Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-30 / 176. szám

## Az egyetlen hely, ahol még sátrak is vannak: AJsó-Bélatelep. Fürdés helyett sakkozással töltik el az időt a bélatelepi táborlakók. elek’ más megoldás mellett döntöttek: elcsalták, majd foglyul ejtették a pestiek őrsé­gét. így aztán a túszokat cse­rélték ki a zászlóért. Tulaj­donképpen érthető, hogy saj­nálták a sok kaját váltságdíj­ként elfecsérelni, mert nagyon jó az étvágyuk. Minap is az ötven gyerek huszonnyolc ki­lót fogyasztott el — csak ke­nyérből. Ottjártunkkor ünne­pelték a két ikertestvér: Zám- bó Pista és Zámbó Zoli szü­letésnapja^. Tortát készítettek a számukra. Igazi meglepetés lehetett, mivel egy szivacsot kentek be tortakrémmel, és először azt adták át nekik. Utá­na persze valódi tortát is kap­tak. Mielőtt elbúcsúztunk a sárszentlőrinciektől, egy érde­kes adat került a jegyzetfü­zetbe: előző nap kétszázhetven képeslapot írtak meg. El kel­lett vinni Siófokra, mert nem fért a postaládába. Jó néhány kilométerrel nyu­gatabbra, Alsó-Bélatelepen ta­láltuk meg a bonyhádiak tábo­rát. ' Végre egy olyan tábor, ahol nemcsak kő- és faépület, hanem sátor is van! Igaz, ez utóbbiból csak néhány sze­rénykedik mutatóban az udva­ron. Majdhogynem kitüntetés­nek számít, ha valaki a sátrak valamelyikében töltheti el a balatoni napokat. Mondogatják is a pedagógusok, hogy bez­zeg, annak idején, úgy tíz­tizenöt évvel ezelőtt még a konyhának is csak katonai sá­tor jutott, a gyerekek meg szalmazsákon háltak. Mostan­ra a romantikából már csak a tábortűz, meg esetleg egy kis csónakázás maradt. Itt százhatvanhat bonyhádi és vár­aljai úttörő nyaral, nézi a vi­zet, meg figyeli a napot — amit már nagyon szeretnének előcsalogatni a felhők mö­gül. Fürdésről természetesen szó sem lehet, a néhány csó­nak viszont állandóan „üze­mel”. A táborélet egyik ki­emelkedő eseménye a tegnapi focimeccs volt. Az úttörőze­nekar hangjaira a tanárnők, illetve a lányok csapata lépett pályára. A kezdő rúgásra a tábor legnépszerűbb szakács­nőjét, Kati nénit — Mailach Jánosnét — kérték fel. A mérkőzés iramára jellemző, hogy még a sarkaiból kiemelt és hordággyá előléptetett aj­tóra is szükség volt egy kisebb sérülés miatt — persze csak a tréfa kedvéért. Szakcs, Kocsola és Dalmand úttörői éppen a táborbontásra készülődtek, mikor Balaton- fenyvesen az őrség kaput nyi­tott előttünk. Már a tábor­naplót is lezárták. A krónikás bizonyára szomorú szívvel ír­ta le az utolsó mondatot: Pá, pá Balcsi! — gy- — Fotó: Komáromi Utoljára sorakoztak fel a táborzászló előtt a dombóvári já­rásból érkezett úttörők. Anial Józsefné szakácsnőnek segít a két kukta: Varga Má­ria és Szűcs Ildikó. Ha fürödni nem is, horgászni azért még lehet Sóstón. r Ezer kisdobos és háromezer- kétszáz Tolna megyei úttörő üdülhet ezen a nyáron a já­rási és városi táborokban. A táborok — a magyaregregyit kivéve — a Balaton partján várják a pajtásokat. Turnu­sok jönnek, turnusok mennek, cserélődnek a táborok lakói, egy valami azonban állandó: a jókedv, vidámság. Ezt még az idei nyáron tapasztalható rossz időjárás sem befolyásolja. Er­Ivözös újságolvasás a dombó­vári járási úttörőtáborban. ről győződtünk meg,' amikor felkerestük a Balaton déli partján található Tolna me­gyei úttörőtáborokat. Az első állomás: Balaton- szabadi-Sóstó. A tamási gyerekek tulajdonképpen nem­zetközi táborban üdülnek, mi­vel negyven varsói úttörőt is vendégül látnak. — Nem unat­koznak? — kérdeztük Csibi János táborvezetőt. Válasz he­lyett az udvarra mutatott, ahol magyarok és lengyelek rúgták a bőrt, ütötték a tollaslabdát, így aztán könnyen áthidal­ták a nyelvi nehézségeket, de a Varsóból érkezett vendégek szorgalmasan tanulják a ma­gyar nyelvet is. A jó együtt­működést szimbolizálta az az ünnepség, amellyel a népi Lengyelország fennállásának harmincadik évfordulójáról emlékeztek meg a lengyel és a magyar zászló előtt felsora­kozott úttörők. A tamási tábor szomszédsá­gában a sárszentlőrinci gyere­keket találtuk. Ide már nehe­zen jutottunk be. Lelakatolt vaskapu állta utunkat, a tá­borban pedig mindenekelőtt az újságíró-igazolványt kellett felmutatni. Nem tudtuk mire véljük ezt a nagy bizalmat­lanságot, amíg ki nem derült, hogy minden érkezőben kémet és diverzánst sejtenek. Ugyan­is nemrég az a szégyen érte őket, hogy az egyik közeli tá­borból pesti gyerekek jöttek át és fondorlatos módon kicsal­ták tőlük a tábor zászlaját. Nyolcvan zsíros kenyér, ugyan­ennyi zöldpaprika és ősziba­rack lett volna a váltságdíj. Gyors gazdasági számvetés kö­vetkezett, és a sárszentlőrin­Délclőtt focimeccs a tamási úttörők sóstói táborában.

Next

/
Thumbnails
Contents