Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

Asszonyok, iskolapadban Negyvenezerrel több gyermek! Több, mint hét hónap telt el a népesedéspolitikai hatá­rozat megszületése óta. S ez alatt kivétel nélkül megvaló­sulnak azok a jelentős lépések, amelyek megkönnyítik a gyer­mekáldást váHaló családok életét. Kedvező hatásukra az idén kereken 40 ezerrel több kis jövevény érkezését várják, mint ta­valy, és körülbelül 20—25 ezerrel többen veszik igénybe a gyer­mekgondozási segélyt. Ez a tény tekintélyes áldozatokat kívánt és kíván államunk­tól és egész társadalmunktól. A népesedési helyzet javítását ösztönző határozat szellemében január elsejétől emelkedett a gyermekgondozási segély összege. A segélyt jelenleg megkö­zelítően 200 ezren kapják. Az anyasági segélyben részesülők köre is egyrészt kibővül, másrészt az első gyermek utón fize­tett összeg is — a kelengyejuttatóssal együtt — 1100 forintról 2500 forintra emelkedett. A terhességi-gyermekágyi segély az 1974. előtti 50 százalék helyett — ugyancsak ez év január óta — a fizetés 65 százaléka. Kiterjesztették a gyermekápolási táp­pénzre jogosultságot is. A negyedik ötéves terv elején a családi pótlék 1,5 millió gyermek után járt, az egy gyermekre jutó családi pótlék összege pedig 150 forintot tett ki. Először a három és több gyerme­kesek és az egyedülálló szülők családi pótlékát emelték, majd pedig az említett népesedéspolitikai intézkedések keretében jú­nius elsejével a két gyermek utáni pótlék is havi 100 forinttal emelkedett. A határozat alapján a dolgozó szülők az eddiginél több fizetés nélküli szabadnapban részesülnek. A gyermekélel­mezés, -üdültetés, -intézményekkel való ellátottság javí­tása érdekében is figyelemre méltó kezdeti lépések történtek. Ha nem is közvetlenül, de közvetve feltétlenül részben a népesedéspolitikai határozat tudatformáló hatásának köszönhe­tő, hogy a terhességmegszakítósok száma 43 százalékkal csök­kent! Hangsúlyozni kell, hogy ez csak kis részben a szigorí­tások és nagyrészt a fogamzásgátló szerek választéka bővülé­sének, használatuk terjedésének köszönhető. A művi vetélések visszaszorításában egyre nagyobb szerepe van a családvédelmi és házassági tanácsadók országos hálózatának, amelyet szin­tén a határozat intézkedései nyomán hoztak létre. A célok érdekében nemcsak az egészségügynek, hanem az iskolai nevelésnek is komoly tennivalói vannak. A családon kívül a nevelési intézményekben is el kell mélyíteni a szocialista tár­sadalom erkölcsi normáihoz igazodó, felelősségteljes kapcsola­tokra törekvő szexuális magatartást, a felkészítést a házastársi, majd szülői kapcsolatokra, a harmonikus családi életre, ahol szívesen fogadott és kellő időben érkező jövevény a gyermek. Végül és nem utolsósorban nagyon nagy hangsúllyal kell szólni a népesedéspolitikai határozatok szellemében fogant olyan törekvésekről, amelyek a nagycsaládosok soron kívüli lakáshoz juttatását és főleg a gyermekintézményekkel történő ellátott­ság javítását szolgálják. E téren nem hallgathatók el a lema­radások, amelyeket csak növel a születések egyre gyarapodó száma. Ösztönzendő és csak üdvözölhető tehát minden olyan munka- és társadalmi munkafelajánlós, amely ezen intézmé­nyek mielőbbi létesítését, illetve bővítését szorgalmazza, hiszen a gyermekgondozási segélyt igénybevevőket is beleszámítva jelenleg még csak gyermekeink 70 százalékának biztosított az állami bölcsődei, illetve óvodai ellátása. E fontos és gyer­mekeink fizikai-szellemi fejlődése szempontjából, — de más szempontok alapján is — lényegbevágó feladatnak a telje­sítése még előttünk áll, és csakis ez teheti teljessé a népese­déspolitikai határozatok teljesítésének egész sorát, amelynek egyébként örvendetes eredményeivel ma már nap mint nap találkozhatunk. Komor Vilma Kismamák Faddon Délelőtt a munkahely, az­tán bevásárolni, futva taka­rítani, odakészíteni a vacso­rát, meghallgatni a gyereke­ket, kikérdezni a leckét, el­mesélni a férjnek a napi ese­ményeket, ágyba rakni a cse­metéket, bekukkantani a té­véhez, ,,ja, film, á nem nézem meg, át kell venni a ma­gyart”, aztán ki a vacsora- szagú konyhába, le a szek­rény tetejéről a könyveket és neki a