Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-11 / 160. szám

Tv-napló Uj §ugápkezelők9 onkológiai osztályok épülnek Fejlesztik a hazai onkológiai hálózatot Engedély nélkül Onkológusok és egészség- ügyi statisztikusok a közel, múltban érdekes vizsgálatot végeztek az egyik legpusztí­tóbb betegséggel, a rákkal kapcsolatban. A felmérés so­rán egyebek között arra ke. restek választ, milyen a rossz­indulatú daganatos megbete­gedésekben szenvedők nem és életkor szerinti megoszlása. A rák elleni küzdelem számá. ra rendkívül tanulságos, a szűrőhálózat tevékenységének is irányt mutató vizsgálat megállapítása szerint a rossz­indulatú daganatos megbete­gedések napjainkban fiata. labb korban támadnak, mint pár évtizeddel ezelőtt. Ugyan­akkor más betegségekhez vi­szonyítva a rák az idősebb korosztályt kevésbé veszélyez, teti, mint korábban. A 65 évesnél idősebb emberek kö­rében például a daganatos megbetegedések a halálokok között — az elmúlt húsz év­ben — a harmadik helyre szorultak vissza. A nemek közötti megosz­lást illetően az adatokból ar­ra következtetnek a szakem­berek, hogy a nők körében a jövőben lassul, illetve megáll a rákos betegségek előfordu. lasának növekvő aránya. Föl­tehető viszont, hogy a férfi­aknál esetleg nő a rákos meg. betegedés veszélye. Mindez arra figyelmeztet, hogy a szű­rővizsgálatok hatókörét a jö­vőben szélesíteni kell, hiszen — mint ismeretes — az ide­jében fölfedezett rákbetegsé­gek gyógyíthatóik. A hazai onkológiai hálózat ebben a tekintetben széles körű tapasztalatokkal rendel­kezik. Magyarországon éven. te átlagosan 20 ezer új rákos beteg gyógyítását, kezelését és egészséges ember rákszűrését, sejttani vizsgálatát végzik eL A nemzetközi viszonylatban is fejlett hazai onkológiai appa­rátus a területi kórházak spe­ciális osztályain több mint 700 ággyal rendelkezik. Deb. recenben, Pécsett, Szombat­helyen és Budapesten —s leg­újabban Miskolcon is — a kórházakban és a klinikákon korszerű gyógyászati eszkö. zök, kobaltágyúk is vannak. Az Országos Onkológiai Inté­zet — e hálózat szakmai irá­nyítója — kobaltágyúin kívül magasfeszültségű sugárforrás, sál, egyebek között betatron- nal is rendelkezik. Emellett A TOLNAKER Vállalat TAKARÍTÓNŐT keres, felvételre. Jelentkezési Szekszárd, Széchenyi u. 62, Gond­ne (199) 187*. Július U. az országban jelenleg számos sugárkezelésre is alkalmas on­kológiai osztály épül. Az intézményhálózat teljes kiépítése a szakemberek sze. rint néhány éven belül az egész ország lakosságának ki­elégítő sugárkezeléses ellátá­sát biztosítani fogja. Emellett igen biztató perspektívát ígér hazánknak a KGST-országok Sanyo szürke és lapos, így kül­lemével óhatatlanul az emberi, vagy éppen kollegiális kapcsola­tokat juttatja az eszembe. Sanyo azonban mély és érdekes bél­tartalommal is rendelkezik, amire talán szintén rá lehet fogni az előbbit, hiszen viszonylag ritkán juttatja kifejezésre. Ha igen, ak­kor bizalmas kettesben, késő éj­jel. Napközben inkább recseg. Sanyo egy nagyobb szappantar­tó méretű rádió, melyet a távoli Japánban készítettek. Tartozéka egy hangerősítő és egy kereső­skála, továbbá két parányi rúd- elem. Hatszáz és egynéhány fo­rint árán kerültünk barátságba egymással. Éjjelente, ha a fél­naponként változó időjárás (a „frontátvonulás” — ha úgy tet­szik) kiveri szememből az álmot, együtt járjuk be a világ jelentős részét. A skálán csak a millimé­ter tőrt részét kell mozdítani, és Sanyo máris országról országra ragad. Szeszélyes, olykor nem, vagy csak alig sejtem hol já­runk, de a pénzen vett barát­sággal szemben az ember ne le­gyen túlságosan igényes. Az el­múlt álmatlan éjszakák egyiké­nek kalandozásaiból idézek egy órányit, Hamburgból egy parancsolás­hoz szokott, pattogós tengerész­tiszti hang időjárásjelentést ol­vas fel. Hajszálnyival (félezer kilométerrel?) odébb friss tánc­zene, majd álmos keleti, aztán pergő spanyol nóta szól. Prágá­ból valaki rejtélyes módon an­golul dalolja a fülembe, hogy egy bizonyos „Mary” szép. A zágrábi híreket olasz tánczene, majd NDK hírösszeállítás, ezt Romániából érkező hírek váltják fel. Délszláv dúdolás mosódik hazai cigányzenébe, aztán török Emelkedik a lejfogyasztás Növekszik a termelői tej­kínálat, az ipar ennek megfe­lelően a tavalyinál több tejet és tejterméket biztosít a ke­reskedelemnek. Az első fél­évben 11 százalékkal több tejet vett át az ipar, mint az elmúlt év azonos időszakában, s így bőséges volt a kínálat. Tejből 8 százalékkal, kakaó­ból, joghurtból és kefirből 45 százalékkal, sajtból mintegy 30 százalékkal vásároltak töb­bet a fogyasztók, s nőtt a tejföl és a túró forgalma is* Ä javuló értékesítési ered­ményekben része van annak, hogy egyre több, eddig ellátat­lan települést kapcsolnak be az eladóhálózatba. Tavaly 460 községet vontak be a központi tejellátásba, s idén újabb 400 -1-450 községbe jut el a pasz­tőrözött tej. Remény Van ar­ra, hogy az év végéig 3200 település közül már több mint 2000-ben rendszeres lesz a tejellátás. Az iuar megfelelő választékot kínál, 120-féle ter­mék kerül ki az üzemekből. nemzetközi rákkutatás! prog­ramjában való részvétele is. A tavaly decemberben aláírt megállapodás alapján ez év januárjától magyar szakem­berek látják el a program egyik legfontosabb feladatát, a daganatos megbetegedések kezelésére alkalmas gyógy, szerek kikísérletezésének és gyártásának nemzetközi koor­dinációját. (MTI) „(/"-hangok tömege önti el a szobát. Moszkvából, kifogástalan francia nyelven, két műszaki szakember informál a kelet— nyugati kereskedelem lehetősé­geiről. Egy osztrák adó koncert- próbát közvetít. A karmester go­rombán hangzó udvariassággal kifogásolja, hogy „a pozaunok összhangzása hibás". Ismét ze­nék tarka hulláma, majd olasz hírek után váratlanul Tirana be­szél gyatra magyar nyelven. Po­zsonyba üdülni hívnak és a ská­la vége táján megtudom, hogy Darmstadt sűrűn lakott városré­szeiben tíz gyerekjátszóteret épí-. tenek. Éjfélkor lengyel szavakat hallok, és mire felkelek az asz­taltól, Sanyóval kilométerek ez­reit, ha nem tízezreit jártam be. Kicsivé vált! a világ, belezsúfoló­dott ebbe a kis dobozba, és úgy tűnik, hogy éjnek évadjón ez a kicsivé vált világ vagy politizál, vagy muzsikál. 46. Frank lassan, komótosan ballagott át 1970 nyarán, azon a rendkívül meleg kánikulai napon a hídon. Ez már az új híd volt, hiszen a régit még negyvennégyben fölrobbantot­ták, s az utódok egészen más­milyent építettek helyette. Amaz díszesebb volt és per­sze régimódibb. Emezen keve­sebb a cikornya, ellenben jó szé­les, és szemmel láthatólag igen teherbíró. A gyalogjárót sem deszkák borították már, ha­nem betonlapok. Zakóban, nyakkendősen bal­lagott a rekkenő hőségben. De ő most erre ügyet sem vetett. Látszólag egykedvűen ment, szinte már közömbösen. Ez azonban csak látszat volt, affé­le magára erőszakolt nyuga­lom. Hiszen ott belül most csupa tűz, izgalom, feszültség volt Frank minden porcikája. Huszonhat év óta vártak er­re a napra. Amikor elindultak Wenkheim alezredes után de­hogy is sejtették, hogy milyen kálváriának néznek elébe. Nem gondolták, hogy meg sem állnak a nagy menekülés­ben egészen Németországig. Se azt, hogy ott amerikai fogság­ba esnek majd. / Úgy hitték akkor, az alez­redes nyomát követve, hogy néhány hónap múlva vége lesz a háborúnak, és ők jöhet­nek vissza a kincsért, amivel aztán új életet kezdhetnek. Ehelyett az elmúlt bő ne­gyedszázad során bebarangol­ták úgyszólván az egész vilá­got. Nem mondhatni, hogy külö­nös szerencséjük lett volna az odakinú éleiben. Igaz, tovább­Jókora város lenne, ha egy­más mellé épült volna az a több, mint hatvanezer épület, amit engedély nélkül építet­tek. Furcsa egy város lenne: díszlene ott villa, és csúfos- kodna számtalan kaliba is. Félig földbe vájt barakk, oda- pottyantott buszkarosszéria. Persze, ezek a házak nem­csak a képzeletbeli városban lennének csúfak, csúfak ott is, ahol jelenleg állnak. A leg­több esetben mégsem a csúf­ság miatt okoznak gondot ezek az épületek, hanem mert lé­tükkel veszélyeztetik a tele­pülés, az ott lakók érdekeit — sőt, néha a létüket is. Ezért nem adtak rájuk épí­tési engedélyt. A kedd késő délutáni tévéműsorban láthat­tuk: úttengelybe, süllyedő _ bá­nyaterületre, a főváros kútjai fölé emeltek felelőtlen embe­rek épületeket. Le kell őket bontani. Igen ám, de sírnak-rínak az asszo­nyok, emlegetik a vért-verej­téket, amivel a házak épül­tek. Az ember sajnálkozik is: az értelmetlen erőfeszítés, fö­lösleges áldozat mindig szá­míthat a szánalomra. Csak­hogy itt az áldozatok — saját maguk áldozatai. Ha nem fü­tyültek volna a rendre, a ta­nács tilalmaira, nem kerültek volna a „szánnivaló” helyzet­be. De nem is kell annyira saj­nálkozni rajtuk: lám, a pa­naszkodás. könnyek csak a kamerának, mikrofonnak szól­tak. A másik képsoron már azt látjuk, hogy vígan építik ra is együtt maradtak, és Bódit hagyományos leleményessége az új viszonyok között sem hagyta cserben. Ám sehogy se tudott megbirkózni a nyelvek- kel. Pedig sokfélével megpróbál­kozott az egymást követő évek során. A némettel, a franciá­val, az angollal, a spanyollal, de még a portugállal is. Mind­hiába. Csak az a néhány szó ra­gadt rá, ami nélkül az élet külföldön, idegenek közt egy­szerűen elképzelhetetlen. Fo­lyamatosan beszélni azonban soha nem tudott megtanulni. Ezzel Bódi legendás lelemé­nyessége alól kihúzódott a gyékény. Bizony talajtalanná, sőt kifejezetten gyámoltalan­ná vált ő abban az idegen vi­lágban. De hát itthonról olyan ször­nyű híreket közöltek az ottani újságok, hogy még a hátuk is belelúdbőrzött a gondolatba, hogy haza kéne jönni. Azt írták, hogy Magyaror­szágon még mindig ölik egy­mást az emberek. Hogy meg­szűnt a magántulajdon. Közö­sek a lakások, a nők. Közös minden. És aki ezellen akár csak egy szót is mukkanni mer, azt vasra verten már ve­szik is Szibériába. 1956-ban azonban ennek el­lenére hazakészülődtek. S ak­kor októberben újra a világ­lapok első oldalára kerültek a magyarországi események. A diadalmas híreket később egészen másmilyenek követték. E szenzáciőéhes lapok minden elképzelhető szörnyűséget ösz- szehordtak ezekben a hónapok­ban mindarról, amiről úgy vélték, hogy hű jellemzője a magyarországi viszonyoknak. a ház mellé a nyári konyhát,' a nyaralóhoz a kőkerítést azok, akik egyébként nem sajnálják a jajszavakat. Bíznak benne, hogy a ta­nács csak ijesztget, mint az engedetlen gyerekeket, és a büntetést egy kis sírással meg lehet váltani . . . Csak­hogy a tanács nem nagyapó, és nem is nevelési elvek alap­ján szabja ki az ítéletet, hogy az engedély nélkül épített há­zakat le kell bontani. A há­zak zavarják a várost a ter­jeszkedésben, életveszélyesek. Ezért nem szabad ott ma­radniuk, ahol vannak. A filmen láttunk olyan ala­pokat, amiken nemrégiben még ház állt — és amiket már lebontottak. Nagyon helyes, hogy ilyeneket is láttunk. Ta­lán elment a kedvük azoknak, akik most készülnek építke­zésre — mellőzve az előzetes tennivalókat, az engedélyezte­tést. • Nyáresti csacskaságnak szán­ták a kedd esti amerikai fil­met. Július ide, július oda — szeszélyes, hűvös az idő, az emberek idegesek, ingerléke­nyek. Úgyhogy rosszkor jött a „csacskaság", csak tovább emelte amúgy is magas vér­nyomásunkat. Blőd történet, primitív megoldások, előre ki­számítható fordulatok. Úgy látszik, hiába kívánják a nézők, követelik a kritiku­sok, hogy ne költse a televí­zió pénzünket a nyugati film­gyártás poros kacatjaira. Lám, beszerezték a „Válás”-t is. (virág) Újra előhozakodtak a jó! bevált rémhírekkel. Csak most még vérszomjasabban tálalták valamennyit. így aztán megint visszarettentek az úttól. Újabb tizennégy évnek kel­lett eltelnie — ekkor hosszabb ideje Spanyolországban éltek már —, hogy végül tényleg rá­szánják magukat a hazaláto­gatásra. Együtt jöttek persze. De Frank úgy határozott hogy ő először majd egyedül deríti föl a terepet. Túl nagy feltű­nést keltene, ha ketten egyszer­re érkeznének a városba. S nyilván a szállodában is job­ban figyelnének két, örökké egymás nyomában levő ember­re, mint a magányosan érke­zett egyre. Bódi ezért a fővárosban ma­radt. Egy régimódi, de azért igen kellemes Duna-parti szál­lodában foglaltatott magának szobát, melynek ablakai a víz­partra néztek. Frank pedig leutazott a nagy vidéki városba, és mo6t lassan, komótosan ballagott át a hí­don, miközben' torkában dobo­gott a szíve. Hiszen még néhány perc, és meg fogja látni újra azokat a villákat, amelyek képét az el­múlt huszonhat év során any- nyi ezerszer fölidézték emléke­zetből egymás előtt. Ha egyáltalán megvannak még — gondolta. Hiszen ne­gyedszázad hatalmas idő ám! Változások egész sora követ­heti egymást ennyi év alatt. Amikor átért a hídon, egy pillanatra úgy érezte, meg kell pihennie, mert szinte már lépni sem tud az izgalomtól. Leült, újságot vett elő. De átfutott pillantása a betűkön. Egy szót sem tudott felfogni vagy megjegyezni a szövegből. Aztán ment tovább. Befor­dult a kibetonozott közlekedő- útra. Onnan a harmadik mel­lékutcába, s akkor egyik pil­lanatról a másikra feltárult előtte a hat villa látványa. Szép szabályosan álltak egy­más mellett. Mint annyi évvel azelőtt. (Folytatjuk) Kalandozások Sanyóval (ordas) PÁPP ZOLTÁN: Lépcső az alapsorba

Next

/
Thumbnails
Contents