Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-18 / 166. szám

A Pekingben folyó szorjef—kínai hafártárgyalásokról Valóság és valótlanságok a szovjet—kínai tárgyalásokról Irta: Adam W. Wysocki r Ä nemzetközi jog Iltaíáriö- san elismert elvei és -normái értelmében a status quo az adott határhelyzet megőrzését jelenti. Annyit jelent, hogy a feleknek ott kell maradni­uk, ahol a megállapodás idő­pontjában tartózkodnak. A kínaiak értelmezésében azon­ban a status quo valami mást jelent: azt a helyzetet kell megőrizni, ami a kínaiak szá­mára kényelmes és ez nem jelenthet mást, mint az őrzött határvonal áthelyezését és a szovjet határőrség új pontra történő egyoldalú visszavoná­sát tárgyalások előtt és tár­gyalások nélkül. Ha így ér­telmezzük a status quót, ak­kor, ebben az esetben mi a status quo megszegése? Tárgyalásokon — ha általá­nosan elismert jelentésük szempontjából vizsgáljuk őket — az olyan problémák köl­csönösen elfogadható, olykor kompromisszum jellegű meg­oldásmódját értjük, melyek­ben a felek nézetei eltérnek. De ha a kínai fél figyelmen- kívül hagyja a másik fél ál­láspontját, nem veszi tekintet­be a valóságot, makacsul olyan indokolatlan követelé­sekkel hozakodik elő, ame­lyekről eleve nyilvánvaló, hogy elfogadhatatlanok és e követeléseket előzetes felté­telként, amolyan ultimátum­ként kezeli, akkor nem más­sal állunk szemben, mint a megegyezés lehetőségének ki­zárására irányuló szándékkal. Minden jel arra mutat, hogy a maoisták, bel- és külpoli­tikai céljeikkal való tekintet­tel, igyekeznek a Szovjetunió minden reális javaslatának útját állni, megnehezíteni a határon fennálló, mindkét J'él számára elfogadható státus quo megőrzésével kapcsolatos megállapodást. Azaz igyekez­nek megakadályozni a határ­kérdés rendezését. Láthatóan ezzel kívánják fenn is tar­tani az általuk mesterségesen létrehozott „területi problé­mát”, amely a jövőben hosz- szú éveken át bonyodalmakat okozna a két néo és a két ország kapcsolataiban. A valóságban azonban a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság között nincsenek problémák, nincsenek határ­kérdések. Az egész jelenlegi szovjet—kínai határt érvény­ben levő egyezménydokumén- tumok határozzák meg. ! 52. Jól sikerült a balatoni ví- kend. Főleg a Danner házas­pár érezte kitűnően magát. Frank olyan figyelmes és előzékeny volt a két nap so­rán, hogy ezzel nemcsak az asszonyt bűvölte el végképp, hanem jelentős lépést tett Danner rokonszenvének meg­szerzése felé is. Csak Edit érzett viselkedé­sében valami olyan feszültsé­get, idegen elemet, amit ed­dig nem tapasztalt. Mintha iz­gatott, sőt kifejezetten ideges lett volna egyes pillanatokban a férfi. S hiába kérdezte ilyen­kor, hogy nincs-e valami baja, mindig kitérő választ kapott. Aztán látta azt is, hogy Frank időnként , maga elé bá­mul, mintha erősen töprenge­ne valamin. Ez se tetszett ne­ki. De hát végül azzal nyugtat­ta magát — mintegy magya­rázatot is kölcsönözve ezzel a szituációnak, amely megfejté­séhez a férfi nem segítette hozzá —, hogy Frank bizo­nyára a közeli búcsú miatt ilyen. S ez némi elégedettséggel töltötte el. Edit ugyanis a fér­fi múltkori vallomása óta, amikor az haladékot ajánlott, S arra kérte őt, fontolja meg De vajon ez azt jelenti, hogy a Szovjetuniónak és a Kínai Népköztársaságnak nem kell pontosítaniuk a határvo­nalat? A Szovjetunióban nem utasítják el azt, hogy különb­ségek állnak fenn a felek ér­telmezésében a határ egyes szakaszokon történő megvoná­sát illetően. Éppen ebből in­dult ki a Szovjetunió, amikor 1964-ben és 1969-ben javasol­ta, hogy Kína képviselőivel együtt a meglévő dokumentu­mok alapján részletesen vitas­sák meg a