Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-23 / 145. szám
AZ EMBER TESTALKATA biológiailag meghatározott, nem önmaga választja meg szeme színét, arcformáját, test- magasságát. Mindezek a külső jegyek a társadalom számára valójában közömbösek, még ha az egyén számára olykor kisebb-nagyobb előnyöket jelentenek is. Sem a társadalom, sem az egyén számára nem mindegy azonban, hogy a biológiai alkat milyen tulajdonságokat, képességeket hordoz, az ember miként tudja megvalósítani ön. magát. Minden korban megvoltak a példaképek, eszmények, s természetes, hogy a mi társadalmunkban intézményesen., de egyénileg is keressük, formáljuk azt az eszményt, azt az embertípust, amelyhez szüntelen mérhetjük önmagunkat, amely összegezi egyéniségében mindazt, amit a tovatűnt évszázadokban az ember felmutatott önmagából. Miért feltételeznénk, hogy ha a körülöttünk lévő tárgyi világ szakadatlan fejlődésben van, akkor éppen a legértelmesebb lény, az ember ne változnék szüntelen? Alkatának lényege, hogy miközben az állandó változtatáson fárad, önmaga is változik. Kétségtelen, hogy minden korban vannak intézményesen népszerűsített életeszmények, emberi ideálok. Társadalmi rendünk előrelendítő, hatalmas ereje éppen abban rejlik, hogy nemcsak egy kis rétegnek, kivételes helyzetben lévő csoportnak kíván önmegvalósító lehetőséget adni, de minden ember számára kínál tartalmasabb, teljesebb életet. Társadalmi, gazdasági 'törvényeink mind arra irányulnak, hogy az embert megszabadítsák azoktól a terhektől. melyek viselése ma js még fizikai fájdalom, kínlódás. Az ember testi erejével azonban ma már egyre nehezebben tudna úrrá lenni a nehézségeken, értelmével kell tehát föléje nőnie a természet erőinek. SOKFÉLE ÜTŐN közelítünk igazi emberi ideáljainkhoz. A marxizmus—leninizmus klasz- szikusai sok, de nem minden vonatkozásban rajzolhatták meg a 'kommunista ember jellemvonásait. „ Társadalmunkban ma is fontos feladat állandóan figyelni, mérni előrejutásunkat, s intézményesen, könyvek, filmek, képzőművészeti alkotások révén, az ember értelmi és érzelmi világára egyaránt ható példákkal kell megmutatni az új emberi viszonylatokat, feltáruló új értékeket. E gyűjtőlencsék azonban önmagukban nem elegendők. Üzemekben, termelőszövetkezetekben, intézményekben s egyéb kollektívákban naponta hatnak a személyes példák. Alig van olyan kisebb-nagyobb közösség, amelyben ne lennének példaképek, vagy legalább Beloiannisz Híradástechnikai Gyár Kapcsológép Gyára (Szekszárdi Vasipari Vállalat) PÁLYÁZATOT hirdet FŐKÖNYVELŐI ÁLLAS BETÖLTÉSÉRE. Pályázatot részletes önéletrajzzal a vállalat igazgatójához kell benyújtani. (505) Is olyan személyek, akikhez emberek ne orientálódnának. Ez az orientáció persze sokszor felszínes, sokszor a „hangadók’’ orientálnak, más esetekben az emberek azokhoz mérik magukat, akik anyagilag tudnak mindig többet felmutatni. De van egy másfajta értékrend is, még ha erről az emberek nem is mindig beszélnek, K olykor talán önmaguknak sem vallják be, hogy a gyárban, üzemben, irodában vagy egyéb munkahelyen olyan embereket tartanak igazán példaképnek, akik a munkában, magánéletükben, emberi tartásukban is képességeik maximumát nyújtják. Természetes, hogy a közéleti, munkahelyi vezetők, akik leginkább az emberi figyelem fókuszában vannak — naponta megméretnek. S ha nincs is mindig visszajelzés egy-egy rossz, megalapozatlan döntőről. vagy igazán szép, gerinces emberi kiállásról. a szű- kebb környezet részéről, ez nem azt jelenti, hogy vissz- hangtalanul. hatástalanul múlnak el. De megméretünk valamennyien. nemcsak a vezetők. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen ítélhetünk meg dolgokat. Vannak emberek, akik igazuk tudatában nem mindig járnak a dolgok végére, mert nem vállalják a harcot, a másokkal való szembekerülést. Az ilyen emberek saját hamujukba hamvadnak, ha nincs, Ski melléjük áll, biztatja, bátorítja őket. Sok közösségben vannak, akik néha jogosan, de legtöbbször jogtalanul a sértődöttet játsszák, s egy kicsit az ellenzékit is. Sokan úgy ítélik meg, hogy kifizetődő ez a magatartás. Mert noha a munkájuk révén nem szolgálnak rá különleges figyelemre, mégis mindenki körüludvarolja őket. irányukban gyakran el- nézők. s nemegyszer érdemtelenül is nagyobb részt kapnak az anyagi javakból, hogy megnyerjék őket, kimozdítsák különállásukból. Az a furcsa helyzet is megtörténik olykor, hogy éppen a gyengeségeiket tudják erényeikként elfogadtatni. ISMERT AZ A TÍPUS IS, amely mindig, mindenkivel, mindenben egyetért, s főként a főnökkel. Nemegyszer időt, fáradságot nem kímélve ügyeskedik, hogy bizonyos do. logrói megtudja főnöke véleményét, s aztán határozottan benyisson hozzá: Nekem erről a dologról ez a véleményem. Azt tartják, s minden bizonynyal nem alaptalanul, hogy az ilyen típusú embernek a legkönnyebb előrejutni a ranglétrán, a fizetési kategóriában. Fájdalmas és szomorú, ha ilyen emberek részt vesznek emberi életeket érintő fontos döntésekben, mert bármilyen megalapozatlan legyen is az igazgató, a vezető véleménye, arra meggyőződés nélkül rábólintanak. Legközvetlenebb munkatársuk kipreparálásához is készséggel adják az áldást. Hasonlóan káros e magatartásformának az ellenkezője is, az elvtelen barátság, amikor nem tud valaki annyi hibát elkövetni, hogy cimborái ki ne húznák minden esetben a sla- masztikából. Az ilyen emberek jó] tudják kamatoztatni a „kitüntető” barátságot. Utcán lehetőleg mindig nagy ovációval köszöntik a nagy befolyású vezetőt. ha lehet, karonfogva végig is mennek vele a korzón, hogy minél többen lássák. Még arra is nagy gondot fordítanak. hogy a „nagy emberrel” történő telefonbeszélgetéseiket lehetőleg minél több ember előtt, jó hangosan bonyolítsák le. Azt hiszem, nem keli ecsetelni, mennyire megmosolyogni való. s mennyire kompromittáló is az ilyen .barátság.” Sokáig lehetne elemezni a kisebb-nagyobb emberi közösségek különböző magatartésú tagjainak ismérveit, a tüneti jelenségeket. Leginkább mégis arról szólok szívesen, ami a PAPP ZOLTÁN: Lépcső az alagsorba 3L Az öreg gróf az alezredes kocsijában utazott. Itt. emellett a határozott fellépésű katona mellett érezte magát a legnagyobb biztonságban. Az alezredes vezetett, az öreg gróf immár kissé megnyugodva szivarozott mellette. Amikor jói megszívta a szivart, hirtelen vörös fény árasztotta el a kocsifülkét. Aztán meg vastag füstréteg ülte meg a különben is eléggé nyomott levegőt. A hátsó ülésen az öregúr személyes szolgálataira kirendelt lakáj kuporgott, a gróf legkedvesebb kutyájának, egy hatalmas bernáthegyinek a társaságában. A kutya elég nyugtalanul viselkedett. Minduntalan le akarta dönteni az ülésről a halálra rémült lakájt, aki még védekezni se nagyon mert, amikor a hatalmas állat kapkodni kezdett felé. mert attól tartott, hogy