Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-02 / 152. szám

r 7 Hétfői kérdésünk? Miért akadozik a halellátás ? így végre biztonságos az ellátás Az elmúlt hetekben, hóna­pokban sok levelet kaptunk a' háziasszonyoktól, akik a cím­ben foglalt kérdésre várják a választ. Erdélyi Györgyöt, a Halértékesítő Vállalat szek­szárdi fióküzletének vezetőjét azért kerestük fel, adjon vá­laszt a miértre a legilletéke- sebbként. Mint elmondotta a szek­szárdi fióküzlet, hasonlóan az országban lévő többi 18 üz­lethez, a vállalat központi ke­retéből kapja a halat, vigasz­talásul említjük meg, hogy Budapesten is kiemelten keze­lik a szekszárdi fióküzletet,-is­merve a Tolna megyeiek hal- ételszeretetét. Hogy mégsem kapunk mindig halat, ami­kor szeretnénk, az elsősorban a haltenyésztőkön múlik. A vállalat szerződésben áll jó né­hány haltenyésztő gazdaság­gal, termelőszövetkezettel. A pontyról meg kell említeni, ■hogy ez a halfajta elsősor­ban a melegben, napsütésben ér él jelentékeny súlygyarapo­dást, s az olyan időszakokban, mint az eddigi is volt, kevéssé elégíti ki a tenyésztők gazda­sági igényeit. A mostani idő­szak tehát holt szezont is je­lent egyben és azon túl, hogy kedvezőtlen volt az időjárás, egyik gazdaság sem vállalja szívesen a tavaszi, nyári hal­értékesítést. még akkor sem, ha a vállalat mázsánként meg­határozott felárat fizet a za­vartalanabb ellátás érdekében. A legjobb az ellátás a nagy őszi lehalászások után, de még akkor sem volt példa arra, hogy ne fogyott volna el az egész készlet a szekszárdi üz­letből. Hogyan lehet segítem a helyzeten ? Egy idő óta a szekszárdi halszaküzletben is kapható a mélyhűtött szeletelt ponty, amely — s ezt az üzletvezető állítja — ízében, zamatéban nem különbözik az élő halétól. A másik segítség, hogy két éve megjelentek a halszaküz- letekben a növényevő halfaj­ták, így az amur, a fehér- és pettyes busa. Irántuk azonban az érdeklődés korántsem olyan mint amilyenre számítottak. Azt mond iák. a halászlé ak­kor a legjobb, ha minél több féle halból főzik, s ízesítésére törpeharcsát, keszeget, kárászt, Uj munkást vagy új gépet? Ma már gyakorlatilag meg­szűnt a választás lehetősége. Szabad munkaerő nincs — ezt a vállalatok nemcsak tudják, ha­nem naponta érzik is —, nem js lesz, ezt pedig a statisztikai elő­rejelzések, a demográfiai prog­nózisok bizonyítják meggyőző má­don. A vállalatok tehát — ahogy mondani szokták — ,,kész hely­zet" előtt állnak, s még csak az sem mondható, hogy gyakorla­ti intézkedéseikben nem fedez­hetők fel e körülmény felisme­résének, s az ebből adódó veszé­lyek kivédésének jelei. Jó néhány fontos iparágban általános technikai korszerűsítést hajtanak végre — igaz: nem csupán, illetve nem elsősorban a termelő vállalatok elhatározá­sából —; egyre több üzem él az új, modern, nagy termelékeny­ségű gépek vásárlásának lehe­tőségével, fellendült a számító­gépek alkalmazása, szaporodnak a példák az anyagmozgatás, a szállítás, a raktározás gépesíté­sére, korszerűsítésére. S e mindenképpen kedvezőnek ítélhető jelenség mellett furcsa, logikátlan magatartásjegyek fe­dezhetők fej a vállalati életben. Sok példát lehetne felsorolni ar­ra, hogy nagy áldozatok, erőfe­szítések árán megvásárolták és felszerelték egy-egy vállalatnál a korszerű berendezéseket, nagy reményekkel állították munkába a méregdrága számítógépet, vagy a mindent tudó szállító- berendezést, maid kiábrándul­va, keserűen csalódva veszik tu­domásul, hogy az agyonreklámo­zott technika cserbenhagyja őket. Az ígéretes műszaki hala­dás nemhogy csökkentené, in­kább növeli a gondokat.