Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-10 / 159. szám
Beszélj Hule a közművelődési Ä közművelődési határozat megbolygatta társadalmunk kulturális lelkiismeretét. Felszökkent a vizsgálódások száma, készülnek a jelentések. Olyan emberek is „témaszámba” veszik immár e területet, akik eddig úgy intézték el, hogy improduktív dolog, foglalkozzanak vele a művésziéi kék. A legfelsőbb politikai vezetés érvei kellettek ahhoz, hogy megkapja méltó fontosságát a terület. Közös jövőnk függ attól, hogy milyen és mennyi kultúra jut a „széles néptömegeknek”, hogyan töltik az emberek a szabad idejüket, serkenti-e őket környezetük, munkahelyük a művelődésre, tanulásra, avagy belesodródunk a technokrata világ haszoncentrikus, anyagi javakat gyűjtögető, „életünket a ví- kendtelekért” szemléletébe. A közművelődés helyzetének alakulása elsősorban a szemlélettől függ, de fő szerepe van az intézmény állapotának és szakember-ellátottságának is. MI A HELYZET NÉPMŰVELŐKKEL? Népművelőket jelenleg három iskolatípusban képeznek: tanítóképzőben, tanárképző főiskolán és egyetemen. Évente kb. 150 népművelő kap diplomát, de ha ötször ennyien lennének, akkor is lenne helyük. így előfordul, hogy egy-egy végzős hallgató valósággal árverésen kel el: tanácselnökök, igazgatók licitálnak. Az győz, aki lakást kínál, és a jó fizetés mellett azzal is kecsegtet, hogy támogatja a továbbtanulást, hogy jó a helvségben a kapcsolat a tantestülettel, és persze, hogy jól felszerelt az intézmény. Tolna megyének az utóbbi években nem sikerült egyetlen fiatal diplomást sem a me- gvébe hívni. ösztöndíjat is hiába kínálunk — nem kell .senkinek. ****>■'* Országszerte ívv van: éppen azokba a művelődési házakba nem lehet szakképzett embert szerezni, ahol a legnagyobb szükség, lenne rájuk. Ahol egvmagára utalva szinte Bizonyos. hogy „elvérzik” a tapasztalatlan, felkészületlen vállalkozó. A népművelők nagyobb része — Tolna megyében a fele — harmincéves sincs, megyénkben egvharmaduk 25 év alatti. Fiatalok, akik keresik helvüket az életben és megpróbálkoznak ezzel a „romantikusnak” tűnő hivatással is. Aztán — mert legtöbben a fenti okok miatt nem egy jól képzett vezető keze alá, kollektívába kerülnek, hanem kicsi faluba, ahová más nem ment — megtörik lendületük a problémákon. képtelenek megoldani 'feladatukat és az első kínálkozó alkalommal elmennek máshová dolgozni. A megye szakképzetlen népművelői számára évente bentlakásos tanfolyamot tart a megyei tanács művelődésügyi osztálya. Ezen a tanfolyamon évről évre szinte teljesen új gárda vesz részt.. i Ä helvzet idén jobb. Legtöbb művelődési házunkban olyan népművelő dolgozik, aki A Szekszárdi TÜZÉP ÁRUKIADÓl ÉS KAPUSSZOLGÁLATRA DOLGOZÓT KERES FELVÉTELRE. Jelentkezés a telepvezetőnél, Keselyűsi út 2. (171) — ygy tűnik — nem tekinti átmeneti állapotnak helyét. ötvenhat népművelői állás van megyénkben, ebből jelenleg csak öt betöltetlen. Tamásiban két, Kölesden, Bonyhá- don és Regölyben egy hiányzik. A tamási állásokat már hónapok óta közzéteszik a köz- művelődés hivatalos közlönyében, de nincs jelentkező ... Végül ezekre az állásokra is szakképzetlen jelentkezőket vesznek majd fel. Ha beválnak, tovább tanulhatnak. Ebben az évben heten jelentkeztek levelező tagozatos népművelő-könyvtáros szakra, tizenhatan már végzik, mindössze néhányan vannak, akik szakképzetlenek és nem tanulnak, holott már régebben művelődési házban dolgoznak. A megye húsz népművelőjének van egvetemi vagy főiskolai diplomája — zömük Szekszárdon dolgozik, a. megyei művelődési központban. A FRISS DIPLOMÁSOK JÖNNEK-MENNEK ' Más kérdés a népművelők munkájának hatékonysága. Nyilván összefüggésben van a szakályi Négy évvel ezelőtt köttetett meg a tápiószecsői népi együttes és a szakályi népdalkórus barátsága. Azóta több alkalommal adtak műsort a Tápió mentiek Szakályban és a sza- kályiak Tápiószecsőn. A szakályi Kaposvölgye népdalkórus e hét végén — július 13-án, 14-én — kétnapos vendégségbe utazik Tápiósze- csőre. Az együttes mindkét napon fellép a Tápió menti nyár 13—14-én esedékes műsorában, majd pedig részt vesznek a népviseleti bemutatón, illetve felvonuláson is. E Szakályban különösen megbecsült meghívás magyarázza, hogy a népdalkórus a 45. Franknak felcsillant a szeme az örömtől. — Megmenekültünk. Micsoda szerencse, Bódi honvéd. Ezek szerint megmenekültünk. Bódi nem látszott ennyire vidámnak. — Mi az, tán magának nem is tetszik, hogy így alakultak a doigok? — förmedt rá Frank. — Dehogynem tetszik, szakaszvezető úr — pillantott rá gondterhelten. — Csakhogy én most erősen töprengek valamin ... — Valami marhaságon, ugye?! — vágott közbe kissé epésen Frank. — Nem egészen, szakaszvezető úr. Alázatosan jelentem, énnen azon tűnőködöm, hogy ebben a pillanatban minek is számítunk mi tulajdonképpen? — Hogyhogy minek? — Hát katonáknak, vagy katonaszökevényeknek? Mert nem mindegy ám az, tetszik-e tudni? Frankot kissé mellbevágta, amit Bódi mondott. Mert az okfejtésében — mint már any- nviszor — most is volt némi ráció. — Hát, szerintem föltétlefelkészültségükkel,! tapasztalataikkal. Néha az utóbbi a fontosabb, mert a diplomás népművelők ennek híján sokszor nem tudnak beleilleszkedni a környezet szabta feladatokba — azt hiszik, csak ott nem értik meg őket, ahol éppen dolgoznak ... A megyéből a friss diplomás népművelők az utóbbi években sorra eltávoztak — akik maradtak, azoknak ösztöndíjas kötelezettségük van. (Igaz, vannak olyanok is, akik rövid kitérő után ismét visszatértek.) Mi lehet az oka? Akik elmennek, a megye, a járás, a község közönyéről, a szakmai anyagi megbecsülés hiányáról panaszkodnak. Akik visszajöttek, azt mondják, hogy máshol ugyanez a helyzet, de Tolnában mégis nagyobbak a lehetőségek... Egy szakma magánügveiről szóltunk. De ezek a magánügyek nagyon is fontos köz- ügvek: építőelemek, amelyekből közművelődésünk hatékonysága építkezik. — virág — népdalkórus na megye folklórjának képviselőiként kell egyórás műsort ádniok Tápiószecsőn. Az együttes műsorában változatlanul a Kapos menti népdaloké az elsőség, további két népdalcsokrukat Kodály zoborvi- déki gyűjtéséből állította ösz- sze karvezetőjük, Máthé Ala- dárné. Az egyórás műsorban fellépnek természetesen a népdalkórus mellett a szakályiak szólistái is. Az együttes tagjai azt remélik, hogy tápiószecsői vendégszereplésük során ezúttal is sikerrel képviselik községük folklórját és a most második kedves meghívás után sór kerül majd a harmadik vendégszereplésre is. Ezt meg- i előzőén azonban o tápiósze- csőiek látogatnak el Szakály- ba. nül katonáknak — mondta, bár nem teljesen meggyőzően csengett a hangja. — Ha annak, akkor alázatosan javasolnám — mondta Bódi —, hogy mielőbb húzzuk föl a katonaruhánkat. Mert ha esetleg egy tábori csendőr ebben a ruhában lát meg bennünket, akkor aztán lemagyarázhatjuk az égről a csillagot, az sem fog rajtunk segíteni. Néhány perc múlva újra uniformisban feszítettek. — Most pedig — mondta Bódi, miután magához vette az alezredes házrekvirálásra fölszólító nyílt parancsát — elindulok, és földerítem a terepet ... Ha véletlenül nem jönnék vissza, akkor az azt jelenti, hogy nem hittek nekem ... Éppen ezért tisztelettel, azt javaslom a szakaszvezető úrnak, hogy addig, amíg én odaleszek, tessék törni a fejét egy olyan magyarázaton, amely elfogadhatóbb lesz az envémnél. Éránk próbálta tartóztatni. Majd azt javasolta. inkább menienek esrvütt. De Bódi hajthatatlan maradt. A szakaszvezető gondterhelten nézett utána, míg el nem tűnt a szeme előL Tápiószecsőre utazik nyári szünet ellenére is buzgón próbál, átérezve, hogy TolPAPP ZOLTÁN: Lépési az alagsorba Rádió mellett s Egy rossz műsor és a negatívumok pozitív sajtókonferenciája Hétfőn — tévészünetben — bizonyára a szokottnál is többen hallgattak rádiót. A Kossuth-adó hullámhosszán másfél óra leforgása alatt fültanúi lehettünk annak, hogyan nem szabad műsort vezetni, és hogyan kell. Előbbire „A hét rádióhallgatója” cím alatt Tornai József szolgáltatott példát, erőltetett kérdésekkel, szerencsétlenül választott riportalannyal megkérdőjelezve az amúgyis kétséges célú sorozat értékét. Ellenpélda volt a bélpolitikai rovat 56. sajtókonferenciája, melyet a „Tahi” motoros hajón tartottak. (Szerkesztő: Boros János, riporter: Rapcsányi László.) A hajózás gondjait feszegető — „A Dunán” című — sajtókonferencián fővárosi, Somogy és Szolnok megyei újságírók kérdéseire válaszolt dr. Schuszter József, a MAHART h. vezér- igazgatója, a Belkereskedelmi Minisztérium és más főhatóságok képviselői. Más Duna menti megyékhez hasonlóan Tolna sajtója se kapott meghívást, de ezt illetlenség lenne hánytorgatni, hiszen a kérdések elég „rázósak” voltak és kollégáink több alkalommal képviselték megyénk „színeit” is. A kérdésekből: — A Duna—Majna—Rajna csatorna építkezése 1980-ra eléri a Dunát. Hogyan készülünk megnövekvő forgalmi lehetőségeinkre? — A vízszeny- nyezés és bírságolása? — A Sió szerepe? A válaszokból : — lehetőségeinkhez képest. — Szennyezési bírságolás van, de távolról se eléggé hatásos, csak félmegoldás. Egy-egy gyár működését időlegesen leállítani a bírság kirovóinak nincs joga. — A Sió vízszintszabá- lyozó szerepét a Siófokon lévő zsilip áteresztő kapacitásának megkétszerezésével növelhetik. Ez, a megyénket is érintő, következő feladat. Hosszasan folyt a kérdésfelelet játék a vízi személy- szállításról. Az új közlekedés- politikai koncepció végre felszámolta azt a korábbi riasztó tervet, hogy a személy- szállítást sorvasztani kell. A Bódi honvéd jól kilépett, és a hídfő felé kanyarodott el a kibetonozott közlekedőúton. Úgy vélekedett, hogy akörül biztexs kell állomásoznia valami nagyobb egységnek. Jól tippelt A sétány szélének árnyas fái alatt táboroztak le a legények. Három szakasz. Tisztesek, sőt tisztek is voltak köztük. Bódi kiválasztotta a legmagasabb rangút, egv barna képű, rftokány főhadnagyot. Elélépett, összevágta a bokáját: — Főhadnagy úr, Bódi János honvéd, a kilencedik határvadász zászlóaljból alázatosan jelentkezik, egyben en„ gedélyt kér a jelentéstételre. — Pihenj, fiam — mondta a főhadnagy, akinek rokon- szenvét már első pillanatban elnyerte az igen katonás föllépés —, hát téged mi szél fűit ide. Bódi erre szépen elmesélt mindent. Kivéve a ládát, meg a nőket. Elmesélte, hogyan akarták biztonságba helvezni az alezredes úr holmiját, miként jöttek át a hídon, hogy robbantották azt fel nem sokkal később... Mi történt, amikor fnás- nap reggel megjelentek az első orosz egységek. — Aztán meg is tudnád mutatni azt a helyet, ahol elrejtőztetek? — kérdezte a főhadnagy. — Meg én, alázatosan jelentem, hiszen itt van a közelben. — És a társad is ott van? Meg a szekér és a két ló is? hajópark azonban elavult? pótlása 1976/80-ban kezdődik, a távolsági vízi turizmusba csak sokára kapcsolódhatunk be. Nagyon valószínű, hogy a szovjet „Volga”, a csehszlovák „Druzsba” és a román „Carpat”x üdülőhajók már az Al-Dunától a Rajnáig járnak majd, de nekünk kabinos hajónk még mindig nem lesz. Kevés a pénz, a beruházás sokára térül meg. Az idegen- forgalmi szervek besegíthetnének, jó lenne a szocialista országokkal is kooperálni. Mindez a jelek szerint csak az újságírók — elismeréssel fogadott — ötlete volt, nem a valóság. Ahogy Rapcsányi László mondotta: „Tulajdonképpen sehogy se állunk, lassan lemaradunk.". Dr. Schuszter József kifejtette, hogy a fejlesztést a kis hajóknál célszerű kezdeni. Ilyen igény van, sőt az idegenforgalmi szervek maguk is igyezeknek azokat kielégíteni. Pozitív példaként épp a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatalt említették. A személy- forgalom a MAHART működésében egyelőre 7—8 százalékos aránnyal szerepel. Dinamikusan fejlődik viszont tengeri hajózásunk. Utóbbit Sólyom Tibor tengerhajózási igazgató ecsetelte A felszabadulás utáni 4 Duna-tengerjárónk helyett most 16 egységű „flottánk” van. Köztük bankhitelből vásárolt, Dél- Amerikába és a Távol-Keletre járó 13 600 tonnások is. Itt a beruházás ugyan nagyon gyorsan megtérül, de a hajó mégis kevés. A negatívumokat pozitívan feltáró sajtókonferencián még sok más részletkérdés szóba került. Kérdezők és válaszolók egyaránt számoltak a közönség — felolvasott levelekben is megmutatkozott —• érdeklődésével, de felnőtt voltával épp így. Nem köntör- falaztak, őszintén beszéltek. Sok hasonló műsorra lenne szükség. De persze arra is, hogy tények, ne elképzelések és álmodozások feleljenek Rapcsányi László búcsúzó szavaira: — Szerencsés hajózást! . : de mivel? « (ordas) — Ott, alázatosan jelentem. — No, akkor én most adok melléd két embert, és elsétáltok oda, ha már olyan közel van. Aztán, Ka igaz, amit mondtál, akkor útnak indítalak benneteket, mehettek Wenk- heim alezredes úr után ... Ha meg hazudtál, fiam, akkor itt maradsz ennél a hídfőnél. De örökre. Néhány óra múlva már ott állt a szekér felpakblva, a rakomány letakarva a sok vihart látott ponyvával a ház előtt. Befogva a két ló, Bódi fent ült a bakon. Most éppen Frank kapaszkodott fel, azon igyekezve, hogy jó kényelmes ülést találjon magának. — Olyan jót úgyse talál, mint amilyen az a ládika volt — mondta Bódi. Majd, amikor a szakaszvezető nem felelt, így folytatta: — Most pedig arra kérem a szakaszvezető urat, hogy jól nyissa ki a szemét. Majd én is úgy teszek.1 Mert mi Tde egyszer visszajövünk, ha fene fenét eszik, akkor is. Úgy meg kell jegyeznünk itt mindent, még a legutolsó fűszálat is. hogy akár vakon Is visszataláljunk maid, ha annak is elérkezik az órájaAzzal közecsapott a lovaknak, és a szekér lassan kigördült a hat villa utcájából. Aztán északnak fordultak. Mentek a még ép híd felé, hogy \Yenkheim alezredes úr nyomába szegődhessenek, a mielőbbi viszontlátás reményében. (Folytatjuk)
