Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-14 / 189. szám
A tűz elleni védekezés új jogszabályozása Az újságolvasó jegyzete Könyv és televízió Most jelent meg a belügyminiszternek a tűz elleni védekezésről és a tűzoltóságról szóló rendelete, amely végrehajtási jogszabályként kapcsolódik e tárgykörben az Elnöki Tanács által tavaly alkotott törvényerejű rendelethez és a Minisztertanácsnak szintén az elmúlt évben kiadott rendeletéhez. E három — különböző szintű — jogszabály tartalmáról és összefüggéseiről, a korábbi jogszabályozást korszerűsítő rendelkezéseiről kért tájékoztatást a Belügyminisztérium Tűzoltóság Országos Parancsnokságán az MTI tudósítója. A tűzveszélyek elhárítására, a tűz megelőzésére, és a tűzoltásra vonatkozó új jogszabályozásnál messzemenően figyelembe vették a megváltozott viszonyokat, a népgazdaság gyors ütemű fejlődését, a koncentrálódott ipari és mezőgazdasági nagyüzemek létrejöttét és azokat a változásokat, amelyek az energiahordozók ösz- szetételében mentek végbe. Ugyanakkor megfelelően rendezték a tűzvédelem érdekében dolgozó valamennyi társadalmi munkás, hivatásos es önkéntes tűzoltó helyzetét. Elmondták, hogy a mostani végrehajtási rendelet értelmében a belügyminiszternek a tűz elleni védekezés ágazati, az aratas vegezievei a mezőgazdasági nagyüzemek egy részében a növényi károsítok pusztításának megelőzésére, felégetik a tarlót. Ezzel kapcsolatban a MÉM növényvédelmi főosztálya közleményt adott ki, amelyben — az esetleges tüzek kialakulásának meggátolására — szabályozta a tarlóégetést. Eszerint a munkát a mezőgazdasági nagyüzem vezetőjének vagy megbízottjának írásbeli engedélyében előírt óvó rendszabályok mellett lehet megkezdeni, és csak állandó felügyelet mellett szabad végezni. Amennyiben az engedélyben előírt feltételeket nem lehet biztosítani, vagy ha erős szél fúj, akkor a tarlóégetésre nem kerülhet sor. A munkálat helyét, időpontját és terjedelmét a tarlóégetés megkezdése előtt legalább 24 órával az illetékes első fokú tűzrendészet! hatóságnak be kell jelenteni. A tarlót, illetve az érintett szakaszokat a tűz meggyújtása előtt legalább 3 méter szélesAZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK DARUKEZELÖT, TRAKTORVEZETŐT, TARGONCAVEZETŐT, RAKODÓMUNKÁST Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: ___ AGROKER Vállalat Szekszárd, Mátyás kir. u. 63—65. sz. (304) 1974. augusztus 14. valamint a tűzoltóság tevékenységének központi irányító jogkörében továbbra is a BM Tűzoltóság országos parancsnoka jár el. A tűzvédelmi feladatokat a tűzoltóságon kívül feladatkörükben a költségvetési szervek, az állami vállalatok, a szövetkezetek és egyéb gazdálkodó szervek, a társadalmi szervezetek és más jogi személyek az állampolgárok közreműködésével látják eL Ezzel a tűz elleni védekezés az egész társadalom kötelességévé vált. , A BM Tűzoltóság Országos Parancsnokságán felhívták a figyelmet a jogszabálynak arra az igen lényeges rendelkezésére is, amely szerint a költségvetési szerveknek, az állami vállalatoknak, a szövetkezeteknek és egyéb gazdálkodó szerveknek, jogi személyeknek külön rendelkezés nélkül is gondoskodniuk kell a tűzvédelmi szabályok érvényre juttatásáról és a tűzvédelem fejlesztéséről. A tűzvédelmi előírások fokozottabb érvényesülését szolgálja a rendeletnek a korábbitól eltérő azon szabályozása, amely szerint közvetlen tűzveszély esetén a tűzvédelmi hatóság az üzemeltetést, a tevékenység folytatását, illetőleg az anyagok tárolását megtilthatja minőTudnivalók a tarlóégetésről ségben körül kell szántani. A fasorok védelméről a helyi adottságoknak megfelelően külön kell gondoskodni. A tarlóégetést 30 hektárnál nagyobb területen csak szakaszosan szabad elvégezni. A rendelkezés végrehajtását szigorúan ellenőrzik. 12. Néha cifráztuk is persze a dolgot, ketten kétféléi bújtak el, mondjuk, egy-egy szék mögé, majd ütötték fel és sunyták le mindig újra a fejüket, hogy Bubu már alig győzött az egymást váltó kukkok hallatára ide-oda tekintgetni. Vagy grimaszokkal, nyelvöltögeté- sekkel. igyekeztünk fokozni a hatást, ha épp olyan kedvünk támadt, bár többnyire a sima kukk is megtette a magáét. Az első — még váratlan — elő- bújás után Bubu felajzódott, s már várta a másodikat, a második után a harmadikat, a negyediket, az ötödiket, és így tovább, egy ideig növekvő tetszéssel, majd talán már egy kicsit lanyhábbal: akkor kellett még idejében abbahagyni a dolgot. Az ilyen játék, mint mondják, a gyerek ritmusérzékét is fejleszti a maga visszatérő motívumaival: rákapatja az ismétlődés örömére, amely minden műélvezet egyik forrása. Csakhogy a kukkolás ritmusa — időtartamát tekintve — meglehetősen szabálytalan. Nem utolsósorban épp az adja meg a játék jó ízét, hogy a várva várt újabb előbukkanás egy kicsit mégis váratlan, mert a kölyök soha nem tudja, mikor következik be, sőt még abban sem lehet bizonyos, hogy bekövetkezik-e. A felszabadult nevetés épp annak szól: „Beteljesedett, amire számítottam, amit reméltem.” Egy idő múltán természetesen ugyanúgy kukkolt ő is, addig, amíg megfelelően nem érvényesítik a megelőző tűzvédelmi előírásokat. Tűz- vagy robbanásveszélyes munkahelyeken a végrehajtási rendelet alapján a munka végzésétől eltilthatják azokat a dolgozókat, akik nem ismerik a tűzvédelmi előírásokat, a tűzoltó eszközök használatát. A korábbitól eltérően most a jogszabály meghatározza azokat a foglalkozási ágakat, munkaköröket, amelyekben nem elég a dolgozók munkába állítása előtti kioktatás, hanem külön szakvizsgát is kell tenni. Tűzvédelmi szakvizsga letételére kötelezik például a hegesztőket és más olyan dolgozókat, akik nyílt lánggal járó munkát végeznek, a tűzveszélyes folyadék, illetve éghető gáz közúti szállítását végző gépjárművezetőket és kocsikísérőket, üzemanyag- töltő állomások kezelőit, gáz- berendezések szerelőit, a tűzvédelmi berendezéseket tervező mérnököket, a villamos berendezések tűzvédelmi felül- vizsgálóit és a kéményseprőket. A népgazdaság dinamikus fejlődése követelte meg a belügyminiszteri rendeletnek azokat az előírásait, amelyek a korszerű mentő tűzvédelmi felszerelések beszerzésén, fejlesztésén túlmenően a tűzmegelőzés érdekében végzett kutatási, fejlesztési feladatokra is vonatkoznak. Végül felhívták a figyelmet arra, hogy a korszerű tűzvédelem feltételeit biztosító miniszteri rendelet csak akkor érvényesül maradéktalanul, ha valamennyi kötelezett és minden állampolgár a népgazdaság valamennyi területén az eddiginél fokozottabb mértékben betartja és betartatja az előírásokat, hiszen csak így érhetjük el, hogy minél kevesebb esetben pusztítson a tűz. mint mi, és ezen meg nekünk kellett jókat nevetnünk. Kaptunk valakitől két bebú- jós bábfigurát, egy mackót meg egy kutyát: azok is felváltva kukkoltak. Néha még pokrócot is kifeszítettünk nekik, s egész bábjeleneteket rögtönöztünk, de ezekben is nagy szerepe volt az el-eltűnésnek, a pokróc mögül mondott bújócs- kaszövegeknek („Úgy se tudod, hol vagyok! Úgy se találsz meg!”), s a hirtelen előkerüléseknek. Nagyon régi jószág lehetett ez a két bábfigura, még abból az őskorból, amikor kóccal vagy rongyokkal tömték ki az efféle házi készítményű szerkezetek fejét. Fárasztó volt hosszabb ideig tartani egy ujjal a keményre tömött kobakjukat, kivált a jól megtermett, nagy orrú Kutyuli- mutyuliét. Bubu viszont másfél-két éves kora körül úgy rájuk kapott, hogy újra meg újra megkövetelte: „Bújj be!” (mármint a két bábba), s akkor tartani kellett őket végkimerülésig, hogy hasonlók legyenek a többi — szilárd testű — babához, s együtt játszhasson velük, etethesse őket, meg minden. Tűnődtem is, hogy át kéne alaaítani őket, alul is kitömni, lábat varrni nekik, ha ugyan tűrné a Bubu. De aligha tűrné. Gondoltam hát egyet, s egy e'ste, a szokásos össze- rakodáskor eltüntettem mind a k’ttőt. Bedugtam a ruhás- szekrény legmélyébe, leghátuljába. Keresi őket másnap Bubu, keresik a család más tagjai: Ma már minden olvasó tudja, milyen háttere van e címnek, a benne foglalt viszonyításnak. Ezt a kérdést lehet kihallani belőle: Ve- télytársak-e a könyv és a televízió, azaz a televíziónézés elvonja-e az embereket az olvasástól? És ezt a feleletet: A könyvkiadás, könyvolvasás számai nem ezt mutatják, sőt, egy-egy irodalmi mű tv- változatának bemutatása szinte megköveteli újból való kiadását is. Alapkérdésünk elmélete foglalkoztatja az írókat, a szociológusokat, a művelődéstörténészeket és összefogó világszervezetüket: az Unescót is. Ilyen kérdésekkel: Milyenek a kommunikációs forradalom távlatai? Egyoldalúelfogadó műveltséget ad-e a tömegművelődés szolgálatában álló televízió, a maga hallásra képesítésre (audio- vizualitásra) alapított művészetével? Egyeduralkodó vagy társ lesz jövendő korok műveltségének alakításában? Világvita — világnevekkel: McLuhan, F. Eberhard, D. Zimmer. És kitűnő magyar nevekkel: Boldizsár Iván, Ve- kerdi László, Maróti Lajos, Miklós Pál. A Népújság augusztus 11-i számában Cs. L. foglalkozik „Reymont parasztjai” című napló-cikkében, ezzel a kérdéssel is. Cs. L. a tévénézőt olvasásra is hívja, friss, élményszerű érvvel. Elfogadva ezt az érvet, így lehet gondolattestet adni neki a továbbiakra: Egy jó tévéalkalmazás (adaptáció) nemcsak azért kívánja meg a mű olvasását, mert kiegészíti, visz- szaidézi azt, összehasonlítási lehetőségeket adva, hanem azért is, mert a filmműalkotásnak is megvannak a nyomuk sincs. Tőlem is kérdezik, nem tudom-e, hol lehetnek, de könyörtelenül letagadom. Biztos elmentek világgá, vagy elbújtak valahova. — Figyelj esak! — mondom Bubunak. — Hátha megéhezik a Kutyuli-mutyuli, ép akkor ugat. De csak akkor halljuk, ha nagy csöndben vagyunk. — Nem is tud ugatni! — Tud az, csak te mindig eteted, és akkor nem éhes. — Nem is hallok semmit! — Pedig ugat valahol! Én hallottam az előbb. Figyeljünk csak! Mély csönd. De közben már ő is beleéli magát a mesébe. — A másik szobában — mondja. — Ott ugatott. — Igen, én is azt hiszem. Elindulunk a hamis nyomon — a ruhásszekrény emebben a szobában van —, de persze nem találjuk a két szökevényt — Tuidod hol vannak? — mondom végül Bubunak.. — Biztos elmentek Bergengóciá- ba. Bergengócia — vagy más néven Kukutyin — az örökre elveszett tárgyak tartózkodási helye. Ebbe azonban ő nem nyugszik bele. Még vágy három napig kell mímelnem a kitartó keresést-kutatást, valahányszor eszébe jutnak elveszett kedvencei. — Szívtelen vagy — mondja Anyja, aki már az első percben rájött, hogy csak én lehetek a tettes. 'Félrevonom, mielőtt Bubu felfoghatná miről van szó. — Nem érted, hogy neki is jobb így? Él tud játszani egyedül!. — Valid be, hogy te dugtad el! — Vallja a halál! De ez már őrület volt! „Bújj be! Bújj be!” Addig-addig, hogy ő is belenyugodott a változtathatatlan- ba. Csak fél év múlva, egy általános szekrényrendezéskor sikerült ráakadnia Bubu bábjaira, maga lehetőségei és határai, éppúgy, mint a szóműalkotásnak. (A szó maga is műalkotás — tanítja József Attila.) Cs. L. kitűnő példát hoa fel Reymont természetábrázoló erejére, amelyet a film a maga eszközeivel visszaadni nem tud. Olvassuk el újra: „A világ hirtelen elfeketedett, süket csönd lett, kialudtak a fények, a vizek kékes* szemei megüvegesedtek, mintha megdermedt volna, visszafojtott lélegzettel megállna és csodálkoznék. Félelem szállongott a földön, a fagy átjárta a csontokat, rémület ragadta meg a torkokat, a lelkek porba omlottak, s kegyetlen borzalom lebegett minden teremtmény fölött” (Ide kívánkozik a megjegyzés: a mi Szabó Pálunk mesélő, szépséges realizmusát sem lehetett maradéktalanul filmre vinni!) De olvassuk újra a következtetést is: „Ez az, amit képpel nem lehet így felidézni, erre csak a szó képes, amely — s ezt Pavlovtól tudjuk — alkalmas arra, hogy a valóságot, a maga érzéki voltában megjelenítse. Ezzel — szükségszerűen — adós marad az egyébként művészi filmváltozat, viszont épp ez hívta fel a figyelmet arra, hogy Reymontot nemcsak nézni, olvasni is érdemes”. Az ősi írásban képalkotó művészet munkált, mint ahogyan erről a képírás ténye és fogalma beszél. Erre gondolva sem kell alárendeltségi viszonyt erőszakolni könyv és televízió között. Címünkben az „és” kötőszó is mellérendelésről beszél. Gyarmati György ] Váralja — Megvannak! — ujjongott hangosan a gyerek füle hallatára. — Ide dugta az Apja! Szerencsére ott tébláboltam a közelben. Siettem felháborodni. — Én? Ök bújtak el maguktól, a ravaszok, vagy mi a szösz! Ti rosszak! Hát szabad így eltűnni? Ilyen disznóságot! Most meg is verem őket! Majd fejhangon folytattam az ő nevükben: — Mi csak bújócskázni akartunk! Igen! Csak bújócskázni. , — Jól van, akkor nem verlek meg. De akkor mondjátok szépen a Bubu mamának, hogy: „Kukk! Itt vagyunk!” — Kukk! Itt vagyunk! — így ni! De most aztán jók legyetek, irgum-burgum, büdös kölykek! Bubu tudta persze, hogyne tudta volna, hogy én voltam a két bábu eldugója. De egy pillanatra se haragudott érte, mihelyt játéknak vette. ö is szokta velünk játszani,' hogy ha rosszat csinál — ki- löttyenti a padlóra a teát, vagy kiborítja Anyja varródobozát —, s tettetett méreggel kérdezzük tőle, ki volt az, szemrebbenés nélkül feleli: — A rossz farkas. Ö csak jót csinál mindig. A többit a rossz farkasra fogja. Ez is afféle bújócska. Mi is annak vesszük, és nevetünk. — Azt a büdös rossz farkasát! Ha egyszer elkapom, úgy eldöngetem! Nem láttad, merre ment? — Nem! — Nem a Bubu bőrébe bújt? Hopp, itt a rossz farkas, itt a rossz farkas, megfogtam. — Nem én vagyok! Én a Bubu vagyok! — De csak a bőröd! Belül ott a rossz farkas. — Nincs ott! (Folytatjuk) Varga Domokos: KOluühkísfolgafű
