Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-14 / 189. szám

Kétszáz új szakmunkástanuló Szekszárdon Lesz elég hegesztő — Túljelentkezés az autószerelő szakmára — Eltűntek a lányok utánpótlása. Az igazgató el­mondta, hogy erre a területre csak későn, az érettségi idején kezdődhetett meg a pályavá­lasztási irányítás, s így idén csak néhány jelentkező adta be felvételi kérelmét. Itt az oktatásban gondot jelent még, hogy a vállalat vezetőitől ka­pott információ szerint a gyár­ban tanműhelyt nem építe'nek. A gyakorlati képzést az inté­zet tanműhelyében kell meg­oldani, de ezt ott az igények­nek megfelelően nem lehet. Félő. hogy ez a mai takaré­kosság később ráfizetést ered­ményez. A Tolna megyei Tanács V. B. 505. számú” intézetében a jövő Tolna megyei szakembe­reinek csak egy hányadát ké­pezik. Az itt kapott képet azonban legtöbb tekintetben általánosítani lehet a megyei“ szakmunkásképzésre. Összessé­gében elmondhatjuk, hogy az igények, s' a jelentkezések el­térése ellenére a szakmunkás- képzés egyre jobban kielégíti az ipar; igényeit, s mind a szakmák összetételét, mind az oktatás színvonalát illetően egyre jobban segíti megyénk iparának fejlődését. — szí — Gyuri, a kombájnos 'TV-r _ ii _1 i Már csak egy-két hét, s az Iskolák újra benépesülnek. A padokban elfoglalják helyüket a diákok. S vannak sokan, akik ezen az őszön nem a megszokott tantermekbe, nem a régi iskolába térnek vissza, hanem egy új oktatási intéz­ményben folytatják, magasabb fokon tanulmányaikat. Idén több mint hétszázan ismerkednek meg Szekszárdon az 505-ös Szakmunkásképző Intézettel. Ennyi nemrég vég­zett diák kezdi meg a szakma- szerzés éveit szeptemberben a megyeszékhelyen. Kaszás Imrével és Jeszensz­ky Lászlóval, a tanintézet igazgatójával és igazgató- helyettesével a néhány év múl­va szakmunkás-bizonyítványt kapó fiatalokról beszélgettünk. Arról, hogy kik jönnek, s milyen szakmák ismereteinek elsajá­títására adják fejüket. Pozitív változások A jelentkezőkről elmondták, hogy örvendetesen nőtt azok­nak a száma, akik korábbi ta­nulmányaik során igen jó ered­ményeket értek el, s akik az egyetemek, főiskolák kapujá­nak ostromlása helyett rögtön ide adták be felvételi kérel­müket. Ez azt jelenti, hogy megnőtt az itt megszerezhető szakmák becsülete, s szűnőben az a tévhit, mely szerint az igazi egzisztenciát csak az egyetemi végzettség jelentheti. Szintén pozitív változás volt észlelhető a szakmák válasz­tását nézve is. Például évek óta csak néhány tanuló jelent- kezett^ hegesztőnek. Az idén számuk megnőtt, s harmincán kezdik elsajátítani ennek az egyre fontosabbá váló foglal­kozási ágnak fortélyait. A szakiskolában egy teljes osz­tály indul, s így lehetővé vá­lik, hogy a jövő hegesztő szak­munkásainak a korábbinál még precízebben tanítsák meg a modem kötési eljárásokat. A jelentkezők számának növeke­dését kétségkívül előmozdítot­ta, hogy megyénkben épül az ország első atomerőműve, s itt a hegesztőkre vár az egyik legfontosabb feladat. Hogy ezt tökéletesen oldják meg, már az oktatás során segít az erő­mű felépítésében jelentős te­vékenységet folytató Gyár- és Gépszerelő Vállalat. Szekszár­don, az AGROKER volt tele­pén modern tanműhelyt épít, ahol a gyakorlati képzéshez biztosítják a legkorszerűbb fel­tételekét. Más szakmákról szólva az intézet vezetői elmondták, hogy kedvező változást tapasztaltak az úgynevezett kulcsszakmák elsajátítására jelentkezők szá­mát illetően is. Egyre többen tanulják meg az építőiparban hasznosítható szakismereteket. Néhány év múlva a korábbi­nál sokkal több olyan fiatal szakmunkás kapja meg a bi­zonyítványt, akik a megye iparfejlesztéséhez szükséges új üzemek, gyárak, s természete­sen lakások építésében is részt vesznek. Gépkocsiszerelőnek J a legrátermettebbek... ^ „ ^PtSítedHS-‘ PetÖf,Í vetkezet idiii? régi uradalmi épületekben tartotta tehené­snlnn “ar0n? elvűit istállóban tudtak 125 tehénnek helyet szorítani. Az épületek *“- v00 év<jsek- 19 es fél milliós beruházással épül az új, szakosított tejtermelő telep, lenne' ,ha elkészülne a jovo év vétrére. A Beton- és Vasbetonipari Müvek vin»r»tn,P,aregyw®! jumus 30. óta adós 24 pillérrel és 159 panellel, ugyanennek a mikkAt* ak, 1UniUíJVar0S1 paresysege a nyeregtetős épületekhez szükséges kapcsolóele­mekkel. Az ígéret augusztus 20-ra szol, ami ugyan az AGRCBfiíi-nél lerögzített határ­idő után van, de jó lenne, ha egyezne a valósággal...-'-i.------. Fotó; G. K, i génylő szakmára — emberek élete múlik majd azon, hogyan dolgoznak — a legrátermetteb­beket válasszák ki. Azokat, akiket helyhiány miatt nem tudtak ide felvenni, az intézet átirányította más szakmákra, s ezeket a javaslatokat a je­lentkezők legnagyobb része el­fogadta. Az egyes szakmák felé orien­tálódás természetesen azt is eredményezte, hogy másikakat a korábbiaknál kevesebben vá­lasztottak. így például egyre gyérebb a száma az eszter­gályosnak jelentkezetteknek. S szintén csak néhányan van­nak, akik egy igen fontos és emellett szép foglalkozást, a szerszámkészítő szakma isme­reteinek elsajátítását kezdik meg az idén. Egy-két foglalkozási ág ter­mészetes elsorvadása érthető. A nagyipari technológiák egyes területeken kiszorítják a szak­ipari munkát. így például az előregyártott elemekből törté­nő építkezés egyes területeken a vasbetonszerelők tevékenysé­gét teszi feleslegessé. A ház­gyárakban a technológiák be­tartása már nem igényel szé­les körű ismereteket. Cseppet sem örvendetes azonban a női szakmák iránt újabban tapasztalható érdek­telenség. Például néhány éve a bőrdíszművességet még so­kan tanulták. Most még több ilyen szakemberre lenne szük­ség, de a hagyományosan női szakmára csak kevesen jelent­keznek. Hasonlóan alacsony a jelentkezők száma a textil­iparban is, pedig a tolnai tex­tilgyár igényelné az új szak­munkásokat. A női szabó szak­ma ezzel szemben sláger lett. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a Szekszárdi Sza­bó Szövetkezet komoly segít­séget ad a képzéshez. A Simontornyai Bőrgyár is segítene a tímárképzésben, ide azonban alig néhányan jelent­keztek. Az új gyár szakember-utánpótlása Szóba került a megyeszék­helyen a közelmúltban meg­alakult új gyár, a BHG Kap­csológépek Gyára szakember­Sajtótájékozlatő a brnói gépipari vásárról Az 1974. évi őszi brnói gép­ipari vásárt szeptember 11—19 között rendezik meg, — jelen­tette be keddi sajtótájékoztató-- ján Frantisek Hála, Csehszlo-j vákia budapesti nagykövetsé­gének kereskedelmi tanácsosa.' A vásárrendezők ezután el-J mondták a sajtó képviselőinek,' hogy a szakosított gépipari vá­sár kiállítási területe az idén tovább bővült, s így 80 000 négyzetméternyi fedett és ugyanennyi szabad területen 26 csehszlovák külkereskedel­mi vállalat és 30 külföldi or­szág mintegy 1500 kiállítója mutatja be termékét. A Hungexpo szervezésében' 1174 négyzetméter fedett és 513 négyzetméter szabad kiál­lítási területen 18 magyar kül­kereskedelmi és külkereske­delmi jogú vállalat mutatko^ zik be. Tíz éve végzett, akkor kap­ta az oklevelet, amely a me­zőgazdasági gépszerelő . szak­mát adta Somogyi Gyurinak. Ott voltam az évzárón. Tíz éve ennek. Guri néha feljön hozzám, beszél, beszél, vége- hossza nincs történeteinek. Most az aratás után ismét fel­jött, hozta az asszonyt is. Vá­sárolni jöttek a városba. Volt miből. — Tudod, az asszony min­dig nagyon várja az aratást — kezdi a beszédet. — Most is, úgy várta, mint már öt éve mindig. Készül rá. Készül­ni kell, mert az embert gyöt- ri az a három hét, még ha- olyan jók is ezek a mostani kombájnok. Ennivalót kell beszerezni, meg ilyesmiket. Nem mintha nem volna a kamrában, van még sonka, szalonna is, szalámi is. Sok kell a tarisznvázáshoz, mert reggeli és uzsonna még hideg ételből van. Délben kapunk csak főttet. — Három hétre megvesz te­hát mindent, ami kell majd az aratáshoz. Mit rak a kam­rába? — Nevess! Még szardíniát is. Meg van valami tőkehal­máj, az nagyon finom. Zöld­paprikával, paradicsommal. Az nagyon finom. A szalonna rá­gós, a melegben nyúlik... A sonka sós, szóval jobb az ilyen konzervféle. Még italt is vett, ' dobozos jujicét. Ez valami na­rancslé. Mert ugye az ember nem ihat munka közben szeszt. Ezek a jó vitaminos italok meg valóban üdítik az embert. A kólát, jelzem,, nem szere­tem, mert olyan, mint a köp­tető. Aztán vett néhány do­boz mogyorót is. Egyik avas volt, kivágtam a buszból, mert ott tanyáztunk, egy öreg busz­ban, az volt a mozgószállá­sunk. Húzták utánunk, amerre mentünk. Szóval ilyen vacako­kat vett. Pótlásnak? Nem, csak azért, hogy változzon az íz az epiber szájában. Np jmindig. csirke' rántva, ' pörköltnek, megint rántva, megint pörkölt­nek. .Na,, aztán a téeszben is ugye eltörött két borjúnak a lába, amíg arattunk. Hát az is jó volt. Jó finom borjúbecsi- nált volt,1 mikor is, ja, az utol­só napon. Látod, pont akkor törött el annak a borjúnak is a lába. — És amikor arattatok, mi­lyen volt a munkarend? — Munkarend? Hát beleáll­tunk a tábla szélén hajnalban és vágtuk, amíg láttunk, este nyolcig, kilencig. Hajnalban, háromkor volt auf. Belöktem egy felderít, bemásztam a gépbe, lezsíroztam, kentem mindent, ellenőriztem a csa­varokat, szíjakat, mindent, amit ilyenkor kell. Odaálltam a kúthoz, tankoltam, ekkor már mozogtak a gépműhely­ben is. Velünk egy időben kez­dett egy-egy szerelő, hátha kell valamit hegeszteni. Szóval tan­kolás után ettem mindig egy- pár falatot. Aztán jött az ag­ronómiáról valaki, s mondta, hogy indulhatunk. Poroztunk ki a dűlőúton, amikor a nap kelt, már egyszer elfáradtunk. Hét óra után megint reggeli. Fél óra, negyed óra ez, ki mi­lyen gyorsan tudja bekapni az ételt. Ja, meg ekkor hallgat­tuk a rádiót, hogy milyen lesz az idő. Nagyon félek az esőtől. Szóval, volt is eső, ta­lán három és fél napig áll­tunk, no de tizennégy munka-, nap lekaptuk a búzát, az ár­pát'. .. Szóval reggeli után is­mét neki a búzának. Tizenegy felé hozták a hideg italt, volt direkt egy autó. amelyik csak az italt hozta, hazaszaladt ci­garettáért, hozott kiflit, ékszí­jat, szóval az volt a szolga. Tudod az a beszerző sofőr is hozzánk, aratókhoz tartozott, s nemhiába futott éjjel-nappal, — mert vdlt, hogy alkatrészért beszaladt még Szekszárdra is, •— szóval hatezer forintot kere­sett a Jani is az aratáson. Ne felejtsem szavamat, délben volt az ebéd. Ezt is a futókocsis hozta ki. Ebéd után ismét ne­ki. öt óra körül egy kis uzso- na, aztán ismét. Jöttünk, men­tünk, mindig dolgoztunk. Es­te kilenc körül az ember majd­nem úgy esett le a gépről. Für­dés, aztán be az ágyba ... Szó­val így ment. — Mennyit arattál? — Mázsára kérded? Sokat, nem is annyira számoltam, a pénzt azt tudom mennyi. Mit gondolsz mennyi? — Hát nézd, ha a futósofőr hatot kapott, akkor te biztos többet. — Többet. Pontosan tizen- egyezer-százhetven forint és negyven fillér. De ebben ben­ne ván az ezerötszáz forint is, amit addig kaptam, amíg nem kezdtünk aratni. Amíg a mű­helyben dolgoztam. Szóval tíz­ezer az aratópénz. — És most mi lesz a pénz­zel? — Vásárolunk, ezt azt, jön az ősz, az iskolaszezon. Majd­csak elköltjük valahogy. Jót nevet. Barnára sült ar­ca, napszítta haja árulkodik csak arról, hogy mezei mun­kás. Meg a kezei. Nagy lapát kezében elvész a sörösüveg. A divatos szakmák közé so­rolható a gépkocsiszerelőké is. Ennek tudható be, hogy az idén ide háromszor annyian jelentkeztek, mint' amennyit a képzés, s az ipar igényel. így lehetőség nyílt arra, hogy a jpagas fokú lelkiismeretességet Pálkovács Jenő 1974, augusztus 14.

Next

/
Thumbnails
Contents