Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

f I f I ] agazin • uagaala Egy hónapig kettesben a Egy hónapot töltött kettes­ben a chlorellával egy űrha­jót imitáló hermetikus kabin­ban Nyikolaj Mihajlov kutató. A kísérlet során egy Chlo­rella nevű moszattal töltött harmincliteres edény helyet­tesítette a bioszférát, a réte­ket. mezőket — s mint a bio­szféra, elnyelte az ember által kilélegzett széndioxidot, és oxigénnel, valamint részben élelemmel látta el az embert. A bioszférának e kicsiny technikai modelljét a konstruk­tőrök Orgonavirágnak nevez­ték el. Amikor a kísérlet befejező­dött, a kutató egy kicsit ül­dögélt a kabin küszöbén, majd a mesterséges bioszférából ki­lépett a valóságba. Az orvo­sok elégedettek voltak egész­ségi állapotával, s még aznap este haza is engedték. Az emberi életfeltételek biz­tosításának mikroorganizmu­sok tevékenységén alapuló rendszerét vizsgáló kísérletet a szovjet orvosbiológiai inté­zet munkatársai végezték. A kísérlet egyes eredményeiről a Himija i zsizny című folyó­irat számolt be. Az Qrgonavirág fő része egy henger alakú reaktor, amely­ben a tápoldat minden köb- centiméterében a Chlorella 800—900 millió sejtjét lehet kitenyészteni. Ezt a sötét sma- ragdszinű chlorella-halmazt erős fénynyalábok világították át, amelyeket fényterelőkkel úgy irányítottak, hogy a mo­szat sejtjei aktív fotoszintézist ttdytassanak. A hermokahäi és a légveze­tékek légtere kicsiny — mind- jössze 4,5 köbméteres — volt.­Az ember vezette szovjet és amerikai űrhajókon olyan be­rendezések működnek, ame­lyek biztosították a levegő vegyi regenerációját Az or­vosbiológiai intézet kísérleté­ben ezzel a Chlorella „foglal­kozott”. A Chlorella kiállta a próbát: a kísérlet 20 napja álatt 15 alkalommal cserélte ki a kabinban az oxigént, mi­közben a fotoszintézishez az ember által kilélegzett széndio­xidot használta fel. A kísérlet során gok új do­log derült ki- A Chlorella és az ember különböző gázokat, egyebek közt metánt és szén- monoxidot választ ki. Ezért E. Selepev, az orvostudományok doktora és a kísérlet más ve­zetői attól tartottak, hogy az ártalmas 'idegen anyagok kon­centrációja a kabin levegőjé­ben növekedni fog, és a kísér­letet félbe kell szakítani. Há­rom nap múltán azonban fény derült egy rendkívül fontos tényre: a szénmonoxid felhal­mozódása megállt. Ezt csak azzal lehet magyarázni, hogy a mérgező oxidot a moszat és a vele együtt fejlődő mikro- flóra elnyelte. A másik ártalmas anyagnak, a metánnak az előzővel azonos súlyú koncentrációja később, 12 nap múltán alakult ki, ami­kor a moszat „megtanulta” a metán elnyelését, azt, hogy a mesterséges bioszférát meg­tisztítsa a metántól. Ekkor már a reaktorban a mikrobák és a Chlorella nemzedékeinek sokasága váltotta egymást. A mesterséges biocönózis a ter­mészet legjobb hagyományai szerint viselkedett — önsza­bályozást, önfelépítést folyta­tott. A levegő regenerációjá­nak fizika-kémiai rendszere erre nem képes — hangsú­lyozzák a szakemberek. A kísérlet során az oxigén- telítettség százszázalékos volt, a széndioxidgáz telítettsége pedig elérte a 96 százalékot. Az ivóvizet, az élelem elké­szítéséhez és az egészségügyi szükségletekhez szükséges vi­zet a kísérlet során nem víz­vezetékből, hanem a mester­séges bioszférából szerezték.­A nedvességet a levegőbe^ nyerték, amikor kicsapódott a meleg moszaíreaktor kiveze- . téséná. a reaktorba pedig a kísérletet folytató kutató ál­tal kiválasztott vizet, így töb­Milyen gyorsan úsznak a halak ? K halak utazási sebességé­nek mérésében nagy nehézsé­get jelent az, hogy villámgyors mozgásukat emberi szemmel gyakran alig lehet követni, A legnagyobb sebességeik azon­ban csak rövidebb távoíera és időtartamokra érvényesek. Hosszú utakon nem tudják ezt tartani, A cápa bizonyos faj­tái még a leggyorsabb hajók­kal is versenyre keinek. A tonhalak vagy a kardhalak el­érik a 100 kilométer óránkénti sebességet is. Hosszabb vándorú takr <3 (például íváskor) a halak meg­jelölésével szerezhetünk biz­tos információt. 'Ä folyami an­golna fiatal lárváinál például az Atlanti-óceán mélységei­ből partjainkig tartó 4500 ki­lométeres hosszú úton 7—8 kilométeres napi átlagteljesít­ményt állapítottak meg. Fi­gyelembe kell venni, hogy az áramlások a halak teljesítmé­nyeinek egy részét felemész­tik. A tekergő angolnához hasonlóan a csapkodva mozgó laposhalak is viszonylag las­súak. Megjelöltek sima le­pényhalakat, és nem egyszer egy kilométernél kevesebb elő­rehaladást állapítottak meg náluk. Nagy fejű legyek rendkívüli bátorsága A nagy fejű Tégy tulajdon» képpen olyannak látszik, mtnT~ a szokásos „ártalmatlan’ légy. Az első benyomás azon­ban csalóka. E sajátos, nye­les potrohú légy ugyanis rendkívül veszélyes a nála lé­nyegesen nagyobb jullánkos darázsra, méhekre; vagy don­gókra. Amikor elérkezik a légy peterajiásának ideje, les­ben áll egy méhkas, vagy egy darázsfészek bejáratánál. Amint valamelyikük táplálék- keresés céljából kirepül, a nagy fejű légy ráront. Villám­gyorsan megkapaszkodik ben­ne és egy aprócska tojást a testgyűrük között a testébe döf. Majd a lehető leggyor­sabban elmenekül. Gyakran tucatszor is sikertelen a kí­sérlete és minden egyes al­kalommal kockára teszi az életét. E halált megvető bátorság magyarázata az, hogy a nagy fejű légy lárvája csak más rovarok testéből fejlőd­het ki. Más szóval a légy­tojásból kibújt lárva élve felfalja a házigazdát. Üzemi pszichológia chlorellával bek között a tüdeje és a bőre által kiválasztott nedvességet térítették vissza. Az ember ki- választási. termékeiből szárma­zó vizet a hatalmas szennyvíz- szellőztető tartályok miniatűr másolata tisztította. Itt ás­ványképző mikrobák működ­tek közre. Azokat a hasznos anyagokat, amelyeket az emberi életfunk­ciók melléktermékeiből von­tak ki, visszavézették a mes­terséges bioszférába. A karba- midbomlás termékei például egyharmad részben fedezték a Chlorella nitrogénszükáégletét. A kísérlet egy hónapja alatt a rendszerben n víz körforgal­mának 1,5 ciklusa ment vég­be. „A kísérlet legörvendete- sebb eredménye az, hogy a mesterséges bioszféra működé­sének egy hónapja során a rendszer elöregedésének sem­miféle jele sem mutatkozott — hangoztatják a tudósok. Tüsszentők klubja Nemrég Rómában meg­alakult a tüsszentők. klub­ja. Ennek tagja lehet mindenki; aki gyógyszer; vagy bármely egyéb" mes­terséges „beavatkozás” nél­kül legalább hússzor tud tüsszentem egymás után. A klub elnöke, Mario Marcucci állítja; hogy a tüsszentés az egészség két­ségtelen bizonyítéka. Ta­núságul apja példáját hoz­za fel; aki 102 esztendőt ért meg és ő tartotta a tüsszentés világrekordját. Tökéletesített bumeráng 'Ausztráliában számítógép segítségével optimális alakú bumerángot sikerült kidolgoz­ni. A számítógép szolgáltatta adatok alapján, műanyagból kidolgozott bumeráng száz esetből 99-ben ugyanarra a helyre tér vissza, ahonnan el­dobták, tekintet nélkül a tá­volságra, a magasságra, vagy arra, hogy röppályája milyen szöget zár be a föld felszíné­vel. Mit kel] tenni ahhoz, hogy minden dolgozó elégedett le­gyen munkájával? A permi telefongyárban a posta szocio­lógiai és pszichofiziológiai tu­dományos kutatóintézetének pszichológusai próbálnak e kérdésre választ adni. ■ A gyárba belépő minden dolgozó szakmai hajlamát megvizsgálják. A gyár labo­ratóriumának munkatársai be­szélgetnek az újonnan belé­pőkkel, megkérdezik, aZ üzem melyik részében kívánnak dol­gozni, mennyi időt fordít a dolgozó otthonától a gyárig történő utazásra, megvizsgál­ják pszichofiziológiai sajátos­ságait. Az ily módon kapott jellem­zések segítik az üzem vezetőit, hogy az újonnan belépő dol­gozó hajlamait és kívánságát figyelembe véve, egyik vagy másik üzemrészben helyezzék el. Ez a munkáskollektíváö baráti, munkatársi kapcsola­tainak javulását is eredmé­nyezi. A pszichológiai laboratórium dolgozói gyakran megfordul­nak a gyár egyes részlegeiben: Megfigyelik, hogyan dolgoznak! a fiatal munkások, hogyan tudnak beilleszkedni az újon­nan jöttek a munkahelyen. , A nszichológusok munkájá­nak egyik komoly eredménye, hogy minimálisra csökkent a gyárból kilépő dolgozók sza­ma. (APN — K.S) Ez a lyukkártya tartalmazza az újonnan belépő dolgozó pszichofiziológiai vizsgálatának eredményeit (Fotó: APN — KS) A világ egyik legrégibb és leghíresebb ménese: Lipica Ä világ első telivér méne­sét mintegy négy évszázad­dal ezelőtt, 1580 tavaszán alapították; a mai Jugószlá-' via észak-nyugati részének, festői területén; Lipica kör­nyékén., Az alapítók-jól tud­ták, hogy milyen kiváló . tu­lajdonságokkal rendelkező lo­vakat tenyésztenek itt; hiszen már a római császárok innen ' szerezték be lovaikat „elit, légióik” számára ... Mindmáig világhírű a mé-1 nes, s ezt mi- sem bizonyít­ja jobban; minthogy néhány évvel ezelőtt egy Rurh-vidéki nagyiparos egy lipicai kancá­ért 13 Volkswagen-kocsi árát fizette ki! Lipica híre az elmúlt négy évszázadban olyan ismert volt. hogy például Napóleon, s ké­sőbb az amerikai Paton tá­bornok úgy irányították had­műveleteiket; hogy „útba ejt­sék” a csodálatos lipicai lo­vakat is. Napóleonnak nem sikerült, ezért dührohamában felégette a telep minden is­tállóját. Az állományban nem esett kár, mert szerencsére már korábban' sikerült elme­nekíteni a lovakat — még­hozzá Magyarországra. Paton tábornoknak több si­kere volt. 1943-ban a máso­dik . világháborúban győztes szövetséges hadsereg élén si­került utolérnie a ménest, amely ekkor a csehszlovákiai Mala Topolcsaniban volt. Az amerikai tábornok a spa­nyol lovaglóiskola bécsi igaz­gatójától értesült a ménes hollétéről. Mala Tapolcsani- ban egyébként már 1728-ban; VI. Károly német—római csá­szár rendeletére a legnagyobb gonddal idomították a lipb cai lovakat. A nemes kiállás, a szőr­zet fehérsége, a test elegáns vonala, a rendkívül magas intelligencia-fok — mindez hozzájárult ahhoz; hogy a 18, század elejétől Európa­szerte ismerték a lipicai ÍOi>! vakat, s uralkodók; marsai­tok ; generálisok győzelmi; büszkesége volt; ha ritka- ajándékként íipicái lovat'kap­tak. Ma már a lipicai ménest a világ minden tájáról látó- ■ gatják egyszerű turisták és ., hozzáértő „rajongók”. A „fehér ménes”-sel kap: csolatban még egy érdekesbe- i genda is él. Régen; ha egy fedezőmén elkerült a ménes­ből, akár’az ország más tá­jára; akár külföldre; a li­picaiak tölgyfát ültettek em­lékére. A legenda szerint a kimúlt telivérek mindig visz- szatértek Lipicára, s hálájuk jeléül aranypatkót vetettek.. A második világháború vé-' ge felé a Lipicára érkező amerikai katonákat — a vad­nyugati aranyásók leszárma- zottait — is utolérte az arany­láz: az aranypatkóért felás­ták egész Lipicát. Természe­tesen sikertelenül . ..

Next

/
Thumbnails
Contents