Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-20 / 168. szám
Szovjet—dél-jemeni tárgyalások Nyikolaj Podgornij szovjet államelnök (balról a harmadik) és Abdul F. Iszmail, a jemeni legfelsőbb népi tanács elnöke vezetésével folynak Moszkvába^ a szovjet—dél-jemeni tárgyalások. '. VARSÓ T -v ■*-***, Edward Gierek, a LEMP KB első titkára fogadta Mitchell Kobelinskit, az amerikai export-import bank igazgatóját, aki a népi Lengyel- ország megalakulása 30. évfordulója alkalmából a „Polo- nia”, a lengyelek világszövetsége meghívására látogatott el Varsóba. A találkozón a lengyel—amerikai kapcsolatok — különösen a gazdasági együttműködés — fejlesztésének időIzrael újai terrorakciója Egy izraeli kommandó péntekre virradó éjszaka betört libanoni területre és Busztan faluban lerombolt három házat. Az izraeli parancsnokság azzal indokolta a kalózakciót, hogy a házak „terroristák menedékei” voltak. Az izraeli fegyveres erők legutóbb július 8-án folyamodtak hasonló terrorakcióhoz, amit már nem is megtorlásnak, hanem „megelőzésnek” szántak. Haditengerészeti kommandóik akkor különböző dél-libanoni kikötőkben elsüllyesztettek több mint 30 kis halászhajóf. szerű kérdéseiről - folytattak megbeszélést. LISSZABON Szélsőbaloldali portugál szervezetek mintegy 5000 résztvevővel tömeggyűlést tartottak egyik lisszaboni stadionban. A szónokok harsány beszédeikben nemcsak a kapitalizmust és a gyarmati háborút kárhoztatták, hanem maoista színezetű jelszavakkal támadták a Portugál Kommunista Pártot is. A tömeggyűlést megelőzően felvonulást rendeztek, amelyen azonnali függetlenséget követeltek a gyarmatoknak. PHNOM PENH Tovább folytatódnak a harcok Kambodzsában a khmer hazafiak és a Lón Nol-rezsim alakulatai közötj;. Lón Nol tábornok újabb, mintegy 700 főből álló erősítést küldött a két hónapja körülzárt Kom- pong Seila-i helyőrség felmentésére. A csapatok azonban saját jelentésük szerint nem értek el jelentős haladást. KAIRÓ "* Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter az A1 Ahram számára adott .nyilatkozatában megvilágította az egyiptomi— jordániai csúcstalálkozóról kiadott közlemény legfigyelem- re méltóbb formuláját. Ez arról szól, hogy a két ország a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet ismeri el a paleszti- naiak törvényes képviselőjének, kivéve a Jordániában élő palesztinokat. Fahmi kifejtette, hogy a PFSZ tekintendő a Ciszjordániában, a gazai övezetben élő palesztinaiak képviselőjének ' is, miután a Jordán nyugati partja és Gaza az 1967-es háborúig sem alkotta Egyiptom és Jordánia részét, csupán azok gyámsága alatt állt. Fahmi Szerint ezzel az , értelmezéssel Jordánia is egyetért Szolidaritás Vietnam népével Az Egyesült Nemzetek genfi palotájában húsz esztendővel ezelőtt, 1954. július 20-án hozták nyilvánosságra a francia gyarmatosítók csaknem kilencéves vietnami agresszióját lezáró nemzetközi értekezlet záródokumentumát. Az okmány elismerte Vietnam függetlenségét, szuverenitását, egységét és területi integritását. Előírta, líogy a f egy ver nyugvást követő két esztendő múlva általános választásokat kell tartani Északon és Délen. Az Egyesült Államok kormánya azonban nem írta alá az okmányokat, mert már akkor tudta, hogy nem fogja betartani a genfi értekezlet határozatait. Eisenhower kormánya hamarosan tanújelét adta annak, milyen „rendezésre” törekszik Vietnamban. Dulles küU ugyminiszter praktikáinak segítségével Saigonban bábkormányt hoztak létre, amelynek élére Ngo Din Die- met állították. Az amerikai politika végül is az újkori történelem egyik legvéresebb agressziójába torkollott. A vietnami nép hősies ellenállását azonban nem tömték meg sem a válogatott kegyetlenkedések, sem a példátlan terrorbombázások. A Szovjetunió, a szocialista országok és a világ haladó közvéleményének segítségére támaszkodva a vietnami nép meghátrálásra kényszerítette az agresszorokat. Rogers amerikai külügyminiszter 1973. január 27-én Párizsban kénytelen volt aláírni a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló nyolcpontos megállapodást. Az Egyesült Államoknak ünnepélyesen el kellett ismernie Vietnam függetlenségét, szuverenitását, területi integritását. Az amerikai monopolkapitalista körök azonban még mindig nem adták fel az indokínai népek elnyomására, befolyásuk megőrzésére szőtt terveiket. Miként annak idején a genfi megállapodást, úgy most a párizsi békeegyezmény végrehajtását is szabotálják. E törekvésük azonban kudarcra van ítélve. A haladást összeesküvésekkel és fegyveres beavatkozással sem lehet feltartóztatni. Július 20-a, a genfi egyezmény évfordulója, figyelmeztet az indokínai béke fontosságára. Bizonyítja, hogy van lehetőség az igazságos megállapodások végrehajtására, az indokínai népek függetlenségének, békéjének megőrzésére. Ebből indult ki a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezlete, amikor azt javasolta: a haladó emberek ezen az évfordulón nyilvánítsák ki újult erővel szolidaritásukat az agresszió ellen küzdő indokínai népekkel. Vietnam jelkép lett: aki Vietnammal szolidáris, az az> emberiség legnemesebb eszményeivel vállal közösséget. (KS) Több mint 389 lakásépítő szövetkezet Sajtótájékoztató a Parlamentben A lakásépítő és lakásfenntartó. szövetkezetek elterjedé-, séről, a fejlesztés újabb lehetőségeiről tartott sajtótájékoztatót pénteken a Parlamentben dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke, Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes is jelen volt és válaszolt az ÉVM hatáskörét érintő kérdésekre. Dr. Molnár Frigyes hangsúlyozta: a lakásépítő szövetkezetek célja, hogy az önkéntesen társult építtetőknek lehetőséget nyújtson a szövetkezés előnyeinek, a rendelkezésre álló anyagi eszközöknek, a tagok munkájának, a vállalatoktól és más munkáltatóktól kapott támogatásnak hatékony kihasználására. Jelenleg 313 lakásépítő szövetkezet működik, s a tervezett 18 098 új otthonból eddig 3679-et építettek fel. A lakás- fenntartó szövetkezetek több mint 90 000 otthon karbantartásáról, felújításáról gondoskodnak. Banglades nehéz napjai Július második felében óhatatlanul a nagy döntések hónapja kezdődik a világ egyik legfiatalabb független országában, Bangladesien, A hajdani Kelet- Pakisztán területén véres belső harcok és az indiai—pakisztáni összecsapás zivatarából 1971 decemberében megszületett független állam két és fél esztendő alatt eljutott a gazdasági és politikai szakadék szélére. Arra a pontra, ahol az ország egyetlen nagyvonalú és gyakorlatilag abszolút hatalommal rendelkező politikusa, Mudzsibur Rahman kormányfő kénytelen a hadsereg és a fegyveres testületek segítségét igénybe venni, hogy széthulló országát összetarthassa. Banglades válságának gyökerét az uralkodó párt, az Avami Liga köreiben uralkodó káoszban, szabotázsban és korrupcióban kell keresni, Az Avami Liga, Mudzsibur Rahman pártja Brit- India kettéosztásától kezdve egészen a. függetlenségig, tehát a pakisztáni uralom egész szakaszában a keleti országrész nemzeti burzsoáziájának pártja volt, amely eredetileg csak önkormányzatot követelt, nem függetlenséget. Az Avami Liga pártjának nem volt semmiféle társadalmi-gazdasági programja. A tragédiát voltaképpen az okozta, hogy ez* a teljesen alaktalan, program nélküli politikai alakulat a világ egyik legszegényebb országában (ahol az egy főre eső jövedelem még az indiainál is 39 százalékkal alacsonyabb) hatalomra jutva, korrupt és nyerészkedő testületnek bizonyult. Az államosított ipor élére állított új vezetők, — rendszerint az Avami Liga fő korifeusai — a kormánypárt köntösébe kapaszkodva gyorsan akartak meggazdagodni a koldusszegény országban. Az ország ipari termelése ennek következtében ma 30 százalékkal, mezőgazdasági termelése 18 százalékkal alacsonyabb, mint a gyűlölt pakisztáni hegemónia korában és a közszükségleti cikkek árai 200—500 százalékkal emelkedtek! Mudzsibur Rahman felismerte az Avami Liga korhadását és ez kényszerítette néhány héttel ezelőtt arra, hogy a hadsereget és a milíciát bevesse a korrupció megfékezésére es a rend helyre- állítására, ügy látszik azonban, hogy ez a kampány nem hozott komoly eredményt. A hadsereg és a milícia a jelek szerint nem volt elég erős ahhoz, hogy megfékezze a fővárostól távoli vidékeken garázdálkodó fegyveres csoportokat. A korrupció és a csempészés elleni hadjáratot pedig mindeddig az ítélte kudarcra, hogy nem ment elég „magasra". Azaz: Mudzsibur Rahman nem tudta rászánni magát az Avami Liga u.ralkodó köreiben végrehajtott könyörtelen és gyökeres tisztogatásra. ’Márpedig ha a rendszer belső rothadása tovább folytatódik, akkor ez Mudzsibur Rahman tekintélyét és befolyását Is aláaknázhatja. S ha ez megtörténnék — akkor Banglades ismét egy világpolitikai méretű válság gyújtópontjává váihat. Emlékeztetni kell arra, hoqy amikor a hajdani Kelet-Pakisztán függetlenné vált — ez teljesen megváltoztatta az indiai szubkontinens erőviszonyait. India és a Szovjetunió erőteljesen támogatták és támogatják ma is.az ország függetlenségét. A maoista Kína viszont a függetlenségi harcot elnyomó Pakisztán oldalán állott, s akkoriban ez volt oz amerikai külpolitika fő irányvonala is. Már ebből is kitűnik, hogy Banglades születése részben -az amerikai, de mindenekelőtt a kínai hatalompolitikai egyik nagyszabású veresége volt. Az akkori vereség nem szüntette meg a kínai nyomást, csak formája változott. Peking az utóbbi két és fél esztendőben a lassú behatolás módszerét alkalmazta. Nem annyira a távoli vidékeken még mindig garázdálkodó maoista fegyveres csoportokra épít, mint inkább a szívós, belső gazdasági és politikai aknamunkára. Magától értetődik, hogy Mudzsibur Rahman rendszerének belső korhadása, a gazdasági helyzet romlása, a korrupció és a csempészés elhatalmasodása ideális táptalaj a maoista agitáció számára. *A „szakadék szélén" Banglades csak úpy állhat meg, ha Mudzsibur Rahman személyes erkölcsi és politikai tekintélyének teljes bevetésével elszánja magát a nagytakarításra. Ez nyilvánvalóan nehéz, fájdalmas operáció. De ez az egyetlen lehetőség, amely egyszerre szolgálja Bannledes éhező millióinak érdekeit és a robbanékony Dél- kelet-Azsia politikai é's katonai megszilárdulásának ügy"t, <-i -e.) *
