Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-09 / 158. szám

n 1 I I 25000 fiatal a KISZ nyári vezetőképző táboraiban Tr-napló Shakespeare és Boito Sorra megnyíltak, benépesül­tek a KISZ nyári vezetőképző táborai: az elmúlt évekhez ha­sonlóan az idén is 25 ezer if­júkommunista gyarapítja po­litikai, szervezeti ismereteit egy-egy hetes tanfolyamokon, készül az új mozgalmi évre. A leendő vagy már „gyakorló” ifjúsági vezetőknek — és a szövetség minden tagjának — a korábbinál nagyobb követel­ményeknek kell eleget tenniük, hiszen a KISZ-életet valóság­gal megújítják azok a közel­múltban elfogadott határoza­tok, amelyeknek lényege: töb­bet tenni a KISZ eszmei-poli­tikai hatásának, vonzerejének növeléséért, a KISZ-tagság ál­dozatkészségének és politikai kiállásának fejlesztéséért. A szervezeti újdonságok egyik leglényegesebbje a tag- felvételi követelmények mó­dosítása. Az ifjúsági szövetség tagjainak sorába lépőknél a követelmények ugyan minden rétegnél azonos tartalmúak, a helyzeti sajátosságok azonban megkövetelik, hogy számonké­résük eltérő formájú legyen a tanulóknál, illetve a dolgozó fiataloknál. A jövőben a kö­zépiskolások és a szakmunkás- tanulók közül azok kérhetik felvételüket, akik eleget tesz­nek a Kilián-próbának., Az új tanévtől kezdve az is­kolákban Kilián-köröket szer­veznek, ezek foglalkozásain, összejövetelein válik el tulaj­donképpen, hogy alkalmas-e a a jelentkező a KISZ-tagságra. A közösség érdekében és az ön­képzés során tett vállalásokat taggyűlésen értékelik, ez a mi­nősítés egyben döntés a tag­felvétel ügyében is. A dolgozó fiatalok és az egyetemi, főiskolai hallgatók patrónust kapnak, a KISZ- vezetőség által megbízott fia­tal segítségével ismerkednek meg az ifjúsági mozgalom tör­ténetével, a KISZ szervezeti szabályzatával, leendő alap­szervezetük hagyományaival, s tájékozódnak a mozgalom idő­szerű kérdéseiről. Követel­mény számukra, hogy kérje­nek részt alapszervezetük munkájából, vegyenek részt a munkaverseny-mozgalom, il­letve a tanulmányi verseny valamilyen formájában, a KISZ-alapszervezet program­jainak előkészítésében, lebo­nyolításában. A követelmé­nyek, a vállalt feladatok telje­sítését taggyűlésen bírálják el. Az alapszervezetek és a KISZ-csoportok életének szel­leme, rendje és fegyelme te­gye minden KISZ-tag termé­szetes kötelességévé, hogy a mozgalmi év kezdetén megha­tározott, személyre szóló fel­adatokat, megbízásokat vállal* jón, s az esztendő végén szá­mot adjon azok teljesítéséről — foglalt állást a KISZ Köz­ponti Bizottsága. Ez az egyé­ni feladatvállalás a szervezeti élet másik fontos újdonsága. A legalapvetőbb kötelezettség a becsületesen, a legjobb képes­ségek szerint végzett munka, tanulás. Az ezen felül vállalt tevékenység alapvetően két irányú lehet: aktív részvétel a közösség életében, munkájá­ban, a másik: az önképzés, a párt politikájának megismeré­se és hirdetése, különböző is­meretek megszerzése. 1975 tavaszától évenként cserélik a KISZ-tagsági igazol­ványokat. Az egy mozgalmi évre szóló KISZ-tagsági igazol­ványt csak azok kaphatják meg, akiknek magatartását, te­vékenységét, egész éves mun­káját a taggyűlés ifjúkommu­nistához méltónak találja. A változás célja: a KISZ-tagok és az alapszervezeti közössé­gek aktivitásának növelése, a fegyelem erősítése, a nyílt vi­ta, az őszinte számadás és szá­monkérés demokratikus szel­lemének fejlesztése, a tagnyil­vántartás, az adminisztráció egyszerűsítése. Nem kaphat új KISZ-tagsági igazolványt, aki­től azt méltatlan magatartá­sért vagy kötelességei nem teljesítéséért a taggyűlés meg­tagadja. Az új tagsági igazol­ványra passzivitásuk miatt méltatlanná vált fiatalok ese­A többgyermekes családok üdültetésének gondjain igyek­szik enyhíteni a SZOT bala- tonföldvári üdülési igazgató­sága azzal, hogy Balatonbog- láron megkezdte egy 200 sze­mélyes üdülőtelep építését. A faházakból álló, saját strand­dal rendelkező üdülőtelepen játszóteret és sportpályát is kialakítanak. A modern be­rendezésű, minden igényt ki­elégítő pavilonokban két szo­bát, teraszt, előszobát és hi­deg-meleg vízzel ellátott zu­A Pécsett működő termé­szetvédelmi bizottság feltérké­pezte a város területén talál­ható növényi ritkaságokat, amelyeket rövidesen védelem alá helyeznek. A Mecsekalján utoljára a felszabadulás előtt történt védetté nyilvánítás. Mindenekelőtt oltalmat kap­nak a Mecsek déli lejtőjén vi­ruló mediterrán eredetű növé­nyek, amelyeknek ez az északi határa, s a Kárpát-medencé­ben másutt ■ alig, vagy egyál­talán nem találhatók. Ilyen az illatos hunyor, a kaukázusi ;-:^rvrr 44. Mikor a gödörásás árulkodó nyomait eltüntették, mi mást is tehettek volna, hozzákezd­tek a várakozás, türelmet bi­zony igen-igen próbára tevő nagy tehertételéhez. Hiszen nyakig ültek a bizonytalanság­ban. Sorsuk ilyen, de amolyan fordulatot is könnyen vehe­tett. Hiszen a háborúban kiszá­míthatatlanok és különben is szinte percenként szeszélyesen változók szoktak lenni a dol­gok. Időnként lövöldözést hallot­tak. Még azt is meg tudták állapítani — Bódi hallását meglehetősen kifinomította már a rövid frontszolgálat —, hogy a lövészaj nem mindig azonos irányból érkezik. Amiből nem volt nehéz ki­következtetni a tényt hogy va­lamerre, ráadásul nem is egy helyen harcok folyhatnak a visszavonulók és az előrenyo­mulok között. Ennél többet azonban nem tudhattak meg. Fogalmuk sem volt arról, hogy a támadó ék csak nagyon keskenyen hatolt el idáig, alig néhány kilométeres sávban érintve a nagv folvót. S a támadók már époen a folyón való gyors átkeléshez tében a tagsági viszony meg­szűnése nem valamiféle vétség elkövetésének, hanem a rend­szeres tevékenység hiányának a következménye. Ez a kizá­rástól eltérő forma, ehhez a döntéshez nem szükséges elő­zetes fegyelmi eljárás, és ugyanakkor időben nem korlá­tozza az újbóli tagfelvételi le­hetőségét sem. (MTI) hanyozót képeznek ki. A csa­ládok külön elhelyezésére szánt épületek két szobájában összesen öt ágyat helyeznek el. Az új telepet még a főszezon­ban birtokba vehetik a beutal­tak. A sokgyermekes családok­nak az idén ősszel Szántódon építenek újabb, hasonló nagy­ságú nyaralótelepet, s terv szerint 1975-ig elkészül az ugyancsak 200 személyes SZOT-nyaralótelep Balaton- lellén is. zergevirág, a bakszarvú lep­keszeg, a vadon termő pünkös­di rózsa. A pécsi udvarokban, kertekben és szőlőkben ritka fafajok hatalmas példányai díszlenek: mammutfenyő, ti­szafa, ciprus, törökmogyorófa, Ezeket is védetté nyilvánítják. Úgyszintén oltalom alá kerül a Kulich Gyula utcai szőlőfa, hazánk legöregebb termő sző­lőtőkéje, amelynek korát há­romszáz évnél többre becsülik a szakemberek. Megvédik a további pusztulástól a pécs- bányatelepi őshonos szelíd­gesztenyést is. készülődtek, hiszen délutánra megérkeztek az első utászegy­ségek, és menten hozzáfogtak