Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-20 / 168. szám
Huszonöt éves a Volán A negyedszázados fejlődés minden évéhez jelentős esemény kapcsolódik. Ma már szinte valószínűtlennek tűnik, hogy a mai, a 11. számú Volán Vállalat őse, az államosítás után mindössze hat tehergépkocsival rendelkezett. Azok is milyen kocsik voltak! öreg, lefutott teherautók. Akkor még csak teherfuvarozással foglalkoztak. 1954-ben alakult ki a vállalat mai profilja. Ekkor vonták össze az autóbusz-közlekedést, a teherautó- és a taxifuvarozást. 1961-ben ismét jelentős fordulat következett be a vállalat életében. Uj, 11. sz. Autó- közlekedési Vállalat néven megyei önálló vállalat lett. És ettől kezdve felgyorsult a fejlődése. A hajdani kirendeltségből megyei nagyvállalattá lépett elő. Ma az egész megyére kiterjedő szervezettel, több mint 600 gépjárművel, 200 millió forintot meghaladó eszközértékkel és közel kétezer dolgozóval végzi a közúti fuvarozást. Az elmúlt tíz évben nagymértékben gyarapodtak beruházási javaik is. A feltételek javulása megnyitotta a vállalat előtt az intenzív fejlődés útját. Az 1964-ben Szek- szárdon felépült komplex forgalmi és javítótelep sokat jelentett a nagyüzemi autóközlekedés fejlesztésében. A vállalat fejlődésében ugyancsak jelentős tényező volt a termelőeszköz-állomány korszerűsödése. A hajdani Rába és Csepel fabódés buszokat fokozatosan modern Ikarus autóbuszok váltották fel, ma pedig már a legkorszerűbb Ikarus panorámabuszok repítik az utasokat. Korszerűsödött tehergépjármű-állományuk is. A valamikor korszerűnek bizonyult Csepel gépkocsik helyett fokozatosan a nagy teljesítményű ZIL, Skoda, Tátra, IFA típusú gépkocsik vették át a teherfuvarozást. A feltételek és a termelőeszköz-állomány mennyiségi és minőségi javulása növelte a 'vállalat teljesítményét. Az utolsó tíz évben termelési értékük több mint háromszorosára nőtt, gazdálkodásuk pedig évről évre biztosította a bővített újratermelés feltételeit, dolgozóik jövedelmének rendszeres emelését. Tudvalévő, hogy megyénk közlekedési és gazdaságföldrajzi helyzete olyan, hogy az átlagosnál nagyobb a közúti szállítás szerepe. Az, hogy ez a szállítás miként bonyolódik le, a Volán dolgozóin, az ő munkájuk hatékonyságán múlik. Nehéz és felelősségteljes munkát végeznek az itt dolgozók. Minden tevékenységük a „közvélemény szeme” előtt zajlik. 1974-ben például a vállalat autóbuszai 23 millió utast szállítanak a tervek szerint. Ennyi szempár figyeli őket és ennyi vélemény alakulhat ki róluk. Róluk, akik ma már a megye minden településére eljutnak autóbuszaikkal. De nemcsak a személyszállításban, a teherfuvarozásban, az áruszállításban is állandó kapcsolatban vannak a lakosság legszélesebb rétegeivel. Sokat jelentett a vállalatnak a sok új építmény, a korszerűsödő járműállomány, de a fejlődés döntő részese a dolgozókollektíva volt és marad. Elsősorban gépkocsivezetőiknek, munkásaiknak, alkalmazottaiknak köszönhetők a kiváló eredmények. Sok lemondást, áldozatot követel az itt végzett munka. Gyakran huzamos időre távol kell lenni a megszokott környezettől, a családtól, s elég egyetlen rossz mozdulat és máris megtörténik a tragédia. Munkájukat az ország, a megye közútjain végzik és rajtuk még a plusz felelősség: minden dolgozó munkájával, viselkedésével alakítja, formálja a vállalatról alkotott véleményt. A vállalat vezetői nagy gondot fordítanak erre a kipróbált, lelkes, áldozatkész kollektívára. Minden időszakban bátran építhettek is a dolgozók erejére, hatékony segítségére, mert a vezetők intézkedésük célját, értelmét mindig megmagyarázták, az emberekkel megvitatták, kérték a véleményeket, a segítséget a cél eléréséhez. A kollektívát ma már szükségszerűen bevonják a gazdasági döntések meghozatalába, a vállalat főbb koncepcióinak megvitatásába. Fő feladatnak tekintették és tekintik ma is a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását. A vállalat fejlődése és a gazdálkodás egyre javuló eredményei lehetővé tették, hogy dolgozóik átlagbérét és személyi jövedelmét évről évre rendszeresen növeljék. A legutóbbi öt évben az átlagbér és a személyi jövedelem növekedése egyenletes volt és 1973 végén már.csaknem elérték a IV. ötéves terv végére előirányzott jövedelemszintet. A dolgozók életviszonyainak javulását azonban itt sem csak a pénzbeni jövedelemmel mérik. Nagy összegeket fordítottak új szociális létesítmények építésére, a meglévő öltözők, fürdők, pihenők korszerűsítésére. 1971-től évente félmillió forinttal támogatják dolgozóik lakásépítését, kiterjesztették a dolgozók és családtagok üdültetését. Ma már az összdolgo- zóknak mintegy 25 százaléka vehet részt évente szervezett üdültetésben. Bővítették az üzemi étkeztetés lehetőségét, óvodai férőhelyeket vásároltak, megvalósították az üzemorvosi ellátást. Rendkívül fontos szociális, de politikai kérdést is oldottak meg, amikor csökkentették a munkaidőt. Ennek jelentőségét nagyon jól mutatja a következő adat: 1967-ben még havonta majdnem 300 órát dolgoztak a forgalomban részt vevők, 1973 végére már minden állomány- csoportban sikerült elérni, vagy megközelíteni a havi 210 órás foglalkoztatást. A munkaidőcsökkentés rendkívül nagy eredménye, hogy emelkedő kereseti színvonal mellett hajtották végre. Az elmúlt huszonöt évben elért sikereikre méltán lehetnek büszkék. Most, amikor számba veszik ezeket az eredményeket, egyúttal a jövő fel- ( adatait is elemzik. Mert céljaik és feladataik nem kisebbek, mint amilyenek az elmúlt időszakban voltak. Jelenlegi legfőbb feladatuk: sikeresen teljesíteni a IV. ötéves terv előirányzatait. Komoly feladatot jelent a paksi atomerőmű- építés személyszállítási igényeinek kielégítése és általában a személyszállítás kulturáltságának magasabb szintre emelése. Megoldásra vár szekszárdi helyi járat; valóban városi szintű helyi közlekedéssé kell, hogy váljon. Jelentős feladat a lakossági szolgáltatások bővítése, amelyhez nagy segítséget ad majd a hamarosan beindúló képviseleti rendszer. Javítaniuk kell a műsza ki tevékenység szervezettségének színvonalát és kiemelt feladatként kell kezelniük a fokozott energiatakarékosságot, minden lehetséges eszközt meg kell ragadniuk, hogy minél kisebb legyen az üzemanyag túlfogyasztás és csak a szükséges mennyiséget használják más energiahordozókból is. Nem mi találtuk ki a feladatokat. A vállalat vezetői és dolgozói tűzték maguk elé. E ■ célok megvalósításáért dolgoznak, ennek szellemében fogantak a pártkongresszus tiszteletére indított munkaver- seny-felajánlások is. Jelentős állomáshoz érkezett megyénk egyik nagy vállalata, a 11. számú Volán Vállalat. Azok közül, akik 25 évvel ezelőtt kezdték a munkát, ma már csak kevesen ünnepelnek együtt a jelenlegi kollektívával, amelyben tekintélyes azoknak a száma, akik több mint tíz éve dolgoznak a vállalatnál. Kialakult a törzsgárda és ez a törzsgárda magával képes ragadni az újonnan jöttékét is. Az elmúlt huszonöt év eredményeiért megküzdöttek a Volán Vállalat dolgozói, az ezután elérendő eredményekért még meg kell dolgozniuk. Az újabb, nagyszerű eredmények eléréséhez sok sikert kívánunk! Nyolc tanteremmel bővítik a Széchenyi utcai szárnyon a Mü. M. 505-ös szekszárdi iskoláját. Az épületszárny falait alig két-három hét alatt húzták fel az építők. 1 Foto: Gottvald „Egyénre szabott” patronálómozgalom KISZ országos akciója a pályakezdő fiatal szakmunkások segítésére Egy-egy tanév végeztével körülbelül 165 ezer, felsőfokú, középfokú, vagy általános iskolai tanulmányait befejező fiatal áll munkába; közülük a legtöbben — 60—65 ezren — szakmunkásként lépik át életük első „igazi” munkahelyének küszöbét. A velük, az új munkásnemzedékkel való törődés fontosságát bizonyítja, hogy pályakezdésük, beilleszkedésük segítése helyet kapott a KISZ Központi Bizottságának a párt XI. kongresszusát, hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját köszöntő országos akcióprogramjában. Hogyan hívják életre az üzemi KlSZ-szerve- zetek a pályakezdő fiatalokat patronáló mozgalmat? — kérdezte Fehér Péter, az MTI munkatársa a KISZ KB ifjú- munkástanácsának illetékeseit — Az első munkavállalás jelentős fordulópont minden fiatal életében, hiszen bizonyítaniuk kell szakmai tudásukat, rátermettségüket, s ugyanakkor meg kell ismerkedniük a szűkebb munkahelyi közösséggel, szokásaival, a gyár, az üzem hagyományaival. A harmonikus beilleszkedéshez természetesen együttes, összehangolt munkával segítséget nyújtanak az állami és társadalmi szervezetek, az iskolák és a munkahelyek. 