Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-18 / 166. szám
F \ KORUNK Együttműködés a villamossági gépgyártásban A szovjet villamosenergetika múltja, jelene és jövője igen szoros kapcsolatban van a leningrádi „Elektroszila” vlllamosgépgyártási egyesüléssel, amelyet méltán neveznek a szovjet villamossági gépgyártás arzenáljának. Az elmondottakból világossá válik, miért foglal el az „Elektroszila’’ oly fontos helyet abban a folyamatban is, amelyet szocialista gazdasági integrációnak nevezünk. A KGST rendszerében a leningrádi villamosgépgyártási egyesülésnek különleges szerep jut. Az „Elektroszila” dolgozói készségesen megosztják termelési „titkaikat” a testvéri országokból érkezett szakemberekkel, másrészt átveszik mindazt az újat, ami a szocialista országok rokonvállalatainál megszületik. Manapság a leningrádi egyesülés tervezőirodáiban, műhelyeiben, és osztályain járva gyakran halljuk ezt a kifejezést : „Tudományos-műszaki együttműködés Magyarországgal”. Ez az együttműködés immár negyedszázados múltra tekint vissza. Amikor a budapesti Ganz- gyár küldöttei először jártak az „Elektroszilában”, sok érdekeset és tanulságosat láttak a híres leningrádi vállalatnál. Akkoriban vezették be a nagy teljesítményű gépek gyártását, s a magyar szakemberek nagy figyelemmel ismerkedtek meg a konstruálás, a gyártás-előkészítés, stb. elveivel. A munka- tapasztalatok kicserélésére fordult a szó. S hamarosan a magyar fővárosba utazott az „Elektroszila” dolgozóinak egy csoportja. Nem volt valameny- nyiüknek teljes képük arról, milyen jellegű termelés is folyik a magyarországi gyárban. Amikor aztán meglátogatták, meggyőződtek róla, hogy Európának ez az egyik legrégibb villamossági gépgyára méltó módon képviseli hazáját a világ energetikai gépgyártásában. Beszélgetésünk során Borisz Fomin, az „Elektroszila” egyesülés vezérigazgatója erről az együttműködésről így nyilatkozott: „Az .Elektroszila* annak idején a Ganz-gyár számára átadta az 50 ezer — 150 ezer kilowatt kapacitású turbógenerátorok gyártására vonatkozó teljes műszaki dokumentációt, a villamos gépek kalkulációjának metodikáját, stb. Ez lehetővé tette a magyar szakemberek számára, hogy rövid idő alatt elsajátítsák az új technika előállítását. Később a leningrádi szakemberek műszaki segítségével a Ganz-gyár kidolgozta és bevezette az olyan kétszázezer kilowatt teljesítményű generátorok gyártását, amelyeknek állórésztekercse vízhűtésű, s ezzel a nagy energetikai gépgyártás területén a korszerű vállalatok sorába lépett!’* Újságírói munkám során elég gyakran alkalmam nyílik arra, hogy ellátogassak az „Elektroszilába”. Egyszer megtudtam, hogy megindultak a munkálatok az egymillió kilowatt- teljesítményű, úgynevezett terheléses turbógenerátor létrehozására. Egyszer aztán felhívott telefonon az „Elektroszila” egyik mérnöke: — Jöjjön el hozzánk, van valami újság az ön számára... Hatalmas gépet pillantottam meg a próbapadon. Ez volt az üzemi feltételek között kipróbálásra szánt „milliomos” turbógenerátor. Meglepődtem, mert azt hittem, hogy az új gép másfél-két hónap múlva készül el. — Részben n magvai'ok „ku- figállák össze” a határidőket — jegyezte meg tréfálkozva a mérnök. Valóban a magyar tapasztalatok felhasználása remek eredményeket hozott. A konstrukció kimunkálása idején sokat kellett vesződni a turbó- generátor forgórészének hűtő- rendszerével. Pótlólagos kutatómunkát kellett végezni, drága modelleket készíteni, stb. Kiderült, hogy a magyarok korábban már végeztek hasonló munkát, igaz, hogy kisebb teljesítményű gépen. De, amint mondják, már csak technika kérdése volt elvégezni az egyszerű számításokat és meggyőződni arról, hogy a „milliomos” megalkotásánál a