leckének. Mindezt négy évig, megtűz­delve vizsgaidőszakokkal, gye­rekbetegségekkel, otthoni és munkahelyi zűrökkel. Vannak, akik kedvüket vesz­tik. lemaradnak elsőben, má­sodikban. De a többség, ha nehezen is, áhítozva a végét, de elvégzi, hiszen vállalkozott rá. A fényes papírra nyomtatott meghívón három osztály ér­tesít ballagásának időpontjá­ról. A harmadik levelező osz­tály. Harminc név, és ami szembetűnő: legnagyobb ré­szük asszonynév. A ballagás óta eltelt majd másfél hónap, az asszonyok érettségiznek. Igaz, nem mind­annyian, hatan beérték a gim­názium befejezésével, a hete­dik fiatalasszony pedig az írás­beli éjszakáján izgalmában megszült. Tamásiban vagyunk, a Béri Balogh Ádám Gimnáziumban. Szabó József igazgató és Lu­kácsi Pál, a fiatal igazgató- helyettes, aki a levelezősök osztályfőnöke is volt két évig, nézegetik az osztálynévsort. Minden név egy ember, minden emberről eszükbe jut valami. Ifjú növendékeikről ta­lán többet tudnak, mint róluk, de a levelezősökről nagyon fontosat: mindegyikük tisztá­ban van képességeivel, tisz­tázta céljait, szívósan és ki­tartóan végzi a vállalt felada­tokat. Lukácsi Pál osztályfőnük Lukácsi Pál mondja: — Másodévenként indul el­ső osztály a levelező tagoza­ton. A mostani érettségizők harmadikban kiegészültek azokkal, akik emeltszintű szak­munkásképzésben vettek részt, és érettségizni kívántak. Akik tanítottuk őket, látjuk, meny­nyit változtak a négy év alatt. A rendszeres szellemi erőfe­szítés, a megnövekedett ter­hek érettebbé tették gondol­kodásukat, biztosabbá egyéni­ségüket. — Miért nő a levelezős ta­nulók többsége? — folytatja — A férfiak a szabad idejü­ket inkább pénzkeresésre for­dítják Ha tanulnak, akkor is a praktikum vezérli őket: szak- képzettséget nyújtó középisko­lába iratkoznak. Mi, tanárok szívesen tanítunk nőket: szor­galmasak, lelkiismeretesen jár­nak az órákra. Év végén kor­repetálást szerveztünk, mind eljöttek — a nappali tagoza­tosok közül alig néhány an, Tolnai Imréné, a Tamási Vegyépszernél dolgozik. Fia­tal asszony, kéthónapos kisfiú édesanyja. Háta mögött a kiságyban sírdogál Gabi fia, előtte az asztalon egy halom könyv, füzet, papírlapok, ce­ruzák. Utolsó nap az érettsé­gi előtt, még átnéz mindent. Tizennégy éves korában nem vették fel középiskolába, gyors- és gépírást tanult, de szeretett volna leérettségizni. i Tolnai Imréné, , az utolsó napon is tanul — Aki megszerzi az általá­nos műveltséget, az jobban tud dolgozni is. Nehéz volt a négy év. Közben férjhez mentem, terhes lettem, de nem adhat­tam át magamat teljesen ezek­nek a nagy eseményeknek, mert ott volt a tanulás, amit vállaltam. Most mégis, hogy végre befejeztem, megfordulta fejemben, hogy talán nem ké­ne abbahagyni a tanulást . . . Egy-két év és újra, kezdem valahol . . .? • Váczi Dénesné, volt az osz­tály bizalmija, és egyben a legjobb tanuló. Eminensként viselkedik most is, sehoi tan­könyv, jegyzet — az utolsó na­pon már nem tanul. Annak idején nem volt mód­ja a tanulásra, hárman vol­tak testvérek, édesapja öntö­dei szerszámkészítő, édesanyja bolti pénztáros. — A testvéreim kisebbek, szükség volt rá hogy mielőbb keressek. Meg én is nagyon vártam már, hogy dolgozhas­sak,^ hogy legyen saját kerese­tem." Aztán felnőtten meg a tanulásra vágyakoztam. El­kezdtem a közgazdasági tech­nikumot levelező tagozaton, két évet végeztem el. Akkor költöztünk Pestről Tamásiba. Itt nem volt lehetőség arra, hogy folytassam a közgazdasá­git, de amikor indult levele­ző tagozat a gimnáziumba, be­iratkoztam. Úgyhogy már ható. dik éve tanultam felnőtt fej­jel, közben elvégeztem a marxista iskolát is. és ha min­den jól megy. még hat évet tanulok. Jelentkeztem Pécsre, a jogi egyetemre ... — Vannak mások is az osz­tályból, akik tovább akarnak tanulni. Persze, levelezőn. Megszoktuk volna a tanulással járó életformát...? Nem. De valamit valamiért. Szerencsé­re a mai családokban már megteheti az asszony hogy ta­nuljon. Férjem sokat segített, és segít a gverek is — tudja, mit jelent, hogv tanulok. De a mi osztályunkban nem volt senki, akinek a munkahelye akadályozta volna a tanulását sőt inkább segítettek a munka­helyi vezetők, a kollégák. — Azok, akik csak hallomás­ból ismerik a levelező okta­tást, nem sokra értékelik. Pe­dig egyetlen jegyet sem kap­tunk könnyen. Jó kis közös­séggé kovácsolódtunk a négy év alatt, és az sem lényegte­Az osztály eminense: Váczi Dénesné len manapság, amikor az em­berek nehezen találnak jó barátokra. • A levelezősök között van olyan, aki azért tanul, hogy, ha kell. segíthessen a fiának. Van, aki azért iratkozott be, mert az érettségitől fehér kö­penyt remélt, akadnak, akiket a munkahely kötelezett tanu­lásra. Vezérmotívumként, vagy mel­lesleg, de mindannyiójukra jellemző, a tudásvágy. A leg- tiszteletre méltóbb emberi tu­lajdonságok egyike, amelyben az a legszebb, hogy most már nem szűnhet meg az érettségi­vizsga után sem. Elkíséri az embert egész életében, — és hogy is mondta Lukácsi Pál, a tamási levele- zősökről? — „érettebbé teszi az ember gondolkodását, biz­tosabbá egyéniségét”. Virág F. 6. Nyirádi Józsefné védőnővel Faddon, a tanácsadóban be­szélgettünk. Tőle tudtuk meg, hogy a községben 1974-ben 36 kisbaba született, örven­detes, hogy az anyukák mind­annyian igénybe veszik a há­roméves gyermekgondozá-i se- gé'yt. Ez a kisbabák fejlődé­sén is meglátszik. Hiszen amerre csak jár a faluban, mindenütt gondozott, szépen fejlett gyerekeket lát. Nyirádiné végül neveket és címeket diktált, aztán elsi­etett — tanácsadásra. • Ráboczi Istvánná babakocsit tologat az udvaron, benne az alig egy éves Dóra, mellette a nagyobbik kislány Szilvia játszik. — Ha jó idő van, mindig kint vagyunk az udvaron^ a gyerekekkel, mert a fejlődő szervezetnek szüksége van a jó levegőre, a napfényre és a mozgásra. Kimondhatatlanul jó érzés, hogy akkor lehetek együtt a gyerekeimmel, ami­kor azoknak a legnagyobb szükségük van rám. Mcst azért nagy gondban vagyok, mert hiányzik az iskola, hiá­nyoznak a gyerekek, akiket ta­nítottam. Egyedül is vagyok, nincsenek körülöttem embe­rek sem. kicsit, mintha el­zárkóztam volna. Egész na­pomat a gyerekeimmel töl. töm, amikor pihennek, elvég­zem a házimunkákat, mellet­te jut idő bőven olvasásra is. Sajnos a munkámban ez az idő nagy kiesést jelent. Előre fáj már a szívem, hogy a gyerekeimet másra kell bíz­nom, de a hivatásomat is nagyon szeretem. Ezért dön­töttem úgy. hogy szeptember­ben visszamegyek tanítani — de ezt már a kapuban mond. ja, * Aradi Lászlóék a szülőknél laknak. Egy szobájuk van, úgy tervezik, hogy a későb­biek során vásárolnak majd lakást maguknak. Éppen aludni készültek, amikor meg­látogattuk őket. A besötétí­tett szobában beszélgetünk a fiatalasszonnyal. — Szövőnő vagyok a tol­nai gyárban. Húszévesen men­tem férjhez, a gyerekek egy­más után jöttek. Előbb a kislány, aztán a kisfiú. Ne­kem nagy segítség, hogy itt­hon lehetek velük. Hiszen elképzelhetetlen számomra, hogy idegenek gondozzák a gyerekeimet. Nevelni is én akarom őket. -Gizellával már szépen ei tudok beszélgetni, fjedig még csak kétéves Me­sélek és énekelek neki. Ha .átná, hogy hallgatja! Most csak a gyerekeimnek élek és ennél nagyobb boldogságot el sem tudok képzelni. ölébe veszi a kislányt, aki­nek bizony eltörött a mécse­se, de mire kiérünk a ház­ból. megvígasztalódik és ne­vetve integet utánunk. * Koleszár Istvánná három kislány édesanyja. A legki­sebb a kocsiban, a középső já­rókában. az alig három­éves még óvodában van. — Jöttek a gyerekek egy­más után. Először Viki szüle, tett, aztán Olga. majd pedig Emőke. Nem könnyű a dol­gom velük, sokszor azt sem tudom, hol áll a fejem, me­lyikre vigyázzak jobban. De azért nagyon jó velük lenni és szép érzés látni, amikor megteszik az első lépéseket, hallani az első értelmes szót. Figyelemmel kísérni a fejlő­désüket, hogyan nyílik ki az eszük. Okosodnak/, miközben olyat is mondanak, amit a rádióból, televízióból hallot­tak. Sok a dolga egy ott­honlévő anyának, de higgye el. megérte! Nagyon Rok öröm­től fosztja meg magát az, aki nem maradt otthon a kicsi­nyeivel, amikor pedig marad­hat. Faddon. ez évben 36 gye­rek született Valahány édes­anyának az lehet a vélemé­nye, ami Koleszáménak, azért újságolhatta örvendezve a vé­dőnő, hogy minden kismama igényt tartott a gyermekgon­dozási segélyre . , ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents