Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
f \ w Megnőtt követelmények, emelt színvonal Kéthetes késés a konzervgyárakban A Politikai Bizottság káder- és személyzeti munkáról hozott határozatának jelentőségét szükségtelen újólag hangsúlyozni, közismert mindenki előtt, az élet bármely területén dolgozzék. A határozatot követte egy kapcsolódó kormányrendelet, amelyik már — hogy az írásunkban tárgyalt speciális területnél maradjunk — számos konkrét intézkedést is kötelezővé tesz. Erre a bevezetőre csupán azért volt szükség, mert nyilvánvaló, hogy jó, hosszú távon eredményeket biztosító határozatról és rendeletről van szó. Azonban minden határozat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, s ha egy rendelet alkalmazásához unottan nyúlnak, akkor az eredmény sem lesz akkora, mint ha egyetértéssel, szívesen teszik azt, ha nemcsak a rendelet betűjéhez ragaszkodnak, hanem mindenekelőtt szelleméhez. Ha az adott terület vezetői a szó valós értelmében saját területükre alkalmazni tudják azt. Erről beszélgettünk már egy mégelöző alkalommal Hegedűs János tanácselnökkel Bátaszéken, s most azért ültünk össze, hogy a végrehajtás mikéntjét vitassuk, hogy példákkal mutassuk be mit tesznek ebben a nyolcezer lakosú községben, a tanács háza táján a határozat megvalósításáért és egyáltalán a jobb közigazgatási munka megszervezéséért. A tanácselnök meg a vb- titkár is fiatal ember. Ez persze nem érdem, de úgy tűnik, hogy nagyobb az érzékük a fejlődés és fejlesztés követelményei iránt, mint a község- beli idősebbeknek. Nem akarnak, „világot váltani”, de a tanácselnök szavaiból egyértelműen arra lehet következtetni, hogy mindent megtesznek a jobbításért. — Most megteremtődtek a feltételek, most kell megteremteni a szakembergárdát. Itt tegyünk egy kis kitérőt, azokat a bizonyos feltételeket illetően az elnök hangsúlyozta, hogy elsősorban a határozat és a rendelet szelleme adta, de adottak most már az anyagi feltételek is. Nem az újságíró, a tanácselnök hangsúlyozza: — A fizetések ma már elfogadhatóak, ezért a pénzért lehet és kell is munkát követelni. A beszélgetés második felében kerül ugyan csak sor a fizetésekre, de ha már ennél a témánál tartunk, elmondjuk, a bátaszéki tanács dolgozóinak fizetése — szándékosan mutatjuk az elég nagy, de természetes, szóródást — 2000—3000 forint között mozog. Ennél persze vannak lényegesen magasabb fizetések is — és nemcsak az elnöké, meg a vb-tit- káré — kétezer alatt viszont alig találni. Július elsejétől egyébként 22,6 százalékos fizetésemelést 1 hajtottak végre. — Milyen mérce alapján döntik el, hogy alkalmas-e valaki a közigazgatási munkára ? — Az iskolai végzettség kötelező, de ... — De? — Rátermettség. Tárgyaló- képesség. Nemcsak a saját behatárolt területet kell ismerni, hanem általános felkészültségű embereket kíván a mi munkánk. Jogszabályismeret. Az államigazgatás foglalkozik az állampolgárokkal a születéstől a halál pillanatáig. Sőt az élet állandóan változó, alakuló fo1*17171 lyamat. A saját területünkön mi is úgy vagyunk, mint az orvosok, pillanatról pillanatra kell átváltani ;— ha a helyzet úgy kívánja — új diagnózisra. — Nem túlzottak ezek a követelmények? — Túlzottak? Ez a kívánalom. Ennek kell megfelelni. — Iskolai végzettség? — Alapkövetelmény az érettségi. A védett korban lévőket, tehát a nyugdíj előtt állókat kikapcsolva, egy főnek hiányzik. De nem sokáig, mert a helybéli gimnáziumba ő is beiratkozott. A csoportvezetőknél már főiskolai vagy tanácsakadémiai végzettség a kötelező. Három csoport működik a tanácsnál, most öt főt iskoláztunk be a tanácsakadémiára. Biztosított tehát a meglévő állomány képzése és az esetleges utánpótlásé is. — Igaz, hogy a közigazgatás általánosan művelt embereket kíván, de ugyanakkor szakma is ... vényt mindenki ismeri. A legjobbakat megjutalmaztuk, de nem ez a fontos, hanem az, hogy dolgozóink ismerik tennivalójukat. A beszélgetés során sok mindenről szó esett még, felsorolásuk azonban ismétlés lenne, a végkövetkeztetés így adódik: A követelmények megnőttek Bátaszéken is, s igyekeznek hozzánőni a feladatokhoz. Eredményesen. Erről egyébként elsősorban a nagyközség lakossága tanúskodhat. Tájékozódtunk, az összkép, az ossz vélemény jó. LETENYEI GYÖRGY A konzervgyárakban megindultak a gépsorok, megkezdték az elsőnek beérett zöldségfélék és gyümölcsök tartósítását. Az idei szezonnyitóra — ugyanúgy, mint a piacokon — az üzemekben is a késés a jellemző, mert az esős idő miatt az első konzervgyári alapanyag a szokásosnál 12—14 nappal később került az üzemekbe. Az elmúlt évben július közepén már lényegesen előbbre tartottak a feldolgozással, egyebek között a meggyel és a málnával. A konzervgyárakban eddig 9400 vagonnyi zöldborsót dolgoztak fél. Az idei tervelőirányzat kereken 11 ezer vagon. Két héttel ezelőtt maguk a szakemberek sem számítottak arra, hogy a körülményekhez képest ilyen kielégítő eredményt érnek el; korábban ugyanis lényegesen rosszabbak voltak a kilátások, főleg azért, mert a szedőgépekkel nem tudtak rámenni a felázott talajra, és az esőzések is sokszor hátráltatták a munkát. A hűvös időben azonban a zöldborsó érése nem gyorsult meg, így eléggé széthúzódott a szedési szezon. Eddig 420 vagon meggykon- zervet készítettek — tavaly július közepéig több mint 600 vagonnyit, — málnából pedig 266 vagonos készletük van, szemben a tavalyi 340 vagonnal. Valamivel előbbre tartanak a ribiszke konzerválásával. A szakmai utánpótlásról Kevés a jelentkező Kihasználatlan lehetőségek két pedig a Tokajban lévő SZŐ VOSZ-iskolában tanítják. Miért az idegenkedés a szövetkezetektől? Az okokat elsősorban a fiatal szakmunkásokra áhítozó szövetkezeteknél kell keresnünk. Megtudtuk például, hogy egy 1969-ben napvilágot látott munkaügyi miniszteri rendelkezés alapján az ÁFÉSZ-ek a leendő szakmunkásaikkal társadalmi tanulmányi szerződést köthetnének. Hogy mégsem volt erre a megyében egyetlen példa, annak az a magyarázata, hogy a társadalmi tanulmányi szerződés összege a szövetkezetek részesedési alapját terheli. E terhelés velejárója, hogy valamennyivel kevesebb pénzt oszthatnak szét a dolgozók között év végén. Ezért „nem szeretik” a tanulmányi szerződéseket. Milyen szakemberekre van leginkább szükségük a megye fogyasztási szövetkezeteinek? Vendéglátó vonalon felszolgálókra, szakácsokra, cukrászokra a kereskedelmi hálózatban pedig élelmiszer-, vegyesbolti, ruházati, vegyesiparcikk-eladqr kát várnak. A fiatal szakemberekről szólva másik gondról is előjött a szó. Gyakran megesik, hogy a friss szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező szakember odébbáll, más munkahelyet keres. Az okok anyagi és erkölcsi természetűek. A kereskedelemben a kezdőnek adható 1200—1400 forintos alapfizetés nem jelent különösebb vonzerőt. A másik, erkölcsi jellegű ok, hogy a fiatalok félnek'a felelősségvállalástól. Különösen így van ez az egyszemélyes üzletek — az ÁFÉSZ-ek kisk<y- reskedelmi hálózatának 53 százaléka az — esetében. Kevés olyan fiatal van, aki vállalja az egyszemélyi felelősséget,^' falura menést, az idegen 'közösséget. Véleményünk srerint azonban itt az ÁFÉS2-ek segíthetnének jobb munkakörülmények, kereseti lehetőségek teremtötével, a fiatalokkal való jobb törődéssel. Végezetül megtudtuk, hogy az idén ősztől 19 fiatal SZÖ- VOSZ- és 92 pedig belkereskedelmi szakiskolában kezdi mo? tanulmányait. Talán nem lenne késő, ha az ÁFÉSZ-ek személyzeti vezetői felkeresnék őket, s aki hajlandóságot mutat erre, azokkal társadalmi tat nulmányi szerződést kössenek. Föltehetően jó néhány, fiatal vállalná havi tanulmányi ösztöndíj ellenében azt hogy megyénk valamely szövetkezetét választja majdani munkahe-n- . — A munkához szükséges szakvizsgát mindenkinek le kell tennie. Ez alapkövetelmény, ugyanúgy mint az érettségi. A ciklus végéig minden dolgozónk megszerzi a szakmai képesítést. Uj nálunk a gyakornoki rendszer. Örömmel mondhatom, hogy egyik gyakornokunk a legjobb eredményt érte el a felvételi vizsgán. A továbbiakban elmondja a tanács elnöke, hogy — ugyan ez nem kötelező — de belső vizsgát szerveztek, vagy inkább vizsgáztatást az apparátus dolgozói részére. Kíváncsiak voltak, „mennyire szép is a menyasszony”. — Elértük, hogy a tanács- törvényt és az eljárási törHogyan biztosítják szakmai utánpótlásukat megyénk fogyasztási szövetkezetei? Erről beszélgettünk. Feil Jfózsefnével. a MÉSZÖV oktatási tanácsadójával, aki elmondotta, hogy megyénkben 18 általános fogyasztási és értékesítő szövetkezét működik, kiskereskedelmi hálózatuk megyénk szinte valamennyi helységét érinti. Ebből adódik, hogy kereskedelmi egységeink szakmai utánpótlása mindnyájunk ügye, hiszen ma dől el, hogy holnap ki áll a pult túlsó oldalára, ki szolgál ki bennünket. Feil Jó- zsafné a továbbiakban borúlátóan nyilatkozott. Véleménye szerint keve-en vannak azok a fiatalok, akik leendő kereskedőkként szívesen választják munkahelyükül az ÁFÉSZ- eket. A 18 szövetkezetnek éves átlagban 100—110 fiatal szakemberre lenne szüksége. Ezt az igényt pillanatnyilag még így vagy úgy, de ki tudják ■ elégíteni. De nagy gondjuk, hogy ha szám szériát Van is annyi jelentkező, mint amennyire szükség van. tanulmányi eredményeik, szakmai rátermettségük ellen sok a kifogás. Hogyan történik a szakmai utánpótlás kiválasztása? A szövetkezet személyzeti vezetői végiglátogatják az ÁFÉSZ működési területén lévő általános iskolákat és a végzős nyolcadikosok közül verbuválják a majdani szakmunkástanulókat. Ami az idei esztendőt illeti, rossz a helyzet. A nemrégiben lezajlott vizsgákon 71-en szereztek szakmunkás-bizonyítványt, ami közel sem fedi az igényeket. A szövetkezetek képzése kettős. A bejárni tudó diákokat a legközelebb lévő belkereskedelmi szakiskolában, a többiéHuszonöt éves a Borsodi Vegyi Kombinát A kormány 1949-ben határozta el. hogy a Borsodi Szcr.medencébcn — Sajókazinc, Barcika és Bereute község térségében — fellelhető szén komplex hasznosítására kombinátot létesít. A Borsodi Vegyi Kombinát 25 év alatt az ország og*ik legnagyobb vegj ’pari vállalatává lett, 1973-ban 2,7 milliárd forint értékű terméket állítottak elő. Képünkön a PVC gyáregység. i 1974. július 14. (MTT fotó: Érczi K. Gyula felvétele — KS)
