Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-17 / 165. szám
! A görög reakció sugalmazta a lázadást r (Folytatás az 1. oldalról) Lapzártakor érkezett helyzetjelentés. Cipruson a helyzet továbbra is rendkívül összetett. Bejrútba érkezett jelentések szerint a sziget szinte egész területén elkeseredett harcok folynak Makariosz elnök hívei, a kormányhoz hű rendőri és biztonsági alakulatok és a görög tisztek által vezetett nemzeti gárda lázadó egységei között. Különösen súlyos harcok dúlnak Paphos és Limassol körzetében. Mindkét város a törvényes kormány híveinek kezében van. Az általuk ellenőrzött rádióadók közleményeikben többek között rámutatnak, hogy a lázadók, akik birtokukba vették a nicosiai állami rádióadót, olyan hamis információkat közölnek, mintha az államcsíny sikeres lett volna és mintha ellenőrzésük alatt tartanák az egész szigetet. Ugyanakkor a jelentések Görögország közvetlen katonai beavatkozásáról tanúskodnak: az 1960-as nemzetközi szerződés alapján Ciprus szigetén állomásozó görög kontingens tisztjei és katonái nyíltan részt vesznek a lázadásban. Ök ostromolták meg hétfőn Nicosiában az elnöki palotát. A kormányellenes puccsban vezető szerepet játszanak a görög katonatisztek, valamint az illegalitásból kilépett görög terrorista szervezetek is, amelyeknek Athénhez fűződő szoros kapcsolatai több ízben beigazolódtak. Athénből érkezett jelentések szerint a görög fővárosban szinte megszakítás néikül folyik a legmagasabb rangú görög katonai vezetők tanácskozása a ciprusi kérdésről. A görög fegyveres erőket harci készültségbe helyezték. Bejrútban rámutatnak, hogy a Ciprus elleni összeesküvés szálai nemcsak Athénbe vezetnek, hanem a NATO-hoz is. Mint ismeretes, ennek az agresszív tömbnek bizonyos körei már régóta arra törekednek, hogy Ciprust a NATO „elsüllyeszthetetlen repülő- gép-anyahajójává” változtassák: a szigeten katonai légi és tengerészeti támaszpontokat létesítsenek, Ciprust a Földközi-tenger keleti részére és a Közel-Keletre vonatkozó katonai-stratégiai terveik megvalósítására használják fel. A Makariosz-kormány áltál folytatott külpolitika — amely védelmezte Ciprus függetlenségét és szuverenitását, és a köztársaságot távol tartotta a katonai tömböktől — nyilván nem volt ínyére ezeknek a NATO-köröknek. A görög kormány kedden, a ciprusi eseményeket követő első hivatalos megnyilatkozásában cáfolni próbálta a ciprusi államcsínyben játszott szerepéről szóló híreket. Konsztantin Kipreosz görög külügyminiszter nyilatkozatában kijelentette: „A Cipruson jelenleg lejátszódó események egy független ENSZ-tagállam belügyét képezik. Görögország továbbra is tiszteletben tartja a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvét”. A görög külügyminiszter szerint kormányának „Ciprusra vonatkozó politikája változatlan.” A lázadók kezén lévő központi ciprusi rádió kedden Tel Avivban lehallgatott adása Nikosz Szampszon, a katonatisztek által kinevezett „államfő” nyilatkozatát sugározta. Nem be A Centropress kedd esti kommentárja. Több mint 24 óráig hallgatott Athén, mintha semmi köze se lenne és nem is érintené a hétfői ciprusi zendülés, amelyet pedig a nemzeti gárda görög tisztjei robbantottak ki. Ezek után már nem is keltett meglepetést, hogy Konsztatin Kipreosz görög külügyminiszter első hivatalos nyilatkozatában azt fejtegette, hogy a Cipruson jelenleg lejátszódó események „egy független ENSZ-tagállam bél- ügyét