Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-09 / 158. szám

! Diákmunkások Á fiatalok, akiket megkeres­tem, évközben diákok. De mi­óta a vakáció Szó utolsó betű­jét is felírták a tanév végén a táblára, aktívan részt vesz­nek a termelésben. A Paksi Konzervgyárban ezekben a hónapokban lecsök­ken a dolgozók átlagéletkora­ták, csomagolták a kész edé­nyeket. Jöttek Szekszárdról, Bonyhádról. Dolgozni, hogy pénzt keressenek, meg, hogy — ezt ók mondták — tartal­masabban töltsék el a szün­időt. Győrfi Marika meet megy másodikba. A pénzen ő is ru­hát vesz majd. Techár Ma­Július 1-től augusztus 20-ig százhúsz gimnazista és három­száz általános iskolás dolgo­zik naponta hat—nyolc órán át. Itt a gyár már évek óta szoros kapcsolatban van a paksi, gerjeni, dunaszentgyör- gyi, dunakömlődi iskolákkal. A tanulók tanáraik kíséreté­ben jönnek dolgozni. Gerjen- toől a gyári busz hozza, s vi­szi is haza a gyerekeket Á legfiatalabbakkal a gyár­udvar szélén találkoztam. Jó­kora rakodólapokat raktak ha­lomba. Ezek közé kerülnek majd a zöldborsóval, paradi­csommal, gyümölcsökkel meg­töltött konzervdobozok, üve­gek. Fräst Rozika most megy nyolcadikba. Már tavaly is itt dolgozott egy hetet. A gyártó­soron barackot magozott. Ezért akkor 37g forintot vitt haza; Most több időt tölt itt a gyár­ban. a pénzén egy retikült vesz és egy jersey nadrágot; Jantner Jancsi a Balatonra megy nyaralni. Akkorra kell a zsebpénz. Heisler Jóska pe­dig édesanyjának adja . a fo­rintokat Tervezgetnek, számolnak. Ki mire költse majd a pénzt. Dolgoznak, közben beszélget­nek, nagyokat kacagnak. Itt van a fél osztály. rika egy magnóra gyűjt. — Anyü is ad hozzá — mondja — de szeretném, ha kicsit az én keresetem is benne lenne. Farkas Annamária arról be­szél, hogy az első napokban szokatlan volt a munka. Ha­mar elfáradt, de most már belejött S büszke is rá, hogy abból a pénzből vehet majd ru­hát cipőt, amit saját két keze munkájával keresett. — Anyu mindent megvesz, amit ké­rek, de mégis más érzés ab­ban a ruhában járni, amiért én dolgoztam meg. — Hógy mi rossz? Innen bentről nézni, hogy kint süt a nap. Jó lenne strandra menni, fürdeni, yj Most még nem Is gondol­nak arra, hogy a felnőttek is szívesen napoznának munka helyett. — Nekik kötelessé­gük dolgozni — indokolják; A felnőttkor pedig nekik még odébb van. Mégis így észrevétlenül megszokják a munkát. ők, Koch Marika, Váczi Melinda és a többiek. Az edények éles széle fel­sérti a kezüket. Az „azt te­szem, amit akarok’’ látszóla­gos szabadsága helyett dol­goznak, azt csinálják, amit kell önként vállalták. Arról, hogy ez miért hasz­nos, sokat lehetne írni. Hogy dolgos kezük pótolja azt, amit a gyárak kapujában lé­vő „felveszünk” tábla is je­lez. Jó azért is — mint Pak­son mondták — mert ők alkot­ják azutánipótlást, s néhány év múlva, könnyebb lesz nekik a beilleszkedés. A statisz­tikusok biztos számokat mon­danának. Hogy ennyivel és ennyivel növelték a nemzeti jövedelmet. De talán ennél sokkal lényegesebb az, hogy megismerik a munkát. Gye­rekből, diákból felnőtté vál­va néhány hétre megértiker­nek a lényegét, S ezzel kapcsolatban né­hány szót: A felnőttieken na­gyon sok múlik. A diákok fél szemmel most őket nézik. S az erkölcsi haszon csak ak­kor könyvelhető el, ha ők nem a lógásban, semmittevésben mutatnak példát. !í — szepesi — Szer vese *fejl észtén az építőiparban 139 millió forint megtakarítás Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium vezetői­nek értekezlete megvitatta az építő- és építőanyag-ipari vál­lalatok szervezésfejlesztési programjainak teljesítéséről, a munka- és üzemszervezés kor­szerűsítéséről előterjesztett je­lentést. Ebből kitűnik, hogy sok építőipari vállalat hozott létre szervezési csoportot, s egy év alatt 73-ról 185-re növelték a vállalatoknál foglalkoztatott speciális szervezési szakembe­rek számát, az építőanyag­ipari ÉVM-vállalatoknál pedig 125 szakember foglalkozik a munka- és üzemszervezés fej­lesztésével. A vállalatok több­sége az ágazati kutatóintézete­ket is bevonta a korszerű szer­vezésben rejlő tartalékok fel­tárásába. a több éves progra­mok kidolgozásába. Az eredmények elsősorban az építőanyag-iparí vállalatok­nál jelentkeztek jól mérhetően. Eszerint a vállalatszervezési feladatok teljesítésével mint­egy 20 millió, üzem- és munka- szervezéssel 75 millió, s más szervezési munkával 44 millió forint értékű megtakarítást ér­tek el egy év alatt, ami az érintett vállalatok összeredmé­nyeinek 5—5,5 százaléka. A' vállalatok építési feladataik teljesítését nem új munkaerő felvételével erőltették, hanem ésszerű munkaszervezéssel te­remtették meg a hatékonyabb munka, s ezzel egyidejűleg a minőség javításának feltételeit is. Az építőanyag-iparban a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek hajtotta végre a legna­gyobb szervezeti korszerűsítést. Több gyárát, telepét összevon­ta, szakosította és korszerűsí­tette a vezérigazgatóság irá­nyítási rendszerét. így az al­kalmazottak számát 10,8 szá­zalékkal csökkentette, a ter­melékenységet pedig 7,2 szá­zalékkal növelte. Az építő­anyag-iparban sok más válla­lat is javította munkáját. Az ÉVM, akárcsak tavaly," az idén is tapasztalatcsere­sorozat megszerzésével segíti, hogy a legjobb kezdeményezé­sek, módszerek az ágazat vál­lalatainak széles körében el­terjedjenek. A minisztérium szorgalmazza és segíti a „Dol­gozz hibátlanul” munkarend- szer széles körű elterjesztését. £&§&&&& (MTI) Délelőtt a strandon Az idén tavasszal — mint minden évben — rendbe hoz­ták a szekszárdi strandfürdőt. Zöldell a fű, fehérlenek a me­dence falai, éber szemű kabi­nosok ülnek az öltözők előtt. És a fürdőzők? Amatőr színjátszók fesztiválja Vasárnap befejeződött az amatőr színjátszók Kazincbar­cikán megrendezett országos fesztiválja. , A fesztiválon 19 hazai együttes mellett 4 baráti or­szág egy-egy amatőr csoportja is bemutatta műsorát. A fesztivál idején, s ugyan­csak Kazincbarcikán tartotta ülését az amatőr színjátszók és színházak nemzetközi szö­vetségének az elnöksége is. Kevesen vannak. Ami az idei nyarat illeti, rekordot hozott. Nem a sok-sok vendég, ha­nem a nyáron szokatlanul nép- telen medencék miatt. — Nem emlékszérn ily én pangásra — mondja Szűcs Lászlóné, a fürdő vezetője. — De mit tehetünk? Az időjárást nem tudjuk megváltoztatni. — Készültek-e valami meg­lepetéssel az idei nyárra? — Igen. Nagyon sok anyu­ka, apuka hiányolta, hogy az egészen kicsi gyerekeknek nincsen pancsoló. Sajnos, nem mondhatom, hogy máris van, mindenesetre készül. A kivi­telező ígérte ugyan, hogy a szezonnyitásra meglesz. Talán a jövő héten... Egy kimutatás' segítségével könnyen nyomon kövéthető a forgalom változása. Tavaly a kánikula idején voltak napok, amikor több mint másfél ezren keresték fel a strandot. Az idén, június 18 tartja a rekor­dot, alig ötszáz fürdőzővel. Séta a medencék körül. A fürdőmesterek napernyő alatt ülnek, sípjaik az asztalon. — Nagyon ritkán kell hasz­nálnunk — mondja Bányai Bonyhátíon, a ZIM zománc­gyárában pár évvel idősebb diákokkal találkoztam. Rak­Mária, aki egyben a strandon folyó úszótanfolyam vezetője is. — Hány tanítványa van? — Két korcsoportban több mint negyven. Látja, ott a gyermekmedencénél éppen ők lubickolnak. Kicsik még, alig tízévesek. Bányai Mária egy tavaly, és majdnem tragikusan végző­dött eset kapcsán a szülői fe­lelőtlenségről beszél. Kik jár­nak ide a legtöbben? Általá­nos iskolások. A legtöbb eset­ben szülői felügyelet nélkül jönnek a gyerekek, s olyanok, akik nem tudnak úszni. A víz kísértésének nem tudnak el- lentállni és bizony jó néhány­szor kell ijedt szemű kislányo­kat, kisfiúkat a szilárd talajra parancsolni. Lényegesen jobb hír a strand kedvelőinek. Évek óta gondot jelentett a focizás, labdázás. Nem volt kijelölt hely a lab- dázóknak, és a nyugalmat ke­resők panaszai miatt végül is megtiltották a strandon a lab- dázást. Az idén nyáron már kijelölt helyen, kapuval fel­szerelt kispályán rúghatják a bőrt a foci szerelmesei. Akik itt vannak, pihennek." Radnai Józsefné szekszárdi fiatalasszony kislányával érke­zett. Hat nap szabadságot vett ki, s ha az idő engedi, a dél­előttöt strandon töltik. A mai nap nagy élményt jelent egy tizennégy éves fiú­nak, Szabó Pistának. Uj búvár- szemüvegét próbálhatja ki. — Hogy látsz a víz alatt? — Jól. Olyan érdekes a ka-' pálódzó lábakat figyelni. Van a strandon olyan diák is, aki dolgozik. Kiss Anna harmadi­kos egészségügyi szakközép- iskolás. a nyári szünetet kabi­noskodással tölti. — Ezeregyszáz forintot ka­pok havonta. Reggel 6-tól dél­után 2-ig tart a munkaidőm. Kifelé menet a pénztárosnő mutatja a jegytömböket. Alig hiányzik belőlük. — Talán a jövő hét jobb lesz — mondja — nem hiszem, hogy végig ilyen marad az idei nyár. — Bár igaza lenne. “ Fi s 1974, július 9.

Next

/
Thumbnails
Contents