Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-23 / 145. szám
* t kiemelt feladatként kezelik' Együttműködés a zöldségellátás javítására Mindenkinek hasznot hoz a Paksi Konzervgyár és a TOLNAKER megállapodása „A jelenlevők megállapodnak abban, hogy a megye lakosságának zöldség- és gyümölcsárukkal való ellátását kiemelt feladatként kezelik és ennek megvalósítása érdekében szoros kapcsolatot tartanak”. — Ezzel a mondattal zárul az a jegyzőkönyv, amit egy héttel ezelőtt a Paksi Konzervgyár hivatalos helyiségében fogalmaztak meg és írtak alá. Nem sokat késett az első gyakorlati lépés. A hét elején a vendéglátóipar, a TOLNAKER által ellátott üzemi konyhák, valamint a szekszárdi mezőgazdasági bolt vásárlói hüvelyes borsó helyett kifejtett zöldborsót, borsószemet kaptak. A közel nyolc mázsa borsó órák alatt elfogyott. Zöldségféleségeket termeltet és dolgoz fel konzervvé a paksi gyár, százvagon-számra. Zöldségféleségeket termeltet és vásárol fel, majd árusít a lakosságnak és a „nagyfogyasztó” közületeknek — vendéglátóipar, üzemi konyhák, kórház, stb. — a TÖLNAKER, nagy mennyiségben. Gyümölcsöt és zöldségféléket vásárol fel a Paksi Konzervgyár részére már évek óta a TOLNAKER. A kapcsolat tehát a két vállalat között szoros. Éppen ezért természetes, hogy most, amikor a zöldségprogram országosan is előtérbe került, és az' ellátási gondok a megyében is egyre nagyobbak, túl kellett lépni a korábbi kereteken. Ezt a „túllépést” rögzítették a megállapodásban. Egy meg egy... Dombori mágnese a csend. Ez a mágnes egyre gyengül. Legyengíti az erősödő zaj. Most már van zenegép is. A beat-muzsikába belebőgnek a motorcsónakok is. Igen, motorcsónakok. Kezdetben volt egy: a rendőrségé. Erre szükség van. Életfontosságú. A halászok motorcsónakkal húzzák a hálót, a vízügyiek is motorcsónakról veszik szemügyre a vizet. A kajakozok eddig kajakoztak. Most már motorcsónakjuk is van. Ezzel kiséri őket az edző és erről adja utasításai* Tehát szaporodnak a motorcsónakok. A motorcsónakok kezdik szétverni a csendet. És bomlásnak indult az a jó rendelkezés is, mely szerint motorcsónakázni a dombori vízen nem lehet Úgy látszik, Képletesen szólva, az ürügyek lassan átszivárognak a védőgátakon. A gátakat meg kell erősíteni. És vissza kell állítani mindannyiunk érdekében Domboriban a legnagyobb vonzerőt — a csendet! (Szalai) Ezek szerint: A konzervgyár hozzájárul, hogy a korai szabadföldi zöldségféleségekből a vele szerződéses kapcsolatban lévő termelőszövetkezetek, állami gazdaságok a szükséges mennyiséget átadják a TOL- NAKER-nek. Mint Bokányi József, a TOLNAKER áruforgalmi főosztályvezetője elmondta, ez komoly segítséget jelent, hiszen vannak időszakok, amikor kevés a zöldáru Tolnában és néha pár mázsás tételért is el kell menni Csong- rád megyébe paprikáért, uborkáért, paradicsomért. Most a gyár szerződött termelőitől lehet beszerezni. De a „primőridőszak” .után is, amikor már tömeges az érés, előfordul, hogy pár napig nem tudnak a termelők a felázott földre kimenni, szedni. Ilyenkor, ha van készlete a gyárnak, ad belőle. A gyár az átengedett árut — bármilyen formában is történik ez — a termelők részéről a gyárral kötött szerződés teljesítésébe betudja. Az „ellentétel”: A TOLNAKER a nyári időszakban, ha a konzervgyár igényli, hűtőtárolóteret bocsát a gyár rendelkezésére. Amennyiben előfordul, hogy felesleges saját felvásárlásé készlete marad zöldségből, gyümölcsből, azt a gyár rendelkezésére bocsátja. Persze, hogy ez kinek előnyös, a gyárnak-e, vagy a kereskedelemnek, az vitatható, hiszen a TOLNAKER így bátrabban vásárolhat, készletezhet, mert ha esetleg nem fogy el időben az áru, nem fog „rárothadni”,-mert a gyár átveszi. Vállalta továbbá a TOLNAKER, hogy a gyár termékeit a megyében lévő — közel negyven boltból álló — üzlethálózatán keresztül rendszeresen forgalomba hozza. Többször felvetődött ugyanis, hogy a megyében, sőt Pakson sem lehet paksi konzervet kapni és néha éppen a konzervgyáriak méltatlankodnak, ha vásárolnak más gyári terméket: Mi ennél jobbat csinálunk. A kiskereskedelem ellátása különben a több megyét átfogó FÜSZÉRT kezében van, nem is várható el tőle, hogy Paks- ra és környékére csak paksi konzervet terítsen, sőt, éppen a választék érdekében kell máshonnét származó árut is ide hozni. Azonban a TOLNA- KER-nek a már említett vállalása mindenképpen a választék bővítését, a lakosság jobb ellátását szolgálja. Heti két alkalommal jelentkezik a TOLNAKER teherautója a gyár raktárában áruért és „teríti” azt az egész megyére. A TOLNAKER tehát vásárolhat zöldséget és gyümölcsöt közvetlenül a gyár termelőitől, kaphat árut a gyár nyersanyagkészletéből, esetleg keletkező feleslegeit átveszi a gyár. Ez így viszonylag egyszerűnek tűnik. Ám a konzervipar intenzíven törekszik a zöldségtermesztés gépesítésére, a. géppel szedett áru viszont csak ipari feldolgozásra alkalmas. A megoldás: Ha például a boltokban uborkahiány van uborkaszezonban, a gyár egykét termelőüzemét megkérik, hogy a napi két-három vagon géppel szedett uborka mellett szedjenek le ötven mázsát kézzel és adják át a TOLNAKER- nek. Vagy a TOLNAKER menjen be a gyár nyersanyagtárolójába és válogasson uborkát. Egyébként az ipar elsőként a borsószedés, -betakarítás gépesítését oldotta meg és éppen a borsóval kezdődött meg a megállapodás végrehajtása. Nem érdektelen éppen ezért kicsit részletesebben beszélni róla. Rohamosan csökken az érdeklődés a hüvelyes borsó iránt. Ma már egyre kevesebb háziasszony vesződik a borsófejtéssel, nem is beszélve a vendéglátóiparról, üzemi konyhákról, ahol csaknem lehetetlen ily módon borsólevest, vagy főzeléket nagy tömegben készíteni. Míg 15—20 évvel ezelőtt ilyenkor naponta két, két és fél vagon zöldborsót adtak el a megye boltjaiban, tavaly már csak negyven mázsát, az idén pedig tizet. Tehát mirelit borsót főznek a zöldborsószezon „tetőpontján” is. Most az első „borsóakciót” alaposan megszervezték. Egyeztették a felhasználókkal a mennyiséget, a szállítási időpontokat, a borsóleves, vagy -főzelék rákerült az étlapra. A szekszárdi bolt pedig előre informálta vásárlóit, hogy kedden szemes borsót kaphatnak. A kifejtett zöldborsó ugyanis rendkívül kényes, a fejtés után pár órán belül a fazékba kell kerülnie. Oda került. Elsősorban tehát a zöldborsónál realizálódik a megállapodás. De ha jön a paradicsom, az uborka és a zöldbab, a sárgarépa és a petrezselyemgyökér, ezekből is megjavul a lakosság ellátása. A szorosabb együttműködésnek mindenekelőtt a megye lakossága látja majd a hasznát. J. J. szálakkal... S tatisztikusok, szociológusok, egyéb tudós szakemberek egész hada kíséri figyelemmel, hogy hazánkban hogyan növekedik a nyugdíjasok száma. Mivel a dolog nem is olyan bonyolult, mint amilyennek véljük, kiszámítják nekünk rendre, hogy 5— 10—15 év múlva hány aktív keresőre, nyugdíjasra számíthat az ország. Volt már példa arra is, hogy ezek a tudós férfiak a felelősség komolyságával figyelmeztettek bennünket, akiken még múlik a vészes elöregedés ellen felvonultatható fiatalítás műve. De nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy akár észrevették ezt annyian, ahányon észrevehették volna, akár nem, úgy ezelőtt húsz évvel kezdődött el az a valami, ami a nyugdíjasságot, mint társadalmi státuszt kívül-belül egészen megújította. Világért sem untatásul, inkább emlékeztetőül idézem, hogy még az én ifjúkoromban is főnyeremény volt az úgynevezett nyugdíjas állás. Egyszerűen azért, mert nem minden munka megszolgált jutalma lehetett nyugdíj. Ahogy akkortájt a havi 200 pengő fixszel viccelhetett könnyen az ember, úgy volt irigyelt ember a nyugdíjas. Kevés volt, aki viccelhetett. A nyugdíjasok száma se több . .. Semmi meglepő nincs abban, amit ma is nevetve emlegetünk például a családban, hogy ma már több gyermekes családapává előrukkolt öcsém úgy hatéves korában csak vendég és nyugdíjas akart lenni. Ha kérdezték tőle, hogy mi leszel kisfiam, csak e két „pályát" volt hajlandó megnevezni. Kinevettük mi gyerekek, és kinevették a felnőttek is, pedig éppen tőlük szerezte az információt arról, hogy a nyugdíj megdolgozása, és ennek reményében a viszonylag nyugodalmas öregség az álmok álmát jelentik. Vendég már sokkal gyarlóbb meggondolásokból akart az én öcsém lenni, a vendégeknek fenntartott finomságok és jogok miatt. Elnézést a személyes kitérőért. Azért bátorkodtam szubjektív ™ élményeimre hivatkozni, hogy jelezzem, mennyire nem volt mindennapos az, ami ma annak számit, amikor még a paraszt- emberek is nyugdíjat élveznek munkában töltött éveik jogán, holott ez is csak a forradalmárok álmaiban, majd hétköznapokra igazított programjában szerepelt több mint fél évszázadon át. Sok hát a nyugdíjasunk. Éljenek sokáig! Már csak azért is éljenek, mert kevés dologban hasonlítanak elődeikre. Ebben az országban ha valaki nyugdíjba vonult, még három évtizeddel ezelőtt is, átélte a legtökéletesebb. elszakadást attól a munkától, amivel annak előtte a kenyerét megkereste. Nem volt egyéb dolga, mint a maga háza körül tenni-venni és kívülről csakugyan úgy nézett ki minden nyugdíjas háza tája — lett légyen az csak egy szoba-konyha, vagy zsebkendőnyi kertecske —, hogy benne irigyelnivalóan jól élő emberek laknak, uraskodnak. Ragyogott hát a szoba-konyha, virított a kertecske. És most? Most iS közszemlére alkalmas a ragyogás és virítás. A tulajdonosok azonban1 messze nem olyan nyugdíjasok, mint elődeik voltak. Ha úgy tetszik, sokkal gazdagabbak, mert aktívabbak, ezért ez a gazdagság nem csupán pénzben mérhető, bár van forintokban kifejezhető tekintélyes értéke is. Ami új, ami több, az nem más, mint az, hogy a munkahelyek nem végbúcsút vesznek az öreg szaktársaktól, kartársaktól, amikor azok nyugalomba vonulnak. Nincs a lélek egészségét régen annyi veszélynek kitevő végleges elszakadás, hanem meleg köszönő és köszöntő szavak vannak, amélyeío ben igen előkelő a helye az embert megtqrtó őszinte ragaszkó-’ dósnak. A nyugdíjba menés parádés, külsőségei, jó hogy vannak., A dolgok tartalma a fontosabb. Az, hogy a munkából kiöregedettek nem szakadnak el azoktól a munkahelyektől, amelyek nem kizárólag csak a kenyérkereseti lehetőségek miatt volt sajátjuk és a szó szoros értelmében második otthonuk. A szó, ami a búcsúztatáskor kínál fogódzót a nyugdíjasságot még csak ízlelge- tőnek, nemcsak puszta szó. A munkahelyek csakugyan számítanak, számítani akarnak volt munkatársaikra, dolgozóikra. Ez pedig azt jelenti, hogy nem csukódik be se az üzem kapuja, sem az intézményé, a vállalaté végképpen a nyugdíjas mögött. Gazdasági vezetők gyakorta panaszolják, hogy fiatal dolgozóik esetenként képteleneknek látszanak azonosulni a munkahellyel, keveset is tudnak róla. „Bezzeg az öregek!" — szokták mondani. Mát igen, az öregek. A mi öregeink. Közülük nem egy leg- *’ alább olyan jól tájékozott az üzemi, vállalati életről,- nyugdíjasként is, mint az aktív dolgozók közül a leginkább oda- figyelők, a mindent számontartók. Hihetetlenül nagy erkölcsi erőt jelent ez, és nehéz helyzetekben olyan tartalékhadsereget, melynek létéért, ha nem lenne még, küzdenünk kellene. De van, létezik ez a hadsereg. Igaz, tagjai az egyes munkahelyek kültagjaiként ismertek, szeretettek és tiszteltek. Nem is ez a fontos. Az a fontos, hogy vannak, és az teszi őket boldog nyugdíjasokká, hogy esetenként szükség van tudásukra és helytállásukra. Az ő életük alkonya értelmesebb, tartalmasabb, mint a régi nyugdíjasoké volt. 13S33 1974. június 23. Egy útjavítás befejeződik A Pécsi Közúti Építő Vállalat a hónap végére, előreláthatólag június 26-ra befejezi a Bátaszék—Mohács közti út egy szakaszának építését. Képünk a munkálatok befejező stádiumában készült, nem messze a hátai elágazástól. A tizenegy tagú brigád egy aszfaltterítő finiserrel, egy gumihengerrel, egy nehéz és egy könnyű hengerrel, tizenegy ember munkájával tíz kilométeres útszakaszt hozott rendbe és ezáltal a nagy forgalmú úton könnyebbé és gyorsabbá válik a közlekedés. Az útépítés mintegy tízmillió forintba kerül. A brigád innen elvonulva júliusban a 6-os fő közlekedési úton kezd új munkába, ahol a 127-es és 139-cs kilométerkő közti szakasz vár rájuk. «
