Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-11 / 160. szám
Tv-napló Uj §ugápkezelők9 onkológiai osztályok épülnek Fejlesztik a hazai onkológiai hálózatot Engedély nélkül Onkológusok és egészség- ügyi statisztikusok a közel, múltban érdekes vizsgálatot végeztek az egyik legpusztítóbb betegséggel, a rákkal kapcsolatban. A felmérés során egyebek között arra ke. restek választ, milyen a rosszindulatú daganatos megbetegedésekben szenvedők nem és életkor szerinti megoszlása. A rák elleni küzdelem számá. ra rendkívül tanulságos, a szűrőhálózat tevékenységének is irányt mutató vizsgálat megállapítása szerint a rosszindulatú daganatos megbetegedések napjainkban fiata. labb korban támadnak, mint pár évtizeddel ezelőtt. Ugyanakkor más betegségekhez viszonyítva a rák az idősebb korosztályt kevésbé veszélyez, teti, mint korábban. A 65 évesnél idősebb emberek körében például a daganatos megbetegedések a halálokok között — az elmúlt húsz évben — a harmadik helyre szorultak vissza. A nemek közötti megoszlást illetően az adatokból arra következtetnek a szakemberek, hogy a nők körében a jövőben lassul, illetve megáll a rákos betegségek előfordu. lasának növekvő aránya. Föltehető viszont, hogy a férfiaknál esetleg nő a rákos meg. betegedés veszélye. Mindez arra figyelmeztet, hogy a szűrővizsgálatok hatókörét a jövőben szélesíteni kell, hiszen — mint ismeretes — az idejében fölfedezett rákbetegségek gyógyíthatóik. A hazai onkológiai hálózat ebben a tekintetben széles körű tapasztalatokkal rendelkezik. Magyarországon éven. te átlagosan 20 ezer új rákos beteg gyógyítását, kezelését és egészséges ember rákszűrését, sejttani vizsgálatát végzik eL A nemzetközi viszonylatban is fejlett hazai onkológiai apparátus a területi kórházak speciális osztályain több mint 700 ággyal rendelkezik. Deb. recenben, Pécsett, Szombathelyen és Budapesten —s legújabban Miskolcon is — a kórházakban és a klinikákon korszerű gyógyászati eszkö. zök, kobaltágyúk is vannak. Az Országos Onkológiai Intézet — e hálózat szakmai irányítója — kobaltágyúin kívül magasfeszültségű sugárforrás, sál, egyebek között betatron- nal is rendelkezik. Emellett A TOLNAKER Vállalat TAKARÍTÓNŐT keres, felvételre. Jelentkezési Szekszárd, Széchenyi u. 62, Gondne (199) 187*. Július U. az országban jelenleg számos sugárkezelésre is alkalmas onkológiai osztály épül. Az intézményhálózat teljes kiépítése a szakemberek sze. rint néhány éven belül az egész ország lakosságának kielégítő sugárkezeléses ellátását biztosítani fogja. Emellett igen biztató perspektívát ígér hazánknak a KGST-országok Sanyo szürke és lapos, így küllemével óhatatlanul az emberi, vagy éppen kollegiális kapcsolatokat juttatja az eszembe. Sanyo azonban mély és érdekes béltartalommal is rendelkezik, amire talán szintén rá lehet fogni az előbbit, hiszen viszonylag ritkán juttatja kifejezésre. Ha igen, akkor bizalmas kettesben, késő éjjel. Napközben inkább recseg. Sanyo egy nagyobb szappantartó méretű rádió, melyet a távoli Japánban készítettek. Tartozéka egy hangerősítő és egy keresőskála, továbbá két parányi rúd- elem. Hatszáz és egynéhány forint árán kerültünk barátságba egymással. Éjjelente, ha a félnaponként változó időjárás (a „frontátvonulás” — ha úgy tetszik) kiveri szememből az álmot, együtt járjuk be a világ jelentős részét. A skálán csak a milliméter tőrt részét kell mozdítani, és Sanyo máris országról országra ragad. Szeszélyes, olykor nem, vagy csak alig sejtem hol járunk, de a pénzen vett barátsággal szemben az ember ne legyen túlságosan igényes. Az elmúlt álmatlan éjszakák egyikének kalandozásaiból idézek egy órányit, Hamburgból egy parancsoláshoz szokott, pattogós tengerésztiszti hang időjárásjelentést olvas fel. Hajszálnyival (félezer kilométerrel?) odébb friss tánczene, majd álmos keleti, aztán pergő spanyol nóta szól. Prágából valaki rejtélyes módon angolul dalolja a fülembe, hogy egy bizonyos „Mary” szép. A zágrábi híreket olasz tánczene, majd NDK hírösszeállítás, ezt Romániából érkező hírek váltják fel. Délszláv dúdolás mosódik hazai cigányzenébe, aztán török Emelkedik a lejfogyasztás Növekszik a termelői tejkínálat, az ipar ennek megfelelően a tavalyinál több tejet és tejterméket biztosít a kereskedelemnek. Az első félévben 11 százalékkal több tejet vett át az ipar, mint az elmúlt év azonos időszakában, s így bőséges volt a kínálat. Tejből 8 százalékkal, kakaóból, joghurtból és kefirből 45 százalékkal, sajtból mintegy 30 százalékkal vásároltak többet a fogyasztók, s nőtt a tejföl és a túró forgalma is* Ä javuló értékesítési eredményekben része van annak, hogy egyre több, eddig ellátatlan települést kapcsolnak be az eladóhálózatba. Tavaly 460 községet vontak be a központi tejellátásba, s idén újabb 400 -1-450 községbe jut el a pasztőrözött tej. Remény Van arra, hogy az év végéig 3200 település közül már több mint 2000-ben rendszeres lesz a tejellátás. Az iuar megfelelő választékot kínál, 120-féle termék kerül ki az üzemekből. nemzetközi rákkutatás! programjában való részvétele is. A tavaly decemberben aláírt megállapodás alapján ez év januárjától magyar szakemberek látják el a program egyik legfontosabb feladatát, a daganatos megbetegedések kezelésére alkalmas gyógy, szerek kikísérletezésének és gyártásának nemzetközi koordinációját. (MTI) „(/"-hangok tömege önti el a szobát. Moszkvából, kifogástalan francia nyelven, két műszaki szakember informál a kelet— nyugati kereskedelem lehetőségeiről. Egy osztrák adó koncert- próbát közvetít. A karmester gorombán hangzó udvariassággal kifogásolja, hogy „a pozaunok összhangzása hibás". Ismét zenék tarka hulláma, majd olasz hírek után váratlanul Tirana beszél gyatra magyar nyelven. Pozsonyba üdülni hívnak és a skála vége táján megtudom, hogy Darmstadt sűrűn lakott városrészeiben tíz gyerekjátszóteret épí-. tenek. Éjfélkor lengyel szavakat hallok, és mire felkelek az asztaltól, Sanyóval kilométerek ezreit, ha nem tízezreit jártam be. Kicsivé vált! a világ, belezsúfolódott ebbe a kis dobozba, és úgy tűnik, hogy éjnek évadjón ez a kicsivé vált világ vagy politizál, vagy muzsikál. 46. Frank lassan, komótosan ballagott át 1970 nyarán, azon a rendkívül meleg kánikulai napon a hídon. Ez már az új híd volt, hiszen a régit még negyvennégyben fölrobbantották, s az utódok egészen másmilyent építettek helyette. Amaz díszesebb volt és persze régimódibb. Emezen kevesebb a cikornya, ellenben jó széles, és szemmel láthatólag igen teherbíró. A gyalogjárót sem deszkák borították már, hanem betonlapok. Zakóban, nyakkendősen ballagott a rekkenő hőségben. De ő most erre ügyet sem vetett. Látszólag egykedvűen ment, szinte már közömbösen. Ez azonban csak látszat volt, afféle magára erőszakolt nyugalom. Hiszen ott belül most csupa tűz, izgalom, feszültség volt Frank minden porcikája. Huszonhat év óta vártak erre a napra. Amikor elindultak Wenkheim alezredes után dehogy is sejtették, hogy milyen kálváriának néznek elébe. Nem gondolták, hogy meg sem állnak a nagy menekülésben egészen Németországig. Se azt, hogy ott amerikai fogságba esnek majd. / Úgy hitték akkor, az alezredes nyomát követve, hogy néhány hónap múlva vége lesz a háborúnak, és ők jöhetnek vissza a kincsért, amivel aztán új életet kezdhetnek. Ehelyett az elmúlt bő negyedszázad során bebarangolták úgyszólván az egész világot. Nem mondhatni, hogy különös szerencséjük lett volna az odakinú éleiben. Igaz, továbbJókora város lenne, ha egymás mellé épült volna az a több, mint hatvanezer épület, amit engedély nélkül építettek. Furcsa egy város lenne: díszlene ott villa, és csúfos- kodna számtalan kaliba is. Félig földbe vájt barakk, oda- pottyantott buszkarosszéria. Persze, ezek a házak nemcsak a képzeletbeli városban lennének csúfak, csúfak ott is, ahol jelenleg állnak. A legtöbb esetben mégsem a csúfság miatt okoznak gondot ezek az épületek, hanem mert létükkel veszélyeztetik a település, az ott lakók érdekeit — sőt, néha a létüket is. Ezért nem adtak rájuk építési engedélyt. A kedd késő délutáni tévéműsorban láthattuk: úttengelybe, süllyedő _ bányaterületre, a főváros kútjai fölé emeltek felelőtlen emberek épületeket. Le kell őket bontani. Igen ám, de sírnak-rínak az asszonyok, emlegetik a vért-verejtéket, amivel a házak épültek. Az ember sajnálkozik is: az értelmetlen erőfeszítés, fölösleges áldozat mindig számíthat a szánalomra. Csakhogy itt az áldozatok — saját maguk áldozatai. Ha nem fütyültek volna a rendre, a tanács tilalmaira, nem kerültek volna a „szánnivaló” helyzetbe. De nem is kell annyira sajnálkozni rajtuk: lám, a panaszkodás. könnyek csak a kamerának, mikrofonnak szóltak. A másik képsoron már azt látjuk, hogy vígan építik ra is együtt maradtak, és Bódit hagyományos leleményessége az új viszonyok között sem hagyta cserben. Ám sehogy se tudott megbirkózni a nyelvek- kel. Pedig sokfélével megpróbálkozott az egymást követő évek során. A némettel, a franciával, az angollal, a spanyollal, de még a portugállal is. Mindhiába. Csak az a néhány szó ragadt rá, ami nélkül az élet külföldön, idegenek közt egyszerűen elképzelhetetlen. Folyamatosan beszélni azonban soha nem tudott megtanulni. Ezzel Bódi legendás leleményessége alól kihúzódott a gyékény. Bizony talajtalanná, sőt kifejezetten gyámoltalanná vált ő abban az idegen világban. De hát itthonról olyan szörnyű híreket közöltek az ottani újságok, hogy még a hátuk is belelúdbőrzött a gondolatba, hogy haza kéne jönni. Azt írták, hogy Magyarországon még mindig ölik egymást az emberek. Hogy megszűnt a magántulajdon. Közösek a lakások, a nők. Közös minden. És aki ezellen akár csak egy szót is mukkanni mer, azt vasra verten már veszik is Szibériába. 1956-ban azonban ennek ellenére hazakészülődtek. S akkor októberben újra a világlapok első oldalára kerültek a magyarországi események. A diadalmas híreket később egészen másmilyenek követték. E szenzáciőéhes lapok minden elképzelhető szörnyűséget ösz- szehordtak ezekben a hónapokban mindarról, amiről úgy vélték, hogy hű jellemzője a magyarországi viszonyoknak. a ház mellé a nyári konyhát,' a nyaralóhoz a kőkerítést azok, akik egyébként nem sajnálják a jajszavakat. Bíznak benne, hogy a tanács csak ijesztget, mint az engedetlen gyerekeket, és a büntetést egy kis sírással meg lehet váltani . . . Csakhogy a tanács nem nagyapó, és nem is nevelési elvek alapján szabja ki az ítéletet, hogy az engedély nélkül épített házakat le kell bontani. A házak zavarják a várost a terjeszkedésben, életveszélyesek. Ezért nem szabad ott maradniuk, ahol vannak. A filmen láttunk olyan alapokat, amiken nemrégiben még ház állt — és amiket már lebontottak. Nagyon helyes, hogy ilyeneket is láttunk. Talán elment a kedvük azoknak, akik most készülnek építkezésre — mellőzve az előzetes tennivalókat, az engedélyeztetést. • Nyáresti csacskaságnak szánták a kedd esti amerikai filmet. Július ide, július oda — szeszélyes, hűvös az idő, az emberek idegesek, ingerlékenyek. Úgyhogy rosszkor jött a „csacskaság", csak tovább emelte amúgy is magas vérnyomásunkat. Blőd történet, primitív megoldások, előre kiszámítható fordulatok. Úgy látszik, hiába kívánják a nézők, követelik a kritikusok, hogy ne költse a televízió pénzünket a nyugati filmgyártás poros kacatjaira. Lám, beszerezték a „Válás”-t is. (virág) Újra előhozakodtak a jó! bevált rémhírekkel. Csak most még vérszomjasabban tálalták valamennyit. így aztán megint visszarettentek az úttól. Újabb tizennégy évnek kellett eltelnie — ekkor hosszabb ideje Spanyolországban éltek már —, hogy végül tényleg rászánják magukat a hazalátogatásra. Együtt jöttek persze. De Frank úgy határozott hogy ő először majd egyedül deríti föl a terepet. Túl nagy feltűnést keltene, ha ketten egyszerre érkeznének a városba. S nyilván a szállodában is jobban figyelnének két, örökké egymás nyomában levő emberre, mint a magányosan érkezett egyre. Bódi ezért a fővárosban maradt. Egy régimódi, de azért igen kellemes Duna-parti szállodában foglaltatott magának szobát, melynek ablakai a vízpartra néztek. Frank pedig leutazott a nagy vidéki városba, és mo6t lassan, komótosan ballagott át a hídon, miközben' torkában dobogott a szíve. Hiszen még néhány perc, és meg fogja látni újra azokat a villákat, amelyek képét az elmúlt huszonhat év során any- nyi ezerszer fölidézték emlékezetből egymás előtt. Ha egyáltalán megvannak még — gondolta. Hiszen negyedszázad hatalmas idő ám! Változások egész sora követheti egymást ennyi év alatt. Amikor átért a hídon, egy pillanatra úgy érezte, meg kell pihennie, mert szinte már lépni sem tud az izgalomtól. Leült, újságot vett elő. De átfutott pillantása a betűkön. Egy szót sem tudott felfogni vagy megjegyezni a szövegből. Aztán ment tovább. Befordult a kibetonozott közlekedő- útra. Onnan a harmadik mellékutcába, s akkor egyik pillanatról a másikra feltárult előtte a hat villa látványa. Szép szabályosan álltak egymás mellett. Mint annyi évvel azelőtt. (Folytatjuk) Kalandozások Sanyóval (ordas) PÁPP ZOLTÁN: Lépcső az alapsorba
