéves korában Bubu már vígan fújta. Én voltam a kérdező, ő a felelő. (Idővel — jóval később — meg is fordítottuk a szerepeket.) Azt látni kellett volna mindenkinek, azt a boldogságot, amivel egy-egy kérdésemre rávágta a választ. Nem bánta, ha tizedszer kezdtük is újra. A sokszori ismétlés — ha el nem unják — megoldja a kicsik nyelvét. Bububan is van némi hajlam a hebegésre, dadogásra. Vagy mondjuk így: volt, mert már legalább egy éve nyomát sem látom. Kinőtte a sok vidám felelgetős, mondókás játék közben. — Gyertek haza lúdjaim! — kiáltja oda Anyjának. Ebből már tudom, hogy most nekem kell farkasnak lennem, elkapnom Anyját, mikor majd a ludak képviseletében oda akar szaladni a végén a lányához. (Folytatjuk) Eredmények és gondok a mezőgazdaságban Varga Domokos: HDlgObhiistolgaíó Inar és beruházások mindenekéit
