Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
Jajtanyai favágók (Népdal) Erdő mellett nem jó lakni, Mert sok fát kell hasogatni: Tizenhárom ölet meg egy felet, Öleljen meg engem aki szeret. mológia egyik verziója szerint maga az elnevezés is ebből az időből származik. A most éppen lakatlan erdészház helyén tanya állt, mígnem egyszer arra lettek figyelmesek a környéken legeltető pásztorok, hogy nagy füst száll az erdő fölött, amelyben riadtan keringenek a kéményről felrebbent gólyák. Mire odaértek, lángokban állt az épület. Nem tehettek egyebet, csak azt mondogatták kétségbeesetten, hogy „Jaj, a. tanya!” így lett aztán a hely neve: Jajtanya. Csakhogy van egy másik, régebbi változat is. A község elöljárói a múlt század közepén hivatalos levélben írták: „Jajtanya ritka irtott lágyas erdő. Nevét a’ mohácsi vész után ott lakók jajos helyzetétől vette.” Jajtanyán mostanság senki nem lakik. Csak dolgozni jár ide néhány tucat ember: favágók, erdészek, vadőrök. Tulajdonképpen nem pontos megnevezés a „favágó”, hiszen ehhez a fogalomhoz a téli idénymunkára hóban, fagyban, gyalogszerrel induló szegényember kucsmás, csizmás képe kötődik, aki a tarisznya mellé a meggörbített fűrészt is a nyakába akasztotta, vállára vette a fejszét. Úgy köszönt el hazulról, hogy majd csak a hét végén tér vissza, amikor a fából, földből épített favágókunyhók áporodott füstszagából kimosakodva ismét megpakolja a tarisznyát kenyérrel, sz?1"" Qávali ___u-tcMMar. Á favágás már nem idénymunka, téli kenyérkereseti lehetőség, hiszen az iparnak nyáron is kell a bútor- és bányafa. a papírgyártáshoz szükséges alapanyag, amit az erdőmunkásokká előlépett favágók termelnek ki. Jajtanyán ezekben a napokban két brigád is dolgozik. Az egyik a közeli Bátáról, a másik pedig a Baranya megyei Köl- kedről és Erdősülyről jön minden reggel. Ez utóbbiakat, Szekér István 13 tagú szocialista brigádját kerestük meg Nehéz munka a máglyázás, sok ember ereje kell ahhoz, hogy a rönkök szépen sorjában egymásra kerüljenek. ' Jaj tanya —■ nem valószínű, hogy a bátaiakon, pörbolyie- ken kívül bárki is tudna erről a furcsa nevű erdőrészről, pedig az ország egyik legismertebb tájegységében, Ge- mencben van. Az említett két község között, a régi töltés és a Duna által határolt ártéren terül el nyár-, fűz-, tölgyfáival, kőriseivel, tisztásaival, a hajdan sok ágú Duna kiszáradófélben lévő medrével, a tavaszi, nyári áradások által feltöltött kobolyákkal; szarvasaival, őzeivel, vaddisznóival és még ki tudná felsorolni, hány fajta vadjával. Valamikor nagy állattartás folyt ezen a vidéken, gulyák, kondák legelték a bátai er- dőbirtokossághoz tartozó jajtanyai erdők füvét. A népi etiKomáromi Ákos motorfűrésszel darabolja a szép szál kőrist. az egyik vágásban. Köny- nyen rájuk találtunk, mert a mindentudó * kis motorfűrészek, a Stihlek hangja mesz- sze környéken fölverte a gemenci erdő csöndjét. Manapság sem könnyű mesterség a favágás. Reggel ötkor indulnak és este fél nyolc is van, amikor hazaér velük a gépkocsi. Ősszel sárban, télen hóban, nyáron pedig a fák között megszoruló párás melegben kell dolgoni, elviselve a szúnyogok, bögölyök csípését, kerülgetve a szúrós szederindát, a buja aljnövényzetet — és vigyázva egymás testi épségére, mert könnyen megcsúszik a több mázsás rönk, leszakad a fáról a száraz „vakág”. Berrgenek a Stihlek motorjai, tompán puffan a nehéz fasulyok a hasító fejsze fokán, folyik a darabolás, haso- gatás, sarangolás, máglyázás, kérgezés. Egymás után dőlnek a nyárfák, kőrisek, fűzek, tölgyek. Az ember szinte sajnálná az erdőt, ha nem látná, hogy a vágás szélén milyen szépen fejlődik a négyöt éves telepítés. Ezeknek a nyárfáknak a törzsébe majd úgy 20-—30 esztendő múlva hasít bele a motorfűrész lánca. Sütő István tizenöt évesen, Albrecht főherceg birtokán kezdte az erdei munkát. Most vágásvezetőként méri a rönköket. Gyuricza Mihály Komáromi Zoltán felvételei Nagy reccs illéssel zuhan a földre a kivágott nyárfa. Olykor még a régi favágószer szám, a fejsze is előkerül.
