Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-20 / 168. szám

Szovjet—dél-jemeni tárgyalások Nyikolaj Podgornij szovjet államelnök (balról a harmadik) és Abdul F. Iszmail, a jemeni legfelsőbb népi tanács elnöke vezetésével folynak Moszkvába^ a szovjet—dél-jemeni tár­gyalások. '. VARSÓ T -v ■*-***, Edward Gierek, a LEMP KB első titkára fogadta Mitchell Kobelinskit, az ame­rikai export-import bank igaz­gatóját, aki a népi Lengyel- ország megalakulása 30. év­fordulója alkalmából a „Polo- nia”, a lengyelek világszövet­sége meghívására látogatott el Varsóba. A találkozón a len­gyel—amerikai kapcsolatok — különösen a gazdasági együtt­működés — fejlesztésének idő­Izrael újai terrorakciója Egy izraeli kommandó pén­tekre virradó éjszaka betört libanoni területre és Busztan faluban lerombolt három há­zat. Az izraeli parancsnokság azzal indokolta a kalózakciót, hogy a házak „terroristák me­nedékei” voltak. Az izraeli fegyveres erők legutóbb július 8-án folyamodtak hasonló ter­rorakcióhoz, amit már nem is megtorlásnak, hanem „megelő­zésnek” szántak. Haditengeré­szeti kommandóik akkor kü­lönböző dél-libanoni kikötők­ben elsüllyesztettek több mint 30 kis halászhajóf. szerű kérdéseiről - folytattak megbeszélést. LISSZABON Szélsőbaloldali portugál szervezetek mintegy 5000 résztvevővel tömeggyűlést tar­tottak egyik lisszaboni stadi­onban. A szónokok harsány beszédeikben nemcsak a kapi­talizmust és a gyarmati hábo­rút kárhoztatták, hanem maoista színezetű jelszavakkal támadták a Portugál Kommu­nista Pártot is. A tömeggyű­lést megelőzően felvonulást rendeztek, amelyen azonnali függetlenséget követeltek a gyarmatoknak. PHNOM PENH Tovább folytatódnak a har­cok Kambodzsában a khmer hazafiak és a Lón Nol-rezsim alakulatai közötj;. Lón Nol tá­bornok újabb, mintegy 700 fő­ből álló erősítést küldött a két hónapja körülzárt Kom- pong Seila-i helyőrség felmen­tésére. A csapatok azonban saját jelentésük szerint nem értek el jelentős haladást. KAIRÓ "* Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter az A1 Ahram számára adott .nyilatkozatában megvilágította az egyiptomi— jordániai csúcstalálkozóról ki­adott közlemény legfigyelem- re méltóbb formuláját. Ez ar­ról szól, hogy a két ország a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezetet ismeri el a paleszti- naiak törvényes képviselőjé­nek, kivéve a Jordániában élő palesztinokat. Fahmi kifejtet­te, hogy a PFSZ tekintendő a Ciszjordániában, a gazai övezetben élő palesztinaiak képviselőjének ' is, miután a Jordán nyugati partja és Ga­za az 1967-es háborúig sem al­kotta Egyiptom és Jordánia részét, csupán azok gyámsága alatt állt. Fahmi Szerint ezzel az , értelmezéssel Jordánia is egyetért Szolidaritás Vietnam népével Az Egyesült Nemzetek genfi palotájában húsz esz­tendővel ezelőtt, 1954. július 20-án hozták nyilvános­ságra a francia gyarmatosítók csaknem kilencéves vietnami agresszióját lezáró nemzetközi értekezlet zá­ródokumentumát. Az okmány elismerte Vietnam függetlenségét, szu­verenitását, egységét és területi integritását. Előírta, líogy a f egy ver nyugvást követő két esztendő múlva általános választásokat kell tartani Északon és Délen. Az Egyesült Államok kormánya azonban nem írta alá az okmányokat, mert már akkor tudta, hogy nem fog­ja betartani a genfi értekezlet határozatait. Eisenho­wer kormánya hamarosan tanújelét adta annak, mi­lyen „rendezésre” törekszik Vietnamban. Dulles küU ugyminiszter praktikáinak segítségével Saigonban báb­kormányt hoztak létre, amelynek élére Ngo Din Die- met állították. Az amerikai politika végül is az új­kori történelem egyik legvéresebb agressziójába tor­kollott. A vietnami nép hősies ellenállását azonban nem töm­ték meg sem a válogatott kegyetlenkedések, sem a példátlan terrorbombázások. A Szovjetunió, a szocia­lista országok és a világ haladó közvéleményének se­gítségére támaszkodva a vietnami nép meghátrálásra kényszerítette az agresszorokat. Rogers amerikai kül­ügyminiszter 1973. január 27-én Párizsban kénytelen volt aláírni a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló nyolcpontos megállapodást. Az Egyesült Államoknak ünnepélyesen el kellett ismer­nie Vietnam függetlenségét, szuverenitását, területi integritását. Az amerikai monopolkapitalista körök azonban még mindig nem adták fel az indokínai népek elnyomásá­ra, befolyásuk megőrzésére szőtt terveiket. Miként an­nak idején a genfi megállapodást, úgy most a párizsi békeegyezmény végrehajtását is szabotálják. E törek­vésük azonban kudarcra van ítélve. A haladást össze­esküvésekkel és fegyveres beavatkozással sem lehet feltartóztatni. Július 20-a, a genfi egyezmény évfordulója, figyel­meztet az indokínai béke fontosságára. Bizonyítja, hogy van lehetőség az igazságos megállapodások vég­rehajtására, az indokínai népek függetlenségének, bé­kéjének megőrzésére. Ebből indult ki a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezlete, amikor azt javasolta: a haladó emberek ezen az évfordulón nyil­vánítsák ki újult erővel szolidaritásukat az agresszió ellen küzdő indokínai népekkel. Vietnam jelkép lett: aki Vietnammal szolidáris, az az> emberiség legneme­sebb eszményeivel vállal közösséget. (KS) Több mint 389 lakásépítő szövetkezet Sajtótájékoztató a Parlamentben A lakásépítő és lakásfenn­tartó. szövetkezetek elterjedé-, séről, a fejlesztés újabb lehe­tőségeiről tartott sajtótájé­koztatót pénteken a Parla­mentben dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke, Szilágyi Lajos építésügyi és városfej­lesztési miniszterhelyettes is jelen volt és válaszolt az ÉVM hatáskörét érintő kér­désekre. Dr. Molnár Frigyes hang­súlyozta: a lakásépítő szövet­kezetek célja, hogy az önkén­tesen társult építtetőknek le­hetőséget nyújtson a szövet­kezés előnyeinek, a rendel­kezésre álló anyagi eszközök­nek, a tagok munkájának, a vállalatoktól és más munkál­tatóktól kapott támogatásnak hatékony kihasználására. Je­lenleg 313 lakásépítő szövet­kezet működik, s a tervezett 18 098 új otthonból eddig 3679-et építettek fel. A lakás- fenntartó szövetkezetek több mint 90 000 otthon karbantar­tásáról, felújításáról gondos­kodnak. Banglades nehéz napjai Július második felében óhatat­lanul a nagy döntések hónapja kezdődik a világ egyik legfiata­labb független országában, Bangladesien, A hajdani Kelet- Pakisztán területén véres belső harcok és az indiai—pakisztáni összecsapás zivatarából 1971 de­cemberében megszületett függet­len állam két és fél esztendő alatt eljutott a gazdasági és po­litikai szakadék szélére. Arra a pontra, ahol az ország egyetlen nagyvonalú és gyakorlatilag ab­szolút hatalommal rendelkező po­litikusa, Mudzsibur Rahman kor­mányfő kénytelen a hadsereg és a fegyveres testületek segítségét igénybe venni, hogy széthulló országát összetarthassa. Banglades válságának gyöke­rét az uralkodó párt, az Avami Liga köreiben uralkodó káoszban, szabotázsban és korrupcióban kell keresni, Az Avami Liga, Mudzsibur Rahman pártja Brit- India kettéosztásától kezdve egé­szen a. függetlenségig, tehát a pakisztáni uralom egész szaka­szában a keleti országrész nem­zeti burzsoáziájának pártja volt, amely eredetileg csak önkor­mányzatot követelt, nem függet­lenséget. Az Avami Liga pártjá­nak nem volt semmiféle társa­dalmi-gazdasági programja. A tragédiát voltaképpen az okozta, hogy ez* a teljesen alaktalan, program nélküli politikai alaku­lat a világ egyik legszegényebb országában (ahol az egy főre eső jövedelem még az indiainál is 39 százalékkal alacsonyabb) hatalomra jutva, korrupt és nye­részkedő testületnek bizonyult. Az államosított ipor élére állított új vezetők, — rendszerint az Avami Liga fő korifeusai — a kormánypárt köntösébe kapasz­kodva gyorsan akartak meg­gazdagodni a koldusszegény or­szágban. Az ország ipari termelése en­nek következtében ma 30 száza­lékkal, mezőgazdasági termelése 18 százalékkal alacsonyabb, mint a gyűlölt pakisztáni hegemónia korában és a közszükségleti cik­kek árai 200—500 százalékkal emelkedtek! Mudzsibur Rahman felismerte az Avami Liga korhadását és ez kényszerítette néhány héttel ez­előtt arra, hogy a hadsereget és a milíciát bevesse a korrupció megfékezésére es a rend helyre- állítására, ügy látszik azonban, hogy ez a kampány nem hozott komoly eredményt. A hadsereg és a milícia a jelek szerint nem volt elég erős ahhoz, hogy meg­fékezze a fővárostól távoli vidé­keken garázdálkodó fegyveres csoportokat. A korrupció és a csempészés elleni hadjáratot pe­dig mindeddig az ítélte kudarc­ra, hogy nem ment elég „ma­gasra". Azaz: Mudzsibur Rah­man nem tudta rászánni magát az Avami Liga u.ralkodó köreiben végrehajtott könyörtelen és gyö­keres tisztogatásra. ’Márpedig ha a rendszer belső rothadása tovább folytatódik, akkor ez Mudzsibur Rahman tekintélyét és befolyását Is aláaknázhatja. S ha ez megtörténnék — akkor Banglades ismét egy világpoliti­kai méretű válság gyújtópontjá­vá váihat. Emlékeztetni kell arra, hoqy amikor a hajdani Kelet-Pakisztán függetlenné vált — ez teljesen megváltoztatta az indiai szub­kontinens erőviszonyait. India és a Szovjetunió erőteljesen támo­gatták és támogatják ma is.az ország függetlenségét. A maoista Kína viszont a függetlenségi har­cot elnyomó Pakisztán oldalán állott, s akkoriban ez volt oz amerikai külpolitika fő irányvo­nala is. Már ebből is kitűnik, hogy Banglades születése rész­ben -az amerikai, de mindenek­előtt a kínai hatalompolitikai egyik nagyszabású veresége volt. Az akkori vereség nem szün­tette meg a kínai nyomást, csak formája változott. Peking az utóbbi két és fél esztendőben a lassú behatolás módszerét alkal­mazta. Nem annyira a távoli vi­dékeken még mindig garázdálko­dó maoista fegyveres csoportok­ra épít, mint inkább a szívós, belső gazdasági és politikai ak­namunkára. Magától értetődik, hogy Mudzsibur Rahman rend­szerének belső korhadása, a gaz­dasági helyzet romlása, a kor­rupció és a csempészés elhatal­masodása ideális táptalaj a mao­ista agitáció számára. *A „szakadék szélén" Bangla­des csak úpy állhat meg, ha Mudzsibur Rahman személyes er­kölcsi és politikai tekintélyének teljes bevetésével elszánja ma­gát a nagytakarításra. Ez nyil­vánvalóan nehéz, fájdalmas ope­ráció. De ez az egyetlen lehető­ség, amely egyszerre szolgálja Bannledes éhező millióinak ér­dekeit és a robbanékony Dél- kelet-Azsia politikai é's katonai megszilárdulásának ügy"t, <-i -e.) *

Next

/
Thumbnails
Contents