határkérdéseket. A szovjet fél ugyanakkor fi­gyelembe vette azt a körül­ményt, hogy a határra vonat­kozó orosz—kínai szerződése­ket több. mint száz évvel ez­előtt írták alá. A demarkáció nem történt meg a határ egész vonalán, számos helyen meg­változott a terep, a határjel­zések elpusztultak, stb. Mi a tennivaló? Röviden szólva, nem sok. A Szovjet­unió azt javasolja, hogy tár­gyalások útján alakítsanak ki közös álláspontot a határ tel­jes megvonása kérdésében, a jelenleg érvényben lévő szer­ződések helyett kössenek új határegyezményt és hajtsák végre a megfelelő demarkáci- ót. Ha a két ország határo­zottan a tények és dokumen- tqmok reális talaján áll, ak­kor minden nehézséget le lehet küzdeni és biztosítható a tár­gyalások sikere. Sajnos a kí­nai fél elzárkózik az elől, hogy tárgyalásokat folytasson a határ megvonásáról, sze­met huny a valóság felett és követeli, hogy tárgyalások nélkül helyezzék át a jelen­legi határt — méghozzá nagy távolságon — a Szovjetunió területének irányába. Ez a „vitás körzetek” koncepció tu­lajdonképpeni értelme. Egyetlen szuverén állam sem járulhat hozzá ilyen kö­vetelések kielégítéséhez. Emellett érdekes a követke­ző tény: a kínaiak állandóan alaposan magában egy esetle­ges házasság lehetőségét, ab­ban a hiszemben élt, hogy fö­li be kerekedett Franknak. A férfi érzelmei olyan hőfokra hágtak, ahová ő nem is tud­ta, nem is akarta követni. Téves magyarázat volt, de a látszatot némiképp tényleg alátámasztani tűnt. S ez okoz­ta. hogy a lány végül tudo­másul vette Frank viselkedé­sét. Ettől kezdve nem zaklat­ta kérdéseivel, hanem igyeke­zett alkalmazkodni hozzá. Vasárnap délután négy óra­kor indultak vissza, ötórá­nyi volt az út. Frank úgy szá­molta, kilencre bizonyára ha­zaérnek. De azért biztos akart lenni a dolgában, és nyómtp, egyre csak taposta a gázpe­dált, mert tudta, hogy mire a nagy alföldi városba érnek, akkorra már Bódi a szállodai szobában lesz, az asztalon pe­dig ott áll majd a láda, amelynek a kulcsa 1— annyi éven át megőrzötten — most is az ő zsebében lapult. Egy-egy élesebb, merészebb kanyarnál Edit még el is sik- kantotta magát, amikor látta, hogy a férfi egyáltalán nem csökkenti a sebességet. De sze­rencsére nem történt baj. A lány még azon morfondírozott, hogy jobb ilyenkor nem szól­azt panaszolják — és leg­utóbb 1973-ban Maxwellnek „panaszkodtak” — hogy a fo­lyók mentén húzódó kínai—• szovjet határ nem a folyás­irányt követi. Pedig a határ keleti részén a folyók mentén húzódó határ — különösen az Amur és az Uoszuri folyók esetében — olt halad, ahol az 1858—1860-as orosz—kínai egyezmények megjelölték, amit Maxwellnek is el kellett ismernie. A legérdekesebb kérdés az, hogy míg az oro­szok azt javasolják; a folyók mentén húzódó határt a fo­lyásirány szerint jelöljék, ad­dig a kínaiak elvetik ezt az álláspontot, vagy magatartá­sukkal meghiúsítják a javas­lat elfogadását. Az 1964-es — munkacsoportok szintjén foly­tatott — szovjet—kínai határ­konzultációk idején előzetes megállapodás született a ha­tár csaknem teljes keleti ré­szét illetően. A felek megál­lapodtak abban, hogy a ha­tárt a hajózható folyókon a folyás mentén, a nem hajóz­ható folyókon pedig a meler közepén vonják meg. Ismeretes, hogy a kínai fél 1964-ben megszakította a kon­zultációkat és a kölcsönös megállapodás ellenére elzár­kózott attól, hogy Moszkvába utazzék a konzultációk foly­tatása céljából; ugyanakkora tető alá hozott megállapodást nem fordították le a hivata­los dokumentumok nyeivere. A jó szándék jegyében a szovjet kormány az utóbbi három évben ismét nem egy­szer javasolta, hogy állapod­janak meg a keleti határrész kérdésében és a folyók men­tén húzódó határszakaszokat a folyóirány szerint vonjak meg. Sőt a szovjet fél java­solta Pekingnek, hogy az 1964-es konzultációk figye­lembevételével dolgozzák ki a keleti határszakasszal kap­csolatos megállapodásterveze­tet, amely — mindkét fél ni, mert az esetleg fölidege­síthetné a különben is belső feszültséggel küzdő férfit. Meg aztán különben is a Danner házaspár a sok fára­dalom, a bőséges étkezés és az elfogyasztott sör együttes hatásaként békésen, sőt mély álomba merülten aludt a hát­só ülésen. Ök tehát nem is tudtak semmit erről az esze­veszett száguldásról. Edit pe­dig igyekezett nem nézni az útra. Mindenesetre nagyon fellé­legzett, amikor baj nélkül megérkeztek a városba, és Frank hirtelen lefékezett a kettes számú villa előtt. — Akkor ahogy megbeszél­tük — mondta a férfi. — Holnap hat órakor érted jö­vök és megtartjuk a búcsú­estét. Edit elégedett pillantással nyugtázta a hallottakat, majd hátraszólt: — Apuka, anyuka! Ébresz­tő! Itthon vagyunk, megérkez­tünk! Vár benneteket a jó ágyacska. Frank pedig gázt adott a motornak és elszáguldott. A portás szerencsére nem akadékoskodott. Első kérésre fölengedte Bódi szobájába. — Na mi van? Beszélj! — rontott be kopogtatás nélkül. A láda ott állt az asztal kö­zepén. • — Még szépen ki is fényesí­tettem, látod — mondta Bó­di, és szinte szeretettel végig­simította az oldalát. — Min­den úgy ment, akár a karika- csapás. Mondtam én neked akkor is, hogy elég lesz rá érdekeit szem előtt tartva —• az új határvonalat a hajóz­ható folyókon a folyás irányá­ban, a nem hajózható folyó­kon pedig a meder közepén ai apítja mgg. A Szovjetunió be és mutatta e megállapodás Fontosán kidolgozott terveze­tét es ez a tervezet a ki íai- ak asztalán fokszik. Valóságos rejtély, hogy a Kínai Népköztársaság még a szovjet javaslat megvitatásá­tól is elzárkózott, e javaslatot eleve elvetette. Zárójelben megjegyzem, hogy amennyiben a két fél elfogadná a keleti határsza­kasszal kapcsolatos megálla­podást, ez teljes mértékben kiküszöbölne több olyan kér­dést, melyek nemcsak az előrehaladás kerékkötői * a jelenlegi tárgyalások során, de állandó összeütközésre ad­nak alkalmat a két fél kap­csolataiban. Gondolok itt mindenekelőtt olyan kérdé­sekre, mint a jelzőbóják ke­zelése a folyók határszakasza­in, az egyes szigeteken folyó Szép és ízléses meghívó hív­ta a szekszárdi zenélő nyár el­ső eseményére a régi megye­háza udvarába a zene bará­tait. A környezet páratlan szépsége, az ismételten bebi­zonyosodott remek akusztika, a történelmi levegő méltó ke­retet adott egy színvonalas hangversenynek. A megyei népművelés irányítóinak elég­gé nem dicsérhető elképzelé­se, hogy rendszeressé, hagyo­mányossá kívánja tenni itt a nyári zenei rendezvényeket, amely valóban joggal tart igényt arra, hogy országos ér­deklődést vívjon ki. A nyitóhangversenyt az arany fokozatot elért Babits Mihály megyei Művelődési Központ pedagóguskórusa ad­egy nap. Már délre elkészül­tem az egész hóbelevanccal... Képzelheted, attól kezdve ott kuksoltam a pincébén, a szén­rakáson ülve, és még egy cigi­re se mertem rágyújtani, mert olyan szigorúan rámparancsol­tál. — Hát persze — mondta Frank. — Ilyenkor a legkisebb dolog is, ami eltér a szokvá­nyos körülményektől, végül áruló jel lehet. — Nem is gyújtottam rá. Kivártam az estét, pedig majd megevett a fene egy jó cigi után. Szépen felsétáltam az alagsorból, visszahajtottam a csapóajtót, aztán kijöttem. Még egy kutya se vakkantott utánam. Frank eközben már a zár­ral bajlódott. Egyelőre nem akart kinyílni a láda. — A csoda vigye el, nem fordul benne a kulcs. — Hát persze, hogy nem, mert huszonhat év alatt egy kicsit berozsdásodott a zár. Úgy látszik, ennyi időn át mégse használt a gépzsir, pe­dig jó alaposan megkentük vele... No add csak ide, majd most én próbálkozom vele. Hátha nekem nagyobb szeren­csém lesz... Olajat spriccelt a zárba egy kis tubusból, és megolajozta a kulcsot is. — így ni... szép lassan ..; Először csak egy milliméter- nyit*... Na látod ... A zárban lassan elfordult a kulcs, és ők egyszerre kaptak oda, hogy felnyissák a láda tetejét. (Vége következik) gazcfaslgi tevékenység, a Fá^ lászat, stb. Lehetetlen nem csatlakozni ahhoz a véleményhez, hogy a kínaiaknak a folyók men­tén Ijúzódó határ megvonása rendezetlenségével kapcsola­tos' panaszai hamisan csenge­nek. Ha ugyanis a két fel el­fogadná a Szovjetunió által előterjesztett megállapodás- tervezetet, akkor a kínaiak megkapnák azokat a sz’gele- ket, melyek a folyók ha ár- szakaszain az áramlási irány kínai részén találhatók. És ebben az esetben nem lenne szükség vitára számos kér­désben. De a kínaiak még csak érdeklődést sem tanúsí­tanak számos sziget átvétele iránt, ugyanakkor azonban különböző nyugati személyek­kel történő találkozásaik al­kalmával képmutatóan azt panaszolják, hogy az oroszos „nem hajlandók az áramlás irányában megvonni a ha­tárt”. Képzeljük magunkat a szovjet tárgyaló felek helyze­tébe, akik olyan konstruktív javaslatokat tettek, me. ek segítségével számos nehezen megoldható kérdést le lehet­ne venni a tárgyalások napi­rendjéről. Érthető, hogy meg­felelő pozitív visszhangra számítottak. Ehelyett furcsa dolog kö­vetkezett be: a szovjet ja­vaslatot vita nélkül vetették ta. Karnagyuk, Fertőszögi Bé- láné szakavatott, kitűnő irá­nyításával a kórus fejlődésé­nek újabb szakaszába lépett. Tiszta intonáció, világos, szép szövegkiejtés és stílustiszta­ságra törekvés éppúgy erénye az együttesnek, mint a szóla­mok kiegyenlített hangzásará­nya. Különösen feltűnt ezúttal a férfiszólamok egészséges hangszépsége. Gazdag, válto­zatos műsorukból ki kell emel­ni a reneszanszmester Hassler két művének olaszos elegan­ciáját, a Bach-korral ünnepé­lyes, nemes egyszerűségét, és Kodály Esti dalának érzéke­nyen finom költőiségét. Ke­vésbé tetszett a Giardini-mű egyes szólamának elnagyolt­sága. A hangversenyen Borsay Pál csembalóművész működött közre. Borsay Pál a pécsi ze­nei élet egyik kiválósága,' többször szerepelt már Szek- szárdon, mint zongoraművész. Pár éve jegyezte el magát a régi korok e nemes hangsze­rével. Játékában az igazi hangszerére való rátalálás öröme, felszabadultsága tük­röződött. Közreműködése a hangverseny sikeréhez nagy­ban hozzájárult. Műsorából kiemelkedett Bach h-moll szvitjének stílusos tolmácsolá­sa. Kevésbé tetszettek a Scar- latti-szonáták közül a C-dúr mű modoros indításai. Igazán szép élménnyel tá­voztunk a nyári sorozat első hangversenyéről. A további rendezvények sikere érdeké­ben szabadjon azonban fel­hívni a rendező szervek fi­gyelmét néhány apróságra. Megoldatlan, rossz a világítás, a reflektorok elhelyezése. Az Országos Filharmónia leg­utóbbi felmérése azt a tanul­ságot vonta le, hogy a közön­ség túlnyomó többsége igényli a színvonalas műsorismerte­tést. Ezen a koncerten nélkü­löztük. A meghirdetett műsor sze­rint a pedagóguskórussal a szövetkezeti madrigálkórus adta volna a hangversenyt. A műsort fájdalmas esemény változtatta meg. Dr. Partos János, a szövetkezeti madri­gálkórus karnagyának várat­lan, tragikus halála. A szek­szárdi zenebarátok mélységes megdöbbenéssel fogadták a hírt és a jelenlévők fájdalmuk kifejezéseképpen egyperces néma gyásszal adóztak felejt­hetetlen emlékének. HUSEK REZSŐ j PÁPP ZOLTÁN: Lépcső az alagsorba eL (Folytatjuk) Szekszárdi zenélő nyár

Next

/
Thumbnails
Contents