magyar tapasztalatok teljes mértékben elfogadhatók— Annak idején az „Elektroszila” az első energetikai gépgyártó vállalat volt, amely úgynevezett trópusi kivitelben gyártott generátorokat. Ezeket a gépeket az indiai erőművekben kellett felszerelni. Ma már az „Elektroszila” nagy meny- nyiségű erőműberendezést gyárt a trópusi éghajlatú országok számára. S itt széleskörűen felhasználja a védő- és szigetelő lakkbevonatok felvitelének területén szerzett magyar tapasztalatokat (levegő nélküli porlasztás, elektroforé- zis, stb.) A két cég tudományosműszaki együttműködése erősödik és fejlődik, s kiváló eredményeket hoz. A. Nyepomnyascsij Aranyelektródok az agyban Az agykutatóknak manapság már olyan „térképek” áÜAz IL-család új tagjai-------SSLLlm .........-'S» 1 Két új, egy nagy távolságok megtételére alkalmas és egy közepes hatósugarú repülőgép- típus szériagyártását kezdték meg a Szovjetunióban, a Szer- gej Iljusinról, a neves konstruktőrről elnevezett tervező- iroda elképzelései alapján. Az IL—76-os teherszállító repülőgép ötezer kilométert tehet majd meg leszállás nélkül óránkénti 800—850 kilométeres sebességgel, fedélzetén 35—40 tonna áruval,* *A gép szállítótere hatalmas hűtőszekrény szerepét is betöltheti, így romlandó élelmiszerek továbbítására is alkalmas. A képen látható IL—86-os típust akár „önkiszolgáló” repülőgépnek is nevezhetnénk. Az utas ugyanis beszálláskor magával viszi a csomagjait, és a gép alsó rakodóterében helyezi el azokat, majd helyet foglal a felső utastérben, ahol kilenc ülés helyezkedik el egymás mellett és összesen 350 személy számára van hely. így a be- és kiszállás mindössze 20—25 percet vesz igénybe. A gép óránkénti 950 kilométeres sebességgel haladhat és leszállás nélkül 2300—2500 kilométer utat tehet meg. Az IL—86 négy SzolovjOv-féle turbóhajtóművét a nyíl alakú szárnyakon helyezték ei a konstruktőrök. * nak rendelkezésükre,’ amelyek rendkívüli pontossággal ábrázolják a legfontosabb agyközpontok elhelyezkedését, a neu- ronok (idegsejtek) hálózatának bonyolult szövevényét. A kísérletek során finom aranyelektródokat építenek be az állatok legmélyebben fekvő, agyközpontjaiba is, s ezeken keresztül villamos árammal ingerük a megfelelő területeket. E módon értékes információkat nyernek az agyműködés finom mechanizmusáról. Mivel nem csupán egyszeri kísérletekről van szó, az állatok fején — a képen látható módon — csatlakozási belyet Dér tesíteneki .* í'V . • '-ST Skjb- ■ ÁW, A kutatóknak sikerűit olyan területeket ts felderíteniük, amelyek ingerlésével negatív, vagy pozitív emóciók válthatók ki a kísérleti állatokban, £z azt jelenti, hogy mód nyflí aa állatok magatartásának vezérlésére. Az emberre vonatkoztatva a kutatási tapasztalatok azt eredményezhetik, hogy egykor sor kerülhet majd az emocionális zavarok nearotizi» oiógiai kezelésére is. Ma, amikor már 'súlyos* betegségeket gyógyítanak, amikor mind bonyolultabb műtéteket végeznek, amikor az emberek átlagos életkora több mint 70 évre nőtt, — elérkezettnek látszik az idő a sú- íyos betegségek teljes felszámolására. Ez, sajnos, még nem következett be. Rosszul dolgozik talán az orvostudomány? A fejlett országokban végzett felmérések azt mutatják, hogy egyre több a szív és az agy károsulásával járó betegség. Kisebb mértékben az vonatkozik más belső szervekre is. Miért? Az ok abban keresendő, hogy az utóbbi 15 évben az emberek életszínvonala jelentős mértékben megváltozott. Korunk életmódja, sokban ellentmond az emberi természetnek. Mozgáshiány, túltáp- lálkozás és túlzott kételkedés — ez a három negatív tényező hiúsítja meg az orvostudomány eredményeit MOZGÁSHlANY ÉS tŰLTÁPLALTSÁG A mozgáshiány nemcsak az izmok hirtelen elgyengülésében és sorvadásában mutatkozik meg, hanem a szív térfogatcsökkentésében, koszorúerek szűkülésében, a lélegzet mélységének csökkenésében — pedig ez az életképesség egyik fő mutatója, — valamennyi szerv és rendszer csökkent működésében — beleértve az irányító idegrendszert és &z endokrin rendszert, amelyek éppen a A penyheség és testedzés szervezetben fellelhető tartalékoknak hirtelen terhelésnövekedése esetén való mozgósításáért felelősek. A betegségek másik oka a túltápláltság. A mai magasan fejlett társadalomban az embernek elegendő élelmiszer áll rendelkezésére. Kalóriadús, zsíros, ízletes és étvágygerjesztő ételeket fogyaszthatunk. Emiatt sokaknál az egészségre káros zsírtartalékok rakódnak le. A zsír mindenekelőtt megterhelést jelent bármely sejt számára, meggyorsítja az öregedés folyamatát és végül betegséghez vezet. LELKI TÉNYEZŐK Ehhez járul még a túlzott kételkedés, bizalmatlanság. Az ember túl sokat tud szervezetéről. Állandóan ellenőrzi belső szerveinek működését, szinte várja a betegség jeleit. Éppen ez a várakozó készenlét az ember szüntelen önmegfigyelése. voltaképpen nem más, mint a kéregsejtek érzékenységének fokozódása, melynek következtében az ember sokszor a normális jelenségeket is betegség jeleként fogja fel. Felmerül tehát a kérdés, mi a mértéke — az egészségnek? Az egészség az egész szervezet tartalékainak színvonalával, á szív, a máj, a tüdő és más szervek tartalék funkcióival mérhető. Ha a tartalék funkciók csökkentek, kisebb külső hatás is betegséget okozhat. És megfordítva, ha az ember jó tartalékokkal rendelkezik, könnyen átvészeli a külső feltételek megváltoztatását, a terhelésnövekedést — beleértve az idegi természetűeket is — és nem beteg. Mindenekelőtt tehát fel kell mérni a tartalékokat. A modern orvostudomány rendelkezik az ehhez szükséges különféle funkcionális vizsgálatokkal. Ezeket azonban mindeddig csak betegeknél, a maradék funkciók szintjének megállapítására használtuk. Pedig mindezt egészséges embereknél is széles körben kell alkalmazni. Ebben az esetben világos lesz az orvos számára a további teendő. Szinte minden esetben megfelelő tréninget ír majd elő a paciensnek. Ez a legfontosabb, mert a fizikai mozgás nemcsak az izmok tréningje, hanem a szívé, a véredényeké, az ideg- és az endokrin rendszeré is. Éppen a fizikai megterhelésnél kapcsolódnak be a szervezet összes szabályozói. ■K AZ INFARKTUS " ELLENSZERE Az infarktus például egy sor tényező kölcsönhatása kapcsán fejlődik ki. Az első a szívizom és a koszorúerek renyhesége. A másik a túltáp- lálkozás és annak következménye, az öregedés! folyamatok gyorsulása, azaz a véredények fokozottabb működése, felületük trombózisveszélyes érdesedése. Ilyen feltételek mellett bármely idegi megrázkódtatás a koronaerek elzáródását, vagy jelentős mértékű szűkülését eredményezheti. így fokozott szívgyengeség alakul ki — ezt nevezzük szívinfarktusnak. Következésképpen, a védekezés fő formái a már említett fizikai mozgás, a mértékletes táplálkozás — és természetesen a gyógyszerfogyasztás csökkentése. A legfontosabb azonban a fizikai munka. Az orvos kutatók tudják, hogy naponta legalább 20 perces, izzasztó mozgásra van szükség. Ez lehet tornagyakorlatok komplexuma vagy futás. A tréninget fokozatosan kell végezni. Ahhoz, hogy egy egészséges ember elvégezhesse a minimálisan szükséges gyakorlatkomplexumot — legyen az futás, torna vagy ugrások — nem kevesebb, mint tíz hétre van szüksége. Ennyi idő alatt kell fokozatosan növelni a megterhelést. Nem szabad megfeledkezni a dohányzás és az alkohol káros hatásáról sem. A dohányos és az italozó ember még mértéktartás mellett sem ér el jó eredményeket fizikai erőnléte javításában. ... - _ ; m. l. \
