Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-02 / 127. szám

Felnőttek ! Tanuljatok meg játszani MINT AZT a bölcsődei szü­lői munkaközösségek I. me­gyei konferenciájáról szóló •tudósításunkban megígértük' itt adjuk közre — és ném vé­letlenül kezdve a címbe fog­lalt felszólító mondattal . — azt a beszélgetést, amit mun­katársunk dr. Huszita Antó­niával, a Magyar Tudományos Akadémia Gyermektani, Lé­lektani Intézete tudományos főmunkatársával folytatott. Beszélgetésünk bevezetőjé­ben dr. Huszka Antónia azt mondotta el. hogy korunk em­bere — tisztelet persze a kivé­telnek — nem tud játszani. Pontosabban rangon aluli el­foglal tságsak tartja a játékot, ami azért veszedelmes dolog, mert a játék főszereppel bír a gyermeknevelésben és nagy baj az, ha a felnőtt ember, aki egyben szülő is, ezt az alapvető dolgot nem érti meg. — Elhangzott az ön előadá­sában egy olyan mondat, hogy „a szülőnek meg kell tanul­nia a gyereket.” Szíveskedjék megmagyarázni, miként ért­sük ezt? — Boldogan megmagyará­zom. mert minden egyes al" kálómmal, amikor módomban áll a kutató és a gyakorló pszichológiai munka mellett figyelő közönséggel találkoz­ni, el szoktam mondani. Ha úgy 'tetszik, a nevelés téma­körébe tartozó ' pszichológiai előadásaimnak évtized óta mottója lehetne, amit a költő így fogalmazott: „Diák marad az ember, míg csak él. Lecké­jét d sírig tanulja; Üjat, , nehe­zebbet a réginél.” Egyszóval tanulni kell és ebben, az eset­ben a szülőknek meg kell ta- nulniok játszani ahhoz, hogy á játékot gyermekük «--szemé’ ayiségformálásának eszköze­ként és ami legalább ennyire fontos, tudatosan alkalmaz­zák nevelési tevékenységük­ben. a játék ugyanis nemcsak kísérője a kicsi ember fejlő­désének, hanem elősegítője, fokmérője is. Példaként em­lítem, hogy valami után nyúl­ni. valamit megfogni nem já- ‘ték a felnőttnek, vagy a fel­nőttebb gyermeknek. Játék viszont a csecsemőnek, aki mozgását nem tudja még koordinálni, akinél még nem automatizálódott ez a csak számunkra könnyű cselekvési forma. — M; történik, he, kimarad a nevelésből a játék? — Mivel a kisgyermekhez információk tömege érkezik a játék által, a játék elmaradá­sával gátlódik a fejlődés, ami­nek ritmus, egyébként is .na­xgyon eltérő megfigyeléseink szerint. Gondoljon csak arra, hogy egyik gyerek, hamarabb fog, áll, vagy kezd beszélni, mint a másik. De a fejlődés eredményét mindig azok a fi­ziológiás ingerek befolyásol­ják kedvezően, amelyek ma­gasabb szintűek. £nnak a gyereknek gyorsabb az értel­mi, érzelmi fejlődése, akivel foglalkoznak is rendszeresen. — Mit értsünk ezalatt? — Egy intézetünkben ■ le­folytatott vizsgálat megálla­pításaira hivatkoznék a köz- érthetőség kedvéért. A vizs­gálatban részt vevő gyerekek tevékenységi szintjét megha­tározták az általunk, teremtett •helyzetek. Volt gyerek, aki mellé csak odatettük a játé­kot, míg a másiknak közvet- ' len a közelébe helyeztük el, s volt olyan, amelyiknek oda­nyújtottuk. És ismét más, ami­kor a játékot mosolyogva, ne­vetve adtuk át. Ez utóbbinál érzékelhettük, hogy ez a tárgv okozta a legmagasabb szintű fiziológiás ingert, hiszen a já­tékszerrel nemcsak tevékeny- kedésre alkalmas tárgyat ka­pott a gyerek, kapcsolat te­remtődött közte és a barát­ságos’ felnőtt között is. És ez fontos dolog. — Pszichológusok és gyer- mekpszichiát’erek, sőt, a pe­dagógusok is egyaránt sok­szor kifogásolják napjainkban a drága játékok divatját csak­úgy, mint a teljesítményre ösztönző játékok divatját Hallhatnánk erről az ön véle­ményét is? — A FELNŐTTEK VILÁ­GÁNAK nem kis mértékben elferdült szemléletmódja hi­báztatható az úgynevezett produkciós játékok dömping- jében. Kis túlzással betegség­nek is merném nevezni ezt a gyerekekre nézve káros diva­tot. Valljuk be, különböző dolgokra való hivatkozással ugyan, de nekünk felnőttek­nek teljesítménycentrikus az életben elfoglalt alapállásunk. Ezért gyárt az ipar a keres­let parancsára és tömegével a konstrukciós képességeket sokszor idő- előtt próbára te.- vő_ játékokat. Ez is kell, ha időben kapja a gyerek. De a játék igaz; értékét nem enge­dik kibontakozni, érvényesül­ni ezek ,a faitá. játékok. Nagy bajunk, - hogy a munkára ké­szítünk elő — egyebek között ezekkel a tárgyakkal is — de ugyanakkor megfeledkezünk arról, hogy az emberi kapcso­latokra készítsük fel a gyere­keket. Nézze csak, egyszerűen kimennek szinte a divatból a tartós kapcsolatteremtésre, ha úgy; tetszik, egyetemi szinten is. megfelelő . ősi játékok. Olyanokra gondotok, mint pl. a,-kijkucs .-játék. Látom nem érti.- Megmagyarázom. A gyé­réit .amikor kinőtt már a pó- lyás kórból, még hosszan hi­szi azt, hogy ami eltűnik, az nincs, a kukucs játékkal kapja meg azt az információt, hogv az eltüntetett visszahoz­ható, vagy azt az információt,1 ami a gyermek szempontjából megint csak hihetetlenül fon­tos, hogy van körülötte egy­fajta állandóság. És ez érte van. Folytatnám. A búj ócska — mely szintén a legősibb já­tékok egyike — az érzelmi fejlődést segítheti elő. mert a megtalálás és megtaláltság él­ményét nyújtja a gyereknek. Aztán itt van a szintén öreg­öreg mondókás játék, az a bi­zonyos ..ez elment vadászni, ez meglőtte” és így tovább. É játék során a gyerek a közvet­len testi kontaktust éli át, a biztonságot, azt. hogy a ma­ma, a papa, a testvérke, vagy valamelyik nagyszülő az enyém. Ha ez a biztoAságérzés hiányzik és nincs a közvetlen testi kontaktus, gátlódik a fej­lődésben. nincs harmónia. — Beszélt arról, hogy egyes játékhelyzeteket a gyerek já­tékból újrateremt. — Igen, ez a gyereknek szintén fontos, figyelemre méltó képessége. Meg kell ér­tenünk őt ebben még akkor is, ha az újraélég fura és felüle­tes szemlélődés esetén a fel­nőtt számára érthetetlen szi­tuációkat terem, hiszen játék­ról van szó. itt mondanám el, hogy van egy két és fél éves barátnőm, aki nem miás, mint korban hozzám illő barátnőm kislánya. Valamicskét! értek a gyerekek nyelvén, hiszen anya is vagyok és pszicholó­gus is. ő mégis ideges lett va­lahányszor meglátott engem, mivel úgy rögződött emléke­zetében, hogy én vagyok az, aki a mamáját helyettesítem, amikor 57 nincs jelen. Nem tudom akkor már hányadszor bízták rám a szülők, amikor Idős Prajda Vendel tolnai háza udvarán áll egy három­negyedig kész hajó. Küllemre amolyan burcsellafélé, de an­nál szebb is, meg kényelme­sebb is. Tolnán nem szabad megle­pődni például ladik, de még kisebb hajó láttán sem, hi­szen a tolnai, akármilyen át- alakuláson ment is át a két­tucatnyi évtized során,' tulaj­donképpen megmaradt vízi népnek. A víz, a ladik — nem csónak az, kérem, hanem la­dik, ha kisebbről van szó, ak­kor csikli, — de meg a hajó, s a hozzá tartozó halász-, meg horgászszerszámok a tol­nai élet velejárói ma is, Azrt mondja Prajda Vendel: — Tavaly kezdtem csinálni. Körülbelül két év múlva lesz kész. Hiába, az ember a saját­ját mindig háttérbe szorítja. De majd elkészül. Van még idő. Ahogy elnézem Vendel bá­csit. valóban van még idő. Most mindössze 76 éves, leg­feljebb hatvanasnak látszik. Van még idő. a gverek elébem állt azzal a meglepő javaslattal, hogy cse­réljünk szerepet, ő lesz a ma­ma és én a' kislány. Belemen­tem a játékba, de Bébé sze­repének első megnyilvánulása­ként rám rivalt: — Azonnal ülj. le, mert agyonváírlak a papucsommal! MI DERÜL KI EBBŐL AZ EPIZÓDBÓL? Hogy a szom­szédjukban egy mama időn­ként a papucsával fenekelte el túl elevennek tartott kis­lányát. Mind ez a művelet, mind pedig a műveletet kísérő egetverő bőgés rettenettel töl­tötte el az én kis barátnőmet. Mit csinált hát? Rettenetét ét óhajtotta rám származtat­ni, fenekeléssel, mert nekem tulajdonította a mamája eltű­nését. — A felnőttek időhiányra való hivatkozással térnek ki legtöbbször a játék elől, s úgy vélik, elég, ha játékokat vásá­rolnak és azt a gyerek keze ügyébe helyezik. — Korábban már beszéltem erről. Nagyon helytelen ez a gyakorlat. Fontos, hogy a ma­ma vagy a papa önmagát is adja a játékkal és ne rázza le a gyereket. Egyébként, ha a szülők rájönnek a játék ízére — előbb talán úgy, hogy meg­próbálnak kötelessé szerűen játszani — utána ’már nem tudnak erről lemondani, mert a játék az alkotó kapcsolat­S közben a mindennapi ke­nyérkereső munka. Acs és kőműves mestervizsgája van. Tanúsítják az előszoba falán látható mesterlevelek. Az utóbbit nem gyakorolja, az előbbiből él mindmáig. Műhelye látványosság, pe­dig — úgy mondja, ha hiszik, ha nem, a MÉH-telepről szár­mazik itt minden. „Magam re- peráltam meg minden alkat­részt és magam szereltem össze.” Hiszem, mert miért ne hinném, pedig ugyancsak új­nak tűnik itt minden. Ez vi­szont Vendel bácsi keze nyo­mát dicséri. Állványon egy vasladik, pontosabban valamiféle ladik­forma. Erre önti rá majd a műanyagot, és az lesz majd a valóságos ladik. A vas csak forma. — Csak az a baj, hogy na­gyon drága a poliészter. Nem tudom, valóban drá­ga-e, a forma viszont igen­csak formás, és biztosan akad majd vevő az újfajta vízi al­kalmatosságra. tartást fogja számukra Jelei** teni, melynek során nemcsak kinyílik előttük a titok, hogy hogyan érik az emberke em­berré, -hanem művelhetik a titkot. Nem jó egy ilyen be­szélgetést lehangold megjegy­zéssel befejezni, mégis sze­retnék még valamire utalni és ez nem egyéb, mint az, hogy világszerte, és hazánkban is növekedett az elmúlt évtize­dekben a legkülönfélébb neurológiai problémákkal küszködő felnőttek és gyere­kek száma, a világ- és hazgi statisztikákat egybevetve gyermekpszichológiai, pszi­chiátriai tapasztalatainkkal sajnos sok szól amellett: hogy a felnőttek elfelejtettek ját­szani. Éppen ezért meg kell tanulniok játszani ismét, ha azt akarják, hogy gyermekeik testben, lélekben egészséges felnőttekké váljanak. Tapasz­talataink szerint a szülőd zö­me ösztönszerűen, jól foglal­kozik a gyerekekkel. Arra van szükség, hogy az ösztönösen meglelt nevelési eszközök, mó­dozatok alkalmazása tudatos­sá váljék — mondotta végül dr. Huszka Antónia, akinek abban a reményben köszön­tük meg a beszélgetést, hogy nem hiábavaló vállalkozás ezt is közreadnunk. Lesznek, akik a cím felszólító mondatát em­lékezetükbe vésik... — 1 ászló — De ezzel még nincs vége a látogatásnak. Vendel bácsi a lakásba invitál. Keveset szól, inkább a hatást figyeli. Cso­dálatos pipatórium, vagy in­kább -gyűjtemény. Damjanich János egyik pipája. Kollégám, a Damjanich című nagysikerű regény írója alkudna rá. de idős Prajda Vendel üzletről nem tárgyal. Aztán egy sereg népművészeti alkotás, s velük vegyesen sokféle emlék a do­hányzacskóvá nemesedett kostöktől a trénszuronyig, az asztalon seregnyi fénykép, s képzel faragott, szép boros­készlet. Kissé vegyesen ren­dezett, valóságos házimúzeum. Szép lehet itt élni. Elmenőben még egy meg- néznivaló. Az előszobában arasznyi faszobor. Ácslegény élesíti a szekereét. Saját gyö­nyörűségére készítette Prajda Vendel, hirdetve a szakma becsületét, amelyből 1920. feb­ruár elsején szerzett mester­levelet. Ebben , az esetben nem a művészi érték a fontos. — Vendel bácsi, és a hajó? — Mondtam, körülbelül két év múlva elkészülj Aztán irány a nagy Duna. A bo­gyiszlói kavicsos úton le a ví­zig. — És ott? — Varsa, kece, dobóhál ői Pihenés. Letenyei György GYERMEKHEVERÖK, 1 FOTELOK NAGY VÁLASZTÉKBAN 1000 Ft feletti vásárlás esetén OTP-re is megvásárolhatók a BIZOMÁNYI Áruházban (13) Hajó épül egy tolnai ház udvarán Fotó: Gottvald Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents