Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-25 / 172. szám

1 r f < f Túl a harmincadik aratáson 1 Az ÖSSZ©fO£jás kai, cséplőmunkásokkaL Hány emberrel? Nem is tudnám hirtelenében. Most nézzék meg a tábláin­kat. És azt, hogy a néhány év előtti SZK-kombájnokra talán nem is lesz szükség. At­tól függ, hogy milyen lesz az idő. A John Deere-kombáj- nok olyanok, hogy éjjel-nap­pal lehet őket hajtani. Tegnap esett az eső. Ma már mennek. Valamikor, amikor elkezd­tem a mezőgazdász szakmát, egy aratópár egy szezonban tíz-tizenkét holdat aratott le. Most egy kombájn, egy nap alatt a dupláját csinálja. An­nak idején summások, ré­szes aratók egész hadával kel­lett tárgyalni, most pedig csak néhány kombájnossal intéz­zük. — Nem tudom miért, de múltkor a televízióban is be­mutatták az egyik kombójno- sunkat. Nem csinált semmi különöset. Csak egyszerűen végezzük a munkát. Ha jobb lenne az időjárás, akkor né­hány nap múlva már be is fejeznénk. Úgy, mint tavaly. Szervezés? Ha valaki már a harminc-valahányadik aratást csinálja, akkor nem lehet el­hibázni. Ember, gép, időjárás. Csupán csak ezen múlik. Pocsék az idő. Nézzétek meg ezt a táblát. Legalább ötven mázsa van benne. Mikor el­kezdtük az aratást, olyan me­netrendet csináltunk, hogy a gyorsvonat se közlekedhetne jobban. De mindig közbeszól az eső. Mindig újabb és újabb variációkat kell csinálni, A kombájn mellől kifordul a száz lóerős Dutra. Kétpótko-. Két John Deere-kombájn rohan végig a gabonatáblán. Az egyik vezetője Takács Já­nos, a másiké Kovács János, a melléjük kanyarodó két pótkocsis Dutra vezetője Var­ga János. Ezek után csak rendhagyó eset lehet, hogy az üzemág vezetője Varga Jenő, viszont aki az egész aratást szervezi, ismét János: a termelőszövet­kezet állami díjas főagronó- musa, Maul János. A megye gazdászköreiben egyszerűen csak János bácsi. Az idén a harminc-valahá­nyadik aratást szervezi, irá­nyítja. — Öröm nézni, ahogyan ezek a John Deere-kombájnok dolgoznak. Ez a tábla nem a legjobb. Csak 42—43 mázsát ad. Hanem itt lesz a szom­szédos: az Auróra, az majd meglöki az átlagot. Aztán jön majd a Rannaja, az majd nö­veli az átlagot. Eddig tulaj­donképpen csak négy-öt napos, igazi aratásra való időnk volt. De mégis körülbelül 40 szá­zaléknál tartunk. Eddig le­arattunk körülbelül 400 va­gonra valót. Hogy mikor kezdtem el? Még a harmincas évek köze­pén. amikor elvégeztem a pa­lánki iskolát. Fiatal gazdászként Janyán kezdtem a Szemző uraságnál. Ott kellett összehozni a csép­lőcsapatot. Aztán voltam Vár­szegen, elkerültem Bácskába, majd ismét visszatértem ide, Tolna megyébe. Kajmád, Ger- jeni Állami Gazdaság. Szóval mindegyik helyen vezető be­osztásban szerveztem az ara­tást. Valamikor 30 évvel ezelőtt az uraság megbízásából egyez­kedni bandagazdákkal, aratók­csira való búzarakománnyal. A nedves földben elkaparnak a nagy traktor kerekek — Szalmát alá, gázt neki. A száz lóerős traktor rázkó­dik, több tonnás terhével el­indul, keservesen kúszik a masszív, szilárd dűlőút felé. Az egyik John -Deere-kombájn tetején, — mint a mentőautón — villog a lámpa, tele a mag­tartály, jöjjön a pótkocsi. Maul János bácsi a gabona­táblában letördel néhány ka­lászt. összemorzsolja, lefújja a toklászt, egyik markából a másikba csorgatja a telt ga­bonaszemeket. — Nem tudom, mit érek még meg a nyugdíjig. BOGNÁR ISTVÁN GOTTVALD KAROLY GÉPÍRÓT AZONNALI BELÉPÉSSEL ALKALMAZUNK. Fizetés megegyezés rint. sze­Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat 7101 Szekszárd, Ybl M, U. 3. PL 50. (432) eredménye Ismeretes, hogy megyénk, mely nem is olyan régen még idegenforgalmi fehér foltként szerepelt a köztudatban, ren­geteg munkát örökölt a múlt­tól mindenféle építésben, de legkivált a vízrendezésben. Ez utóbbi adósságunk nagyságát csak súlyosbítják szintén is­mert domborzati viszonyaink. Erre szokás mondani, hogy ami szép a szemnek, nem min­dig hasznos az embernek. Kis és nagy vízfolyásaink — cser­melyek és patakok — évszá­zadokon, vagy csak a legutób­bi időkre gondolva — évtize­deken át jelentettek kisebb- nagyobb csapást a házunk tá­jékán élőknek. Nekünk. Erről énekelt Illyés Gyula így: Nem is patak ez a patak, amíg az ég meg nem hasad, meg nem nyílik, meg nem zendül, akkor indul meg a hegyről. Akkor jő, mint a táblával Mózes, az Ur haragjával, bőgve, törve, mint vad csorda, villámcsapás ostorozza. Ma is igaz az ének. Bár ré­gen megkezdődött már az év­százados adósságok törlesztése. A vízrendezésnek ma érvény­ben lévő 20 éves terve sze­rint folynak ez idő szerint a fontossági sorrendbe állított munkák, s ebben az országos és tájegységi vízügyi főható­ságokon kívül oroszlánrész jut a helyi vízgazdálkodási és ta­lajvédelmi társulásoknak. Annak idején, amikor a me­Vizsgálat az üdülőtelepek ellátásáról A Belkereskedelmi Minisz­térium különösen nagy gondot fordít az üdülőhelyek, az ide­genforgalmi területek keres­kedelmi tevékenységének rendszeres ellenőrzésére. A vizsgálat megállapította, hogy Budapesten és a Bala- ton-parton az áruellátás mind mennyiségben, mind válasz­tékban kielégítő. A Duna-ka- nyarban és Baranya megyé­ben viszont egyes cikkek kí­nálata nincs összhangban a vásárlói igényekkel. A minisz­teri rendeletek az ellenőrzött boltokban, éttermekben jó­részt érvényesültek. Kismér­tékben csökkent a fogyasztók megkárosítása, nagyobb visz- szaélést csak néhány esetben tapasztaltak az ellenőrök. A vendéglátóegységekben csak helyenként mutatkozik javulás a reggeliszolgáltatás­nál, viszont az élelmiszer­kiskereskedelem — kevés ki­vétellel — még vasárnap is ki­elégítően biztosított tejet, tej­terméket és péksüteményt. A zöldség-gyümölcs ellátást — figyelembe véve a jelenlegi termelési problémákat — mind Budapesten, mind a Ba­laton partján megfelelőnek találták, a Duna-kanyarban és Baranya megye idegenforgal­mi területein viszont erősen kifogásolták. A Duna-kanyar­ban például néhány üzletben gyümölcsöt egyáltalán nem is árusítanak. A vizsgálati tapasztalatok szerint a vendéglátóiparban a kötelezően elrendelt napi me­nüt általában tartják, az ét­termekben olcsó ételeket is lehet kapni. Egyes helyeken a menü azonban nem eléggé változatos, az étrendet csak hetenként vagy még ritkáb­ban változtatják. Már az el­múlt évben is joggal kifogá­solták a Balaton menti halel­látást. Ebben az évben a helyzet tovább romlott; több étteremben halételek egyálta­lán nem kaphatók. Az ellenőrök 60 esetben árdrágítást, 58 esetben téves számolást, 57 esetben pedig hamis mérést lepleztek le*. 13 esetben egyéb visszaéléseket tapasztaltak. A kisebb hiá­nyosságok felszámolására a helyszínen azonnal intézked­tek. A fogyasztók érdekeit sér­tő cselekményekért a területi­leg illetékes kereskedelmi fel­ügyelőségek 161 szabálysértési eljárást indítottak. Az ellen­őrzés nyomán kiszabott pénz­bírságok összege eléri a 110 ezer forintot. (MTI) gyei tanács vezető testületé foglalkozott az erdő- és fagaz­daságok, az erdőrendezés me­gyei helyzetével, hírül adtuk,' hogy egyik legősibb erdőterü­letünk Gyulaj, illetve a Ta­másihoz tartozó Miklósvó? meghatározott körzetében úgy­nevezett jóléti erdő van készü- « lobén. A jóléti erdő fogalma V új, mondhatnánk, hogy a szo­cialista társadalom talajából szökkent, és annak emberköz­pontúságát tanúsító fogalom! A valamikori, főleg uradalmi1 erdőkhöz aligha lehetett volna kapcsolni ezt a szót. Most vi­szont országosan mind többi vidékünkről jön a hír, a pi­henő-, a sétáló-, a jóléti erdők­ről, amelyek azért lesznek az­zá, hogy a dolgozó embert üdítsék, szolgálják, fogadják pihentető csöndjükkel, mely alkalmas arra is, hogy gyö­nyörködhessünk a természet mindig felemelő és megtisztító» szépségeiben. Nos, Miklósváron van — hovatovább csak volt — egy árok. Miklósvárinak hívtákj de nevezhették volna nyugod­tan Cudar-ároknak is, mert esőzések és olvadások alkal­mával tengert játszó özönvizet dübörgetett alá, lerombolva mindent, ami az útjába került; Az elismerésre méltóan jól működő Koppány-völgyi Víz­gazdálkodási és Talajvédelmi Társulat — mint már említet­tük 20 éves időtávú rendezési tervében szerepelt ennek a cudar ároknak a megfékezése is. De úgy szerepelt, hogy a 2 milliós költségű munkát 1976-ban kezdi a társulat. Ak­kor lesz fedezete a több mint 80—100 éves elhanyagoltság megszüntetésére. Közben ké­szülni kezdett a jóléti erdő és okkal félteni kezdték mind­azok, akik érdekeltek a ter­mészet miklósvári pontjának célszerű átalakításában. Az aggodalom indította a járási pártbizottság vezetőit, amikor fölkeresték a társulatot. Az első tárgyalást több követte, mígnem egybehangzóan álla­pították meg az érdekeltek,' hogy a jóléti erdő nem létez­het a szükséges vízrendezés nélkül. A társulat soron kívül, a tár­sadalmi összefogást sem nél­külözve, elkezdte a Miklósvári árok vízrendezését és annak első lépcsőjét még ez évben megépíteni. A kétmilliós költ­ségű vízvisszatartő mű egye­bek között 30 családi ház ár- vízvédelmét is megoldja, de megvédi a tamásiak féltett büszkeségét, a még egészen ki sem épített termálfürdőt, az utat, meg a vasúti töltést, melynek ugyancsak nem tett jót, amikor az árok vize le­zúdult a hegyről, alámosva a pályatest tekintélyes szakaszát A vízvisszatartó műnek négy lépcsője, illetve tárolója lesz, és a létesítmény alsó szakasza el kell, hogy készüljön 1974. augusztus 20-ra. Ahhoz azon­ban, hogy valóban elkészül­hessen a jóléti erdőt is védő vízrendezési munka, az kell. hogy a lelkes — és tegyük hozzá nagylelkű — megaján­lások tettekké váljanak! Meg kell mozgatni 300 köbméter terméskövet, 100 köbméter ka­vicsot, s mellette tengersok földet. Ez utóbbit a KPM vál­lalta, részben szükségből. Most soros tennivalója ugyanis a KPM-nek a miklósvári részen az útépítés és parkolóhelyek kiépítése. Mikor elkezdődött a víz­visszatartó mű építésének sür­getése, sokan vélekedtek úgv, hogy hiába minden igyekezet, nem lehet egyről a kettőre jutni, mert 76-ban kezdődhet csak a munka. Újabban más véleményeket hallhat, aki a vízrendezés dol­ga felől érdeklődik Tamási­ban. Azt, hogy néha a lehetet­lent is érdemes sok embernek együtt akarni... — „

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents