Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-23 / 145. szám
< f 1 i Helikopiernézőben FERI BÁCSIVAL megtámasztjuk a hídkorlátot, pihenünk. Jobban mondva pihenünk a nagy munka előtt. Az öreg harcos fegyverét már a hátán tartja: rézből készített Vermorel, lehet, még francia gyártmány. Vajon mennyi mérget szórtak már el belőle? A heveder, a gurtni is inkább csomós madzag, mintsem terhet jól elosztó alkalmatosság. A korlátot ügyes iparosok csinálhatták. mert amint az ember háttal áll, a gép pontosan ráillik, tehát nem kell tartani, hanem a vas, a korlát tartja. Állunk a köd-homályos Csötönyi völgyi bejárónál, nézzük a tovarebbenő fácánokat, amott ballag az az öreg kannyúl is, amelyik az összes babot megeszi a környéken, még a szegfűt is lerágja. Ballag, hiába kiáltok rá, csak megy a maga útján. Harmatszagú jó reggel. A város felől már tüzel a Nap, hosszúra nyújtja árnyékunkat. Motoros porzik el, nagy sietve hajt. merthogy jött a városba a hír: eszi a peronosz a szőlőt. Mi is ebben az ügyben állunk itt. Még harmatos a levél, ne kezdjük. I — Majd egy óra múltán. A tanács Feri bácsitól elfogadható, hatvan éve koptatja már a permetezőgépet. — Nézze! — mutat a Baranya völgyi tető felé. SÁRGA GÉPMADÁR húz az erdő fölött. Berreg és sivalko- dik. úgy jön mint egy nagy darázs Mereven nézzük a gépet. Szó, beszéd, ilyen nagy figyeléskor — csendháborítás, gondolatzavaró. A gép eltűnik az egyik hajlatban, csak erős berregő hangja hallik ide. Aztán ismét fölbukkan. Megint eltűnik. Nocsak? Csak nem esett le? Nem. Ismét zörög a hegy fölött, fordul szénen balra, felénk mutatja nagy lapátjait. A lapát meg a gép hasa alatt amolyan szórócső meredez. Jó a szemünk, látjuk. Még a pilótát is. Megint fordul, most jobbra, úgy látszik a Jóreménység tábláit permeteli. — Azt. Azt hát, mert amott van a Bérié, itt meg az enyém. — Mutat a háta mögé Feri bácsi. Mire gondol vajon? * ::: ide figyelj gyerek, ezt a kékküvet beletesszük a kiskosárba, a kosarat belelógatjuk a tartányba, itt ázik reggelig. Hajnalban, amikor jövünk, csak a meszetet rakjuk bele, aztán gyerünk .., * HATVAN Eve, az első permetezéskor valószínű így oktatta édesapja, lehet erre emlékszik. Vagy a kismotorra? * ... MONDTA A FIAM, hogy a Gyuri, a barátja vett egy kis motorost. Valamiféle japá- ni szerkezet. Fölveszi az ember a hátára, beindítja a motort. aztán gyerünk. Csak megy. megy, a gép meg dolgozik a hátán, csak a csövet kell irányítani, nekünk is jó lenne, nem mondom, jó lenne de hát ezt az öreg Vermorelt nem hagyhatom el... • ... AZT MONDJA, hogy négyféle mérget is tesz bele? Négyfélét? Hát elhiszem, maguk mindig mindent olvasnak. Aztán mi az amit beletesz? Hogyan? Ditrifont a moly ellen. Dithant a peronosz ellen, Thiovitot a lisztharmat ellen, meg a Bi ötvennyolc. Jó. Lehet, magának van igaza. 1974, június 23. CSÖNDBEN VAGYUNK MÉG MINDIG, a gép már elrepült egy másik táblára. Ott pörgelődik a szépen telepített sorok, táblák fölött. Kifordul a vasbogár az erdő jobb sarkától, balra hajlik, aztán rááll a táblára. Sárga porfelhő jön a gép alól. a szárnyak beleverik a sorok közé a mérget. Innen, jó távolból szépen látjuk. Amint a sor végére ér a gép, a sárga felhő eltűnik. Kikapcsolt. Aztán ismét fordul. — Szépen dolgozik... — Feri bácsi megigazítja hátán a rézgépet, ismét mondja — Szépen dolgozik. — Kezet nyújt, megy föl a kis szőlőjébe. Tizenöt géppel kell ma kiszórnia a négy méreggel kevert per- metlevet. Mindegyik zacskóján C zekszárdra látogatott a ^ budapesti XV. kerületi pártbizottság első titkára, Lantos Zoltán. Kíséretében volt Nagy János, a rákospalotai bőrdíszmű igazgatója és Szőke István, a vállalati párt-csúcs- vezetőség titkára is. A vendégeket Rúzsa János, a szekszárdi városi pártbizottság első titkára, Bucsi Elek, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Göttlinger József, a szekszárdi Bőrdíszmű igazgatója és Stugner Rudolf, a szekszárdi pártalapszervezet titkára fogadta. A hír mögött — első látszatra — protokoll-esemény van. De csak első látszatra. Mert azok az emberek, azok a vezetők találkoztak, beszélgettek eredményekről és gondokról, mérlegeltek tennivalókat, akik Rákospalota és Szekszárd élete, fejlődése szempontjából jelentős helyet foglalnak el és a két fél kapcsolata egyáltalán nem közömbös sem egyik, sem másik partner számára. Taggyűlés is volt azon a napon, ahol a vállalati csúcstitkár tartott beszámolót. így a szekszárdi kommunisták a Bőrdíszműből megismerkedhettek a vállalat egészével — a gondok egészével is. Lantos elvtársnak, a kerületi első titkárnak nem idegen Szekszárd, Rúzsa elvtársnak, a szekszárdi első titkárnak úgyszintén nem idegen RákosElőször a fekete kendős érkezett. A Déli-pályaudvar hatalmas várótermébe vezető széles betonlépcsőket fokonként tapogatta szépen esztergált, fényesre lakkozott görbebotjával. Félúton megállt, kifújta magát, aztán egy neki- fohászkodás után maga mögött hagyta az utolsó lépcsőt is. Felérve, kissé félénken körbe- pillantott, majd kiválasztotta a kényelmes bőrfotelek közül azt, amelyikről a csupaüveg falon keresztül a szemközti Vár-hegyre lehetett látni. A mellette lévő két szabad hely nem sokáig maradt üresen. Az egyikre a barna kendős telepedett, a másikra meg a szemüveges. Aki egy kicsit figyelte őket, észrevehette, amint a szemük sarkából óvatosan méregetni kezdik egymást. Jó ideig szótlanul nézelődtek, aztán a szemüveges elkezdett beszélni az időjárásról. Nem telt bele tíz perc, már minden lényegeset tudtak egymásról. A fekete kendős a Nagykáta környéki tanyavilágot dicsérte, a szemüveges a nyug at-dunántúli hegyeket, a barna kendős meg a szekszárdi dombokat. Mindhárman falusiak voltak. ott az írás: munka közben szeszes italt fogyasztani tilos. Feri bácsi tarisznyájából ugyan kikandikál egy üveg, tele jófajta borral, gondolom a szabályt nem tartja be. Ballag föl a hegyre. Fölötte most fordult el a gép, irány a repülőtér. Hetven hektáron kész a permetezés. Másfél órai munka? Két órai munka? Hány embernek kellene hátán a Vermorelt cipelni, s nyomni órákon át... Hány ember helyett dolgozik az a vasbogár? Amelyikről amikor Feri bácsi született, 1895-ben, a Pallas Nagy Lexikona, még csak ezt tudta: T'. a dinamikus repülőgépek ... két fő csoportra oszlanak. Az egyikhez tartopalota. És egyáltalán, a párt iparfejlesztési politikája — itt már Bucsi elvtárs, a megyei osztályvezető széles ismeret- anyagával, a fejlesztési koncepciók ismeretében kiszélesíti a témát — közös alapot ad a megbeszélésnek. Nagy János ismeri az összes gondot és tennivalót — most már a Bőrdíszműről van csak szó — Göttlinger József jó ismerője a szekszárdi üzemnek, Szőke István összvállalati szinten beszél a politikai munkáról, Stugner Rudolf viszont a mindennapi gyakorlat pontos és általánosítani tudó ismerője. Kitűnő találkozó. Szikráznak az érvek és néha az ellenérvek. Az egymás megismerésének igényéről, a tájékoztatás szükségességéről nem lehet eleget szólni. Bizonyosan örömmel vették a szekszárdi Bőrdíszmű kommunistái, amikor megtudták, hogy a vállalat központi telepén négy alapszervezet működik, munkájukat csúcsvezetőség irányítja. A párttagok fele munkás, fele alkalmazott. (Az arány egyáltalán nem mondható szerencsésnek, központról lévén azonban szó, annyira nem is rossz, mint amilyennek az első pillanatban tűnik.) A nő és férfi párttagok Tűi a hetvenen, nyolcvanon kerültek Pestre, a menyhez, a vőhöz, unokához. Egyedül maradtak, hát menni kellett, odahagyva az aprójószágot, a hajnali kelést, a kapálást, a szénagyűjtést — a munkát. A nagykátai öregasszony matatni kezd a fekete retikül- ben. Elnézem a kezét. Az ujjai falnál fehérebbek, a hártya- vékony bőrön átlátszanak a rózsaszín hajszálerek. A bütyköket, repedéseket eltüntette az idő, ez a néhány pesti esztendő. Látszik, a kényes összkomfortban még a mosogatást, takarítást sem bízzák rá. Hátha leveri a kristályvázát, ösz- szetöri a porcelánt, zsírfoltot hagy a tányéron. Nem panaszkodik. Azt mondja, inkább a nyelvét harapná el, semmint rosszat mondjon a fiáékra. Hiszen úgy él. mint valamikor otthon a báróné. A kabátját méretre csináltatták, a cipőjét nem látta pesti suszter. Ha egy kicsit megkopik, kap másikat. Lám, ez is, amelyik a lábán van, milyen új. Mén csak egy gyűrődés sem látszik rajta. Áldott jó gyerek ez a Fercsi, pedig kis korában nagyon csintalan volt. A fekete zók főleg emelkedésre használják a mozgató erőt, amelyet egy vagy több csavarlapát szolgál, mely éppúgy csavarodik a levegőben függélyesen fölfelé, mint a propeller csavarja a vízben, vízszintesen. A csavarfelületnek csak kis része szükséges: két vagy négy egyértel- műleg hajlított sík. Ha ezt a csavart valamely gép gyorsan forgatja, tárgyak emelésére lehet alkalmas. Ez a helikoptére. Kis mintákkal az elv helyességét már sokszor igazolták, nagy mintákkal eddig nem értek célt. A legnagyobb szerű ilyen gép a Maxim—Hiram-féle volt, amelynél a két csavarlapátot rendkívül elmésen szerkeszaránya nagyjából ötven-ötven százalék. A tagság egyharma- da harminc éven aluli. A csúcsvezetőségnek koordinációs joga és feladata van az alapszervezetek munkájának összehangolásában. Stugner Rudolf szerint ma már a helyzet jó, ha nem is tökéletes, a pártszervezetek és nem utolsósorban a vezetőségi tagok személyes kapcsolata javult, kibővült. Lényegében erről beszélt Szőke István is. Nem kis feladat, ugyanakkor, kialakítani a vidéken működő alapszervezeteknek sajátos munkastílusát. Szekszárdon — minden jel arra mutat —, sikerült. Lantos Zoltán, XV. kerületi első titkár elmondja, hogy a Bőrdíszmű munkája nemcsak „kívülről”, de „belülről” is ismert a pártbizottság előtt. — Instruktorunk és egyik titkárunk a Bőrdíszmű dolgozója volt azelőtt. Alapelvünk, bővíteni az emberi, elvtársi kapcsolatokat. Nagy János vállalati igazgató így fogalmaz: — Megvan a súlya szekszárdi kollektívának. Sok kezdeményezés indult ki innen. — Ennek illusztrálására csak néhány számadat: A vállalati dolgozólétszámnak, de a termelési értéknek egyhar- mada Szekszárdon található, illetve itt állították elő. retikülből megfakult, barna fénykép kerül elő. Középen az öregasszony — húsz-egynéhány évesen, a férjével, kétoldalt a fiúk. Kopaszra nyírva, térdig érő nadrágban, mezítláb, Már mindhárom néni tudja, a kisebb, a buksi fejű, az a Fercsi. Ügyvéd lett belőle. Az öregasszonyok beszélgetnek, örülnek egymásnak. Nem is a váróterem bőrfoteljében ülnek most, hanem kint a ház előtt, a kispadon, képzeletben vasárnap délután van. Ezért jöttek ide. Nézelődni az emberek közé. Mögöttük a pánztárosnő hangszórón keresztül értekezik az utasokkal, a turisták szájából kemény német szavak pattognak, egy fiatalember angolul próbálja magát megértetni, a festett körmű hölgy pedig sietősen elnyomja a hamutartó szélén a Philip Morris csikkjét. A peronnál vonatok érkeznek, vonatok indulnak. Gyorsan cserélődnek az utasok. Csak a három néni marad. Mintha ottfelejtették volna őket. GYURICZA MIHÁLY lett és benzinnél fűtött gőz^ gép hajtotta. A rendkívül bonyolult, drága és igen nagy tömegű készülék azonban a szél martalékává lett; nem lehetett a gépezetet elég gyorsan megindítani, hogy a kellő sebesség eléressék.” • SZÓVAL A GÉP ELREPÜLT, a vasbogár tartályát most újból töltik. Feri bácsi is elindul az öreg szőlőben, kis ködfolt úszik utána, dolgozik az öreg Vermorel-masinával. Tudom, most mérges, mondogatja magában: „Miért nincs közelebb ez a kis szőlő a téeszéhez, talán áthozna a szél a gép alól, egy kis ködöt erre az öre-f szőlőre is. S milyen jó volna nézni, amint száll, berreg, csak ülni a hűvösön és nézni azt a vasbogarat.” Egészen pontosan — idézve Szőke István beszámolóját — 1973-ban a vállalati összes termelés 40 százalékát Rákospalota adta, Szekszárd 37 százalékot, a többi megoszlik az egyéb vidéki üzemegységek között. Ami a munkáslétszámot illeti, Rákospalota 41 százalékkal az élen, Szekszárd aránya 37 százalék. Az alkalmazotti létszám viszont így alakul (és ezen már érdemes elgondolkodni): Rákospalota 72 százalék, Szekszárd 15 százalék, a többi megoszlik az egyéb vidéki telepüzemek között. Bizonyosan kíváncsiak a szekszárdiak is arra, hogyan alakul a bérszínvonal a különböző telephelyeken, illetve üzemekben. A tájékozódás érdekében azt is közöljük. (Évi összes bér.) Rákospalotán 28 988 forint, Szekszárdon 28 716, Zalaegerszegen 30 828, Marcaliban pedig 24 660 forint. Nem éppen ennél a «kérdésnél, de ehhez is kapcsolódóan, egy érdekes mondat hangzott el a vállalati csúcstitkár szájából és lényegében ezt erősítette meg, más vetületben a vállalat igazgatója is. Idézem a mondatot: „A helyi kérdések figyelemmel kísérését, elemzését, a tennivalók meghatározását, mi nem tudjuk azonos gyorsasággal felfogni és a szekszárdi kérdésekben nem tudunk okosabbak lenni, mint a szekszárdi elvtársak.” így igaz, így lehet helyes együttműködést kialakítani, s jólesett ezt az anyavállalat politikai vezetője szájából hallani. Nem lehet befejezni ezt az írást anélkül, hogy ne hivatkoznék még egyszer Nagy János vállalati igazgatóra, aki azt mondta: „A technikai, technológiai fejlesztés bázisává lett a szekszárdi üzem. Ma már azt mondják a rákospalotai kollégák, jó lenne már Szekszárdot látni.” Később hozzáteszi: „Volt, aki szabadságidejében jött el magukhoz, látni, tapasztalni, esetleg tanulni.” Ma 64 párttag dolgozik a szekszárdi Bőrdíszműben. 51 százalék nő, 61 százalék munkás és 51 százalék harminc éven aluli. Űk a motorjai a fejlődésnek. Az új üzem rövidesen felépül. Létszámban túlzott fejlődés nem várható, mintegy száz fővel gyarapodik a dolgozólétszám, így ezer fő körül alakul majd. Fő feladatnak a technikai fejlesztést tekintik, mert versenyképesek akarnak maradni a világpiacon. És mindez egy félnapos beszélgetés keretében hangzott el. Jó tehát, ha a leányvállalat „édesleány”. LETENYEI GYÖRGY PÁLKOVÁCS JENŐ A leányvállalat nem „mostohalány” Három öregasszony
