Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-30 / 176. szám
Közszolgálatban, 30 éve e • s Visszhang Éppen ideje volt...! r A tanácshivatal igazgatási osztályának vezetője mindössze 44 éves. Ebből az alig valamivel több mint négy évtizedből Rédey Kornél 30 évet töltött el eddig közszolgálatban, aminek mesterévé —- a nemrég kapott kormánykitüntetés bizonysága szerint •— a gyakorlat tette a szükséges önképzés mellett. A jó eszű kurdi fiú — aki férfiként is a régi fiúi szeretettel csügg szülőfaluján és ma is innen jár be Dombóvárra dolgozni — 14 évesen és díjtalan gyakornokként kezdett el dolgozni a községi elöljáróságon 1944-ben. Az előzmények . 1 Édesapját, aki a Magyar Államvasutak pályamunkása volt, szolgálata teljesítése közben gázolta halálra egy Kurd- hoz közeli őrháznál a gyorsvonat 1932-ben. Gyerekei köstül Kornél 2 éves volt akkor. Kaposvárra került a MÁV nevelőintézetébe. Itt láthatott a félárva vasutasgyermek gimnáziumi tanulmányaihoz, amit csak felnőtt fejjel fejezhetett be az ötvenes évek első felében. — Nehéz volt itthon, akkor már a falvak népe is nagyon sínylette a háborút. Anyám féltette a családi otthont és féltett engem is, akit a távolság miatt nem tudott szemmel tartani. Jöttek a bombázások, szinte elviselhetetlenné vált az élet. Volt Kurdon akkor egy nagyon humánus beállítottságú főjegyző, aki sehogyan nem illett bele pályatársainak ismert garnitúrájába. Valahogy mindig számon tartotta a küszködve élőket. Rédeyné is sokszor sírta el neki, hogy nélkülözi a fiát, meg fáj is a szíve, tudja, hogy tanulnia kellene, de szükség lenne arra is, hogy besegítsen a megélhetésbe, ahogy a vele egykorú szegény gyerekek. — Tudja mit, Rédeyné? Hozza haza a fiát, majd kitalálunk neki valami okosat — mondta a főjegyző, aki állta is a szavát. Igaz, kezdetben díjtalan gyakornokként másolta a fiú a hivatalos iratokat, majd rendezgette az irattárat. Az első fizetés — havi 60 pengő — jóval később ütötte csak a markát, már közellátási kisegítő minőségben. Miféle munka volt ez? Jegyosztás, elszámolás az élelmiszerjegyekről. Minden jegyre ment akkor, a kenyér, a cukor, a só, a petróleum. Egyebek között még a cipőtalp is. Mielőtt azonban az 1944. április 22-én munkába álló fiú avanzsálhatott volna, Kurd község december 1-re virradóra fölszabadult. — Hajnalban vonultak be a szovjet csapatok. Reggel, hívás, biztatás nélkül mentünk be dolgozni a községházára. Igaz, ezen a napon alig tettünk valamit arrébb, az ismerkedéssel voltunk elfoglalva. — Ti csak dolgozzatok, nincs baj, vojna kaput! Rend legyen és békesség, ez a dolgotok — mondta a parancsnok. / 1974. július 30. A megkívánt rendben nem is volt hiány. A békességben annál inkább. Majd minden házban vártak haza valakit, apát, férjet, fiút. Még a nagyon módosak sem dúskálkod- tak a földi javakban. Akik a második világháborút érettebb fejjel élték, emlékezhetnek ezekre a napokra, hónapokra, évekre. Még hosszan rengett a világ, sajogtak a sebek, árvaságok és napvilágra kívánkozott szükségképpen számos történelmi igazságtevés is. A fényes szelek fölkelése volt ez, ami egyebek között bejárta természetesen a községi elöljáróságot is, ahol elkezdték — bár igen kicsiben — de másként intézni a falu lakosságának ügyét. Gyorsan eltávolodott a front. Következett a ki- és betelepítés májusi vigalomtól távol álló feladata, majd a földosztás, ami itt nem érintett valóban tekintélyes nagyságú földbirtokot. A fiatal' Rédey együtt emberesedett a felszabadult ország új rendjével. Alig volt még szüksége arra, hogy borotválkozzék, megtették járási közellátási ellenőrnek Dombóvárott. Volt 30 ellenőrzendő cséplőgépe a járásban és jaj de nagyon számon kellett akkor tartani minden szem búzát! Nem volt könnyű ebben az időben a közszolgálat, akkor könnyebbedéit az, amikor megalakultak a tanácsok, akkor még a mait csak megalapozó funkcióval. Rédey Kornél éppen ez- időben, a tanácsok megalakulásának idején töltötte Budapesten a katonaidejét. — Nem volt ezzel valami nagy szerencsém, mert a szolgálati időt három évre emelték, s 1953-ban, amikor leszereltem, kiderült, hogy megfeledkeztek rólam, nem vártak vissza. Ki gondolt arra akkor, hogy a katonai szolgálatra bevonuló helyét biztosítani kell! Mikor jelentkeztem a járási tanácson, az elnök azért örömében vállon veregetett: — Kapóra jöttél, Rédey elvtárs. Gyulajra kell menned, ott van rád szükség. Rövid ideig volt itt, aztán csakugyan rövid ideig a megyei tanácson. 1955-ben került vissza Dombóvárra, a járási tanácshoz, a mód tanácshivatalhoz, igazgatási osztály- vezetőnek. Ekként is kapta meg a korábbi Kiváló Dolgozó és más kitüntetések mellé ez év április 4-én a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. — Nagyon megváltozott és szükségképpen a tanácsi munka — mondta, amikor arról faggattam, hogy közszolgálatban eltöltött éveiből, mely periódusokra emlékezik legszívesebben. — Ma, a tanácsok munkája összetettebb, tartalmában gazdagabb, mint volt például a tanácstörvény megalakítása előtt. Mosoly oldja a majdnem ünnepi komolyságot. — Azt hiszem, az országban történt nagy horderejű változásokat is híven tükrözi a tanácsrendszer megújulása, a tanácsi, közigazgatási munka tartalmi gazdagodása. Sok került a mai közszolgálati alkalmazottak vállára, ez igaz. De igaz az is, hogy a tanácsok most jutottak el a megbecsülés őket megillető fokára. Idézem, hogy néhány évvel ezelőtt még sűrűn hallottam olyan esetekről, amikor a tanácsi tisztségviselők, ügyintézők asztalát tombolva verdeste az ügyfél, akinek egyéni érdekét sértette valamely törvény és ezt sehogyan sem akarta megérteni. — Csakugyan, voltak ilyen esetek. Most már az az általános, hogy a lakosság, bármiről van szó, nyugodtan bízza ügyeinek intézését a tanácsra, figyelemmel kíséri a tanács munkáját, számon is kéri a számonkérhetőt, de mindenkor a tisztelet hangján, amit csak rideg pontosságú hivatali ügyintézéssel nem lehet kivívni. Megkérdeztem tőle, — egy kedélyes kitérő után, amikor a tsz-szervezésnek egy epizódját elevenítette föl — hogy nem volt-e olyan időszaka az ő közszolgálatának, amikor egyéb szeretett volna inkább lenni és nem az, ami éppen volt? Azt felelte, hogy nem, munka, a legszürkébbnek látszó ügy sem az tulajdonképpen, mert ember van benne, vagy emberek mögötte. Aztán, amikor azt furcsállottam, hogy napi másfél órát utazik Kurdról Dombóvárra és innen haza, azt felelte, hogy semmiért nem hagyná ott a faluját, ahol felnőtt, ahol nősült. Nem számít az a másfél órás utazás, Kurdon őslakos és már az is marad. A felesége is ott tanít. Nem akar és nem is tud elszakadni a falutól. Ahogyan a közszolgálattól sem. Neki van igaza! László Ibolya A Népújság vasárnapi számának azzal az írásával kapcsolatban teszem ezt a megjegyzést: éppen ideje volt, amely Szekszárd város csendzavarásaival foglalkozik. Magam is társasházlakó vagyok. Élvezem a lépcsőházi közösségek valamennyi előnyét és hátrányát a