Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
Színj áf szók A próbaterem levegője kavarog, egyre melegebb, fülledtebb lesz. Húsz-egynéhány fiatal jön-megy, ugrik, énekel, szalad, beszélget, szaval, fi- gyei, verset olvas — a terem szobányi. Uj darabot próbál a szekszárdi kísérleti színpad. A produkció percről percre alakul, az egyik jelenetet szívósan, jó kedvvel ismétlik, a másiknál fáradtan támasztják a falat, a harmadiknál senki sem mozdul. Hogy aztán újra kezdődjék elölről... Akarattal, jókedvvel. András Nem játszik, esak ül és figyel. Egy dohányzóasztalon fészkelődik, arca csupa érdeklődés. Baranyában szállt a buszra, hogy ideérjen a próbára — amin nincs is dolga. Szereti a verseket, és érdeklik a világ dolgai. A próbákon élnek a versek — és a többieket is érdeklik a világ dolgai. András — vállig érő haja van, kék szeme, erőteljes arc- csontján pelyhedző szakáll — kerek egy esztendeje a szekszárdi klubpresszóban időzött. Kólát ivott és hallgatta, miről beszélnek a többiek. Sport, lányok, viccek. András, aki szerette a verseket, és érdekelték a világ dolgai — unatkozott. Amígnem megjelent asztalánál egy fiú, akit viszont a politika izgatott. Ezzel a fiúval hosszan beszélgettek, és mielőtt elváltak volna, András megkérdezte, hogy hol tölti a szabad idejét. „A könyvtárban. De járok irodalmi színpadra is. Ha sietsz, te is bekerülhetsz a műsorba.” Ettől kezdve jár András hetente Szekszárdra, a próbákra, néha távolabbra is, ha fellépnek. Keze őrzi a fizikai munka nyomait, de pirosra fújt arca is tükör. Villanyszerelő. Szabadban dolgozik és mindig máshol. Nem a kalandoss^g miatt választott vándormunkahelyet. Szüksége van a magasabb keresetre. Ö a mesebeli vakarék, a legkisebb gyerek, aki özvegy édesanyja támasza, eltartója. Győrén laknak, kertes házban. András szeret a ház körül ten- ni-venni, fákat gondozni. így aztán kevés is a szabad ideje. Munka, utazás, színpad, kert, olvasás. A Pátria Nyomda dombóvári üzemegysége — kedvező kereseti feltételekkel, rövid betanulási idővel — FELVESZ BETANULOKAT NYOMDAI BERAKÓNŐNEK ÉS KÖNYVKÖTŐNEK, továbbá betanított férfi dolgozókat nyomdai vágónak. Jelentkezés személyesen a nyomda vezetőjénél: Dombóvár, Tulipán u. 2/a. (190) Legutóbb a Makrát olvasta. Véletlenül, mert Kertész Ákost még nem ismerte, megvette a könyvet. Vali alakját emlegeti, szavait idézgeti a könyvből. Aztán verseket is mpnd — halkan, értelmezve — és kiderül, hogy most leginkább az emberi kapcsolatok őszintesége foglalkoztatja. Mit várhat az ember másoktól, mit adhat cserébe? Hogy ne sokat, ne keveset adjon. Verseket ír, fényképez. Csak úgy magának, újságnak nem küldi, nem mutatja. „Van egy képem, nagyon szeretem. Színes diára készítettem. Egy hegy mögött piros az ég, bukik le a Nap. A hegy tetején hatalmas fa áll, egyik oldalán egy fekete, a másikon egy fehér kecske.” „A csángók azért csángók, mert amikor télen szánjaikon visszatértek őrhelyeikről a falvakba, messzire jelezte a lovak nyakán csilingelő csengő jöttüket. Az emberek mondták is, hogy jönnek a csengösök. A csengösökből pedig csángó lett...” A történetet Andrásnak édesanyja mesélte, aki hatvan éve Hadikfalván született Hosszú, nehéz utat járt be, sok keserűségéből örökölt valamennyit András, a tizedik gyerek is: nehezen mondja, hogy székelyek, nehezen, hogy tízen vannak testvérek. Úgy hiszi, ezért is, azért is lenézik. Pedig tudja, hogy ostobaság, tudatlanság, rosszindulat szülte a székelyeket, nagy családot kárhoztató beszédeket Tudja, hogy testvéreinél mindig megértést és gyöngédséget talál, hogy ők tizenegyen — mindig egymáshoz tartoznak. Csendes, szelíd fiú, érzékeny és érdeklődő. Villany- szerelő, szereti a verseket és érdeklik a világ dolgai. Erika Adyt mond, de van más dolga is: ül törökülésben, felpattan, szalad, teszi, amit rábíztak. Ha beszélnek, ő a leghangosabb, ha csend kell, ő a legkomolyabb. Ha valaki rákon cátlankodik, vagy lankad a kedve, pörlekedik, addig mondja, amíg a halottba is visszatér az élet... Ez a lány — tiszta dinamika. Szép, barna hangja van. Idén érettségizett a Garay Gimnáziumban, a napokban felvételizett Pécsett, jogi egyetemre. Olyan foglalkozást sze retne, ahol fontos dolgot kell tenni. Népművelő is lenne, de leginkább mégiscsak ügyvéd. Hetedikes korában szerepelt először, és azóta is egyfolytában. „Hallottam, hogy a művelődési központban indul a kísérleti színpad, kérdezték, van-e kedvem hozzá, rögtön válaszoltam. Persze!” Nem a versmondás érdekli igazán, hanem a szereplés. Egy ideig nem is szerette a verseket igazán. Most is így mondja: „Petőfi és Ady a legkedvesebb költőm. És József Attila, csakhogy azt hiszem, őt nem értem. De szeretem...” Imád mindent, amit a színpadon tenni kell. Egy ideig játszott a gondolattal — színésznek lenni... Aztán úgy döntött, nem éli magát bele, annyira nem tehetséges. Van egy öccse, nagyon jól kijönnek. Van egy csomó barátja és egy barátnője, de mindenkivel jóban van. „Ez valószínűleg fogyatékosságom, de én egyszerűen nem tudok utálni senkit! Egy percig semT A próba folytatódik. Erika elfelejti a felvételit, elfújja az egyetlen árnyékot feje felől, és szívvel-lélekkel szaladgál. Most ez a feladata. Hányfélék! Arcukról is olvasható. A jellemük, kedélyviláguk, családjuk, munkájuk. Egyik ágál, a másik nézi. Az egyik Villont szereti, a másik Goethét. Az egyik az első emeletről, a másik a negyedikről kukucskál a világba. A közös: szeretik a verseket, szeretik élesztgetni őket — és ezért vállalják a munkát, fáradságot is. Értelmiség a mezőgazdaságban VIRÁG F. ÉVA A közvéleményben a mező- gazdasági értelmiséggel kapcsolatban makacsul tartja magát néhány nézet. Ezek: a mezőgazdasági jellegű egyetemekre-és főiskolákra már közepes végzettséggel is könnyű bejutni, mert kevés a jelentkező; egyes -téeszekben azért nincs agrármérnök, mert a végzett fiatalok nem akarnak vidékre menni, inkább elhelyezkednek városban, más szakmában. A dolgon úgy lehetne segíteni, ha speciális szakmákra képeznék ki a fiatalokat. Most pedig lássuk, mi a tényleges helyzet. Az idei tanévben az 1974- ben vagy régebben érettségizettek közül a műszaki egyetemekre nagyjából kereken kétszer annyian jelentkeztek, mint ahány férőhely van. Ezzel szemben a mintegy kétezer mezőgazdasági egyetemi és főiskolai férőhelyre több mint ötezren jelentkeztek. A jelentkezés aránya tehát lényegesen magasabb, mint a műszaki egyetemeken. Ez tehát az érdeklődés a pálya iránt. És mekkora az érdeklődés a gyakorlat, a „vidék” iránt? Tavaly 1740 fiatal végzett a mezőgazdasági pályára felkészítő egyetemeken és főiskolákon. Ezek hetven százaléka bejelentette, hogy közvetlenül a gyakorlatban vállalt állást. Egy részük nem jelentett be semmit, de bizonyos, hogy ebből a részből is számosán mentek téeszbe vagy állami gazdaságba. Kimondhatjuk tehát, hogy a végzős mérnökök nem félnek sem a gyakorlattól, sem a vidéktől. Ehhez persze hozzájárul, hogy kereken kétszer annyi állást hirdettek meg, mint ahány végzős hallgató volt. A gyakorlatban való elhelyezkedést a biztató kilátásokon túl még két tényező segíti. Egyik, hogy a hallgatók túlnyomó része vidéki gyerek és a megyei vezetők már tanulmányaik során is foglalkoznak velük, megmutatják . nekik a várható lehetőségeket, A már sik, hogy a hallgatók negyven százaléka társadalmi ösztöndíjas. Ök kötelesek abban az üzemben munkát vállalni, amely az ösztöndíjat folyósította. Ezt a rendszert sokan Út a puszták népéhez Dimény Imre miniszter megígérte a rácegresieknek, hogy belátható időn belül kövesút- tal kötik össze a pusztát köz- igazgatási székhelyével, Pálfá- val. A majdnem hatkilométeres út építésén már jó ideje dolgoznak. Ahogyan egy idős helyi gazdaembertől hallattuk: „Egy miniszter, aki ígért — és betartotta a szavát!” Ez a ta- máskodó ízű vélemény nagyon régi miniszteri és képviselőválasztási ígéreteken alapszik. A miniszter ez esetben a népgazdaság anyagi erőforrásainak, az e célra rendelkezésre álló keret gondos számbavétele, mérlegelése után ígért. Tény az, hogy belátható időn belül meg kell nyújtani a Pál- fáig közlekedő autóbusz útvonalát, az a puszták népét is szállítja majd. Az útépítésen a KPM Fejér megyei munkásai és erőgépei dolgoznak. Foto: G.K, bírálták, mondván, hogy előfordulhat: a hallgató tovább akar tanulni; vagy a küldő üzemnek nem is lesz rá szüksége. Mindkét aggodalom helytálló volt, ma azonban a helyzet már nem merev. Ha a hallgatót egy téesz „pénzelte”, de egy állami gazdaság akarja alkalmazni, akkor lehetőség van arra, hogy az állami gazdaság visszatérítse a téesznek a folyósított ösztöndíjat. Ha pedig a téeszben nincs alkalmas munkahely, akkor lehetőség van arra, hogy a hallgató a járáson vagy a megyén belül más téesznél helyezkedjen el. Sok-e a mezőgazdasági értelmiségi vagy kevés? A válasz egyértelmű: kevés. 1971- es felmérés szerint a téeszekben 14 ezer felsőfokú végzettséghez kötött munkakörből 2900-at olyan ember töltött be, akinek csak nyolc általános iskolai végzettsége volt. A helyzet azóta javult, de ma sem megnyugtató. Kell tehát a szakember, és nem fognak csalatkozni azok sem, akiket most vesznek fel az egyetemre. Külön problémát okoz, hogy a mezőgazdasági üzemeknek nem csupán mezőgazdasági szakemberekre van szükségük. Kell még például közgazdász, jogász, építészmérnök, stb„ .vagyis olyan szakember, akit más egyetemeken, főiskolákon képeznek ki. Ilyen szakemberekhez hozzájutni azonban rendkívül nehéz, egyszerűen azért, mert ezeken az egyete- .meken nem számolnak a mezőgazdaság igényeivel. Nem tartozik szorosan ide, de meg kell említeni, hogy a mezőgazdáságnak egyre nagyobb, része, van az értelmiség foglalkoztatásában. 1963-ban az országban «dolgozó diplomások 17,3 százaléka dolgozott az iparban és mindössze 4.4 százaléka a mezőgazdaságban. 1971-ben már 19,8 százalék az iparban,' és 8,8 százalék a mezőgazdaságban, tehát az arány nyolc év alatt megduplázódott. Kell-e mezőgazdasági szakembereket speciális pályára kiképezni? A vita még tart.de sokkal erősebbnek tűnik az az álláspont, amely szerint nem. A mezőgazdasági pálya már most is meglehetősen tagolt. Tavaly például az egyetemeken (a főiskolák nélkül) 708- an végeztek. Közöttük csak 317 volt az agrármérnök, tehát régi fogalmaink szerint „agronó- mus”. A többiek pedig: 142 mezőgazdasági gépészmérnök, 125 kertészmérnök, 57 állatorvos és 67 erdőmérnök. A túlságosan szűk szakmára képzéssel óvatosan kell bánnunk. Szarvason .például folyik öntözőmérnök-képzés, Budapesten pedig volt kisállattenyésztő kar. Ezeket a hallgatókat azonban nem volt könnyű elhelyezni, mert öt évvel előre nagyon nehéz volt megsaccolni; hány öntözőmér- hök vagy-hány kisállattenyésztő kell. Ezt az utóbbi kart meg is szüntették. Szarvason viszont teljes növénytermesztőképzést- kapnak a hallgatók és ehhez adalékként az öntözést. Kétségtelen, hogy a jövőben egyre több, szűk területre specializált szakemberre lesz szükségünk. A zárt rendszerű növénytermesztés, az iparszerű állattenyésztő telepek, a közös vállalkozások, stb. mind speciális munkaterületek, A szakemberek mai véleménye szerint azonban az egyetemeken nem úgy kell a képzést megváltoztatni, hogy csak a szűk szakmára képezzünk, hanem úgy, hogy a végzős hallgató képes legyen gyorsan elsajátítani a különleges , munkakörhöz szükséges ismereteket. Legyen alaposabb műszaki és kémiai felkészültsége, legyen, alkalmas a. tanulásra, tehát a diploma után — szak- kifejezéssel : posztgraduálisan — szerezze meg a speciális képzettséget. göLDEÁKI BÉLA
