Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-21 / 143. szám

Tékozlás és takarékosság A szomszéd rétje A balatoni kulturális programok keretében Balatonfüreden az Annabella Szállóban idegenforgalmi kiállítás nyílt a 25 éves Német Demokratikus Köztársaságról. A színes fotók és nagyméretű színes diapozitív filmek mutatják be aw üdülők­nek az NDK nevezetességeit és a legszebb idegenforgalmi úticélokat. Az NDK utazási irodája júliusban a Tihany Szállóban és Balatonföldváron is megrendezi a kiállítást. Uj könyvek 5. Ez általában, a közmondás szerint, zöldebb a sajátunké­nál. Csakhogy témánk eseté­ben szinte lehetetlen eldönte­ni. a rét melyik darabja a szomszédé és melyik a mienk. A KGST közös tehervagon- parkjának létrehozása előtt a határokon átadott kocsiknak ötven százaléka üres volt. Most ez az arány 25 százalék körül van. Mérhető ez pénzben? Igen. Ám ennél még fontosabb az a haszon, amit az áruszállí­tás gyorsabbá, folyamatosabbá válása hoz, amit közvetett mó­don takarít meg egy-egy őrt szág, így hazánk is. INGATAG IGAZSÁG Nagy összegek kiadásának elkerülését tenné lehetővé egyebek között a többször fel­használható göngyölegek alkal­mazása, a konténeres szállítás bővítése, időtállóbb festék- bevonatok széles körű elter­jesztése. Ez bizonyos költség- többlettel jár. Ki viselje? A festékipar? A festék felhasz­nálója? A konténer szállítója vagy az abban árut fuvaroz­tató? Ingatag igazság az. hogy a kibicnek. a kívülállónak, semmi sem drága! Egy ország gazdaságában ugyanis nincs kí­vülálló! Ez azonban elméleti igazság. Áz építőipari vállalatok gép­állománya meghaladja a 80 ezret. Ezek felét nem tartják karban, csak akkor javítják a berendezéseket, ha leállnak. A javításra fordított idő évente átlagosan kétszer két hét; 176 óra, csupán egy műszakot és 44 órás munkahetet figyelembe véve. Jobb szervezettséggel — kellő javítási kapacitással és alkatrészellátással — ez az idő negyedére lenne csökkenthető. A nyereség 170 millió forint értékű gép, berendezés lehet­ne. Ugyanakkor lehetővé vál­na legkevesebb 700 millió fo­rint értékű többlettermelés a gyorsabban megjavított eszkö. gökfceL rÁ HALÓ MEG Á HAÉ Az érdele nyilvánvaló. Ám ha túl nagy lyukú hálóval igyekszünk kifogni a halat; ki­surran belőle. Az építőipari vállalat ugyanis a költségeket áthárítja a beruházóra. Neki nincs közvetlen, szoros érde­keltsége abban, hogy gépei, be­rendezései minél zavartalanab­bá! működjenek. Kinek van? A népgazdaságnak! Nos. akkor tessék szorosabbra szőni a há­lót! Arra serkenteni — sőt, kényszeríteni! — a vállalatot, nem adminisztratív, hanem ösztönzési, szabályozási eszkö­zökkel, hogy tartsa tisztelet­ben a népgazdaság, a társada­lom „halát”. S a halfogásért, ne a vízmeregetésért részeljen a jövedelmekből. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság egyik felmé­rése — A házi gépipar tech­nológiájának fejlesztése —sze­rint a hazai gépipar, termékek­től függően, kétszer, három­szor annyi anyagot forgácsol el, mint más, az összehasonlí­tásba bevont országoké. Ez nem a gépipar hibája, vétkes közömbössége! Hanem az elő- gyártmányok — öntvények, félkész alkatrészek stb. — fej­lesztésének elmaradottságára vezethető vissza. így azután már érthető, hogy a gépipar­ban aránytalanul sok az esz­terga, a gyalugép, kevés a fű- rómű, a több helyzetű szer­számgép, a köszörű, a finom felületek megmunkálására- al­kalmas berendezés. A kör be­zárult, s e körből anyagok tíz­ezer tolnái potyognak a hul­ladékba, Vajon indokolatlan a kérdés; melyik itt a „szom­széd” rétje? A MARXI ÚTMUTATÁS Persze, az anyagokkal, esz. közökkel minden esetben az eleven munka is pocsékolódik. Nosza, ugrás, jöjjön a gyors technikai fejlesztés, például egy horizontál fúró-marógép, mely korszerű, fokozat nélkü­li sebességváltást tesz lehető­vé. Másfél millió forintba ke­rül. Megéri? Meg. De nem ak­kor. ha olyan darabokat mun­káltatnak meg rajta, amelyek egy hagyományos gépre is rá­bízhatok. Mert nem elég a gép, az a döntő, mit csinál, azaz a tényleges képességek kamatoztatása. Marx „A tőke” III. köteté­ben így fogalmazta meg ezt: „A munka termelékenységé­nek emelkedése éppen abban áll, hogy az eleven munka ré­szesedése csökken, a múltbeli munkáé növekszik, de úgy, hogy az áruban rejlő összes munlcamennyiség csökken; hogy tehát az eleven munka többel csökken, mint amennyi­vel a múltbeli munka nő", E marxi útmutatást a vállala­ti gyakorlatban sűrűn szem elől tévesztik. Mintha időnek, eleven munkának nem is len­ne értéke, mitha ezeket kor­látlan források öntenék elénk! Újabb gépek, újabb épületek, újabb beruházási összegek ... s változatlanul alacsony idő- és eleven munka hasznosítás! Ha valami, akkor ez a leg­nagyobb pazarlás. Az elemzések, a növekvő állami terhek, a gyakorlati ta­pasztalatok egyaránt figyel­meztető csengőként szólnak, intenek: átfogóan és részletei­ben is ésszerűbbé, takaréko­sabbá kell tenni a gazdálko­29. — Idefigyeljen. Bódi honvéd — mondta a karpaszományos szakaszvezető, aki korábbi ta. pasztalatai alapján már körül­belül sejtette, mit is jelent va­lójában az a bizonyos „szétné- zés” —, ez itt egy grófi kas­tély. Érti, maga hétpróbás gazember?! Egy -magyar gróf kastélya. Itt maga nem fog „szétnézni” úgy, ahogy máshol szokott. Megértette?! És ha megtudom, hogy ennek ellené­re mégis megakad valamin a szeme, én kiköttetem magát, Bódi honvéd. Kiköttetem, az­tán meg hadbíróság elé állítta­tom. Tudja maga, hogy mi járt a frontszakaszban a rab­lásért? Hát én megmondom: azonnali főbelövés. Felkonco- lás. Értette? — Igenis, alázatosan jelen­tem, Értettem. — Nahát, akkor ehhez tartsa ' magát. Lelépni. Bódi szabályos hátraarcot csinált, szépen lesarkosítva a mozdulatokat, majd keményen kilépett. Frank fejcsóválva bámult utána. Mérges is volt rá, de azért nem is tudott úgy isten­igazából haragudni. Mert bár igaz. hogy Bódi végtelenül sok disznóságot elkövetett az alatt a néhány hónap alatt, mióta együtt szolgáltak. Ám az is tény, hogy sosem vesztett raj­ta. Hogy tulajdonképpen mind-. dául sok millió forintot taka­rított meg az országnak 1 az­zal, hogy károsodás nélkül tá­rolható anyagokat akkor vá­sárolt meg. amikor azok a vi­lágpiacon olcsók voltak. De mire megyünk vele, ha pazar­ló felhasználással még ezeket az olcsó anyagokat is drága termékké formáljuk? Az eleve borsos árú holmikról nem be­szélve. Mert legtöbbször ezért halványabb a mj rétünkön az, ami a szomszédén zöldebb. MÉSZÁROS OTTÖ (Következik: MINDENKIRE ÉRVÉNYES SZABÁLY) Ifjúsági zenei tábor Pécsett Á Jeunesse Musicales — az ifjú zenebarátok — magyar- országi szervezete és Pécs vá­ros Tanácsa hetedik alkalom­mal rendezi meg az idén a nemzetközi ifjúsági zenei tá­bort. A mecsekaljai város két héten ói július 15. és 30. kö­zött, látja vendégül a fiatal hazai és külföldi muzsikuso­kat. (MTI). Nemzetközi bábfesztivál Békéscsabán negyedik alka­lommal rendezik meg a nem­zetközi bábfesztivált. Ez alka­lomra Szokolay Sándor Kos- suth-díjas zeneszerző szignált komponált, amely a megnyitón június 25-én délután 2 óra­kor hangzik el a békéscsabai Jókai Színházban. Öt napon át tíz nemzet bábosai mutatják be produkciójukat. Az elő­készületek befejeződtek; a bábfesztiválra mintegy 500 vendéget várnak. 8nnyiójuknak hasznuk,- előnyük származott az akciókból. S hogy ezekben a sötét ügyekben — már ami a kiagyalást és a kivitelezést illeti — mindig volt valami hamisítatlan ere­detiség, báj, amit csak a rend­kívül furfangos, minden hájjal megkent emberek tudnak lép- ten-nyomon produkálni. A kastélyban mindenesetre örültek a katonák ideérkezé- sének. Wenkheimet — bár ne­vét spsem jegyezték az előkelő­ségek rangtőzsdéjén — a szo­rongatott helyzetben levő grófi família tagjai az egyenrangú­aknak kijáró tisztelettel, sőt majdhogynem kitörő örömmel fogadták. Az alezredes távolról sem maradt érzéketlen az őt ért megtisztel tefés iránt. — Parancsolj velem, kedves kegyelmes uram — ereszkedett bele egy kényelmes, bordó bár­sonnyal behúzott karosszékbe. — Embereim rendelkezésedre állnak. — Mindenekelőtt ahha kéh- nélek. hogy légy szíves egy embehedet megbízni a pakolás ihányításával. Itt olyan zűh­zavah van kehiek, hogy az ki­fejezetten hettenetes. Az alezredes Frankot hívat­ta. — Ide figyeljen, Frank — ad­ta ki az utasítást azon a han­gon, ahogy parancsolni szo­KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Békés egymás mellett élés — ideológiai harc. Tanulmányok. (Az MSZMP KB Társadalomtudo­mányi intézetének kiadása.) Aczél György: Szocialista kul­túra — közösségi ember. Cikkek, beszédek. Antonio Banfi válogatott írásai. Döme Piroska; Harcoló bányász. Visszaemlékezések. Hermann István: A mai kultúra problémái. KaDitalista kultúra — szocialista kultúra. Meisel Sándor: Mit kell tudni a KGST-röl? Martin József; Mit kell tudni a Közös Piacról? Csornai Zoltán: Titok a Világ Tetei én és Az özönvíz balladája. Tudományos-fantasztikus regé­nyek. SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ; Illyés Gyula; szíves kalauz, úti­rajzok I—II. kott. — Maga fiam; most azon­nal átveszi itt a parancsnoksá­got. érti? Az összes lakájok, az egész személyzet fölött. Ma. gához vesz négy embert. Ket­tő az elszállítandó dolgok ki­hordását irányítja, kettő pedig a szekerekre való rakodásra felügyel. Maga pedig félórán­ként jelentést tesz nekem a dolgok állásáról. Parancsot végrehajtani. Frank nem túlságosan örült a megbízatásnak. Mikor végig­jött a folyosón, már látta, hogy- a lakájok, szolgák, szobalányok úgy futkároznak, akár a pókok a falon. De hát a parancs, az parancs. Nincs mese. Végre kel) hajtani. Különben is, fél óra múlva be kell számolnia az első eredményről. Kiválasztotta a négy embert. Értelmes, kemény legények voltak, akik sok nehéz hely­zetből kivágták már magukat. — Értettük, szakaszvezető úr — mondták a parancskiadás után. — Tíz perc múlva olyan rend lesz itt, mint az atya- úristennél. amikor az angya­loknak sorakozót fújnak. Puska a vállukon, feltűzött szuronnyal, úgy indultak el, futólépésben. S Frank néhány perc múl­va már tapasztalhatta, hogy legényei nem beszéltek a leve­gőbe. A lakájok, szolgák, szobalá­nyok egy része csatárláncba állt a folyosón, úgy adogatták egymásnak kézről kézre a me­nekítésre szánt holmikat. Miközben kint újabb és újabb szekér kanyarodott a lép­cső elé, hogy néhánv perc múl­va púposra rakottan tovább­induljon. Ungváry Tamás: Világszlnház.' Kritikák. ’Madách Imre: Az ember tragé­diája. — Mózes. Drámai költemé­nyek. (Szépirodalmi Kiskönyvtár., EURÓPA KÖNYVKIADÓ: Mihail Solchov: Csendes Don I—■ tv. Regény. (A világirodalom re­mekei sorozat.) Liuben Dilov: Nádas. Kisregény.' Dmitrij Furmanov: Csapajev. Történelmi regény. (A szovjet irodalom könyvtára.) Hermann Kant: Impresszum. Re­gény. Edna O’Brien: Vidéki lényoJtí Regény. (Európa zsebkönyvek.) Edgar Allan Poe versed, (Lyna mundl sorozat.) Jurij Trifonov: Hosszú búcsúzás; Kisregény. Elbeszélések. Paul Verlaine versel. (Lyra műm- di sorozat.) így aztán fél őrá múlva Frank feszes vigyázzállásban mondhatta: —■ Álezredes úrnak alázatot san jelentem, a rakodás rend-' ben, pontosan, terv szerint ha­lad. Még tíz szekér van hátra. Utána indulhat a karaván. Megszerveztem a biztosítást is. A következő városig két sza­kasz kíséri a szállítmányt. Egyik elöl. a másik hátul biz-; tosít. Erőltetett menetben fo-' gunk haladni, így remélhető­leg holnap reggelre elérjük a várost. — Dehék, fiam, dehék — veregette meg vállát a gróf. 9 főúri szokás szerint — bár né­mi töprengés után — megkí­nálta a még mindig feszes vi- gyázzban álló Frankot egy ha­talmas szivarral. Amit a szakaszvezető persze csak kint az udvarral mert meggyújtani. De hol a nyavalyában lehet ez az istenverte Bódi?! — tű­nődött közben. Még a végén nélküle kell elindulnunk. Nem maradt más választá- , sa, keresésére indult. Legalább egy disznósággal kevesebbet követ el majd. Régi tapasztalatok szerint Bódit a nők és az ennivaló kö­zelében kellett keresni. Meg is találta. A konyhán falatozott — Alázatosan jelentem, min­den rendben! — ugrott fel a szakaszvezető érkezésekor. — Tessék fogyasztani ebből a lán- gosból. Az a szépasszony sü­• tötte... (Folytatjuk) dást. A külkereskedelem pél­PÁPP ZOLTÁN: Lépcső az alagsorba

Next

/
Thumbnails
Contents