a pontonhíd leveréséhez... Szóval: folytatni akarták a menekülők üldözését, amikor a felderítők jelentették, hogy csapda készül ellenük. Kiderült ugyanis, hogy a nagyvárosból valóban kivonul­tak és a mögöttes állásokba húzódtak vissza a katonai egy­ségek. S tény, hogy a hidat fölrobbantották. Viszont tíz kilométernyire északra és ugyanennyire délre még állt egy-egy sze­mélyforgalmi híd a folyón. Amelyeken át nagyobb német és magyar egységek — köztük gépesített alakulatok is — özönlöttek visszafelé. A stratégiai cél nyilvánvaló volt. Harapófogóba akarták szorítani az éket, amely elérte a folyót. Körülzárni, aztán megsemmisíteni. Esetleg sú­lyos ellencsapást mérni a visz- szavonulásra kényszerített oro­szokra. Akik azonban még idejében észrevették — kitűnően meg­szervezett és működő felderítő­szolgálatuk i óvoltából —, hogy mi készül ellenük. S bár már huszonnégy órá­ja a folyónál tartózkodtak egy­ségeik ... Ä folyónál, ahonnan Szombaton este Shakespeare remek vígjátékát láthattuk a Pécsi Nemzeti Színház előadá­sában. Annak idején, a pé­csiek szekszárdi szereplésekor, részletesen méltattuk az elő­adást, amely minden bizony­nyal a pécsi színház egyik leg­sikerültebb produkciója. Ép­pen ezért néztük meg másod­szor is szívesen. A szombat este másik kelle­mes ajándéka a Boito-előadás dokumentumműsora volt, mely a próbától a bemutatóig kísérte nyomon az operát Arrigo Boito (1842—1918) neve nálunk rendszerint Ver­di neve mellett áll: ő írta az Otelló és a Falstaff szöveg­könyvét. A halhatatlansághoz ez is elég lett volna, hisz mindkettő költői szempontból is maradandó alkotás, Boito jelentősége azonban ennél jó­val több. Az olaszok költőként is számon tartják, mégis min-r denekelőtt komponistaként jelentős, s operái ma is mű­soron vannak. Nálunk sajnos csak a Fefisztofele egy-két részlete szokott felhangzani a rádióban, az Operaház most a Margitszigeten törleszti a ré­gi adósságot, midőn nemzet­közi összefogással színpadra viszi a Mefisztofelét, ami az idei szabadtéri előadások — igaz, Szeged műsora elég so­vány — legjelentősebbjének ígérkezik. Boito sokáig élt Németor­szágban, szoros kapcsolatba került a német kultúrával, Wagnerrel, akit fordított is, s a Mefisztofele a német kultú­ra előtti hódolat. Goethe nyo­mán komponálta operáját, alapjaiban szakítva Gounod kissé édeskés, a könnyebb el­lenállás és a hatásosság felé néző zenéjével. Boito drámai, erőteljes, Goethe szellemében fogant. jtm látták a túlparton elterülő nagy város házait, tornyait, az ut­cák lámpaoszlopait, fáit... El­határozták, hogy nem várják be az egyesített német és ma­gyar erők támadását. Az éjszaka leple alatt visz- szavonultak. Gyorsított menet­ben haladt a gyalogság. Őket néhány lassan gördülő páncé­los fedezte. Kendben, zavarta­lanul lebonyolódott minden. Mire virradni kezdett, a tíz kilométerrel hátrébb kiépített állásokba húzódtak vissza. — Na meet már aztán jö­hettek — gondolták az oro­szok. — Innen majd jól elka­punk benneteket. Mindebből a két ember az alagsorban csak annyit észlelt, hogy hajnalra a lövöldözés el- csöndesült. Frank még aludt volna, hiszen este sokat ettek- ittak, meg aztán izgalom is ér­te őket éppen elég. Úgyhogy jól jött volna még egy kis to­vábbi elbágvadás. De hát e mel­lett az örökmozgó, tevő-vevő, fecserésző Bódi mellett nem lehetett hajnaltól egy másod­percet sem tovább aludni. Most is azt csinálta, mint előző nap. Fölóvatoskodott, megnézni, mi van a lovakkal. — Nincs velük 6emmi baj — jött vissza néhány perc múl­va igen elégedetten. — Úgy látszik, a kitűnő álcázás meg­tette a hatását. Nem akadtak a nyomukra. És remek az ét­vágyuk is. Ahogy elnéztem őküt. el tudnánk velük menni egy trappban legalább ... med­dig is? Hát vagy harminc ki­lométernyit ... — Na, Bódi honvéd, azt hi­szem, erre aligha kerülhet sor a közeljövőben... Én már lá­A pesti előadás egy kivéte­les olasz dirigens, Lamberto Gardelli nevéhez fűződik, aki jól ismert vendég nálunk. A tv majd egyórás műsora igye­kezett pontos keresztmetszetet adni az előkészületekről, Gar­delli munkájáról, s egy jele­net erejéig az előadáson is részt vehettünk. Kitűnő adás volt, melyben a televízió min­den lehetősége felcsillant. Most már csak azt várjuk, hogy a teljes operát is láthassuk, ami­re annál is inkább szükség lenne, mert a margitszigeti előadások után sem kerül az Operaház műsorára a Mefisz­tofele. A labdarúgó-világbajnokság végre befejeződött, miután a leglelkesebb drukkerek is kö­zel álltak a futballmérgezés- hez. Még egy megjegyzést nem akarunk elmulasztani. A Nagy csaták sorozat, amit korábban már méltattunk, igazán sze­rencsés átvétel, s csak dicsér­ni lehet azt a körültekintő munkát, amivel a magyar át- .ültetés készült. Éppen ezért lepődtünk meg a Sivatagi csa­ta egyik részénél, ahol Musso- linivel kapcsolatban a magyar hang „marcia szu Rómát” mondott, hogy egész pontosan idézzük az elhangzottat. Ter­mészetesen nem kötelező ola­szul tudni, viszont ha valaki olasz kifejezést használ, leg­alább a pontos kiejtésről tá­jékozódjék, főleg akkor, ha ilyen sok szakértő bábáskodik az átültetésnél. S ha már itt tartunk: a Babette-ben az egyik német szereplő így kedveskedett: meine Liebchen ... Mentsük azzal, hogy a franciák rend­szerint nem tudnak németül? A magyar szinkron rendezői sem... tóm magunkat, amint csücsü­lünk a fogolytáborban ... Az­tán visznek bennünket Szibé­riába ... Az én. apám is letöl­tötte ott az első világháború után azt a három esztendőt, ami, gondolom, nekünk is ki­jár majd ... Ott aztán kapkod­hatja magát, és szeretettel gondolhat vissza erre az áldott jó alföldi melegre... Bódi közbe akart vágni, de Frank zavartalanul folytatta: — És mielőtt erre sor kerül­nék, ami szerintem órák kér­dése csupán, azt javaslom, Bó­di honvéd, töltse még egyszer tele rummal a poharakat, az­tán megreggelizünk, de alapo­san. Ki tudja, látunk-e még az életben valaha is ilyen szép, füstölt, jó csípős ízű gyu­lai kolbászt?... Nekiláttak falatozni, miköz­ben szépen fogyott a rum is. Amitől azért kissé jobb kedv­re hangolódtak. — Amondó vagyok én, sza­kaszvezető úr kérem, hogy azért majd csak lesz valahogy — mélázott el Bódi. — Nem lehet nekünk olyan balszeren­csénk, hogy éppen most, ami­kor ekkora kincsre bukkan­tunk, bekasztlizzanak bennün­ket egy marhavagonba. ö hallotta meg először a nó- tázást is. Még az evést is ab­bahagyta. A bicskát kiejtette a kezéből, hegyezte a fülét, mint a farkaskutya. — Akármi legyek — mondta aztán —, ha ez nem magyar nóta... Figyeljen csak. sza­kaszvezető úr... Azt mondja, hogy: Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet... Hát mit tetszik ehhez szólni?.« (Folytatjuk) , 1. í Üdülők családosoknak Növényritkaságok Pécsett PÁPP ZOLTÁN: Lépcső az alagsorba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents