Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-23 / 145. szám

Baka István versei eié Ä Nobel-díjasok kislexikona Rajzanak az ifjú költők, és ahogy az ember menetüket figyeli, ritkán lát tisztán kör­vonalazódó alakokat: sommás tehetséget. Egyikük, napjaink egyik igazán tehetséges fiatal költője, Baka István Tolna megyében él, Szekszárdon. _ Szekszárdon született 1948- ban, itt végezte el a középis­kolát. Szegeden járt egyetem­re, ahol két éve szerzett dip­lomát magyar-orosz szakon. Azóta újra Szekszárdon van, feleségével és kislányával. Az egészségügyi szakközépiskolá­ban tanít, vezeti az irodalmi színpadot, szakköröket irányít. Első alkalommal a szegedi Tiszatájban jelentek meg ver­sei, 1969-ben. 1972-ben mutat­ta be a Kortárs Baka Istvánt és verseit, azóta a Tiszatáj mellett a Kortársban is rend­szeresen publikál. Májusban az írószövetség megbízásából Bulgáriában járt három fiatal költőtársával együtt Nemrégiben kapta az értesítést, hogy elfogadták pá­lyázatát a fiatal irodalmárok számára rendszeresített Mó­ricz Zsigmond-ösztöndíjra. Kö­tete jó ideje készen várja a megjelenést: a Magvető Ki­adó gondozza. A poétáról fontosat árul el, hogy a költők közül kivel táp­lál rokonságot. Baka István Vörösmartyt, Adyt. József At­tilát említi. Sok versét szere­ti Nagy Lászlónak, Juhász Ferencnek, Utassy Józsefnek, Kiss Benedeknek, Kiss Anná­nak, Veress Miklósnak. Legkö­zelebb Pass Lajos költői vilá­gát érzi magához. Verseiben nem a ritmus, a kép dominál: képeinek dina­mikája adja versei lüktetését. Mint fiatal költőtársaira, rá is jellemző a megtisztulás vá­gya, amely a világ megtisztí­tásának vágyával társul. Ennek lehetőségét keresi ön­magában és környezetében. VIRÁG F. ÉVA Az ilyen könyvekre szokták mondani, hogy „hézagpótló”. Lengyel Dénes könyve való­ban az, hisz irodalmi emlék­helyeinket veszi számba, pon­tosan úgy, ahogyan Genthon István tette műemlékeinkkel. Illetve egy kicsit „irodalmibb”, idézetekkel tűzdeli tele a szak­szerű ismertetéseket, s aki könyve nyomán indul ország­járásra, szellemiekben gazda­gon térhet haza. S ha mégis néhány kifogást teszünk, épp a vállalkozás komolysága dik­tálja, mert nagyon fontos len­ne, hogy a remélhető újabb kiadások minél teljesebbek, hiánytalanok legyenek. Persze az is kérdés, jogos-e bárminő kifogás, amikor a be­vezető eleve leszögezi, hogy „az összegyűjtött anyagnak csak egy része” került a kötet­be, tehát lehet, hogy nyitott kapukat döngetünk. Ugyanak­kor az is kérdés, mi a fontos egy ilyen vállalkozásnál, ki az, akinek vita nélkül helye — emlékezésre érdemes helye — van, s ki az, aki nem kelti a genius loci áhítatát. Egy azon­ban kétségtelen: ha az irodal­mi emlékhely művészi szem­pontból is figyelemre méltó, azt nem szabad elhallgatni. Csak egyetlen példát: a könyv megemlékezik a gyomai Kner- házról, arról azonban nem, hogy az épület Kozma Lajos nevéhez fűződik. Máskor a jellemzés alig mond valamit, mint a szekszárdi Babits- szobor esetében: „A szobrász- művész kitűnően ábrázolta a költő feldúlt lelkiállapotát, de bemutatta fegyelmezettségét is-1 Egyetlen lexikon se arra szolgál, hogy valaki kézbe ve­gye és A-tól Z-ig együltében végigolvassa. A Gondolat Ki­adó által 40 000 (!) példányban kibocsátott hat és fél száz ol­dalas kis kötet majdnem hogy kivétel. Betűrendben tartal­mazza a világ mindmáig leg­előkelőbb tudományos kitün­tetését elnyertek rövid életraj­zát és működésük tömör is­mertetését. Ez utóbbi nem könnyű feladat, hiszen például amikor' Karl Wemer Heisen- bergnek 1932-ben odaítélték a fizikai Nobel-díjat, az indok­lás így hangzott: „A kvantum- mechanika megalkotásáért és- alkalmazásáért, mely többek között a hidrogénmolekula ál- lotróp módosulatának felfede­zéséhez vezetett.” Az ilyen és Fontosabb kérdés, hogy mit nem nélkülözhet az, aki iro­dalmi kirándulásra indul. Sár- szentlőrincet semmiképp, ahol ma már Petőfi-múzeum is van, ugyanígy Ozora is meg­érdemel néhány sort, Petőfi és Illyés jogán egyaránt. Bod­nár István gyenge verse vi­szont nagyon távol van az iro­dalomtól. Kétséges, hogy Egyed An­tal emléke említésre méltó-e, a bonyhádi paplakot viszont kár említetlen hagyni, Vörös­marty sokat és örömmel idő­zött falai között. Görbőt, ugyancsak Vörösmarty emléke miatt, kár kihagyni. A Sárköz Móricz Zsigmond országjáró kedvét idézi, Dunaföldvár vi­szont — igaz, hogy mindmáig földolgozásán — a házassági viszontagságaival bajoskodó Mikszáthot, Györköny Tolnai Lajost. Csak találomra soroltunk föl néhány adatot, de kérdés, hogy mindez — a föl nem so­roltakkal együtt — valódi hiánylistát jelent-e. Ha egy irodalmi Genthont akarunk készíteni, s ennek most már itt lenne a legfőbb ideje, akkor mindenképp, ha viszont csak irodalmi kirándulásra hívunk fiatal és nem is fiatal turistá­kat, akkor valóban csak a leg­fontosabbat kell lajstromba szedni. De így is, ebben a semmi­képp sem teljes formában, na­gyon hasznosnak tartjuk Len­gyel Dénes könyvét, amely tu­lajdonképpen először tesz kí­sérletet arra, hogy összegyűjt­se irodalmi emlékhelyeinket. S teszi ezt valóbap irodalmi eszközökkel, élvezetesen, kedv- csinálóan, olvasmányosan. Ha kifogásunk van, csak a hiá­nyokat említhetjük, amiket viszont lehet is, kell is pótolni. hasonló indoklások népszerű magyarázatához nem csekély szaktudás kell, amit a szer­kesztő (Vészits Ferencnél válo­gatott írógárda egybetoborzá- sávai biztosított. A kötet legér­dekesebb alakja kétségtelenül' maga Alfréd Nobel, a zseniá­lis vegyész és békeapostol,' akinek találmányai — elsősor­ban a füst nélküli lőpor; — ma: radandóan szolgálták a hábo­rút. Másik találmánya, a dina­mit, ismertebb. Nobel ötven­millió svéd koronára rúgó va­gyonát az ismert alapítványra hagyta. Ismert, hogy a Nobel-díj bi­zottság nem mindig végzett tökéletes munkát. Kaptak dí­jat olyanok is (főleg az iro-; dalomban), akiknek munkássá-' ga később jelentéktelennek bizonyult, és az odaítélésnél a politikai szempontokat sem si­került mindig úgy kiküszöböl­ni. ahogyan azt az alapító óhajtotta. A díjazottak sorában nyolc magyar szerepel. Közülük egyet majdnem mindenki azon­nal meg tud nevezni, Szent- györgyi Albertet. Néhány szót a többiekről is: Bárány Róbert 1914-ben ka­pott orvosi díjat az egyen- súlyszerwel kapcsolatos mun­kájáért. Svédországban dolgod zott. Békésy György orvosi dí­ja 1961-es keltű és a hallás mechanizmusának feltárásáért kapta. Amerikában élt. Tíz év­vel később Gábor Dénesre ke­rült sor. A holográfiái módszer felfedezéséért, fizikai díjban részesült. Angliáhan él. Hepe- sy György József volt az 1944- es kémiai Nobel-díjas. Bohr és Rutherford mellett dolgozott. Neki köszönhető az izotópok indikátorként való alkalmazá­sa. A nácik elől folyamatosan menekülve Németország után. Diában, majd Svédországba!! működött Lénárd Fülöp az 1905-ös fizikai Nobel-díjas. hosszú élete (85 éves korában halt meg) utolsó szakaszában náci lett és megtagadta ma­gyarságát. egyetlenként Nobel-' díjasaink között. Szentgyörgyi Albertet az 1937-es orvosi díj kitüntetettjét ismert tévé­szereplése óta nem keli bemu: tatni senkinek. Az USA-ban él. Wigner Jenő Amerikában élő atomtudós az 1963-as fizikai díj egyik kitüntetettje. Végül Zsigmondi Richárd betűrend­ben az utolsó, kolloidkémiai munkásságáért 1926-ban díjaz­ták. Irodalmi Nobel-díjasunk nincs. Nobel Alfréd kategorikusán kikötötte alapító levelében, hogy „ ... a díjak odaítélésé­ben a nemzetiség kérdése fel ne merüljön, így tehát a díjat a legméltóbb nyerje el..Azt természetesen már nem tilt­hatta. hogy az egyes nemzetek ne legyenek büszkék nagy fiaik­ra, akikre egyként jellemző volt nemcsak a zsenialitás, hanem a lankadatlan szorgalom ;s. BAKA ISTVÁN VERSEI: VÁZLAT A VÉN CIQÁNYHOZ Ki tette le a fegyvert Világosnál? A versek? A verseim?. Ki űzött e vadonba, ahol minden levélrés \ egy áruló szeme? Minden fűszál i kettétört kard. Minden lehullott gally koldusok kiszáradt, alamizsnáért könyörgő karja. Minden zörej, még a lepergő levelek alig hallható nesze is puskadördülések visszhangja vagy a homlokba fúródó lövés maga­ösvények hurkai fojtogatják az erdőt. Tisztássá irtódott a holnap. Nincs menedék, fegyvertelen csöndjét a rengetegnek ágak pattogása töri — pisztolyt emelnek önmagukra a fák? rA rétek már kezeseivé ringatják csendőrlovak árnyát. A tó, reszkető varrólány, az ég hóhéringét ráncolja gondosan báli ruhák fodraivá. E tájba volna még visszaút, tudom. o Sortűz elé? —■ eső kopog pergetve tompa dobverőit. Fogaim közt virág vacog, tán azt hiszi, havasok őrlik. Zöld szárát rágom — keserűség itatja át minden szavam. De hát miféle havasok közt őrölte tsz engemet, Uram? Mint én e gyomot, úgy szorítod összezárt szádba sorsomat. Csillogjatok keserű nyáltól virág-kínlódású szavakl Oda az emberek vetése. — Míg gyászba varrják az eget az éj vastűi, rongy virágom szorongatom és rettegek. SZAKADJ, MAQDOLNA-ZÁPOR Szakadj, Magdölna-zápor szoknyáiddal suhogva, alcácfa-Jézus Krisztus lábát füröszd zokogva! Verejtékező vállán terülj szét csapzott hajjal! Orcádba szökő véred pírja Nagypéntek-hajnal, Zuhogj — ha ily hatalmas, csodát tehet a kín, s Krisztus-sebek falcodnak a meggyfák lombjain. Nézem — s most döbbenek rá. mióta élek, várlak. Magdolna, drága tested itassa át ruhámatl Szakadj, Magdolna-zápor szoknyáiddal suhogva, mint egykor Öt, fürössz meg és bocsáss el zokogvaL Cs. L. (ordas) TÉGLÁSY IMRE SZÉ LJÁTÉK lám fölkavart a szél ember forma testtel forgok köztetek magamban bámulom ennek az időnek homokóráját mégfordítva fogyok talpamtól pereg a homok homlokomra * egykori városok falait rejtem és zajos papoknak néma csontjait Irodalmi kirándulások Lengyel Dénes könyve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents