Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-15 / 190. szám
f I Munkaszervezés a szakközépiskolákban r Az 1965. évi 24. számú törvényerejű rendelet a szakközépiskolák célját a következőkben határozza meg: ,,A szakközépiskola korszerű általános műveltséget és középfokú szakmai képzést nyújt. Növendékeit szocialista szellemben, sokoldalúan fejlett emberekké neveli, olyan szakmai-elméleti és gyakorlati ismeretekkel, jártasságokkal és készségekkel látja el, amelyek birtokában a képzés irányának megfelelő szakterületen a közvetlen termelőmunkától a részfolyamatok irányításáig terjedő és a külön meghatározott munkakörök feladatainak megoldására képesek, továbbá előkészíti őket felsőfokú továbbtanulásra.” Tolna megyében e törvény- erejű rendelet alapján szerveződtek a szakközépiskolák. Tehát a szakközépiskolák középfokú szakmai képesítést •nyújtanak. A szakközépiskolai érettségi vizsgaszabályzat 55. paragrafusa szerint a szakiránytól függően a sikeres érettségi vizsgát tett tanulók szakképzettsége:-r- középfokú finommechanikai műszerész képesítés; — középfokú gépészeti képesítés; — középfokú élelmiszeripari képesítés; — középfokú statisztikus képesítés. És lehetne a képesítéseket — középfokú képesítéseket — tovább sorolni, melyeket a szak- középiskolát végzett tanulók érettségi vizsgájukon megszereznek. A törvényerejű rendelet a szakiránynak megfelelő továbbtanulást is biztosítja sikeres felvételi vizsga esetén a szakközépiskolában érettségizett tanulóknak Pontosabban szólva, biztosítja a továbbtanulási lehetőséget felsőfokú oktatási intézményben. A középvezetői utánpótlásnak tehát akár közvetlenül, akár egyetemi, főiskolai továbbtanulás útján fontos bázisai’a szakközépiskolák. És e területen szép eredmények vannak Tolna megyében. Példaként csak a szekszárdi Rózsa Ferenc Finommechanikai-műszerész és Gépészeti Szakközépiskola felsőfokú oktatási intézményekbe történő felvételekkel kapcsolatos leg- ' frissebb adatait említeném meg, melyek az 1974-ben érettségi vizsgát tett nappali tagozatos tanulókra vonatkoznak. Finommechanikai műszerész és gépészeti szakon 66 tanuló tett sikeres érettségi vizsgát, s ezzel középfokú szakmai képesítést is szerzett. A 66 tanuló közül 22 nyert felvételt egyetemre, főiskolára, vagyis minden harmadik. A tanulók felkészültségi szintjét jelzi, hogy a 60 tanuló közül felvett huszonkettőt, felsőoktatási intézményeink a továbbtanulni szándékozó 37 tanulóból válogatták ki. Ez 59,4 százalék. E százalékos arány rendkívül jó, országos mértékkel mérve is. E kiragadott példa is mutatja, hogy a középfokú szak- emberutónpótlás vonatkozásában Tolna megye iskoláiban történik egy,” s más. Nem is sikertelenül. ; TECHNIKUSKÉPZÉS Sok szó esik a középszintű vezetőtovábbképzés során a technikusminősítésről. A technikusminősítés célja, hogy az 1965. évi 24. számú törvény- erejű rendelet alapján szervezett (vagy azzal egyenértékű) szakközépiskolai oktatás tananyagára építve elősegítse az adott .szakterületen • az általáig T4. augusztus 15. nos szakmai műveltség emelését. Technikusminősítő vizsgát tehetnek— meghatározott üzemi gyakorlat után — akik szak- középiskolában fejezték be tanulmányaikat és nem tanulnak tovább felsőfokú oktatási intézményben, hanem az üzemekben helyezkednek el. E területen tágak a lehetőségek Tolna megyében, de még egyáltalán nem kiaknázottak. MUNKASZERVEZÉS A szakközépiskolák szerepe a középfokú vezetőképzés szempontjából nem lehet elhanyagolható terület. Ha az üzemekben a munka- és üzem- szervezés a vonatkozó párt- és kormányhatározatok alapján fontos dolog, akkor az iskolákban s így a szakközépiskolákban is foglalkozni kell a korszerű munka- és üzemszervezés kérdéseivel egyrészt az iskolai munka jobb megszervezése révén, másrészt a tanulóifjúság e munkára való felkészítése vonatkozásában. Mert mi is tulajdonképpen a munkaszervezés? A munkaszervezés olyan folyamat, amely biztosítja a munkaerő egyesítését a termelési eszközökkel, meghatározott termelési cél érdekében. A munkaszervezés üzemekre érvényes ezen definíciója áttételesen úgy fogalmazható meg iskolákra vonatkozóan, hogy a munkaszervezés olyan folyamat, amely biztosítja a tantestület (és a technikai személyzet) tanulóifjúsággal való aktív együttműködését, a tantervekben megfogalmazott társadalmi követelmények minél maximálisabb teljesítése érdekében. A tantervi előírások, a központi követelmények ismeretében a munkaszervezés rendkívül bonyolult feladat. Bonyolult, mert az egyes tantestületek tagjai oktató-nevelő munkájuk során nem holt anyaggal, hanem az élő emberrel foglalkoznak, aki a maga gondolatvilágával, elképzeléseivel, munkabírásával stb. önmaga is bonyolult jelenség. Legalább annyira, mint az egyes tantestületi tag, aki önmaga is ember jó és rossz tulajdonságával, szakmai felkészültségével, emberségével Stb. együttesen. Ha az iskolai oktató-nevelő munka bonyolult rendszerében a munkaszervezés fő irányait kívánnánk meghatározni, akkor e fő irányokat a következőkben jelölhetnénk meg: a) a minél ésszerűbb munkamegosztásban ; b) a kooperáció tökéletesítésének formáiban: — üzemekkel, — iskolákkal való kooperációban, és c) a tantárgyi koncentrációban. KOMPLEX ISKOLAI SZERVEZET Ä vezetéssel foglalkozó szakirodalom nem egy helyen olyan vezetésre, annak lényegére vonatkozó megfogalmazást is használ, mely szerint az a jó vezető, aki tudja, hogy mit akar. Úgy vélem, hogy a tudatos vezetésnek ez minden szinten alapvető feltétele. Az elvégzendő feladatok az iskolai oktató-nevelő munka folyamata során az iskolai szervezetben valósulnak meg. Ha a vezetés hatékonyságát, a munkaszervezés színvonalát kívánjuk vizsgálni, akkor a cél-folyamat-szervezet egyensúlyát, vagy ahogyan mondani szoktuk a C-F-S-rendszert kell vizsgálnunk. Ma a szakközépiskolák komplex iskolai szervezetet képeznek. így az ipari szak- középiskolák a tantermi rendszer mellett korszerű tanműhellyel rendelkeznek, a mező- gazdasági jellegű szakközépiskoláknak gyakorló területük van, üzemekkel (ipari, mező- gazdasági) tartanak kapcsolatot, üzemi munkafolyamatokat, termékeket elemeznek stb. Az ilyen komplex iskolai szervezetben a megfelelő szervezettségi színvonal biztosítása érdekében rendkívül fontos — a megfelelő munkaterületek kialakítása; — a vezetési szintek és vezetési funkciók meghatározása; — az egyes vezetési szintek egymás közötti kapcsolatának. * meghatározása; — a hatáskörök kialakítása. (Folytatása következik) A TOLNA MEGYEI ÉPÍTŐANYAGIPARI VÁLLALAT várja 14 évet betöltött, munkakönyvvel rendelkező FIATALOK (fiúk, lányok) JELENTKEZÉSÉT a Csatári Kerámiaüzemben szeptember 1-én kezdődő keramikus, korongos és díszítő tanfolyamra BÉREZÉS: a 3 hónapos vállalati képzés idejére havi 800 Ft, ezt kővetően teljesítménybér: korongosoknál havi 1600—2400 Ft, díszítőknél havi 1600—2000 Ft, A kerámiaüzem megközelíthető az 5. sz. helyijáratú autóbusszal a VOLÁN-pélyaud vartól, a Béla-térről, a kórházi megállótóL Napi egyszeri étkezést a vállalat téríiés ellenében biztosít. Jelentkezés: Hegyi Zsolt pályaválasztási megbízottnál, Tm. Építőanyagipari Vállalat Szekszárd, Marx K. u. 11. Telefon; 122—83 _________________________________________________(306) V áros- és községpoliiikal „ki, mii tud?“ Egy helyiből országossá növekvő mozgalomról A lapok augusztus 11-i, vasárnapi számában jelent meg a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának és a HNF Országos Tanácsa titkárságának az a felhívása, mely hazánk lakosságához szólva életkörülményeink javításában minden eddiginél szélesebb körű társadalmi összefogásra szólítja fel népünket. » A társadalmi összefogás nem ritkán lehetetlent is elbíró erejének helyi próbáit mindeddig sikerült eredményesen megállnunk. Alig van hazánknak olyan megyéje, városa, mely már jóval korábban ne hirdette volna meg a tervidőszak központi célkitűzéseivel megegyezően elkészített helyi fejlesztési tervek megvalósítását szolgáló fejlesztési versenyét. Most, a bevezetőben említett felhívás nyomán országossá növekszik a lakóhelyek gyarapításának mozgalma. Ha úgy tetszik, helyiből, egységes országnyivá az a jó célú „ki, mit tud”, melynek eredményeként felgyorsítható életkörülményeink javítása, a negyedik ötéves tervben szereplő helyi fejlesztési feladatok megvalósítása. Belpolitikai életünknek két jelentős eseménye is indokolja a helyi fejlesztési mozgalmak országossá avatását. Nemzeti jólétünk kohóiban — a terme] és területén — már korábban kibontakozott az a munkaverseny, mely máris jelentőségéhez hű köszöntése az MSZMP jövő év tavaszán esedékes XL kongresszusának. 1974-ben ünnepeljük hazák felszabadulásának 30. évfordulóját is. Mindkét esemény számvetésre kötelez. Ismét megbeszéljük tehát, hogy 1945 történelmi határkövétől indulva meddig jutottunk el, és melyek a soros tennivalók, melyek ránk várnak, akik tulajdonosokként vagyunk felelősek a hazáért, gazdasági, politikai, társadalmi fejlődésünk valahány, a nép egészét boldogítani kívánó célkitűzéséért. A két jelentőségében meghatározó esemény tiszteletére ölt most országos méretet a lakóhelyek lakhatóbbá tételének mozgalma, mely egyéni érdekeket és közösségi érdekeket egyaránt szolgál. Jogot ád és kötelességet a helyi tartalékok, új lehetőségek feltárására, a lakóhelyek gyarapításának munkájában való aktív részvételre. Mint mondottuk, már van gyakorlatunk a közreműködési feltételek és formák hasznosításában. A helyi tanácsok és népfrontbizottságok, együttműködve'a társadalmi és gazdasági szervezetekkel, eddig a fejlesztési versenyek jó gazdáinak bizonyultak. Városaink és községeink lakossága pedig eddig is részt vállalt a lakóhelyi igények kielégítését célzó feladatok elvégzéséből. Ezért nevezhető kedvezőnek az a starthelyzet, amit elfoglalunk, de most hosszabb időtávú munkára készülve, mert az országos mozgalom eredményeinek első értékelése 1975. április 4-én, majd azt követően az V, ötéves terv végén lesz. A már folyó helyi fejlesztési versenyek egyébként megbízható alapját adják a társadalmi összefogás fokozásának. A közeli napokban kerül sora második éve most folyó „Tiszta, virágos Tolna megyéért fejlesztési verseny” eredményhirdetésére. A szellemi és fizikai társadalmi munka, a ma még főként csak az üzemek, szövetkezetek, intézmények részéről megnyilvánuló anyagi áldozatkészség eredményei elég közismertek nálunk. Az hasonlóképpen, hogy mind kevesebb ka- pacitálgatásra van szükség: a lakóhelyi közösségek kipróbálták már és jó eredménnyel, hogy mire lehet menni az élet- körülmények alakulását befolyásoló összefogással. Gondosan felkészülve, így az országos méretű város- és községpolitikai „ki, mit tud?”-ban nem kell tartanunk attól, hogy szűkebb hazánk, a lakóhely-gyarapítás friss hagyományainak ápolásában adósa marad az országnak, s egyúttal önmagának is. Néhány nappal a felhívás publikálását követően kaptuk a hírt Hőgyészről, hogy 3 évvel ezelőtt látott hozzá a nagyközség az óvodai férőhelyek gyarapításához, melynek költségeiből az itt működő gazdálkodási szervek 430 000 forint befizetését vállalták. A gazdasági alap ilyetén való megteremtésével az elmúlt év őszén kezdődött az óvodának megvásárolt irodaház átalakítása. Nem telt el egy teljes esztendő, augusztus 17-én, szombaton már avathatják a hőgyésziek az óvodájukat, melyben újabb 90 gyerek részére lesz hely. Egy évtizeddel ezelőtt Hőgyészen még csak 50 gyermeket lehetett felvennie az óvodának. Az új létesítménnyel ez év őszétől már 180 gyerek járhat óvodába, ami azt jelenti, hogy az elkövetkező öt évben egyetlen felvételi kérelmet sem kell elutasítania az intézménynek. Nagy dolog ez? Kétségkívül az. Ennek tudatában állták anyagi támogatásuk ígéretét a gazdálkodó szervek, ennek tudatában végeztek 100 000 forint értékű társadalmi munkát a nagyközség lakói, összesen másfél millióba kerül az új óvoda a régi tő- szomszédságában. A nagyközség évi fejlesztési alapja 600 000 forint. Társadalmi összefogás nélkül most aligha készülhetnének a hőgyésziek óvodaátadásra, -avatásra.^ Hőgyész példája csak egy a sok közül. Idézhetnénk más példákat is, egyebek között azt, hogy a Pincehelyi Nagyközségi Közös Tanács saját erejéből nem tudta volna megoldani az ötszáz lelkes BelecSka ivóvízellátásának gondját, ha nem működik együtt a belecskai termelőszövetkezettel. Vagy .. . Dombóvárnak sem lenne ma a tegnapi szántóföldön teririál- fürdős üdülőtelepe, ha ki nem próbáltuk volna már korábban, hogy a társadalmi összefogás milyen erőt képvisel a közös hasznú alkotások létrehozásában. Az elmúlt évek során sokat idéztük a fiatalon elhunyt Váci Mihálynak azon sorait, melyek szerint „nem elég jót akarni, de tenni, tenni kell”. A sok idézéstől nem koptak el ezek a felelősségtudatot belénk oltogató szavak és sok más mellett ez is záloga annak, hogy a helyiből országossá terebélyesedő fejlesztési mozgalom alkalmas lesz gazdagodásunk közérdekű szolgálatára! — lászlő —* *