képezik”. Athén nem áll egyedül az események ugyancsak sajátos értékelésével. A washingtoni külügyminisztérium a törvényes Makariosz-kormány elleni pucs- csot ugyancsak „Ciprus bel- ügyének” minősítette. Az amerikai diplomácia reagálása, ha a NATO-érde- keket tartjuk szem előtt, szintén várható volt. Makariosz elnök következetes semleges- sági politikáját bizonyos NATO-körök hosszú ideje kifogásolták. A Washington Post az amerikai külügyminisztérium állásfoglalásával gyakorlatilag egy időben hozta nyilvánosságra azt az értesülését, hogy a State Department az elmúlt hónapokban több ízben is kapott olyan figyelmeztetést, miszerint az athéni junta esetleg megkísérli felszítani Cipruson a nacionalista konfliktust. A görög kormányt önős érdekei vezették. A nicosiai puccsal tetézte meg a Törökországgal hosszabb ideje tartó nyílt feszültségét a tengeri olajkincs birtoklása miatt. Athén úgy vélheti, hogy ciprusi pozíciói erősítésével gyengíti a török felet. Az amerikai kormány pedig — állapította meg a Washington Post — úpy döntött, legalábbis a jelekből erre lehet következtetni, hogy a térséggel kapcsolatos stratégiai elképzeléseire való tekintettel nem akadályozza meg a juntát tervei végrehajtásában. Görögország és Törökország is NATO-tag. Ciprus viszont nem az, és ezt Makariosz elnök bölcs politikájának köszönheti. A NATO nyilvánvalóan örömmel venné, ha Ciprus szigete is megnyílna flottája előtt. A puccsisták lázadása tehát semmiképpen nem belügy. A józan hangvételű nyugat-európai lapok egyaránt azt húzzák alá, hogy a stratégiai fontosságú szigetország tragikus fejleményei nemzetközi válságba torkolhatnak. Athén hiába cáfol. Nem tekinthető véletlennek az a körülmény, hogy a lázadás közvetlenül azután robbant ki, hogy a ciprusi rendőrség letartóztatta az enoziszt (Ciprus Görögországhoz való csatlakozását) fegyveres úton megvalósítani szándékozó illegális „EOKA—2” csoport több vezetőjét. A felgöngyölítő akció folyamán kétségbevonha- tatlanul bebizonyosodott, hogy a terrorcsoport nyílt segítséget, így fegyvereket kapott a mintegy 600 görög tiszt vezette nemzeti gárdától. Makariosz elnök ezért követelte a közelmúltban oly határozottan az athéni vezetéstől a görög tisztek hazahívását. Talán még van lehetőség arra, hogy egy határozott nemzetközi fellépés lefogja a puccsisták kezét. Ezért volt nagy fontosságú az a szovjet állásfoglalás, amely leszögezte: a Szovjetunió vezető köreiben elvárják, hogy Görögország kormánya haladéktalanul véget vet a Ciprus belügyeibe való durva beavatkozásnak. SZiiOiilÉSi Eiipplés Forró hangulatú nagygyűlést tartottak kedden délután Kőbányán, a MÁV Északi Járműjavító Üzemében az országos chilei szolidaritási hét záró- aktusaként. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a SZOT által rendezett nagygyűlés elnökségében ott volt Sebestyén Nán- dorné, az OBT főtitkára, Harmati Sándor, a szolidaritási bizottság elnöke, Rostás István, a chilei akcióbizottság elnöke, megjelent Nagy Richárd, a Budapesti Pártbizottság titkára, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke. Hosz- szan tartó tapssal köszöntötték a nagygyűlés külföldi vendégeit, köztük Sergio Insunza-t, az Allende-kormány igazságügy-miniszterét, továbbá a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjai közül Augusto Sepulveda-t, és Hugo Robles-t, valamint az Ecuadori—Magyar Baráti Társaság hazánkban tartózkodó küldöttségének tagjait. Földvári Aladár, a SZOT elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Sarlós István, a Hazafias Népfront főtitkára mondott beszédet. Angolai zavargások Az angolai fővárosban. Luandában színesbőrűek és fehér telepesek között lezajlott ösz- szetűzéseknek az első hivatalos jelentések szerint 12 halálos és 60 sebesült áldozatuk van. Egyes, Lisszabonba érkezett jelentések azonban 20—30 főre teszik a halálos áldozatok számát. Franco Pinheiro tábornok, a gyarmaton állomásozó portugál katonai erők főparancsnoka, közleményben szólította fel a lakosságot a rend megőrzésére. A főparancsnok kijárási tilalmat rendelt el és felhívta a főváros lakosait* hogy otthonukban várják meg a rend helyreállítását. A portugál fegyveres erők mozgalmának héttagú vezetősége, a nemzet megmentésének tanácsa rendkívüli ülést tartott Lisszabonban. I Az 1967-es közel-keleti háború „Maxtoa” hajó megindult a óta elsőként a 36) tonnás brit azuezi-csatornán kérészül. Szorongatott helyzetien a Lón Noi-readszer A kambodzsai felszabadító erők Phnom Penh közelében végrehajtott sikeres támadásai nyomán a Lón Nol-rendszer feltétel néküli béketárgyalások megkezdését javasolta a hazafias erőknek. A 181 035 km8 területű ország 90 százalékát a felszabadító erők ellenőrzik. Itt él a 6,7 miMiós lakosság 82 százaléka. A Lón Nol-rezsim uralma csak a fővárosra és közvetlen környékére, valamint néhány városra terjed ki. Kambodzsa 1862-től francia gyarmat. 1953. november 9-én Kambodzsai Királyság néven függetlenné vált. 1955. október 25- én szakított a francia gyarmat- birodalommal. 1960-tól Norodom Szihanuk a királyság formális fenntartása mellett Kambodzsa államfője lett. 1960-tól az ország pozitív semlegességi politikát folytatott, barátsági szerződést kötött Kínával, szakított Thaifölddel, Dél-Víetnammal, és az USÁ-val. Elismerte a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot és az NDK-t. Az 1969. augusztusában hatalomra került Lón Nol miniszterelnök 1970. március 18-án jobboldali puccscsal megdöntötte Szihanuk elnök hatalmát. Az ország egész területén fegyveres ellenállás bontakozott ki. A rendszer összeomlását az amerikai és a dél-vietnami csapatok 1970. április 30-i, a saigoni hadsereg 1971. novemberi és 1972. januári intervenciója akadályozta meg. 1970. május 4-én Pekingben Szihanuk vezetésével megalakult a Kambodzsai Királyi Egységkormány. 1970. október 9-én a fővárost és környékét, valamint pár várost magába foglaló területen a Lón Nol-rendszer kikiáltotta a Khmer Köztársaságot. A gazdasági életet az 1970 óta folyó háború dezorganizálta. 1969-ben az egy főre jutó nemzeti jövedelem 111 dollár volt. A gazdaság alapja a mezőgazdaság. A nemzeti jövedelem közel 50 százalékát a mezőgazdaság, 30 százalékát a bányászat, 20 százalékát az ipar, illetve a szolgáltatóipar adta. Fontosabb termékei: a kukorica, rizs, nyersgumi, szója, cukornád. Számottevő ipar a függetlenné válás után főként külföldi segítséggel jött létre. A szocialista országok közül a Szovjetunió egyetem, erőmű, kórház, Csehszlovákia traktorokat összeszerelő üzem, Kína pedig textil-, falemez- cement- és papírgyár építésében működött közre. Nyugatnémet és francia tőkével az út- és vasúthálózatot, valamint az oktatást fejlesztették. Az ipari termelés 40 százalékát az élelmiszer-feldolgozás adta. A bányászat termelési értékét a vas-, fém-, arany- és ezüstére, valamint a foszfát kiaknázása adta. — TERRA —
