Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-15 / 190. szám

I

1

I

Társadalmi vagyonvédelei

Érdemes szólni — A Bonyhádi Járási NEB ülése

r Szerdán délelőtt két társadalmi vagyonvédelmi napirendi ponttal foglalkozott a Bonyhádi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság. Mindkét értelemben társadalmi vagyonvédelemről van szó; hiszen a vizsgálatokat a társadalmi vagyon védelme érdekében társadalmi — politikai — szerv végezte. A vizsgálati megállapítások szintén két szempontból figyelemre méltóak. Egyrészt azért, mivel nyomban megtételük után több helyütt azonnal megtörtént a népi ellenőrzés javasolta intézkedés, másrészt azért, mivel a vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy számos helyen milyen könnyű lett volna megkárosítani a társadalmi tulajdont.

Az egyik vizsgálat keretében a népi ellenőrzés nyolc községi tanácsnál és négy általános iskolánál elemezte, hogy a kisiparosok által végzett munkák megfelelő minőségűek-e, s hogy az elszámolások megfelelnek-e a törvényes rendelkezéseknek.

Gyakori és helytelen negatívum, hogy a megbízatás — enyhén szólva — familiáris formaságok között történik. Körülbelül úgy, hogy a tanácsi megbízott megtekinti a helyszínt a kisiparossal, ismerteti a teendőket; utána pedig paro- láznak az elvégzendő munkáról, áráról, — de csak ritkán rögzítik megállapodásukat írásban. Előméreti költségvetés hiányában az efféle egyezségek igen bizonytalanok, s mivel írásos dokumentációjuk nincs, a munka befejezése után szinte képtelenség megállapítani, hogy azt kapta-e pénzéért a megrendelő, amire igényt tartott. Különös, hogy a vizsgált , tanácsok nem igen éltek azzal a lehetőséggel, ami az elmúlt év októbere óta adott: alig ellenőriztették szakemberrel az elvégzett munka mennyiségét, minőségét. Ami még szomorúbb: nem egy községben ellenőrzés nélkül fizették a Kisiparos által benyújtott számlát; ennek következményeként utólag kellett a később felfedezett túlfizetés visszatérítését elintézni.

Nem a jó gazda gondosságára jellemző, amire több szervnél bukkant a népi ellenőrzés. Az, hogy kalkulált tételek alapján fizetik ki olyan munkák ellenértékét, amelyek megtalálhatók az egységárgyűjteményben. Ott sem járnak el helyesen, ahol az anyagot természetben bocsátják a kisiparos rendelkezésére, de nem törődnek azzal, hogy a norma szerint voltaképp mennyi anyag kell a tervezett munkához. Célszerűbb lenne ehelyett

ELCSERÉLNÉNK

2 szoba összkomfortos HÁZFELÜGYELŐI szolgalati LAKÁSUNKAT hasonló minőségű FÖBÉRLETI LAKASRA, továbbá

egyszobás garzon, összkomfortos házfelügyelői SZOLGALATI LAKÁSUNKAT

hasonló minőségű, vagy EGY SZOBA KONYHAS, KOMFORTOS FÖBÉRLETI LAKASRA. Érdeklődni lehet:

Városgazdálkodási

Vállalat

házkezelési

csoportvezetőnél

(267)

1974. augusztus 15.

anyagvásárlásra előleget adni a

kisiparosnak, majd anyagos egységár alapján elszámoltatni.

Összesen tizenöt községi tanácsnál, mezőgazdasági és ipari szövetkezetnél, vállalatnál, szociális otthonnál vizsgálta a népi ellenőrzés a pénzkezelésre vonatkozó rendelkezések megtartását. Minden szervnél okmánynak kell lennie arról, hogy mekkora összeget szabad a házi pénztárban tartani. A vizsgáit egységek közül többnél hiányzott ez a fontos dokumentum, ugyanezek egyikénél — egy termelőszövetkezetnél — másfél millió forintot meghaladó summa volt a kasz- szában. Nem egy tsz viszont — például a bonyhádi, az apar- hanti — reálisan állapította meg. milyen összegű készpénz szükséges a munka zavartalanságához, sőt a pénz megőrzéséről is lelkiismeretesen gondoskodik. Talán nem érdektelen, hogy a két szövetkezet összesen is százezer forintnál kevesebbet tart odahaza. Egy nagy gyár pénztárosa ugyanakkor ezer forintos keretecs- kéjét kénytelen következetesen túllépni. Két mezőgazda- sági, két ipari szövetkezetnél és egy megyei szintű vállalat helyi kirendeltségén állapította meg a népi ellenőrzés, hogy sem a pénztárosoktól, sem helyetteseiktől nem követelték meg a felelősségvállalási nyilatkozatot.

A vizsgált egységek nagy többségénél nem volt kifüggesztve a pénztári rend, így az sem, ki jogosult egyáltalán pénz utalványozására. Az egyik községi tanácsnál a számfejtés

Varga Domokos:

13.

— No, majd megnézzük Tátsd ki a szád! De jól tátsd ki! Kukk! Ott a rossz farkas!

És így tovább, nincs ennek vége-hossza, ha egyszer belezökkentünk a hozzávaló hangulatba.

Mindez persze meg is fordítható. Mi is egyre több mindent fogunk a rossz farkasra. Ha véletlenül — vagy akarattal, játékból — megbökjük-lökjük a Bubut, akkor éppúgy a rossz farkas lesz a bűnbak, mint hogyha elpukkantjuk a léggömbjét, vagy elveszítjük a felhúzós játékának a kulcsát.

Hazugságra tanítjuk a lányunkat? Legzsengébb ifjúságában? Még személyes rossz példát is mutatunk neki?

Nincs miért mosakodnom. Aki mindezt hazugságnak veszi, az ugyanis olyan ésszel gondolkodik, amellyel soha meg nem érthet, se engem, se egyetlen kisgyereket. Talán még a saját szülöttjét se.

Bubut éppen ezek a mesésjátékos évődések segítettek ed- digelé oly átlátszóan tiszta és őszinte lénnyé nevelnünk. Nem fél tőlünk, mégsem akar úgyszólván semmit ellenünkre tenni, előlünk rejtegetni. Nem a rettegés tartja vissza, nem a büntetés. Ezért nincs benne úgyszólván egy szemernyi dac se. Az egész gyerek csupa jószándék.

Mi lesz belőle később, nem tudom. Az első fiúnR, Andris, épp az ellenkezője volt. Csupa kihívás, csupa dac, csupa ellenünk szegülő akarat. Igaz, hogy ő ridegebb nevelést kapott. Fiú volt, és annak is szilaj, vad természetű. Mi pedig

is, ráadásul pedig az ellenőrzés is a titkár feladata. Hasonló helyzetet tárt fel a népi ellenőrzés egy gyárban, ahol még saját küldetéseinek elszámolása, ellenőrzése is a pénztáros dolga.

Ismert, hogy laza ellenőrzés mellett tág tér nyílik visszaélni az elszámolásra felvett ösz- szegekkel. Az aparhanti, a bonyhádi és a kisdorogi tsz- ben, ahol napra készen, lelki- ismeretesein vezetik az előleg- nyilvántartást, az ilyen jellegű visszaélés egyszerűen elképzelhetetlen.

Az egyik szociális otthon felelős vezetőjének szerencséjére nem betörők, hanem népi ellenőrök vették észre, hogy ott a pénzt rács nélküli helyiségben, faszekrényben „őrzik”. A vizsgált tsz-ek egyikében van ugyan páncélszekrény, vaskazetta, ám a pénztárhelyiséget ott sem védi rács; a bizonylatok pedig bizonytalanságot szülő, szabálytalan javítgatásoktól tarkák. Arról, hogy mennyire nem boszorkányság az előírásos pénzkezelés és -őrzés, meg lehet győződni a bonyhádi MÉH-nél, az aparhanti és a bonyhádi tsz-nél.

Kétségkívül jó a közösség számára, hogy a népi ellenőrzés felfedte a hiányosságokat, úgyszintén jó, hogy azok java hányadát az illetékesek már megszüntették. Ennek elismerése mellett az sem hallgatható el, hogy — például — a tanácsi területen észlelt hiányosságokat jobb ellenőrzés esetén már régen meg lehetett volna szüntetni.

B. Z.

— akkor még — kevésbé tapasztalt szülők.

Idő múltán azonban ő is megtelt jószándékkal. Pusztító, romboló, a nála gyengébbeket gyötrő hajlamai épp az ellenkezőjükre váltottak át.

Ezért is mondom: előttem is titok, mi lesz a mi egészen másféle, talán már túlságosan is jó, túlságosan is védett, túlságosan is szeretett kicsi lányunkból, mire felnő. A végeredmény mindig kiszámíthatatlan.

De hát hisz az ember, mert mit is tehetne, és remél.

„DE ÉN CSAK ITTHON SZERETEK!”.

Hamar rájött Bubu: neki idehaza van a legjobb dolga, ebben az izgalmas-mozgalmas családban, ahol ha akar, egyedül is játszhat, de ha akarja, mindig akad társa bármilyen mulatságra, a szappanhab- fújkálástól a dominó állítgatásig és -döntögetésig. Nagyobb testvérei annak idején nem egészen így voltak. Sokat játszottak pedig egymással — sokat veszekedtek is — de mindegyikben ott fészkelt valami örök kielégítetlenség, hogy neki nem jut annyi ap- jából-anyjából, s az élet egyéb javaiból, mint amennyire vágyik. Ök soha nem ragaszkodtak olyan rettenetesen a családhoz, de személy szerint hozzánk, édesszüleikhez sem, mint Bubu. Nem volt szüntelen gondjuk, félelmük, hogy jaj, csak innen ki ne szakadjanak, minket el ne veszítsenek. Rájuk jött néha a veszett nagy apás-anyásság, bújtak is hozzánk, másztak be az

Tv-nnplór

Tlkohol

Pesterzsébeten, ahol gyerekkoromban laktunk, eléggé mozgalmas volt az öreg földszintes ház élete. Kiváltképp esténként, amikor hazajöttek a férfiak és nem egyenesen a gyárból. Ilyenkor részeg hangoktól zengett az udvar, bútorok dőltek fel, asszonyok menekültek ki a lakásból, gyerekek sivalkodtak, mint akiket nyúznak. Fizetés utáni napokon mindig ez volt az esti helyzetkép. Ha szomszédunk szitkozódva berúgta lakásuk ajtaját, már vártuk a csörömpölést. Neki ugyanis az volt a szokása, hogy otthoni első útja a tükörhöz vezetett, belemeredt, szidta magát, akár a bokrot, s minthogy részegen elviselhetetlenül csúfnak látta képmását is, rendszerint belevágta a tükörbe azt, ami éppen a kezeügyébe akadt. Ezért a szomszédunkban sok tükör fogyott, persze, az olcsóbbikból és a csörömpölés csak akkor maradt el, ha az asszonynak nem volt pénze pótolni a töröttet. Ha tükörtörő szomszédunk csak egyetlen egyszer józanul néz a tükörbe és a részeg állapotát látja, akkor talán nem a tükröt tartja kizárólagos bűnbaknak.

Fotori porter barátom egy- ízben, előre megfontolt szándék nélkül, lefényképezte magát részegen az otthoni tükörben. Több felvételt is készített, majd bemászott az ágyba. Reggel semmire sem emlékezett és elképzelhetik meglepetését a film előhívásakor.

ágyunkba,' furakodtak az ölünkbe, kapaszkodtak a nyakunkba, de éppígy birtokba vették a hozzánk járó barátokat, ismerősöket is. Ragadtak rá mindenkire. Fogták meg a kezüket, mikor indultak el, hogy mennek ők iá, mennek, mennek. Azt se kérdezték, hova, közel-e vagy messze, hosszú vagy rövid időre. Nem voltak félelmeik. Hittek a család, az otthon határtalanságában: bíztak az emberiségben.

ök fészakhagyó természetű fiókák voltak. Bubu fészekőrző, mindhalálig.

Nagyon megrendült, mikor nemrégen férjhez ment az idősebbik nénje.

— Elmegy a Panni? És többet nem jön vissza?

— De visszajön. Látogatóba.

— De nem lakik itt?

— Nem, ő már a férjével lakik.

— Mért a férjével?

— Mert ő már asszony. Az asszonyok a férjükkel laknak.

— Én nem is akarok férjhez menni!

Később aztán megegyeztünk, hogy ha mégis férjhez menne a Pócs Gergőhöz — óvodai szerelméhez —, akkor ők itt lak. hatnak nálunk. De kikötötte, hogy nem a kisszobában, hanem a lányokéban, mert ott mind elférünk. Mi fekszünk Anyjával a Panni ágyán, ő a Pócs Gergővel a fejünknél, a piros rekamién, és én ugyanúgy fogom a kezét, mint most, minden este. Csak azt nem ígértette meg, hogy mesélek is neki. Gondolta tán hogy mesélni a férjek is tudnak.

Neki az otthon, a család: a hetedik mennyország. Egyszer már azt hitte, kirekesztik belőle, s azóta szinte betegesen ragaszkodik hozzá.

Ragaszkodott már azelőtt is, hogy Anyja félbeszakította gyermekgondozási szabadságát, s őt kétéves, kéthónapos korában bölcsődébe adtuk. De a nagv sokkot akkor kapta, s ez azóta is bőven meglátszik rajta.

(Folytatjuk)

Eleinte nem is értette, miképpen kerültek hozzá az ismeretlen kockák, aztán szép lassan fel kellett fedeznie, hogv ez a kusza vonású férfi, aki tétova tekintettel, akaratlan fintorokkal, szánalmasan mered a lencsébe, bizony nem más, mint saját maga. Azóta, bár nem lett antialkoholista, azért jobban vigyáz, hogy poharazáskor ne lépje túl. a mértéket.

Nem véletlenül hozakodtam elő ezzel a két példával, a tévében kedd este látott dokumentumfilm, az Alkohol juttatta őket eszembe. Már az első rész láttán felötlött bennem, most, a második után pedig még inkább, hogy kegyetlen tükör ez a film, de épp az a jó, hogy ilyen. Azzal a legkegyetlenebb, hogy a józan néző elé tart tükröt, nézzen csak belé és meglátja, hogy mivé válhat bárki, aki az alkohol rabja lesz. Az első részben, amely A törvény címet viseli, a váci és a kalocsai fegyházba vitték be a nézőt, olyan elítélteket, férfiakat és nőket mutattak be, akik az alkohol hatására követtek el súlyos bűncselekmé- n.veket, gyilkoltak vagy raboltak. Döbbenetesek a képsorok —' az operatőr Illés János —* szigorúan tárgyszerűek a beszélgetések — a szerkesztő-riporter Regős István — és megrázó, keresett hatásvadászat nélküli a film atmoszférája —■ a rendező Radevszki Teodor.

A második rész, a Detonáció még inkább sokkolja az embert, ha lehet, még kegyetlenebb tükröt tart elénk az alkohol várható következményeiről, amikor bemutatja, hogy miit képpen robbannak szét jobb sorsra érdemes családok életének korábbi keretei. Megismerkedhetünk tűrhetetlenül brutális családapákkal, asszonyokkal, akikből a szesz kiölte az pnyai érzés szikráját is, látunk fiatal lányokat, akiket erkölcsi mélypontra juttatott az alkoholista környezet, majd maga az alkohol, nyomon követhetjük, hogy a bevedelt féldecik arányában miként veszítik el az iszákosok emberi tartásukat.

— A film nem prédikál. A négy rész egyikében sem hangzanak el megszokott intelmek arról, hogy ne igyatok emberek, mert az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. A képsorok, a nyers valóság késztet gondolkodásra, kérdések önkéntelen feltételére, önmagunknak és másoknak. Kell-e gyártani és forgalomba hozni ilyen tengernyi szeszt? Szabad-e kiszolgálni a már láthatólag ittas embereket? Magánügynek tekinthetjük-e az alkohol pusztításait a családokban? Hogy mennyire hivalkodó a szesz reklámja a kirakatokban és miért olyan halk szavú az ellene szóló propaganda?

Tudom én, hogy nincsenek csodák, nincs az a mégoly megrendítő film sem, amely egycsapásra képes volna megváltoztatni az emberek gondolkodását, megcsontosodott szokásokat. Nyilvánvaló, hogy az alkohol, az alkoholizmus, az iszákosság ellen hosszadalmas és csak lassú javulással kecsegtető küzdelemre van kilátás. Az ellenség makacs és szívós, ami azonban nem je-, lentheti azt, hogy nincs is éi>- telme a küzdelemnek, akár fel is adhatjuk a harcot vele szemben, hogy elcsüggedhetünk, beletörődhetünk a változtathatatlan ba.

A dokumentumfilm négy rohamban indított .támadást az alkohol ellen. Folytatni kell a megkezdett offenzívát, de nemcsak a televízióban!

A. J,