38460 látogató: Sok ezer tárggyal gazdagodott a szekszárdi múzeum Érdekes és tanulságos számokat tartalmaz dr. Mészáros Gyula igazgató félévi jelentése, melyben a megyei múzeum munkájáról ad számot. Valamennyit természetesen nem idézhetjük, csak azokat, melyek a múzeumi tevékenység sokrétűségét érzékeltetik, és az utóbbi időben egyre aktívabbá vált munkát. A régészek terepbejárások során Sza- kály határában tizenkét elpusztult megyebeli település helyét állapították meg. Gaál Attila muzeológus rögzítette a mai Bogyiszló közelében lévő egykori nagy kiterjedésű Da- locsa község helyét. A régészeti leletmentő' ásatások során Mözsről, Bátaszékről, Szekszárdról, Nagyve|kéről, Faddról és Szálkáról több ezer lelet került elő. Ezek közül mintegy 2500 a szekszárdi avartemető idáig feltárt 470 sírjából. A lapunkban ismertetett bogyiszlói éremkincs 322 darabbal gazdagította a numizmatikai gyűjteményt. A néprajzosok Bonyhádon, Decsen, Medinán, Szakályban, Szekszárdon és Váralján 923 különböző tárgyat gyűjtöttek. A félév során — sokszor a másra hivatott muzeológusok bevonásával is (munkaerő- hiány!) — tovább folyt a múzeumi munkához nélkülözhetetlen adattár feldolgozása. A régészek 3, a két néprajzos 1 —1 tudományos dolgozattal szerepelt a szakirodalomban. Időszakos kiállítások voltak Pakson (2), Szakályban, Váralján és Szekszárdon (1—1). A múzeum épületében lévő állandó kiállításokat 14 939 látogató kereste fel, az említett időszakosakat és a borjá- di, a Babits-há^beli és a Lisztemlékszobában lévő, múzeumon kívüli állandóakat, 23 521. Az első félévben kilenc különböző időszakos kiállítást rendeztek a múzeumban, köztük a nagy sikerű „Népek viseleté babákon” címűt, és a jelenleg is megtekinthető női viselettörténetit. A múzeum kutatói, munkatársai összesen huszonnégy alkalommal tartottak különböző témájú előadásokat és egyébként is tevékenyen részt vettek a közművelődési munkában. — Az ifjúmunkástanács nagy jelentőségűnek tartja, hogy a pályakezdők fogadása, beilleszkedésének segítése „egyénre szabott” legyen. Az alapelv: minden pályakezdő fiatalt patronálni kell, akinek szüksége van a segítségre. Olyan idősebb, szakmai és élettapasztalattal rendelkező dolgozóknak kell szárnyaik alá venniük a fiatalokat, akiknek felkészültsége és közösségi magatartása alkalmas a személyes példamutatásra, a tudás közvetítésére. — A szakmunkástanulókat és pályakezdő fiatalokat patronáló mozgalom rendszerének kialakítása, megszervezése, országos elterjesztése csak széles körű társadalmi összefogással, az állami és társadalmi szervek összehangolt munkájával lehetséges. Jelentős feladatok várnak azonban a munkahelyi KlSZ-szer- vezetekre is, amelyeknek kezdeményezniük kell a mozgalom megszervezését, pálya- választási megbízott kinevezését, segíteniük kell a patro- nálás tartalmának kialakításában, s folyamatosan figyelemmel kell kísérniük, ellenőrizniük és értékelniük a mozgalmat. Jól tudjuk: — a pat- ronálás megszervezése önmagában nem elegendő a zökkenőmentes munkahelyi beilleszkedéshez, hiszen nem pótolhatja a közvetlen munkahelyi kollektíva a szocialista brigád, a KISZ-szervezet közösségét, erejét, segítő gondoskodását: csak azzal, együtt alkothat teljes egészet. — A KISZ KB ifjúmunkástanácsa — a mozgalom országos elterjesztésére, megszilárdítására és egyesztendős tapasztalatainak összegyűjtésére — az 1975. évi ifjúmunkásnapok egyik fontos eseményeként meghirdette a patronálok I. országos tapasztalatcseréjét.
