Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-09 / 158. szám
! Diákmunkások Á fiatalok, akiket megkerestem, évközben diákok. De mióta a vakáció Szó utolsó betűjét is felírták a tanév végén a táblára, aktívan részt vesznek a termelésben. A Paksi Konzervgyárban ezekben a hónapokban lecsökken a dolgozók átlagéletkoraták, csomagolták a kész edényeket. Jöttek Szekszárdról, Bonyhádról. Dolgozni, hogy pénzt keressenek, meg, hogy — ezt ók mondták — tartalmasabban töltsék el a szünidőt. Győrfi Marika meet megy másodikba. A pénzen ő is ruhát vesz majd. Techár MaJúlius 1-től augusztus 20-ig százhúsz gimnazista és háromszáz általános iskolás dolgozik naponta hat—nyolc órán át. Itt a gyár már évek óta szoros kapcsolatban van a paksi, gerjeni, dunaszentgyör- gyi, dunakömlődi iskolákkal. A tanulók tanáraik kíséretében jönnek dolgozni. Gerjen- toől a gyári busz hozza, s viszi is haza a gyerekeket Á legfiatalabbakkal a gyárudvar szélén találkoztam. Jókora rakodólapokat raktak halomba. Ezek közé kerülnek majd a zöldborsóval, paradicsommal, gyümölcsökkel megtöltött konzervdobozok, üvegek. Fräst Rozika most megy nyolcadikba. Már tavaly is itt dolgozott egy hetet. A gyártósoron barackot magozott. Ezért akkor 37g forintot vitt haza; Most több időt tölt itt a gyárban. a pénzén egy retikült vesz és egy jersey nadrágot; Jantner Jancsi a Balatonra megy nyaralni. Akkorra kell a zsebpénz. Heisler Jóska pedig édesanyjának adja . a forintokat Tervezgetnek, számolnak. Ki mire költse majd a pénzt. Dolgoznak, közben beszélgetnek, nagyokat kacagnak. Itt van a fél osztály. rika egy magnóra gyűjt. — Anyü is ad hozzá — mondja — de szeretném, ha kicsit az én keresetem is benne lenne. Farkas Annamária arról beszél, hogy az első napokban szokatlan volt a munka. Hamar elfáradt, de most már belejött S büszke is rá, hogy abból a pénzből vehet majd ruhát cipőt, amit saját két keze munkájával keresett. — Anyu mindent megvesz, amit kérek, de mégis más érzés abban a ruhában járni, amiért én dolgoztam meg. — Hógy mi rossz? Innen bentről nézni, hogy kint süt a nap. Jó lenne strandra menni, fürdeni, yj Most még nem Is gondolnak arra, hogy a felnőttek is szívesen napoznának munka helyett. — Nekik kötelességük dolgozni — indokolják; A felnőttkor pedig nekik még odébb van. Mégis így észrevétlenül megszokják a munkát. ők, Koch Marika, Váczi Melinda és a többiek. Az edények éles széle felsérti a kezüket. Az „azt teszem, amit akarok’’ látszólagos szabadsága helyett dolgoznak, azt csinálják, amit kell önként vállalták. Arról, hogy ez miért hasznos, sokat lehetne írni. Hogy dolgos kezük pótolja azt, amit a gyárak kapujában lévő „felveszünk” tábla is jelez. Jó azért is — mint Pakson mondták — mert ők alkotják azutánipótlást, s néhány év múlva, könnyebb lesz nekik a beilleszkedés. A statisztikusok biztos számokat mondanának. Hogy ennyivel és ennyivel növelték a nemzeti jövedelmet. De talán ennél sokkal lényegesebb az, hogy megismerik a munkát. Gyerekből, diákból felnőtté válva néhány hétre megértikernek a lényegét, S ezzel kapcsolatban néhány szót: A felnőttieken nagyon sok múlik. A diákok fél szemmel most őket nézik. S az erkölcsi haszon csak akkor könyvelhető el, ha ők nem a lógásban, semmittevésben mutatnak példát. !í — szepesi — Szer vese *fejl észtén az építőiparban 139 millió forint megtakarítás Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vezetőinek értekezlete megvitatta az építő- és építőanyag-ipari vállalatok szervezésfejlesztési programjainak teljesítéséről, a munka- és üzemszervezés korszerűsítéséről előterjesztett jelentést. Ebből kitűnik, hogy sok építőipari vállalat hozott létre szervezési csoportot, s egy év alatt 73-ról 185-re növelték a vállalatoknál foglalkoztatott speciális szervezési szakemberek számát, az építőanyagipari ÉVM-vállalatoknál pedig 125 szakember foglalkozik a munka- és üzemszervezés fejlesztésével. A vállalatok többsége az ágazati kutatóintézeteket is bevonta a korszerű szervezésben rejlő tartalékok feltárásába. a több éves programok kidolgozásába. Az eredmények elsősorban az építőanyag-iparí vállalatoknál jelentkeztek jól mérhetően. Eszerint a vállalatszervezési feladatok teljesítésével mintegy 20 millió, üzem- és munka- szervezéssel 75 millió, s más szervezési munkával 44 millió forint értékű megtakarítást értek el egy év alatt, ami az érintett vállalatok összeredményeinek 5—5,5 százaléka. A' vállalatok építési feladataik teljesítését nem új munkaerő felvételével erőltették, hanem ésszerű munkaszervezéssel teremtették meg a hatékonyabb munka, s ezzel egyidejűleg a minőség javításának feltételeit is. Az építőanyag-iparban a Beton- és Vasbetonipari Művek hajtotta végre a legnagyobb szervezeti korszerűsítést. Több gyárát, telepét összevonta, szakosította és korszerűsítette a vezérigazgatóság irányítási rendszerét. így az alkalmazottak számát 10,8 százalékkal csökkentette, a termelékenységet pedig 7,2 százalékkal növelte. Az építőanyag-iparban sok más vállalat is javította munkáját. Az ÉVM, akárcsak tavaly," az idén is tapasztalatcseresorozat megszerzésével segíti, hogy a legjobb kezdeményezések, módszerek az ágazat vállalatainak széles körében elterjedjenek. A minisztérium szorgalmazza és segíti a „Dolgozz hibátlanul” munkarend- szer széles körű elterjesztését. £&§&&&& (MTI) Délelőtt a strandon Az idén tavasszal — mint minden évben — rendbe hozták a szekszárdi strandfürdőt. Zöldell a fű, fehérlenek a medence falai, éber szemű kabinosok ülnek az öltözők előtt. És a fürdőzők? Amatőr színjátszók fesztiválja Vasárnap befejeződött az amatőr színjátszók Kazincbarcikán megrendezett országos fesztiválja. , A fesztiválon 19 hazai együttes mellett 4 baráti ország egy-egy amatőr csoportja is bemutatta műsorát. A fesztivál idején, s ugyancsak Kazincbarcikán tartotta ülését az amatőr színjátszók és színházak nemzetközi szövetségének az elnöksége is. Kevesen vannak. Ami az idei nyarat illeti, rekordot hozott. Nem a sok-sok vendég, hanem a nyáron szokatlanul nép- telen medencék miatt. — Nem emlékszérn ily én pangásra — mondja Szűcs Lászlóné, a fürdő vezetője. — De mit tehetünk? Az időjárást nem tudjuk megváltoztatni. — Készültek-e valami meglepetéssel az idei nyárra? — Igen. Nagyon sok anyuka, apuka hiányolta, hogy az egészen kicsi gyerekeknek nincsen pancsoló. Sajnos, nem mondhatom, hogy máris van, mindenesetre készül. A kivitelező ígérte ugyan, hogy a szezonnyitásra meglesz. Talán a jövő héten... Egy kimutatás' segítségével könnyen nyomon kövéthető a forgalom változása. Tavaly a kánikula idején voltak napok, amikor több mint másfél ezren keresték fel a strandot. Az idén, június 18 tartja a rekordot, alig ötszáz fürdőzővel. Séta a medencék körül. A fürdőmesterek napernyő alatt ülnek, sípjaik az asztalon. — Nagyon ritkán kell használnunk — mondja Bányai Bonyhátíon, a ZIM zománcgyárában pár évvel idősebb diákokkal találkoztam. RakMária, aki egyben a strandon folyó úszótanfolyam vezetője is. — Hány tanítványa van? — Két korcsoportban több mint negyven. Látja, ott a gyermekmedencénél éppen ők lubickolnak. Kicsik még, alig tízévesek. Bányai Mária egy tavaly, és majdnem tragikusan végződött eset kapcsán a szülői felelőtlenségről beszél. Kik járnak ide a legtöbben? Általános iskolások. A legtöbb esetben szülői felügyelet nélkül jönnek a gyerekek, s olyanok, akik nem tudnak úszni. A víz kísértésének nem tudnak el- lentállni és bizony jó néhányszor kell ijedt szemű kislányokat, kisfiúkat a szilárd talajra parancsolni. Lényegesen jobb hír a strand kedvelőinek. Évek óta gondot jelentett a focizás, labdázás. Nem volt kijelölt hely a lab- dázóknak, és a nyugalmat keresők panaszai miatt végül is megtiltották a strandon a lab- dázást. Az idén nyáron már kijelölt helyen, kapuval felszerelt kispályán rúghatják a bőrt a foci szerelmesei. Akik itt vannak, pihennek." Radnai Józsefné szekszárdi fiatalasszony kislányával érkezett. Hat nap szabadságot vett ki, s ha az idő engedi, a délelőttöt strandon töltik. A mai nap nagy élményt jelent egy tizennégy éves fiúnak, Szabó Pistának. Uj búvár- szemüvegét próbálhatja ki. — Hogy látsz a víz alatt? — Jól. Olyan érdekes a ka-' pálódzó lábakat figyelni. Van a strandon olyan diák is, aki dolgozik. Kiss Anna harmadikos egészségügyi szakközép- iskolás. a nyári szünetet kabinoskodással tölti. — Ezeregyszáz forintot kapok havonta. Reggel 6-tól délután 2-ig tart a munkaidőm. Kifelé menet a pénztárosnő mutatja a jegytömböket. Alig hiányzik belőlük. — Talán a jövő hét jobb lesz — mondja — nem hiszem, hogy végig ilyen marad az idei nyár. — Bár igaza lenne. “ Fi s 1974, július 9.
