Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-07 / 131. szám

*

I

munka filozófiája — napjainkban

A szocializmus teljes felépítésének programjával egyidejűleg a munka fejlődésének számos új kérdése került napirendre a mai korban. Ezek az új problémák tudományos elemzést igényelnek, hogy feltárják a munka mai törvény- szerűségeit problémáit, ezek alakulásának tendenciáit. Az új tendenciák mindenekelőtt a munkának a szocialista termelési viszonyok általi deter- mináltságából fakadnak. Nem kis szerepet játszanak a munka új problémáinak keletkezésében a tudományos-technikai forradalomból adódó új folyamatok. Különösen a technika szocialista típusú fel- használásából adódnak szákiunkra a legfontosabb kérdések, amelyek a munka szocialista jellegének kibontakozásával, erősödésével együtt elvileg szemben állnak a technika tőkés,( prof if centrikus alkalmazásából származó következményekkel.

A polgári felfogás bírálata

Gyakran fogalmazódnak m,eg mostanában a munkának a társadalmi és egyéni életben játszott szerepével szkeptikus módon szembeforduló vélemények, mintha a munka elvesztette volna — vagy nem is játszhatná egyáltalán —az ember léte és fejlődése szempontjából alapvető szerepét. Különösen a technika elember- telenítő hatásával érvelnek sokat, mintha a tudományos technikai forradalom — a munka szerkezetének valóban nagy jelentőségű átalakításával együtt — megszüntetné, lehetetlenné tenné a munka értékteremtő funkciójának érvényesülését. „Most már nem az ember, hanem a gép teremti az értékeket” — állítják, nem értve meg, hogy a gép- 'ben. a technikában — eltárgyiasulva — mennyire éppen az emberi munka festésül meg. A polgári közgazdaságtan évszázados, elcsépelt fogásával megkísérlik az ember kiiktatását a tárgy javára, a tárgyitermészeti viszonyokkal he- . lyettesítve az emberi viszonyokat. Sokszor fogalmazzák meg a technika, a gépek működésének azt az állítólagos következményét, mintha a gépek alkalmazásával az emberi kapcsolatok eleve kikerülnének a munka szférájából, s az ember csakis a munkán kívül találhatná meg saját emberi lényegét. Nem értik ’meg,, hogy a munka ismétlődő,

rutinmozzanatainak, monotóniát keltő oldalainak, mecha- nizálható elemeinek a technikai berendezések általi átvállalása, mennyire éppen a munka lényegének a terjedését, teszi lehetővé, megnyitva az utat az alkotói aktivitás számára.

A szocialista munka fejlődése az ember lényegét jelentő munkának, és legjelentő- .se.bp vonásának, az alkotói alrtivltásnák összekapcsolódását, terjedését, általánossá válását hozza magával. Éppena jnunka fejlődése, a technikának szocialista jellegű, ember- centrikus, az ember s a társadalom fejlődését célzó alkalmazása teszi lehetővé, hogy a szociálist^ munka keretei között erősödjék annak alkotói jellege, hogy majd innen sugározzák át az alkotás minden más fajtájára, a művészi, tudományos, stb. alkotásra is. Azáltal, hogy a munka technikai felszereltsége fejlődik — bár ma Magyarországon e fejlődéssel korántsem elégedhetünk meg — megvalósulnak a munkában rejlő alkotói aktivitás technikai alapjai, felszabadítva az embert a monoton, rutin munka- mozzanatok alól. Az algoritmizálható mozzanatok gépesíté- sével-automatizálásával a tulajdonképpeni emberi tevékenységnek. az alkotásnak a lehetőségei növekednek meg. Tehát nem a munka ellen hat a technikai forradalom, hanem éppen ellenkezőleg, a munka emberi-társadalmi tartalmának kibontakozását akadályozó gátaknak az elhárítására vezet, a munka fejlődését teszi lehetővé. A munka alkotó jellegének fejlődése, nagy politikai fontosságú: a szocializmus gyorsabb, hatékonyabb építésének jelentős tartaléka a szocialista, alkotómunka fejlődése, terjedése.

Munka és érték

jnunka^

A munkában rejlő értékek tisztázásához ma is, a • „tudományos-technikai forradalom viszonyai között” is a munka marxi értelmezése adja meg a kiindulópontokat. A munka filozófiáját ma éppen a marxi munkakoncepció alapján értelmezhetjük helyesen. A munka tette — és teszi ma is *— az embert emberré. Emberformáló erővel a munka oly módon hat, hogy ma is a munkából származik a sokféle emberi tevékenységben megtestesülő legemberibb mozzanat. Ez az alapja az em. béri élet értékrendje tisztázásának is: az ember élete értelmét, célját meghatározó értékek közt a munka értékvolta dominál.

Az értékskálán a munka — meghatározó szerepe következtében — a legfőbb helyet foglalja el. Ez a társadalom- an mindig érvényesül, de különösen a szocializmus viszonyai közt. „a munka társadalmában”. Á marxi munkakoncepció megvalósulása a szocialista fejlődésben azonban olyan viszonyok közt vizsgálandó, amikor az értékrend- szeren — nem utolsó sorban éppen a tudományos-technikai forradalom következtében — más értékek is előtérbe kerültek. A munkaidő csökkentésével előtérbe kerül a szabad idő. s ennek értékvolta. A munka értékvoltával szemben gyakran éppen a szabad időt játsszák ki, a „szabad idő társadalma” modelljét fogalmazva meg, mintha ennek jegyében a munka értéktermészete elenyészne, s azt ember számára elsősorban a szabad idő jelentene csak értéket. Még ennél is gyakoribb a munka értékvoltával szemben a fogyasztásnak, a szerzésnek

Űj nepfronttitkár a tamási járásban

Tamásiban kibővített ülést tartott csütörtökön a Hazafias Népfront járási bizottsága. Az ülésen részt vett és felszólalt Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának titkára és Jankó János, a tamási járási pártbizottság titkára is. A jelenlévők előtt Grill Ferenc, a Tolna megyei Tanács Járási Hivatalának elnöke számolt be a fa" lúg. ülések igen kedvező tapasztalatairól, politikai jelentőségéről. Az ülésen személyi változásban is döntötték: Fiáth

Attilát, a járási népFrontbizott- ság eddigi titkárát, aki más fontos beosztást kapott, érdemei méltatásával felmentették ebből a társadalmi tisztségéből, s helyébe Pápai Gyu- lánét, a járási hivatal főelőadóját választották a Hazafias Népfront tamási járási bizottságának titkárává.

értékként való előtérbe állítása, még a szabad idő értékvoltát is alárendelve a fogyasztási civilizációs értékeknek.

Ezen az alapon is nyilvánvalóvá válik a marxi munkaértelmezés időszerűsége: a munka az emberi lényeg megvalósításának ma is az alapvető eszköze. Ez a kérdés, a munka értékének megalapozott tisztázása a munka filozófiájának egy további fontos kérdéséhez vezet el: a munka perspektíváinak a megítéléséhez.

A munka jövője

A mai viszonyok közt a munka megítélésének egyik legjelentősebb problémája: mi a jövője a munkának, s ebből adódik a munkához való viszony perspektívájának értelmezése is. A munka eltűnésének, a munkátlanságnak a perspektívájával szemben a munka értékvoltát hangsúlyozó marxi koncepció megalapozza a munka reális perspektívájaként a munka szükségletének fejlődését, végső soron elsőrendű életszükségletté válását. Ehhez járulnak hozzá a munkában rejlő társadalmi ellentmondások megoldásának folyamatai — mindenekelőtt a szellemi és fizikai munka közti társadalmi ellentmondások fokozatos megoldódása, valamint a munka elidegenedésének a felszámolása. A munka elsőrendű életszükségletté válásához vezet a szocialista munka fejlődésével, a munka jellegének változásával, s ennek keretei között mindenekelőtt a munka alkotó jellegének fejlődésével együtt az ember tudatának fejlődése. A szocialista öntudat kibontakozása, az erkölcsi-politikai, világnézeti fejlettség előrehaladása jelzik a folyamatot. Mindezek a tényezők fokozatosan alakulnak ki. Társadalmi fejlődésünk mai viszonyai között a feltételek megértetésére kerül sor.

FUKÁSZ GYÖRGY

Egymillió ingázó

Korunkban vált közismert kifejezéssé, de ma már a kisiskolástól kezdve mindenki tudja, mi az az ingázás. Nincs az országnak olyan községe, városa, ahonnan ne járnának el dolgozni más településre, utaznak naponta- hetente munkahelyükre és vissza, távoli gyárakból, üzemekből viszik haza fizetésüket.

Az iparosodással, a munkaalkalmak számának rohamos- növekedésével együtt nő a lakóhely és a munkahely közötti távolság is. Az újabb gépekhez munkások kellenek, a felépült műhelyekbe, üzemekbe egyre nehezebb a közelben találni munkaerőt. Hazánkban ma minden ötödik cktíy kereső, vagyis mintegy egymillió ember nem a lakóhelyén dolgozik. Ehhez még egy meghökkentő tény: az iparban dolgozó fizikai munkások — szak- és segédmunkások — több mint ötven százaléka falun él. Az ingázók túlnyomó többsége, mintegy 700—750 ezernyi dolgozó naponta utazik munkahelyére, 200—250 ezernyi ember pedig csak hetente, kéthetente tér haza egy-másfél napi pihenőre. A naponta ingázók legnagyobb gondja az utazás. Ennek a háromnegyed milliós rétegnek mindennap értékes félórái-órái vesznek el, pihenés, szórakozás helyett utazással töltik idejüket. 60 százalékuk 2 órán belül járja meg az utat munkahelyére és vissza, 30 százalékuk 3 órát veszteget el naponta utazással, s a fennmaradó 10 százalék még ennél is több időt áldoz arra, hogy munkahelyére jusson.

Érdemes-e azonban ennyit áldozni a jobb munkahelyért, a több pénzért? Nyilvánvaló, hogy az ingázók nagy többsége csupán kényszerűségből vállalja ezt a nem kevés fáradtságot. Aki a napi munkája végeztével félórón- órán belül otthon van, annak jut ideje a családra, a gyerekekre, eljárhat szórakozni, részt vehet a község, a város közéletében, közös tennivalókat valósíthat meg a társadalmi szervezetekben. Munkahelyén is hasonló a helyzet: nem az utazástól fáradt, törődött ember áll a gép mellé.

Mi legyen, mi lehet a jövő útja, hogy ez a nem kívánatos helyzet megváltozzék? Az első lépés, hogy meg teremtsük a közeli ingázás feltételeit. Ehhez az szükséges hoqy ne csak a nagyvárosokban, megyeszékhelyeken fej lődjék az ipqr, szaporodjanak az üzemek, Hanem mind azokon a Helyeken, ahol a lehetőségek kedvezők, ipar központokat alakítsanak ki, a kisebb-nagyobb munkahely központok behálózzák az egész országot. így a munkahely — a munkaerő vonzási körében — félórás, háromnegyed órás úttal elérhető. Ez egyébként a központi terv is; az úgynevezett ipartelepítés!

Nem elég azonban a munkahelyek megteremtése, a központi elhatározás. Korszerűsíteni kell a lakóterületekről a munkahelyekre vezető utakat, autóbusz-gyorsjáratokkaH lerövidíthető az utazási idő. A személygépkocsik rohamos elterjedése is kényelmesebbé teheti az ínqázók életét, de ehhez is megfelelő úthálózat szükséges. Elterjedt közlekedési forma, hogy egy-egy nagy gyár saját autóbuszán szállítja naponta dolgozóit. Néhány kisebb üzem közösen vásárolt buszokon több, egy településen lévő műhely, gyárrészleg dolgozóit szállíthatja. A lakóhelyen szolgáltatóházak, szórakozóhelyek, megfelelő üzlethálózat alakuljon ki.

Csakis így biztosítható, hogy az egészséges, megfelelően ellátott lakóhelyről, kimerítő utazás nélkül érjenek a dolgozók munkahelyükre. így válnak nemcsak munkássá, hanem az élet, a szocializmust építő, megvalósító élet minden szépségét, kényelmét élvező állampolgárrá.

És hogy mindezt meg kell valósítani, sürgeti a tény: hazánkban állandóan emelkedik az inaázók száma.

ERDÉLYI GYÖRGY

Addig még nehéz lesz, de megoldódik a raktározási gond

Hazánkban ma, 1974-ben kevés olyan gazdasági szervezet van, amely azzal dicsekedhetne, hogy nincsenek raktározási gondjai. E gondok éppen ezért nem kerülhették el a Tolna megyei Gyógyszertár Központot sem, mely ezelőtt 24 évvel, az államosítás évében 9 millió forgalmat bonyolított le. A központ raktárterülete akkör 550 négyzetméter volt, és ennél most sem több, noha az elmúlt évben, 1973- ban már 108 milliós forgalommal kellett a gyógyszertárközpontnak megbirkóznia. E birkózás a sző szoros értelmében birkózás. Az említett raktár- területen ugyanis nem csekély erőpróba elhelyezni azt a 34— 36 milliós készletet, melynek, éves szinten tartását a főhatóság és a megyei tanács illetékes osztályának előírásai szabályozzák. Nem lehet tehát úgv okoskodni, hogy „kic6i a raktárterület, kevesebb gyógyszert készletezünk”, mert a kell, nagy úr.

Megyénk 43 hálózati gyógyszertára, s ezeken kívül a fekvőbeteg-intézetek házi gyógyszertára, a megyei kórház, a dombóvári járási-városi kórház és a bonyhádi mellett a pincehelyi kórház nem kis mennyiségű gyógyszert igényelnek forgalmazásra és a gyógyításhoz. A fent említett forgalmi adatok és a készlet- érték alapján könnyű a raktárkészlet nagyságára következtetni.

Az érdekeltekkel ezelőtt másfél, két hónappal beszélve.

még nem hallhattunk véglegesnek tekinthető választ arra vonatkozóan, hogy mi lesz a sorsa a központi raktárnak, amit istenesen kinőttünk az elmúlt 10—15 év során,_ Akkor csupán arról hallhattunk még, hogy az Egészségügyi Minisztérium elvi állásfoglalása már megszületett, s e szerint Tolna megyének valóban nagy, szüksége van ú.i központi raktárra. De akkor még tisztázatlan volt, hogy milyen anyagi lehetőségekkel valósítható meg a soron lévő ötéves terv időszakában a 26—28 milliós beruházás. .

Lapunknak nyilatkozva, közel egy évvel ezelőtt elmondta a gyógyszertárközpont igazgatója, hogy saját erőből semmiképpen nem tudják megoldani az új központi raktár fölépítését, mivel évi fejlesztési alapjuk nem éri el a másfél milliót, s akkor is csak 6—7 milliót tudnának összetakarékoskodni, ha a következő tervidőszakban teljesen elhagynák a hálózat fejlesztésének megkezdett és így is lassan haladó munkáját.

— Ez, — mondotta akkor dr. László Viktor — újabb problémákat zúdítana ránk, hiszen a hálózat gyógyszertárait úgy örököltük, hogy rengeteg a tennivalónk velük, ami a korszerűsítésüket, felújításukat, felszereléseik, berendezéseik cseréjét illeti.

Nyilvánvaló volt tehát már akkor is, hogv a gyógyszertárközpont önerőből nem képes ilyen nagyszabású, de Raktározási problémáit hosszú távon megoldó beruházásra. De nyitottan állt a kérdés, hogy mi lesz akkor?

Nemrég megszületett erre a korábban megválaszolatlan kérdésre a válasz, amennyiben az Egészségügyi Minisztérium jelentős összegű támogatással lép be az új központi raktár fölépítésébe. E tám9gatás persze nem feltételek nélküli. Az első és legfontosabb feltétel, hogy a megye is vállaljon részt a teherviselésből. Erre nyilvánvalóan sor is kerül, hiszen csakugyan egyre abszurdabb feladattá válik 550 négyzetméteren készletezni a megye lakossága számára a gyógyszereket, melyeknek értéke, mint említettük is, meghaladja a 30 milliót.

Addig még, amíg föl nem épül az új gyógyszertárközponti raktár — kijelölt he-: lyén, n Rózsamájban — nem számíthat könnyű feladatókat kínáló hétköznapokra a gyógyszertárközpont, mivel jelenlegi telephelyének hátsó bejáratát, ahol jelenleg a camionolc közlekedhetnek be, föltehetően le kell zárni, amikor elkezdődik ezen a fronton a szakszervezetek ú.i székhazának építése. Átmeneti megoldások alkalmazására lesz szükség tehát, de most már abban a bíztató tudatban, hogy a következő tervidőszakban fölépül a készletek és a forgalom nagyságához dukáló központi raktár, melynek alapterülete sokszorosa lesz a jelenleginek.

i