- Néhány típuseset: az egyik gyárban olasz gyártmányú, mé­regdrága automata gépsort sze­reltek fel, a korábbi, kezdetle­ges futószalag helyett. A kisebb- naayobb zökkenőkkel lezajlott próbaüzem után néhány hét alatt be kellett látniuk az üzem veze­tőinek, hogy a gépsor csak gon­dot, bajd zúdított rájuk, ütem- telenné, kaokodóvá vált a mű­hely termelése, ennek következ­tében felborult a gyár belső kooperációja, s legszívesebben már visszaélünk volna a régi módszerre — ha lehetett volna. A hatalmas népsor azonban a helyén volt. kidobni mégsem le­hetett. Utolró p-óbólkozásként felkérték az egyik egyetem üzemszervezőit: vizsgálnák meg, hogy mi okozza a zavort. S a szervezők néhány nap alatt meg­állapították, hogy a gépsor mel­lett dolgozó munkások terhelé­se rendkívül egyenetlen, mert az automata gépcsoda mellett a régi technikára készült techno­lógiát alkalmazzák. Vagyis: a gépet megvásárolták, felszerel­ték, csak éppen a technológiai rendszer átszervezéséről feled­keztek meg, ezért fenyegetett ku­darccal a vállalkozás. Más példa: a Munkaügyi Mi­nisztérium legutóbbi vizsgálata megállapította, hogy a vállala­tok nagy része úgy alkalmazza a számítógépeket, hogy közben megfeledkezik az egész ügyvite­li rendszer — a számítógép kö­vetelményeinek megfelelő — át­szervezésről. A hagyományos ügyvitelt próbálják a számítógé­pekkel elvégeztetni, persze telje­sen eredménytelenül. Ráadásul továbbra is állományban tartják a meglévő ügyintézőket, miköz­ben új embereket alkalmaznak a számítógépek működtetéséhez, vagyis létszámcsökkenés helyett bővülés, a munka egyszerűsítése helyett az ügyvitel komplikáltsá- ga az eredmény. Mindez elkerül­hető lenne a szakszerű rendszer- szervezéssel, az arra alkalmas dolgozók szakmai átképzésével, illetve a számítógépet kiegészí­tő egyszerűbb, olcsóbb, kisebb irodai berendezések beszerzésé­vel és alkalmazásával. Sok helyen csalódtak a mo­dern anyagmozgató qépck, szál­lítóberendezések alkalmazásá­ban is, csak azért, mert ezeket a gépeket ismét csak a réqi „targoncás” technológia szerint akarták alkalmazni. A mindebből következő már-már közhelyszerű — meq- állapítás: nem elég csak elhatá­rozni a technikai korszerűsítést, nem elég előteremteni ennek anyagi fedezetét, hanem meg kell ismerkedni az új technika alkalmazásának módszereivel, titkaival. Egy-eqy új berendezés megvásárlásával és felszerelésé­vel még nem oldható meg a technikai racionalizálás feladata. Időben fel kell készülni arra, hoay az úi gép sok esetben új technológiát, úi szakismeretet, ui szervezést, sőt, új szervezetet követel; csak íqy használhatók ki előnyei, csak íqy lehet való­ban aazdasáaosabban, termelé­kenyebben dolaeTni. VÉRTES CSABA compót js felhasználnak- So­kan keresik ezeket a halfajtá­kat is, de legtöbbször ered­ménytelenül. Miért? A halte­nyésztő gazdaságok nem szíve­sen foglalkoznak ezek tenyész­tésével, lassú súlygyarapodás­ra, gazdaságtalan tartásra hi­vatkoznak. így ízesítő halakat csak akkor vásárolhatunk, ha a környező halászati szövet­kezetek — a paksi, tolnai — az őszi lehalászások után szál­lítanak. A felsorolt gondokon enyhí­tene, ha a fogyasztók megked­velnék a tengeri halfajtákat. Ezekből egyre nagyobb a vá­laszték. Jelenleg mélyhűtött állapotban kapható az üzletek­ben a hek, a Seelachs tengeri hal és különféle dobozolt hal- filék. A jelenlegi ellátásról... Éppen a napokban érkezett egy nagyobb élőponty-szállít­mány a Bikali Állami Gazda­ságtól, s van az üzletben nö­vényevő pettyes busa is. Ez utóbbival kapcsolatban sokan kifogásolják, hogy túl nagy, egy családnak mindenképpen sok. Az üzletben egy idő óta úgy segítenek a gondon, hogy felszeletelve, sütésre előkészít­ve árusítják a busáltat. Milyenek a kilátásaink? Mint hallottuk, a vállalat mindenképpen szeretné folya­matossá tenni az ellátást, s a maga részéről ezzel kapcsolat­ban a városi tanács egyetérté­sével terveket dolgozott ki. Tervezik, hogv két-három éven belül különválasztják a kö- zületek kiszolgálását, s erre a célra a Polláck utcában kü­lön üzlethelyiséget építenek- A másik terv pedig nem tudni hogyan, segít majd az ellátá­son — a jelenlegi halszaküz- let átépítése. Minden, valószí­nűség szerint két-három éven belül a különböző halfajtákon kívül friss készítésű halétele­ket is árusítanak majd. Véleményünk szerint a ter­vek önmagukban még nem ga­rantálják a zavartalanabb el­látást. Hogy ez is bekövetkez- zék. a jövőben az értékesítő és haltenyésztők jobb együtt­működésére lesz szükség, — a vásárlók érdekében! — vj. — Az urbanizáció áldásai el­len nem szoktunk tiltakozni. Nem kifogásoljuk egyebek között az, hogy adott telepü. lésnek ezelőtt öt évvel, tíz évvel még csak mindössze 2—3 orvosa volt, most ennél jóval több. De azt bizony ki­fogásolták példának okáért a dombóváriak, a friss városla­kók, hogy a körzeti orvosok nem ott laknak, ahol a ren­delőjük is van. Eléggé köztudott, hogy las­san csak az egészen kicsiny településeken sikerül ugyan­ott lakást adni az orvosnak, ahol a rendelője is van. A városok, nagyobb települések viszonylatában ez mind ab­szurdabb kívánság. A jövő útja a komplexitást biztosíts, ni tudó egészségügyi köz­pont. Körülbelül ahhoz ha­sonló, ami a tamásiaknak is van. Érdekes, hogy itt meg­közelítően sem ■ keltett évek­kel ezelőtt olyan mértékű nyugtalanságot ez a megol­dás, mint Dombóvárott. Má­sodik városunkban — ahol e pillanatban a hat körzeti or­vosi állás közül ötről mond­hatják azt, hogy betöltött — az elmúlt év végén, 1974. ele­jén kezdtek sokasodni a rek­lamációk. Az egyes körzetek­hez tartozóak azt panaszol­ták tarthatatlanként, hogy a meghatározott rendelési idő eltelte után nehezen jutnak orvoshoz. Egyébként pedig a körzeti orvosok zöme bérház- Lakó, következésképpen nincs módja rendelésre. Tegyen va­lamit a városi tanács, illetve; az egészségügyi ellátásért fe­lelős szakemberek, keressenek olyan megoldást, ami alkal­mas az egészségügyi alapellá­tás folyamatosságának szava­tolására is. Ezekre a jelzésekre hatá­rozták el a körzeti orvosok munkarendjének megváltotta, tásét az illetékesek. Mivel — betegség, katonai szolgálat, kórházi gyakorlat — miatt a város hat körzeti orvosának feladatait három orvos látja el, a rendelési időt úgy ha­tározták meg, hogy az orvo­si segítségre szorulók reggel 7-től este hétig — a közpon. ti orvosi ügyelet szolgálat­ba álltáig mindenkor meg­kaphassák a szükséges ellá­tást. A körzetek összevonásának gyakorlata bevált, de Ián» milyenek is vagyunk! E gya­korlat sem tetszik mindenki­nek fenntartások nélkül, no­ha első kifogásolói azok le­hetnének, akiknek jut az el­látással együtt járó plusz­szolgálat. A felnőttkörzetek 2—2 körzetet látnak el tel­jes létszámú segédletükkel. Mindegyik mellett ott dolgo. zik két asszisztens, két védő­nő és két körzeti ápolónő. Pont ez utóbbi garantálja, azt a biztonságot, amit koráb­ban a lakosság jogosan hiá­nyolt­Mint megtudtuk, a körzeti orvosok munkarendje nem változik alapjaiban akkor sem, ha teljes létszámban dolgoznak majd. A rendelési idők meghatározásánál akár. csak most, az marad a fő­szempont, hogy reggeltől es­tig folyamatosan rendelker zésre álljon az alapellátás er. re kijelölt egysége. A három gyermekkörzeti orvos mun­karendje is ezzel megegyező. Következésképpen az éjszakai és ünnepi általános ügyelet részeként a gyermekszakorvo­sok is tartanak szolgálatot. Utánajártunk, kik azok,' akik még most sem elégedet. tek. Nos, az eredmény nem valami vidító. Az új munka­rend ellen nincs kifogásuk: azoknak, akik valóban csak baj esetén fordulnak orvos­hoz. ök hamar hozzászoktak az érdekükben megteremtett új rendhez. Az „ellenállók” azok köréből adódnak, akik korábban sem tisztelték a rendet. Ök azok, akik azon az alapon, hogy „az éjszakai ügyeletén nem kell várakoz­ni", az est óráiban szeretnek receptet Íratni, vagy hónapo. kon át húzódó bajaikkal az ügyeletre menni inkább és nem a körzeti orvoshoz. Nap-’ paL A rendet nem szeretők bé- kétlenkednek tehát változat­lanul. A lakosság meghatáro­zó többségének az a vélemé­nye, hogy így és most végre biztonságos az egészségügyi alapellátás. A változás tehát szükséges és közérdekű válto­zás volt . :; Kéj új NDK-gyórtmányú automata kötőgépet vásárolt — egyenként 166 000 forintért — a Hő- oiészi Te.’.ilfeldolgozó Vállalat. A lyukkártya-vezérlésű gépek 12-es finomsáagal dolgoznak, 183 centis munkaszéleséggel, Képünkön: Kertész Vincéné a gépek munkáját ellenőrzi. Fotó: Gottvoid,

Next

/
Thumbnails
Contents