esetleges ellenkezésével csak még jobban maga ellen ingerelheti a bernáthegyit. — János, kéhem — szólt egyszer csak hátra a gróf —, ugye megvan kéhem a páncélláda. A személyes szolgálatra rendelt lakáj «Ás az «knduláa első pillanatától kezdve erre a kérdésre várt, ettől reszketett. Mert a páncélláda nem volt meg. Már nem is emlékezett pontosan rá, mi és hogyan is történt abban a szörnyű zűrzavarban. Valóban, a ládát rábízták. Meghagyták, hogy el ne mozduljon mellőle egyetlen pillanatra sem. ö teljesítette is az utasítást. Ott állt vagy három óra hosszányit de senki nem jött. Hiába kérlelte a könyvtárszoba ajtaja előtt fut- kosókat, köztük még egy katonát is, hogy szóljanak már az öreg grófnak, senki hem hallgatott a szavára. Egyszer aztán már nem bírta tovább. Elvégre ő is ember. Neki is el kell, ei kellett menni — oda. És nem is tartott tovább az egész öt percnél. De amikor visszajött, a páncélláda már nem volt sehol. Rettenetesen megrémült. Benézett a szomszéd szobába. Kétszer is végigfutotta a nagy folyosót. S amikor visszaért a könyvtárszobához, hirtelen meghallotta az elnyújtott kiáltást: — Emberek, szekérre! Indulás! Kórateaat « i» az épületből. legszebb az emberben. Kommunisták nagyon, sokszor az életüket adták azért, mert szenvedélyesen szerették, az igazságot. Testüket megtörhették, de emberi jellemüket, szilárdságukat nem. NAlVSÁG LENNE AZT HINNÜNK, hogy ma már az igazságnak mindig zöld útja van, hogy ma nincs szükség a kommunista harcos kiállására, hogy nem kerülhet hátrányba, gki szót emel a lazaságok, bűnös mulasztások, megalapozatlan döntések ellen. A kommunisták jellemének szépségét éppen az adja, hogy akkor is vállalják a harcot, az igaz ügy melletti kiállást, amikor pillanatnyilag kedvezőtlen következményekkel is járhat rájuk, olykor még egzisztenciális létükben is érezhetik a vissza- csapást, „törlesztést”. Nem attól kommunista valaki, hogy tagkönyve van, rendesen fizeti a tagdíjat, rendszeresen eljár a taggyűlésekre. A KOMMUNISTA EMBER ESZMÉNYKÉPE: példamutató munkaszeretet, tiszta emberi élet. fáradozás a nagy társadalmi célok megvalósításán, S a felelősség vállalása mások sorsáért olyankor is, amikor az nem látszik „kifizetődőnek”, de az igazság, eszméink szépsége. ereje felemeli az embert a pillanatnyi érdekeken, nehézségeken. ^ HAMAR IMRE A köztársaság útja Az NDK megalakulásának 25. évfordulója alkalmából az ország múzeumai különféle kiállítások megrendezésére készülnek, amelyek az első német munkás, és parasztállam eddigi útját hivatottak tükröz nis Az egyik berlini múzeumban az NDK képzőművészeinek legjobb alkotásaiból rendeznek tárlatot. Egy másik kiállítás az NDK és a Szovjetunió baráti kapcsolatait és együttműködését mutatja be. Kombájnok dolgoznak a zafrán Fidel Castro, a Kubai KomJ munista Párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi kormány miniszterelnöke szovjetunióbeli utazása során látogatást tett a ljubereci mezőgazdasági gépgyárban is, ahol többek között önműködő cukornádarató kombájnokat gyártanak Kuba számára. A Fidel Castro látogatásai óta eltelt csaknem két év alatt a gyárban folytatták a cukor, nádarató kombájn tökéletesítését. Első példányát 1970-ben bocsátották ki. 6 a Kubában történt kipróbálás után számos szerkezeti változtatást hajtottak végre rajta. Az új, átalakított gépek eredményesen dolgoztak az idei zafrán, a cukornádaratáson. Kubában jelenleg 200 önműködő cukomádarató kombájn dolgozik, a ljubereci gyár szerelőinek ellenőrzése alatt. A „Crvena Zastava” kombinátból jöttek A szerbiai Kragujevac városa sokszor szerepelt Jugoszlávia történelmében. Itt alakult az első állandó színház, 1834-ben „Novine Srpske” címmel itt jelent meg Szerbia első rendszeres újságja, 1876- ban itt zajlott le a köztársaság első proletártüntetése. A második világháború után megkezdődött a volt haditechnikai gyár helyreállítása, amelyből később kialakult a termékeit ma már 26 országba exportáló hatalmas „Crvena Zastava” autókombinát. A kombinát kollektívája ba^ ráti és termelési kapcsolatban áll a szovjetunióbeli volgai autógyárral. Sok jugoszláv munkás tett már látogatást; vagy dolgozott néhány hónapig a togliatti üzemben, s kö-; zülük néhányan kitüntetést kaptak kiváló munkájukért. A gróf akkor szállt be az alezredes kocsijába, és ő meg akarta mondani neki, hogy mi történt, de a főlovász hirtelen kezébe nyomta a bernáthegyi pórázát. — A gróf úr parancsa, hogy maga vigyáz a kutyára. Szálljon be vele a hátsó ülésre. S mielőtt fölocsúdhatott volna. az autó el is indult velük. O akkor már úgy meg volt rémülve, hogy tán még hang sem jött volna ki a torkán. Meg különben is. ez a szörnyű dög, ez a borzasztó bernáthegyi nem hagyta egyetlen pillanatig sem nyugodni. Mikor a valóságot megtudta. a gróf szeméből azonnal kiesett a monokli. — Ez bohzasztó kehiek — fordult az alezredeshez. — Áronnal intézkedni kellene. — S a nagyobb nyomaték kedvéért még hozzátette: — Tudod mik voltak abban a páncélkazettában, kehiek? Családunk töhténelmi ékszehei. Évszázados dolgok. Csupa ötvösmunka. Ahány, dhágakövek, igazgyöngyök ... Bohzasztó ... Wenkheim azonnal megállította a kocsit. Egy szakasz tábori csendőr is együtt tartott a zászlóaljjal. Egy főhadnagy volt a parancsnokuk. — Főhadnagy úr — mondta neki —, itt azonnal intézkedni kell. Két dolog lehetséges. Vagy ottfelejtették a páncélládát. vagy valamelyik zsi- vány ellopta, A tolvaj akkor bizonyára itt van a menetben. Vagy. ami esetleg még rosz- szabb, lehet, hogy katona. Főhadnagy úr. Önök kapnak két terepjáró gépkocsit, és azonnal elindulnak. Az egyik csoport visszamegy a kastélyba és villámgyorsan átkutat mindent Értik? Mindent! Tudják; hogy sietni kell, mert nyakunkon vannak az oroszok, és lehet. hogy reggelre már át lékelnek a folyón. A másik csoport pedte átfésüli az egész menetzászlóaljat, beleértve természetesen a szekérkaravánt is, amely a gróf úr értékeit szállítja. Amennyiben nem a kastélyban, hanem az úton lévők közül valakinél találnák meg a ládát, akkor a főhadnagy úr tudni fogja a kötelességét. A tiszt bólintott. — Ott a helyszínen felkoncolja az illetőt. Érti? Azonnal agyonlőni Semmi kikérdezés, semmi formaság és ceremónia. Háború van, gyorsan, határozottan kell intézkedni. S amennyiben megtalálják a páncélkazettát, az elismerés nem fog elmaradni. — Busásan meg fogom jutalmazni. kedves fiam — szólt közbe a gróf. — Nekem pedig gondom lesz rá — folytatta Wenkheim —, hogy ebben az esetben felterjesszék a főhadnagy urat kitüntetésre. Ezzel a két autó nagy sebességre kapcsolva elindult visz- szafelé. Oda, ahol a végeláthatatlan hosszúságúnak tűnő menet- és kocsioszlop kígyózott az országúton ebben a sötét, szeptemberi éjszakában, melynek csendjét csak néha szakította meg a tompa ágyú- dörgés. (Folytatjuk)
