Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

Horíez Zsigmondi

Eladó menyecske

Kilencvenöt éve, 1879. június 29-én született a modern magyar realista regényírás legnagyobb alakja, Móricz Zsigmondi

Buglyas Mihály hazajött a legelőről és zárva lelte a házat.

Felnyúlt az ereszbe, ott vét a kulcs. Levette, kinyitotta az ajtót, bement.

Hol van ez az asszony? Nem lát ételt a tűzhelyen. Körülvizslatja a házat, setét van. nem lát semmit, ilyenkor az asszonynak itthon a helye. Már nem tudja, mit csináljon vele. Az este is megverte, nem verheti örökké. Ha egy verésből nem ért az asszony, akkor az egész nem ér semmit.

Csak iából, csak pislog, sehol semmi. Ha már elmegy eg ' asszony hazulról, farsangolni, a faluba, annyi esze kell hogy legyen, hogy ételt tegyen oda. ahol meg lehet lelni, hogy az ura ne mérges- kedjen.

De se asszony, se krumpli- leves.

Rettenetesen kezdett méregbe jönni. Már nézte, hogy ha az asszony hazajön, mivel üsse agyon. Fejszefokkal puhítsa. vagy az egész házat ráborítsa?

Ahogy ott áll. néz, vár, csak megáll az ajtóban a szomszédék Misikéje.

— Mihály bácsi, itthon van?

— Mi kell?

— Julis néném azt Izeni. bogy nem jön többet haza.

— Mit?

— Elment az anyjához. Ütet többet nem veri.

i —- Azt mondta?

*— Azt

— Még mit mondott?

— Nem mondott a semmit.

— Csak azt, hogy hazamegy az annyához?

— Azt

— No jó van, Misi. haza- mehetel. de siess, míg agyon nem ütöttelek.

A gyereknek se kellett több. úgy eliszkodt. mint a megijesztett kutya.

Buglyas Mihály meg ottmaradt egyedül a házba.

— Hé — kiáltott még a gyerek után.

— Mi a?

— Mikor ment el?

— Revgel.

— Jó van.

Visszafordult a házba. Ha reggel ment el, akkor mánem is jön vissza. Mert jó messze van ugyan az a falu. ahol az anyja lakik, az is csordásember. az apja. mint ő. Hát, ha akart, azóta visszajöhetett vóna. De ha nem jött, az ű baja.

Nagyon egy fertelmes asz- szony. hogy még egy tányér bablevest se főzött, vagy valamit. ami eláll. Kukoricakását, ha mán eszébe se jütött egyéb. De így elmenni, e valami.

Vót még egy darab kenyér a tarisznyájába, előkereste hát, aztán lejült a küszöbre és lassan elkezdte enni. Morzsolgat- ta a száraz kenyeret. Tudta, hogy még semmi sincs a kertbe. Tán egy kis hagyma. Fel is állott, körülnézett a kicsi ház megett a setéibe, babrált a fű közt, nem lelte meg a hagymát, erre még mérgesebben visszament és visszaült a küszöbre. Megette a kenyérmaradékot, mind.

Akkor megtörülte a száját, a bajuszát. Nem sok dolga vót vele. mert szája ugyan elég nagy van, any járul maradt a nagyformájú szájaszéle. olyan mint a többi Kurtáé, hanem a bajusza meg kevés volt. mint az apjának, fiatal még. nem nőtt meg, de ne« is fog, a

Buglyasoknak nincsen, csak egy kis csipet bajuszuk. Ki se lehet subickolni.

Mikor rendbeszedte magát, akkor felállott és azt mondta:

— Jó van Suták Julis, te akartad.

Evvel megfogta a kis konyhába a nagy dézsát és úgy vágta ki az udvarra, hogy összedőlt.

Körülnézett a konyhába, mi is vóna még itt elintézni való, de nem volt ott semmi. Csak a tűzhely, de azt nem akarta bántani, mert arra még neki is szüksége lehet.

Tud ő főzni magának, ha akar. Jobbat, mint egy ilyen suta. fiatal feleség.

Kinyitotta osztán az ajtót, a ház ajtaját. De ahogy kinyitotta, erre is megjött a haragja. Erre szokta akasztani a törülközőkendőt az a bitang céda. Levette az ajtót a sarkáról, úgyhogy annak beszakadt az ódala. E mán nem ajtó többet — gondolta megelégedve.

Most bement a házba és megragadta az ágy végét. Egy új ágy vót a szobába, a vásáron vették, együtt vették, a Julis pénzébül vették. Neki nem kell. Ö nem fog többet a Julis ágyára feküdni. Jó neki a fődön is, a szalmán. Szétrázta hát az ágyat, úgyhogy annak szakadt minden darabja. ahány, annyifelé. El is akarta tömi, de nem ment. Erős deszka vót. Uj vót még nagyon.

Megkereste hát a sarokba, a kemence mellett a fejszét és a setéibe belevágott a deszkába. Nem is tudta, olyan setét volt, hogy a végit érte a vágás, vagy az ódalát. Elég a, hogy szétdarabolta. Aztán megkereste a többi részt is. mind elhasogatta. Ebből nem lesz ágy többet. Suták Julis nem pihen benne.

Vót egy asztal is, meg egy kis karoslóca. Akkor is mondta. hogy nagyobb lócát vegyenek. de nem vót pénz elég. Julis meg nem akart adós maradni az asztalosnak, hát így csak kisebbszerűt vettek. No, erre jó. Elvágta.

Még egy szék vót a házba, azt is megfogta, jó gondosan fődhő vágta, az is darabokra szakadt. Akkor a lábát meg a háta botját is eltörte. hogy becsületes legyen a munka.

Hát elég soká dógozott vele. de rendesen megcsinálta, ha már belefogott. Ezt ugyan meg kellett vóna hagyni, a széklábat. mert avval még lehetett vóna kutyát ütni. De mán megvót. Annái jobb.

Most mán nem vót semmi a házba. Még az ablakot ki leli eteti véna tömi, de azt nem Suták Julis vette, hát békén hagyta.

Annak örült, hogy a lámpa, ami lógott az asztal felett, ma- gátuj összetört, Ewei legalább szintén nincs gond tovább.

Avval lefekvésre gondolt. Ott vót a szoba közepén az ágybéli. E nem kell, mert ezt Suták Julis varrta, hát úgy kézzel elhásogatta, hogy a tollútól prüszkölni kezdett. E még bosszút áll az asszonyért, gondolta.

A szalmát azonban egybekaparta, levette magát rá és elfeküdt, elaludt.

Nagyon jóízűen aludt, ahogy becsületes ember a jól végzett munka Után szokott aludni.

De elalvás előtt még elgondolta. hogy hogy is vót az avval a tállal.

Az úgy vót, hogy tegnap este. mikor hazajött, a felesége nem vót otthon, kicsit később jött. és nem sietett eléggé, mert tányérba akarta tenni erővel a levest. Ö meg azt mondta:

— Ne bosszants má avval a tányérral, adj ennem. mert éhes vagyok.

Hogy az asszonyt mégiscsak ette a fene a tányérral, fogta. a kezéből kivette és kihajította az udvarra, össze is tört az egész tányér. De a nem baj. A csak egy rossz cseréptányér vót. Hanem a vót a baj. hogy az asszony, amilyen pujkaméreg van benne, el- szörnyült a dógon és fogta a tálat, ő meg a tálat hajította ki az udvarra. Úgy. étellel, ahogy vót.

E miatt verte osztán meg, mert ami az embernek szabad. az nem szabad egy rongyos asszony-cselédnek.

Igazsága vót. Ezt az asz- szonyt meg kellett vóna ismerni. Nem elszökni az anyjához.

Szóval ő aludt békességesen a szalmán, mikor egyszer csak valami neszezést hall, Felnyitja a szemét, hát tán kuA 30. születésnapra

Filmreneszánsz Lengyelországban

A televízió most vetíti a lengyel filmsorozatot, amely a Nobel-díjas Reymont klasszikus regényéből, a Parasztokból készült. A sorozat jónak ígérkezik, s így nálunk ismét téma a lengyel film. A kérdés többnyire így hangzik: „Hová lettek az utóbbi években a nagyszerű lengyel filmek, az olyanok, mint a Hamu és gyémánt, a Máter Johanna, a Kés a vízben és a többiek?”

Itt van, megérkezett —- mondhatnék. De e sommás válasz helyett talán hadd emlékeztessünk arra a tapsviharra, amely Locarnóban, a legutóbbi filmfesztiválon tört ki, midőn felgyúltak a csillárok Krysztof Zanussi szép filmje, a Megvilágosodás végén. A filmben a középkori filozófia egy fogalmáról van szó, arról az állapotról, amikor az értelem egyszerre csak felismeri, felméri az igazságot. Ifjú fizikus a főhős, nyugtalan, kutató elme, aki a szokottnál is élesebben exponálja a nemzedékét izgató nagy kérdéseket. Zanussi a kérdésekre modern választ ad, méghozzá játékfilmtől szokatlan nyelven. A film frappáns dokumentumokat idéz, tudósokat szólaltat meg, és sok jelenetben rögtönzésnek ad helyet. A dokumentatív elemek maximálisra növelik a mű hitelét. A néző nem feldúltan, de feszítő intellektuális izgalommal távozik a moziból.

Harminc év két hullámhegye és hullámvölgye után miért, honnan e legújabb fordulat 'a lengyel filmgyárakban? A választ alighanem a művészeti berkeknél mélyebben kell keresnünk, Lengyelország utóbbi két-három évi fejlődésében. Amióta nőtt a társadalmi aktivitás, javultak az életfeltételek, s ezzel együtt a művészi lehetőségek. A szocialista demokrácia ismét hatékonnyá vált.

Ez azonban csak egyik oka a lengyel filmreneszánsznak. A másik: felnőtt az új filmrendező-nemzedék, sőt offen- zívában van. helyet kér magának a Nap alatt, s ez az ifjú gárda már új témát, új formát keres. Miért? Ok már nem ismerik a háborút, nincsenek a negyvenes-ötvenes évekből közvetlen élményeik, s a ma problémáit elébe helyezik annak, ami számukra ma már csupán történelmi emlékezés.

Nem csoda hát, ha a nagyvilágban feltűnést keltő többi új lengyel film témája, vagy megoldása szintén „rendhagyó”. Cannes-ban Jerzy Has Víziórája hozta el a zsűri díját, Moszkvában a Petelski házaspár Kopernikuszának ítélték az ezüst díjat, San Remóban Konwiczky Oly messze van és oly közel-je részesült a különdíjban, San Sebastíanban Andrzej Wajda Mennyegzője állította ismét előtérbe a nagy rendezőt.

i

A kezdőknek, az elsőfilmeseknek, akik főleg a lodzi főiskoláról kerülnek ki, intézményesen teremtenek helyet a filmgyárakban. A filmek húsz százalékát ők rendezhetik. A lengyel film harmadik „új hulláma” tehát már jórészt az ő nevükhöz kapcsolódik. Persze nem minden kísérletük sikeres. Némelyik, főleg túl formalista film megbukott. Mégis úgy tűnik, ez az új nemzedék

rendelkezik új, saját profillal, s a mát kutatja.

Az 1966 és 1972 közötti hullámvölgyet tavaly felváltó fellendülés, az új sikerek természetesen felvetik a kérdést: lesz-e folytatása mindennek? Követik-e az első filmeket hasonló értékű továbbiak? Erre ma még nehéz bármit felelni. De annyi már biztos, hogy a fiatalos hév új buzgalomra ragadta el a legnagyobbakat. Andrzej Wajdát, aki a maga idején izgalmasan modern volt, de végeredményben mégiscsak romantikus-realista alkat, a fiatalok lendülete merész, új vállalkozásra késztette, Stanislav Wyspianski lVIennyegző című verses drámáját vitte vászonra — a filmet nálunk is bemutatták — tökéletesen a mai művészetnek megfelelő formában, szellemben. A szatirikus remekmű légkörét sikerült átültetnie a nézőtérre.

Óriási siker Lengyelországban Henryk Kluba A Nap napjában egyszer kel fel és Sylvester Szyszko A sötét folyó című filmje. Ez a kettő, ellentétben a többiekkel, „di- rektben” politizál. Az ő filmjük, valamint Bohdan Poréba Hubai című háborús története felülmúlta a várakozást: hónapok óta vetítik őket. Igaz, kemény vitákat idéztek fel velük, de azt senki nem vonja kétségbe, hogy a morális építőszándék, a megoldás igényével irányítják rá a társadalmi kérdőjelekre a reflektorfényt.

Remélhetjük, ezek az új lengyel filmek az ország születésének 30. évfordulójára eljutnak a magyar mozikba is.

FIRON ANDRÁS

tra jött be. mert eszébe Jo? tott. hogy a pitvarajtót meg; nyitva háttá. De nem a kutya vót. hanem valaki gyu-j fát gyújtott. Igv meglátta, hogy; a felesége jött meg.

Egy kicsit hallgatott, akkoí azt mondta:

— Hát te hun csavarogtál? De az asszony kezében el«

aludt v gyufa, és a meg nem szólt. Úgyhogy másodszor is rá kellett szólni, hogy hun csavarog éjnek éccakáján.

— De te mit csináltál? — mondta az asszony és újra gyufát sercinteti.

A kicsi világosságnál látni lehetett, hogy mit csinált, ha meg látja, akkor minek kérdi. Inkább felelne a kérdezésre. hogy hun? Harmadszor is meg kellett kérdezni tőle, hogy hun csatangolt a merő éccakán.

— Otthon vótam — mond-]

ta az asszony.

— Hon otthun? Tisztességes

asszonynak csak ott van ott« hun, ahun az ura alszik.

— E mán nem otthon. —> azt mondja az asszony — iszea kend összetört mindent..

— össze hát.

— Akkor én mégis megyek

vissza.

— Ereggy. ki hívott... Se nem küldtelek, se nem híjta- lak . . . Valid ki az anyád! minek jöttél vissza?

Hát a menyecske csak azt mondja, nagy szipogva:

— Édes apám hazakergetett; hogy azt mongya, nem ad he- Ivet egy olyan asszonynak; amék az urát otthatta. Menny haza. béküjjetek meg a magatok kenyerén, nem az enyémen. Azér jöttem haza.

Erre Buglyas Mihály elkez-’ dett gondolkodni. Akkor pedig kár vót mindent összetörni, ha az asszony visszajött, ö meg azt hitte, hogy sose jön többet vissza.

Egy kicsit hallgatta a fele-’ sége szipogását. ahogy sírt. fojtotta a könnyeit, meg mégis sírt, sírdogált. A setét éccakába.

Akkor azt mondta neki:

— No. elég legyen mán . i : Miattad tettem, amit tettem: Setét vót, magam se láttam— Mér nem hattál ennivalót.. — Ott van a blóderbs. Be van téve. mér nem vette ki.

Hő. a fene egye meg. erre nem gondolt. Most mán aztán nagyon restellte magát. Hát akkor mégse kellett vóna.

Most mitévő legyen. Vakar»'" ta a fejét a setétbe, aztán megbékült hangon azt mondta:

— No. gyere. Gyerfde a szalmára . . . Mán most így fogunk lenni, a fene egye meg a szokásodat . . . mersz te énvelem kikezdeni? Nem tudod, hogy nem szeretem a truccot?... majd ősszel eladjuk a kisbornyút, addig megnő, azon majd veszünk másik bútort.

Feltérdelt a szalmán, keresgélt a setétbe. az ásszony után, meg is lelte, el is érte.

meg is fogta a karját és odarántotta maga mellé.

Aztán kis csókokkal szelídítette.

— No, ne bőgj mán. Ebből láthatod, hogy nem ha- ragszok rád. Láthadd. hogy szívellek. Meg nem is akarok nélküled élni. No . . .

Másnap reggel olyan hegyesen hajtotta kifelé a mezőre a falu csordáját, hogy meg is kérdezték az emberek, mi az. miért olyan hegyes.

— Hát — mondja — van egy rossz feleségem, eladnám, ha valaki megvenné. Még húsz pengőt is adnék vele, ha el vinné valaki.

Egy kódus napszámos ember nevetve mondta:

— No. add csak ide azt a húsz pengőt, de hamar. Az asszonnyal meg majd beszélek.

De nem adta oda a húsz pengőt, csak mosolygott. Nem is vót éppen húsz pengője. Az igaz.

(1932.)