születésnapokkal, névnapokkal és ilyenkor nyári szezonban gyakori vendég- járásokkal egyetemben, mégis kifogásolom, hogy a cikk írója kapuin belül maradt a téma túlságosan a lakóközösségek boncolgatásával. A nagyobb baj nem itt van.' hiszen a csendzavarás — bár ez is elítélendő — csupán csak kisebb embercsoportokat érint. A nagyobb bajt a lakóközösségek kapuin kívül látom, amikor úgy éjfél tájban (a mi „vidékünkön” szinte pontosan fél egykor éjjel) különböző vendéglátóhelyek zárórájával kiebrudalt szesztestvérek mit- sem törődve a másnapi munkára erőt gyűjtő, nyár lévén, nyitott ablakoknál pihenő emberekkel, éktelen zsivajjal, nemegyszer veszekedéssel vonulnak. De ha még vonulnának! Gyakorta az éppen vitára okot adó téma kifejtésére meg-megállnak és az utca két oldalán a földszinttől a negyedik emeletig nyugvó 50— 100 csalód lehet részese a sokszor „magasszintű” tárgyalásnak, ami aztán legtöbbször annak az édesbús nótának az elfúvásába torkollik, amelynek sehogysem találják meg sem a szövegét, sem a dallamát Ez a közjáték általában nerrí tart néhány percnél tovább, tehát a cikkben ajánlott eljárás, a rendőrség értesítése, itt vajmi kevés eredményre vezet. A személyes közbelépésünk —• vagy inkább figyelmeztető^ kérő közbeszólásunk — kapcsán pedig rossz tapasztalataink vannak. Legtöbbször nem a felébredt gyermekek fülének való a fizetségünk, vagy éppen a falsra sikerült nótákhoz „zenekíséretet” is kaphatunk a szemeteskukák, -konténerek tetején. Nemrég itt járt külföldi ismerősök azt a megjegyzést tették fejlődő városunkra, hogy bár nemcsak minden pontján épülőben van, mégis meglepően szép, tiszta, rendezett. Nem kis büszkeséggel hallgatja a városát szerető -ember az ilyen szavakat, de keserű lesz a szája íze, ha ugyanezek az ismerősök másnap reggel az éjszakai közjátékokról számolnak be. .Nem jellemző ez a csendhá- borítás-fajta társadalmunkra.' Okozói a lakosság ezrelékében sem fejezhetőek ki, de hatása több százalékát érinti, tehát érdemes és kell vele foglalkozni. Jó lenne — és ez egyben javaslatom is — ha a rend őrei időnként biztosítanák épülő lakótömbjeink környékén a járőrszolgálatot. Megígérhetjük, hogy segítünk- rendteremtő munkájukban valamennyiünk nyugalma, váró-' sunk még nagyobb rendje érdekében, j mwm*t***r- sz. Bs Koros emberek derűs napjai A dombóvári JVNEB vizsgálata Először nagyobb, majd kisebb körben fontos témáról tanácskozott a napokban a dombóvári Járási-Városi Népi Ellenőirzési Bizottság. Vizsgálata alapján előbb azt értékelte, milyen hasznosan sikerült felhasználni a KPM, valamint a tanács kezelésében lévő utak felújítására és karbantartására biztosított összegeket. Ezt követte a dombóvári szociális otthon működésének vizsgálatáról készült jelentés megvitatása. E napirend előadója Magyars zéky Endrémé témavezető volt. Jelentős pozitívum, hogy az intézetben biztosított a társadalmi tulajdon védelme. Ez nem csupán anyagiak miatt fontos, hanem azért is, mivel az ellenkező esetben törvényszerűen bekövetkező vizsgálatok nem háborítják a gondozottak nyugalmát. Az intézmény vezetősége él azokkal a pénzügyileg kedvező lehetőségekkel, amelyeket a FŰSZERT és más nagykereskedelmi vállalat felkínált. Amint ismeretes, meghatározott esetekben a gondozottak hozzátartozói kötelesek az otthon kiadásainak fedezéséhez hozzájárulni. A késedelmes fizetőkkel szemben a vezetőség nem elnéző: szükség esetén peres úton is behajtja rajtuk követelését. Ez nem mindig egyszerű, hiszen akad olyan gondozott is, aki után négy-öt személynek kell fizetnie. A következetesség eredményeként a vizsgálat idején a hátralék még az ezer forintot sem érte el. Lelkiismeretesen kezelik az otthon lakóinak értékeit, ezek között az államkölcsönkötvé- nyeket, takarékbetétkönyveket. Az útóbbiakról letéti nyilvántartást vezetnek. Az állam jóvoltából huszonhárom gondozott részesül havi zsebpénzbe Messzemenően teljesülnek a dombóvári szociális otthonban a higiénia követelményei. Az étkezés bőséges, ízletes. A népi ellenőrzés ennek ellenére nem tartja lehetetlennek hogy a gondozottak — életkorúknak megfelelően — még differenciáltabb ellátásban részesüljenek. A vizsgálat során feltárt adatokból a népi ellenőrök arra következtettek, hogy tovább kellene csökkenteni a szénhidrátok fogyasztását, s növelni a fehérjeféléket, gyümölcsökét. A NEB nézet* szerint az otthon orvosa hasznosan segíthetné ezt a fejlődést. A gondozottak kifogástalan orvosi ellátása főként dr. Magda Tamás tüdőgondozó- vezető főorvos érdeme. A gondozói munka eredményességének alapvető feltétele a humanizmus és a szakmai felkészültség. Az előbbi tekintetében kizárólag elismerő jelzők illetik a dolgozókat: az utóbbit illetően van még kívánnivaló. Kétségtelen, hogy mindannyian törekszenek ismereteik gyarapítására, de az is, hogy a váltott műszak miatt rendszeres továbbképzésre eddig nem sikerült megoldást találni. A gondozók felelősségteljes munkáját gyakran nehezíti, hogy — nem az otthon hibájából! — a beutaltak alapos környezettanulmány nélkül kerülnek az otthonba. Amikor a népi ellenőrök a gondozottakkal beszélgettek, az utóbbiak részéről egyetlen kritikai megjegyzés hangzott el: Kevés a nővér. Az észrevétel nem a gondozás hiányosságából eredt, hanem abból, hogy az otthon lakóinak figyelmét nem kerülte el gondozóik túlterheltsége. Ismert az aktív pihenés fon- tósága. A foglalkoztatást az otthon vezetői a szokásos módin — kertészkedés, stb, — biztosítják. Nőve® a gondozottak önbizalmát — és ezzel vitalitását —, hogy saját ügyeikben a demokratikusan válasz-, tott „gondozattak csúcsvezetősége” képviseli eket. Megváltás ztották a kulturális és az élelmezési bizottságot A gondozottak érdekvédelmi tanácsa jár el a ritkán előforduló fegyelmi ügyekben is. Rádió, televízió, olvasnivaló áll ugyan a gondozottak rendelkezésére, de társalgó nem. Megépítését — egyelőre — éppúgy anyagiak akadályozzák, mint a szenny vízelvezeted korszerűsítését. A népi ellenőrzési munkái gyakran jellemző módon a vizsgált szerv vezetői, dolgozói — és a jelen esetben: lakói — adtak jó ötleteket á fejlődés segítésére. Ezeket ja-, vaslatba tömörítette a népi ellenőrzés. A teendők között szerepel az otthonban megszervezendő, rendszeres filmvetítés ’.j továbbá kultúmővér, pszichológus, gyógytornász munkába állítása. Az otthon jó hangulatának ismeretében a hihetetlenséggel határos, hogy az optimális 42 főnyi személyzettel szemben mindössze 21 főnyi személyzete van ennek a fontos szociális intézmény- nek„A vizsgálat fő célja az otthon munkájának, működésének — segítése, javítása volt — az otthonban elhelyezett, családjuktól elszakadt, illetve család nélküli idős, rászoruló emberek érdekében”, — zárul a dombóvári Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság , elé terjesztett vizsgálati jelentés. Valóban, minden sora ezt tükrözi. A bizottság a jelentést egyhangúlag elfogadta, a javaslatokat pedig az illetékes szerveknek elfogadásra ajánlotta. B. Z. i
