Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-25 / 172. szám
Várkonyi Nándor: Cj látnivalók a Bal at on-parti múzeumokban Megjelent a Jelenkor július—augusztusi száma fi-képtár, a siófoki Kálmán Imre, valamint a Beszédes József Múzeum, a balatonszár- szói József Attila Múzeum a leglátogatottabb. Balatonsze- mesen, az egykori lóváltó állomáson a postatörténeti tárgyakból és szemléltetőanya- gokbol rendeztek kiállítást. A Balatonfelvidéken és a Bakonyban ezenkívül tucatnyi helytörténeti és emlékmúzeum várja az érdeklődőket. Újdonságnak számít a sümegi vár szomszédságában lévő lovasmúzeum és a bakony- béli skanzen. Balatonszent- györgyön, Tihanyban és Nagy- vázsonyban tovább gyarapították a szabadtéri néprajzi múzeumok anyagát. Érdekes látnivalókat tárnak a közönség elé a balatonfüredi, a badacsonyi és a sümegi irodalmi emlékmúzeumok is, j A lírai rovatban többek között Berták László, Fodor András, Calambosi László, Károlyi Amy, Kis Dénes, Makay Ida és Weöres Sándor költeményeit találjuk. A művészeti rovat élén ösz- szeállítássál köszönti a folyóirat Martyn Ferenc festőművészt 75. születésnapja alkalmából. Az összeállításban Bár- dosi Németh János és Csorba Győző versét, továbbá Hárs Éva tanulmányát olvashatjuk. Ismét jelentkezik az új számban Miklós Pál képzőművészeti krónikája, jelentős fővárosi kiállításokról számol be. LE A titok, a rejtett eszme magvát megértjük: a gyönyör és a szenvedés együttjár, de bonthatatlan kapcsolatukból új kérdés születik, s Leonardo a kérdőjelet nem oldja fel. A nagy titkolózó megnémul a végső szó kimondása előtt. — Gyönyör és szenvedés: vajon mindkettő egyformán csábító és kísértő? Melyik nyújtja az élet igazi értelmét? Vagy ha együtt teszik, mit ígérnek, hol van a közös pont, ahol a kettő találkozik, s a test és lélek ellentéte elsimul? Miben áll a végső, megváltó harmónia? Leonardo hallgat... Hogy mit hallgatott el, nem tudjuk meg sohasem; hogy miért hallgatott el, talán elárulja Mona Lisa képe. A közhit ezt tartja legrejtélyesebb művének mind között: kezdettől fogva találgatják, mit jelent mosolya, mit akart kifejezni evvel az arcvonással, miért foglalt el kivételes helyet mind saját alkotásainak, mind az egyetemes művészetnek történetében; kutatják, ki volt az asszony, minő szerepet játszott az öregedő művész életében? Csakugyan talányos a kép, de hiábavaló firtatni, milyen egyéniség lehetett Mona Lisa, Francesco del Giocondának, az idős, gazdag nyárspolgárnak fiatal, szegély lány felesége, miféle hatást tett Leonardóra, mi volt a viszony kettejük között, — mert minderről semmit sem tudunk. Mit tehetünk mást: nézzük a képet és igyekezzünk Leonardo szemével látni. Minthogy önarckép ez is, kérdem, rfiit mondott vele magáról? Az első benyomás: ez a női arc és alak semmiféle ízléskorszak szépségkánonjába nem illeszthető; „erős” termet, nem kecses, de nem is Tiziano, Veronese, Rubens érett bájakban dúslakódó típusa; nem fiatal, sem öreg; telt arc, nem kerek, sem to- jásdad, sem hosszúkás; széles és szinte aránytalanul magas homlok, nem nyílt és nem felhőtlen, de gondolatot sem árul el; egyszerűen fésült, dísztelen hajviselet, éppen- hogy keretül szolgál; csak a szemek, a száj és a kezek élnek külön életet. Ez az átlagos, köznapi alak mégis monumentálisán emelkedik ki a geológiai őstáj hátteréből; a kis deszkalapon Leonardo páratlan nagyarányúságot tudott megérzékíteni, mind festői felfogásban, mind kivitelben. Ez jelzi a szándékot és a szándék sikerét: „nagy” művet alkotott. Mona Lisa Gioconda bizonyosan olyan volt, aminőnek Leonardo a képen ábrázolta, az arcmás hű, — mi emeli mégis minden portrészerűség fölé, a művészet halhatatlan remekeinek sorába? Miért választotta Leonardo modellül, mi serkentette rajta nagy mű alkotására? — Ha végigtekintünk a rejtélyes képek során, önként adódik a válasz: ennek az arcnak természetes tulajdona volt a leonardói mosoly, melyet maga is lelkében hordozott, s onnan vetítette Anna és János képeire. Most viszontlátta Mona Lisa arcán, de vajon eredeti épségében-e? Lehet, hogy ifjúkorában hitt az angyali ártatlanság és az idilli boldogság eszményében, de természetének, alkatának valaminő démoni ösztöne már kezdettől fogva az ellenkező irányba, a szépítetlen igazság felé hajtotta, s a nagyszerű alkotások és a roppant tudáshajsza szakadatlan fáradalmai, az ösztönzések és csalódások, a sikerek és kudarcok, a meghiúsult tervek, tönkrement művek terhe, a közöny, az embermegvetés, a keserűONAR ség hullámverése az ő eszményein is elvégezték erodáló munkájukat. Az ártatlanság hamvát letörölte a kétely, a boldogság derűjét a szenvedés. Mona Lisa arca már nem ifjú, nem nélküli angyalarc, nem a gyermek madonnáké és a kortalan szenteké, hanem az élet útját megjárt, érett asz- szonyé. Egy kissé Annáéval rokon, a szemek pillantása tudást rejteget — és gondot, mely nem emésztő, de nem is megoldott, és parányi gúnyt, — a mosolyba pedig belopakodott a kétely. Mindez sej- tetőn, megfoghatatlan árnyalatokban vegyül össze egy arc kifejezésévé, s csak annyit tudunk bizonyosan, hogy ez az arc már nem kérdez semmit az élettől, és nem vár feleletet kimondatlan kérdésekre sem. Az intő kéz lebocsájt- va és keresztbe téve nyugszik, de éppen tétlen nyugalma válik beszédessé: lemond a közdelemről, s mozdulatlanságával kiteljesíti, lezárja a kép monumentális összhangját. A kifejező mozdulatok művésze, ki a világ tudományának jeligéjéül hirdette: II moto é la vita, a mozgás az élet, — most lemond a küzdelemről, s a mozdulatlanságba zárva akarja megőrizni eszményei maradék kincsét. A NAGY MADÁR Leonardo da Vinci élete és műve egyetlen óriási kísérlet annak a feladatnak elvégzésére, melyet az újkor volt hivatva végrehajtani. A feladat ÉS A MUNKÁS? Nemrégiben egy NSZK-beli filmescsoport dokumentumfilmet készített egy-egy olasz, nyugatnémet és lengyel munkáscsalád életéről. Nos; az olasz és a nyugatnémet munkáscsaládok életszínvonala, a filmből úgy tűnt, magasabb mint az ursusi családé — színes tv-készülékek, autók; a fogyasztói társadalom minden kelléke szerepelt a filmben. S mégis: a szerzők a filmből nyilvánvalóan kitűnő következtetést szavakban is megfogalmazták. A lengyel család élete a leggazdagabb. Richard Bryk, a LEMP Varsó megyei Bizottságának gazdaságpolitikai titkára azt mondja, hogy a párt tézisei szerint a munkahelynek egészen különleges szerepet kell betöltenie a lengyel munkás életében. — A gyár nemcsak munkahely, ahol termékeket állítanak elő. A társadalmi problémák legalább olyan fontosak, mint az áru. A gyár vezetőinek műszaki, gazdasági munkája feladatának csak felét teszi ki. Törődniük kell azzal is, hogyan élnek, pihennek és szórakoznak a munkások. — Most márciusban a LEMP KB Varsó megyében felmérést végzett. A kérdések: javulnak-e a munkások életkörülményei, biztosítottak-e a demokrácia fórumai? A vizsgálat eredménye alapján intézkedtünk azokban a kérdésekben, ahol gyors orvoslást vártak, s most három hónap elteltével ismét felkerestük azt a 2500 munkást, akiknél a tavasszal jártunk. Tudja, hogy milyen politikai, erkölcsi hatása van ennek? A munkásokban megerősödött, hogy szót lehet érteni, figyelünk a szavukra, s panaszaikra orvoslást keresünk. Katowicében a bányászok, Szczecinben kikötői munkaDO meghaladja az emberi erőt, Leonardo mégis pár nélkül áll a műveltség történetében, mert személyes munkájaként új korszakot nyitott: megindította a természettudomány forradalmát, amely a maga képére formálta négy évszázad történetét. Fölismerte minden problémáját, de természetes, hogy ezeroldalú, szétszórt kísérleteknél nem jutott tovább, mert ha bírja a rendszerező, a szintetikus gondolkodás adományát, nem süllyed el a részletek tengerében, hanem a lényeget szűri ki és foglalja össze. Titkolózva írt feljegyzései egyik helyén így szól magához: „...ha az ember pelyhes ágyon, dunyha alatt pihen, nem szerez dicsőséget. Aki azonban dicstelenül tölti életét, éppoly kevéssé hagy nyomot a földön, mint a füst a levegőben, vagy a hab a vízen” Dicsőségvágy: az újkor emberének legfőbb serkentője a középkor anonimitásával szemben. Hogy mi volt, amivel a legmélyebb nyomot kívánta hátrahagyni a Földön, s örökre szóló dicsőséget szerezni nevének, maga árulja el egy önfeledt pillanatában: a repülés. Fölemelni az embert, egy számára idegen elembe, ahol még soha senki sem járt, átlépni a természet határait, felszárnyalni a Földről, mindenek fölé, saját erejével úrrá lenni az égbolt végtelen tengerén. Lehet-e nagyobb dicsőség, mint elsőnek elhagyni a rögöt, legyőzni a teret és a súlyt? sok, Bialskó Bialában autógyári munkások között egyformán azt hangoztatták leggyakrabban: fontos a fizetés, az autó, a lakás, a biztonságos öregkor, de ugyanilyen fontos, hogy figyeljenek a szavunkra, hogy beleszólhassunk a dolgainkba. Az utóbbi években egyre jobban megvalósul ez. Úgy tűnik, a lengyelek érdemesnek találják, hogy többet adjanak önmagukból: 1971 és 1973 között az ipari termelés a tervezett 26 százalék helyett 36-tal emelkedett, a munkatermelékenység pedig a várt 15 helyett 22 százalékkal volt magasabb. Az építőiparban ennél is gyorsabb ütemben: a tervezett 17 helyett 29 százalékkal nőtt. Hogy miért tartják érdemesnek? Bányászok és autógyári A Balaton-part nagyobb üdülőtelepein és a közvetlen környék kirándulóközpontjaiban több, mint húsz múzeum és kiállító helyiség várja az érdeklődőket, felfrissített anyaggal, kiállításokkal. A Balaton egyik leglátogatottabb múzeumában, a tihanyiban, az állandó anyagon és a hajózástörténeti kiállításon kívül, egész nyáron megtekinthető a bábtörténeti kiállítás. A tihanyi népművészeti házban a Sárköz népművészetét szemléltetik. Nagy az érdeklődés a badacsonyi Egry-házban megnyitott kiállítás iránt. A Balaton modern festőjének 70 alkotását — köztük számos, magángyűjtőtől megvásárolt festményét — láthatják itt az érdeklődők. A déli parti emlékmúzeumok közül a somogytúri KunGazdag és változatos tartalommal, dupla terjedelemben jelent meg a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat nyári száma. A szám élén Bertha Bulcsu új regényének részlete kapott helyet. A szépprózai írások sorában Czele György, Hernádi Gyula, Kampis Péter és Mészöly Miklós elbeszélését olvashatjuk. Figyelmet érdemel Tüskés Tibor: Nagyváros születik című munkájának a pécsi üzemekről és munkásokról szóló fejezete, valamint Thiery Árpád: Emberek, sorsok... című riportja. munkások, a kikötőkben és hajógyárban egyaránt nagyon elégedetten beszélnek az utóbbi esztendőkben végrehajtott béremelésekről. A jelenlegi ötéves terv első három esztendejében 6,4 millió dolgozó — a munkaviszonyban levők kétharmada — kapott béremelést. 1974 elején, a LEMP KB 13. plénumán elfogadott elveknek megfelelően elhatározták, hogy 1976 végéig újabb 4,9 millió munkás kap béremelést. Ez annyit jelent, hogy öt esztendő alatt valamennyi lengyel munkás bérét emelik. Az idén ebből 4,2 millió dolgozó fizetése növekszik. 1974-ben az átlagos havi keresetek az 1970 évi 2232 zlotyval szemben 3053 zloty lesznek — azaz 37 százalékkal növekszenek. Hangsúlyozni kell, hogy a lakosság jövedelme és a reálbérek ilyen mértékű növelése közben az alapvető élelmezési cikkek árait 1971-ben befagyasztották, márpedig Lengyelországban az élelmiszer-vásárlásra fordított kiadások átlagosan elérik a családi költségvetések 40 százalékát. Az idei esztendőtől Lengyel- országban mind a fizikai, mind a szellemi munkások betegségük első napjától 100 százalékos táppénzjuttatásban részesülnek. 1970 és 1973 között felemelték az alacsony nyugdíjakat — 1975-től fokozatosan ismét emelik a nyugdíj- és öregségi járulék összegét, 1980-ra a nyugdíjak átlagos összege a teljes fizetés 70 százalékát teszi majd ki a jelenlegi 55 százalékkal szemben. Ma minden tízezer lakosra 55 kórházi ágy és 17 orvos jut. Hetvenezer gyermek veszi igénybe a bölcsődéket — 600 ezer az óvodások száma. Az általános iskola befejezése után a fiatalok 95 százaléka középiskolában folytatja a tanulmányait, a felsőfokú tanintézetekben pedig mintegy 370 ezer diák tanul. Lengyelor- szágbah az oktatás valameny- nyi szinten teljesen ingyenes. A lengyel dolgozó életszínvonalának illusztrálására még feljegyeztem néhány statisztikai adatot: ezer háztartásra 600 rádió és 590 televízió jut. Az elmúlt esztendőben 3,2 millióan vettek részt a munkásüdültetésben ... Nos, a dokumentumfilmben a számok az olasz és a nyugatnémet munkás jobb élet- körülményeit kellett volna, hogy igazolják. A film mégis mást sugallt, illetve mondott ki: a lengyel munkás minőségi társadalmi-kulturális előmenetele a lengyel társadalom legdinamikusabb tendenciája... LOMBOSI JENŐ (Következik: A négy kerék álma) Speciális köszörűgépeket gyár tanak a lodzi . Jotes" mechanikai készülékek gyárában. Sokat exportálnak belőlük Magyarországra is. Három évtizede szabad Lengyelország
