Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-21 / 143. szám

Szekszárdion talán négy, a megyében körülbelül ötven olyan vegyesbolt van, amelyeket egy-egy személy kezel, a vevő kiszolgálása itt szinte családias, meghitt. Nem így az önkiszolgáló boltokban, ahol bizony a sok, és rafináltan elhelyezett tükör, valamint az árgus szemű eladók figyelik a vevőt. A bolti munka fárasztó, nemcsak fizikai, hanem erős szellemi igénybevétellel is jár.

Természetesen a „jobb üzletekben” nálunk és külföldön is a vevőt segítik eligazodni az árukkal rakott gondolák között. Ez is, mint általában napjainkban a kereskedelmi munka jól képzett eladókat kíván, akik nemcsak az árut, de a vevőt is ismerik. A jól rendezett áruház, az árubőség, a kívánatos választék azonban nemcsak kereskedelmi, adok- veszek ügylet, több annál, politikai kérdés is. Szocialista kereskedelmünk dolgozói nem egy alkalommal ezt bizonyítják is.

Körülbelül negyven éve annak, hogy az első önkiszolgáló üzleteket létesítették. A fejlett országokban, ahol a lakosság fizetésének jelentős részét az üzletekben hagyja, nem lehet már a hagyományos eladómódszerekkel dolgozni. A kimondottan háztartási cikkek — pipere-, élelmiszer-, vegyi és kevés műszaki áruk — forgalmazása ma már lehetséges egy üzletben, az úgynevezett ABC-, vagy kisáruház típusban. Ezek a boltok soksok átalakuláson mentek át, hazánkban is körülbelül az első alapítása, tizennyolc év óta.

Tolna megyében valamivel több mint félszáz önkiszolgáló rendszerű ABC-áruház működik; ÁFÉSZ, illetőleg Népbolt kezelésében. Közöttük számos már országos hírű: a Napsugár Dombóvárott, a dunaföld- vári és a paksi. Ezek is azért lettek híresek, mert árucikkeik összeállítása a fogyasztó igényeit veszi figyelembe. Azaz eljutottak oda, ha már van áruházunk, s az korszerű, — felszerelés és épület tekintetében — fel kell tölteni jó és elegendő áruval.

Ez az utóbbi már nagyobb gond, úgy tűnik, mint milliókért építeni egy új, vagy korszerűsíteni egy régi áruházat. Itt van mindjárt példának a szekszárdi Otthon és az az ugyancsak megyeszékhelyen működő jó hírű rádió-tévéüzlet. Az Otthont átalakították: azr zal a céllal, hogy a vevő a gyakrabban vásárolt cikket szinte az utcán át tudja megvenni, míg a bútor, egyéb lakásfelszerelési cikkért, menjen fel az emeletre. Tehát, az a cél, hogy a vevő, ha bemegy az üzletbe, valamit venni, kényszerítve legyen a vásárlásra. Nemhiába találták ki annak idején az önkiszolgáló rendszert Amerikában, a forgalom ott a hagyományos üzletekkel szemben 45—53 százalékkal nőtt, nálunk is meghaladta a negyven százalékot. Tehát a vásárló nemcsak né- zegelődő, hanem vevő is az üzletben, még ha nem találja meg a keresett cikket, akkor is, mert a gondolákon tálalt áru valamelyikéből minden bizonnyal tesz a kosarába.

Az a kérdés, talál-e elegendő árut és kellő választékban. Nem talál. Ennek több oka van. Az önkiszolgáló boltban nincs olyan kapcsolat a vevő és eladó között, mint más üzletben, s ha a vevő nem talál mondjuk háromliteres zomán- cos lábast, nincs aki felvilágosítsa, „megfogja” az újfajta Prestige lábasra, amely talán még jobb is. mint a zománcozott. S a másik eset: a vevő, ha kellően kiállított helyen, azaz szembetűnő módon kiállított új terméket látna, bizonyára az újat forgatná, vizsgálná, s ha volna eladó, aki meg is magyarázná, miért jobb az új termék, vagy milyen a tulajdonsága, lehet, bizalommal megvenné, inkább mint a hagyományos, nehéz zománcedényt. Persze az is megoldás volna, ha minden áruházban, ABC-üzletben feltűnő helyre tennék a „mai ajánla- tunk”-ra érdemes árut.

Az igazsághoz tartozik, hogy az áruválaszték jórészt az üzletvezetőkön, eladókon múlik. Nemrég egy bizonyos elektroakusztikai cikket akartunk vásárolni — próbavásárlásként —, Tolnán egyszer találkoztak ilyen áruval, Faddon nem is hallottak róla, Pakson azt kérdezték, milyen az, Bonyhádon még a hiánycikk-könyvet sem vették elő. Más kérdés, hogy ezt a szóban forgó terméket meg tudtuk volna venni a szekszárdi rádióüzletben, de a VT-gyártmányú készülékek, — tízet kipróbáltunk, — használhatatlanok voltak. Kérdés, egyáltalán hogyan mer az ipar. ilyen terméket a piacra dobni? Tehát ahol az üzletvezető kellően ösztönzi beosztottait, van áru — legalábbis a gyakorlat ezt mutatja. Előfordul azonban, hogy az ügynökök, a nagykereskedelmi vállalatok utazói, csak a raktáron elfekvő készletekről visznek listát, azt mutatják meg az üzletvezetőnek, s ebből választhatnak csupán. Nem is beszélve arról, amikor az ilyen ügynöklátogatás után feladott rendelésnek is, csak alig több mint 20—30 százaléka érkezik meg. (A szekszárdi kerékpár-varrógép üzletben tucatnyi ilyen megrendelést tudnak mutatni.)

A vevőt egy jó kereskedő nem utasítja el, nem szívesen mondja ki: „kérem majd a jövő héten szíveskedjék befáradni”, mert tudja, a jövő héten sem tud majd a keresett áruból adni.

Szóval most már van egy sor szép és jól felszerelt áruA kongresszus tiszteletére

Bátaszéki vasutasok védnökségvállalása

A közelmúltban elhatározták a bátaszéki MÁV állomásfőnökség Petőfi Sándor szocialista brigádjának tagjai, hogy társadalmi munkában segítik a Flórián utcai III. számú óvodát. A szavakat tett követte. Megtisztították a kövektől az óvoda udvarát, kiásták az óvoda előtti árkot, elterítették a földet, lekaszálták a füvet, több mint kétszáz óra társadalmi munkát végeztek. A vasutasok kapcsolata az óvodával tovább tart, sőt Saját segítségük felajánlásán kívül felkérték a bátaszéki vontatási főnökség Gagarin szocialista brigádját, hogy eddig tett vállalásukon felül, műszaki munkák elvégzésével segítsék a III. számú óvodát.

Most a szocialista brigád felhívással fordul a község üzemeiben, ipari szövetkezeteiben dolgozó szocialista brigádokhoz, hogy az MSZMP XI. kongresszusa, valamint hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére folyó munka- verseny-mozgalom keretein belül vállaljanak védnökséget a bátaszéki bölcsődék, óvodák felett.

ház, szaküzlet a megyében. Az áruválaszték azonban szegényebb, mint amikor a boltok, áruházak még a régi, hagyományos rendben működtek. Néhány évvel ezelőtt alakult a megyében egy szövetkezeteket is ellátni akaró vállalat — működését éppúgy alig vesszük észre, mint azt, hogy a nagykereskedelmi vállalatok . ösztönöznék az ipart — hiányzó cikkek gyártására, magukat pedig a boltok feltöltésére, a vevők által keresett cikkekből.

Az áruházak korszerű felszerelése százezrekbe kerül. A mostani szekszárdi két átalakítás is a negyedmillió forintot meghaladja. Áz üres — képletesen szólva üres, mert a vevő, ha nem kapja meg azt a cikket, amit keres,- számára az egész üzlet üres — áruház, nem ingerli a vevőt a vásárlásra. Pénz, bevétel pedig csak a vevőtől származik — sok pénz pedig csak sok vevőtől. Nem mondjuk, hogy a pénz elsődleges, de lényeges. Az adott kereskedelmi egységnek is jól felfogott érdeke, hogy bevétele növekedjék. A forgalom növekedésén túl, nálunk elsődleges, hogy a vevő, az állampolgár, elégedetten távozzon a boltból. Az egyik dolgozó az élelmiszer-üzletben vevő, a másik meg a gyárban készíti a sajtot, a villanykapcsolót, a ruhát. Tehát az ő áruja is forgalomba kerül. Nem mindegy azonban, hogy milyen mennyiségben, választékban és minőségben. A vevőt ki kell elégíteni minden üzletben, ez politikai kérdés is.

Néhány nap múltán megyénk kereskedelmi egységeiben is áttérnek a rövidebb munkahétre. Kellő módon készülnek erre. Azonban a jövőben még nagyobb figyelmet kell arra fordítani, hogy a jól felszerelt boltok, az itt árusításra kerülő gondolák ne „üresen” várják a vevőt, azaz elégedett legyen az a vásárló, aki távozik a műszaki, a vegyes-, a ruházati, élelmiszer- vagy az ABC-áruházból.

PALKOVÁCS JENŐ

II pénz nem beszél

Vagy ha mégis — a közmondást igazolva —, legkevésbé arról, amiről kellene. Nevezetesen, honnét, miért jött, minek ellenszolgáltatásaként került pénztárcánkba, zsebünkbe. Köznapi bölcsességünk: kiadni könnyebb, megkeresni nehezebb. Amivel már elismertük — maroknyi spekulánstól, pernahajdertől eltekintve —, hogy munkával, hasznos tevékenységgel keressük, szerezzük meg jövedelmünket. Mennyit? Egy-egy átlagos hónapban a központi forrásokból 16—18 milliárd forintot fizetnek ki a lakosságnak. Pénzhegy. Borítékokba osztva karéjokra válik, mint a fölszelt kenyér.

Tavaly 200,6 milliárd forintot számoltak le a kezünkbe. Három esztendővel korábban, 1970-ben 155,1

milliárdot. Gyarapodott az ország, s így vagy úgy, valami módon, majd’ minden család, ezt tükrözi a két összeg közötti különbség. Ám ezzel még nem azt mondtuk, mert nem mondhatjuk, hogy közös és egyéni érdek azonos úton járt, jár minden esetben. Egyszerűbb, könnyebb a pénzt számolni, mint feladatainkat teljesíteni. Csakhogy összetartoznak, bár akadnak, akik feledni szeretnék ezt. Ám ők is odaállnak a pénztár elé. Azok közé, akik becsülettel tették a dolgukat. Vajon mit szól erről a forint nekik?.

Idén, 4,6 milliárd forint nyereségrészesedést fizettek ki, 16,3 százalékkal — 640 millióval — többet, mint tavaly. Ki elégedett volt, ki elégedetlen. Ahol pénzt osztanak, ott mindig lesznek sértődöttek, így hangzik a másik köznapi bölcsesség. Hagyjuk most az egyéni mormogásokat. Fontosabb ennél a közös mérce. Az, hogy jobb, hatékonyabb munka, értékesebb, korszerűbb termék, a költségek csökkentése szülte, teremtette-e a részesedés forintjait? Túlnyomó többségében igen.

Van pénz, amiért nem kell megdolgozni, mégis joggal jár. Minden száz forintból 16 ilyen. Tavaly a pénzbeni társadalmi juttatások összege 31,3 milliárdot tett ki, családi pótléktól a nyugdíjig. Ezért a pénzért nem kell megdolgozni, de ezt a pénzt együttesen teremtjük elő. Munkával természetesen, mert minden forintnak az új értéket szülő munka a fedezete. Azaz mégis meg kell dolgozni érte. S ha azt akarjuk, hogy több legyen — mert ez a szándékunk — az „ingyen” adott pénz, akkor a munkának is nagyobbnak, jobbnak kell lennie.

Munka, mindig a munka. Sokak fülében kedvesebben cseng a szó: pénz. Akadnak pénzcsinálók, rendőrségi, bírósági tudósításban ismerkedhettünk, ismerkedhetünk majd meg velük. Mert társadalmunk erkölcse nem tűri, nem fogadja el e pénzcsinálók görbe útjait. A törvényt szegezi velük szembe. Mindenre azonban nem Hozható, mindenről nem szólhat a törvény. Arról, ami csak mulasztás, felületesség. Holott az ellógott órákért kifizetett forint: csalás. Kaptam.de nem adtam. Gyarapodtam, de nem gyarapítottam. A , társadalomnak valamennyi kötelezettség teljesítése fontos. Számít rá, ezekre alapozza terveit. Azt is, mely a szétosztható, kifizethető forintokat részletezi és ösz- szegezi. Ezért, hogy a társadalom egészének, tehát minden tagjának őrködnie kell a forintok fedezete, a munka értéke, mennyisége, minősége, hasznossága, célszerűsége felett.

Minderről a pénz nem beszél.

Nekünk azonban beszélni kell róla.

MÉSZÁROS OTTÓ

Szerdán volt a szekszárdi Kölcsey lakótelep építkezését végleg lezáró 92 lakást magába íoglaló szalagház utolsó 24 lakásos részének műszaki átadása. A lakók beköltözése a jövő héten kezdődik. A szalagházsor földszintjére üzletsor kerül, melyben más szervezetek, intézmények is helyet kapnak. Richards méteráru- bolt, baromfi-mirelit bolt, szakszervezeti könyvtár, orvosi rendelő. Volán-iroda, pártiroda. Az Állami Építőipari Vállalat szép munkájának befejező része a földszinti helyiségek július végén következő műszaki átadása lesz.

Foto: G. K,

Szalaaház Szekszárdon

Ha már korszerű a Bolt...