Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

I 1 t Az általános iskolai napközi élelmezése otthonok Positiv és negatív tapasztalatok — Kapacitást meghaladó terhelés — Jártasságunk a gyermekélelmezésben — Sok dolgunk van! MÁJUSBAN a megyei ta­nács két bizottsága, az egész­ségügyi és szociális, valamint a művelődésügyi és szakmun­kásképzési bizottság a KÖJÁL segítségével vizsgálta meg me­gyénk 20 általános iskolai nap­közijének élelmezési helyze­tét. A vizsgálatban részt vevők — mint az várható is volt — seregnyi pozitív és negatív ta­pasztalatot gyűjtöttek össze. Jobbára olyan tapasztalatokat, melyek általánosként is meg­állják a helyüket. Az elvégzett vizsgálat egyébként kiterjedt a napközis ellátás szolgálatába állított helyiségekre és ezek fölszereltségére, az étkeztetés mennyiségi és minőségi kér­déseire, az élelmezés-egészség­ügyi — ezen belül a gyermek- élelmezés — követelmények betartására, s mindezen túl térmészetesen a napközis ét­keztetés feladatával összefüggő személyi kérdésekre is. A végzett fölmérés ismere­teinek megvitatására e héten szerdán került sor. E vitán fo­gadták el a munka 'elvégzői azokat a javaslatokat, melyek a napközis étkeztetés helyzetét javítani célozva rövidesen a Tolna megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága elé kerülnek. Nézzük a vizsgálat legálta­lánosabb megállapításait. Első­ként azt kellett leszögezniük a felmérésben részt vállalóknak, hogy a húsz megvizsgált nap­közis egység működése pozití­van értékelhető, mivel az álta­luk biztosított étkezés mind mennyiségileg, mind pedig minőségileg kielégítő. De... le kellett szögezniük a vizsgálat­ban részt vevőknek azt is, hogy a vizsgált egységek számos problémával kénytelenek meg­küzdeni. E problémák közül legnagyobbnak a zsúfoltságot jelölték meg. Ami ez utóbbit, a zsúfoltsá­got illeti, jogos a gond külö­nös kihangsúlyozása, hiszen a napközi otthonok konyhái az esetek döntő többségében a napközik létrejötte óta működ­nek. Kevés a korszerűen föl­szerelt új és modern konyha. Az elmúlt öt év alatt hét léte­sült ilyen a megyében és mel­lette ugyanennyinek a felújí­tására tudtunk sort keríteni. Az összes meglévő konyhák közül csak 38 felel meg a kor­szerűség követelményeinek. A vizsgáltak közül pedig tíz-egy- néhány. Mint azt a vizsgálat megállapította, a korszerűtlen­séget a legtöbb helyen a zsú­foltság okozza; az indulókapa­citást sokszor 50—100 száza­lékkal meghaladó terhelés. Ma például még azt mondhatjuk a szekszárdi IV. sz. általános is­kola konyhájára, hogy korsze­rű, feladatának jól megfelelő létesítmény. De mert a jövőt könnyen kiszámíthatják az eh­hez értők: két év múlva mai- nem illik majd ez a ma külön rangot jelentő jelző az ellátást biztosító konyhára. Nehány adat a zsúfoltság ér­zékeltetésére.: NAPI 250. ADAG EBÉDET szolgáltat az újdombóvári 100 adagos konyha, míg a paksi 300 adagos 605-öt. Ezek az arányok érvényesek a bony­hádi, a bátaszéki, a tolnai és a szekszárdi III. sz. általános iskolai napközi konyhájára is. Az csak külön nehezíti a helyzetet, hogy az említett konyhákban különböző életko­rú gyermekek részére is főz­nek. Például óvodáskorúnk­nak is. Feltétlenül föloldásra váró elléntmondás, hogy egyes nap­közik zsúfoltságát a körzetesí­téssel együtt járó bővítés okoz- zar. Más napközik túlzsúfoltsá­gát viszont gazdasági érdekek diktálják, mert az apa és anya dolgozik. Az őket foglalkozta­tóknak a- munkáskezekre van szükségük, míg a családnak a megélhetési alapot növelő anyagiak biztosítására. A bő­vítésekkel az elmúlt években csak szórványosan és elenyé­sző számban járt együtt a tár­gyi, személyi feltételek bőví­tése is. Aligha vitatható, hogy a népesedéspolitikai határoza­tok kapcsán még tovább fog­nak növekedni a napközis ellátás gondjai. Minden évben több gyerek elhelyezését, ellá­tását kell megoldanunk. Saj­nos, a meglévő épületek jelen­tős anyagi ráfordítások nél­kül nem bővíthetők, új ellá­tási egységek építésére is csak módjával és anyagi erőnk számbavételével vállalkozha­tunk. ÁLTAL'ÁNOS TAPASZTA­LÁT, hogy a napközi ottho­nok létszámemelése tárgyában nem konzultálnak az intézmé­nyek vezetői az egészségügy­gyei. így a működési engedé­lyek másról szólnak, mint amilyen nagyságú feladatokat a konyhák ellátnak. Kérdés; föltétlenül kell-e ez. a fajta kockázatvállalás? Vagy ha már elkerülhetetlen, nem kellene-e mégis kötelezővé tenni az együttműködést az egészség­üggyel?! A napközi otthonok kony­háinak gépesítettségi foka sem kifogástalan. Úgyszólván nincs egy olyan intézmény, mely ne törekedne gépi fölszereltségé­nek bővítésére, de az az igaz­ság, hogy a lehetőségek igén szűk keretek között mozognak. Veszedelmesen kevés például a hűtőgép, bár ezek alkalma­zása-' nélkül szinte abszurd vállalkozás a szükséges alap­anyagok tömeges tárolása. A gépek — s ezt ismét a vizsgá­lat állapította meg — mérsé­kelni képesek a zsúfoltságból adódó gondokat. Példa erre az a dombóvári konyha, mely szintén korszerűtlen körülmé­nyek között, de teljes gépesí­tettséggel dolgozik. Ez magya­rázza, hogy étkeztetése a leg­változatosabb és leginkább megfelelő. Másutt szóba sem kerülhet ami itt majdnem mindennapos, a krémek, pu­dingok, pürék készítése. Egyes helyeken — Duna- szentgyörgy, Várdomb, Alsó- nána — hiányos a bútorzat, másutt — Mórágy,. Döbrököz, Alsönána — ' az előkészítők hiányosak, A legnehezebb helyzetük azonban kétségkívül azoknak az iskoláknak van, melyeknek nincs saját kony­hájuk, mert a szállítás még megfelelő edériyzetben* is rónt- ja az ételek minőségét. ­Foglalkozott természetesen a vizsgálat az ebédlők, helyzeté- vel is. Ezeknek fölszereltsége általában megfelel a kívánal­maknak. De a zsúfoltság itt is tetőz, amennyiben három­négy váltásban bonyolítható csak az ebédeltetés a legtöbb helyen.. Ami pedig -jártassá­gunkat, illeti a gyermekélelme­zésben, nem egyöntetű és nem is rózsás a felmérés során ka- . pott kép. Míg a húsfogyasztás megfelelő, a színesfőzélékek sorsa nem egy helyen az ok­talan mellőzés! Igen eltérő a tojásfelhasználás, pedig fehér­jetartalma miatt a tojás ugyan­csak fontos gyermekélelmezési cikkünk, van is belőle bőven! Emelkedett az utóbbi időben a tejfelhasználás. Gyümölcsöt az intézmények 25 százalékában minden második nap adnak. Igaz, egyes helyeken mindösz­P7í> hetenként egyszer,' pedig egyszerű beszerzési kérdés a gyümölcs biztosítása. Hasonló-, képpen a tésztaféleségek visz- szaszorítása is. Tevelen más­naponként kerül az asztalra tésztaféleség. Öcsényben en­nél is gyakrabban... A helyszíni ellenérveléskor elhangzott sok helyütt, hogy a gyerekeket erősen befolyásol­ják a hazulról hozott étkezési szokások, s ezépt nem próbál­koznak új ételféleségekkel. A heti étrend összeállításában ezért vezetnek a pörköltek, gulyások, tokányok és tészta­félék... Egyébként az étkezte­tési egyhangúság, a változatos­ságra való törekvés kiterjesz­tése az ellátás gyakorlatából ez idő szerint személyi okokra ve­zethető vissza. Kevés a szak­képzett szakácsnő a napközis konyhákban. A többséget a nagy gyakorlattal rendelkező főzőnők képviselik, akik szin­tén hazulról hozott ismeretei­ket alkalmazzák és idegen­kednek az újtól, a gyermek- élelmezési követelmények . alapján készített: szakkönyvek forgatásától.'Ezért lenne szük- • séges a szakácsok időnkénti szakmai továbbképzése. Szá­mosán igényelnék ezt a segít- . séget. De szükségesnek látszik a szülők valamilyen formában történő oktatása, fölvilá'gosítá- sa is. Nekünk, magyaroknak közismerten rosszak a táplál­kozási szokásaink és hiába kö­vetnek el mindent az új, kor­szerű táplálkozási szokások térhódításáért a közétkeztetés legkisebb egységei a napközi otthonos konyhák, ha az igazi a családi otthon más. példát szolgáltat. Mindezek után fölmerülhet a kérdés, miért készült ez a vizsgálat, mi a célja? A MEGYEI TANÁCS KÉT BIZOTTSÁGA a vizsgálatot azért készítette, hogy ennek megállapításaira hivatkozva te­hessen javaslatokat, a napközi otthonos étkeztetés helyzetének szükséges javítására. Nem két­séges például, hogy nagy szük­ség van az elkövetkezőkben több pénzt biztosítani a kony­hák jobb gépellátására, a kony* hák, raktárak, ebédlők felújí­tására, korszerűsítésére. Hasz­nos javaslat az is, hogy az is­kolák csak az egészségügyi szervek meghallgatásával ké­szíttethessenek bővítési terve­ket ezután. Nagy szükség van a konyhavezetők, szakácsok évenkénti tájékoztató tanács­kozásának megszervezésére, a szakácsok. továbbképzésére, vagy arra, hogy,a napközi ott­honok szülői értekezleteinek programjába bekerüljenek a korszerű táplálkozás kérdései, hogy a gyermekek élelmezése valóban korszerűvé váljon. A FELSOROLT JAVASLA-* TOKKAL ‘megcélzott változás sok nyilvánvalóan nem vált­hatóak- nyomban valóra, de arra ösztönöznek, hogy foly­tassunk egy korábban megkez­dett és nem jelentéktelen mun­kát, melynek célja az, hogy gyerekeink, jó ellátását bizto­síthassák az általános iskolai napközik! — óa — A vagyon hatalma ? Soha nem sajnáltam úgy, hogy nincs nálam egy alkalmatos zsebmögnetofon, mint az elmúlt hét péntekén este, Pécsről jövet az autóbuszon, Bonyhád és Szekszárd között. A hátam mögötti ülésről áradt a szó, feltartóztathatatlanul, félbe- szakíthatatlanul. Bocsánatot kérek az olvasótól, de megfelelő technikai felszerelés híján nem tudom tökéletes hűséggel visszaadni a hallottak minden finomságát, csak nagyjából így. (Női hang volt). — És képzeld, akkor azt mondta, hogy őt nem érdekli az átiratás, akár élete végéig is ellakik egy olyan házban, amj a felesége nevén van, no hát gondold el ezt a mai világban, amikor annyi a válás és bizonyisten nem tudom, hogy a Mari nem bolondul meg egyszer és akkor a fiam mehet az utcára, persze eszembe sincs rosszat mondani a Mariról, rendes asszony, de olyan puccos fajta, fejni se szeret, azért nem tartanak tehenet se, pedig abban a nagy istállóban vala­mikor négynek is volt hely, hát persze, hogy nem tudnak ötről hatra menni, hiszen jó-jó az a szép fizetés, meg a termelőszövetkezet és hogy meg­van mindenük, de azért a legfontosabb, ami az emberlányáé magáé, a fiamnak pedig az kelle- , ne, hogy a legfontosabb legyen, ami az övé, de nem, ezek a mai fiatalok mind csak az adj uram isten de rögtön, máról holnapra élnek, de hol­napután már eszükbe se jut, pedig mi minden lehet holnapután, amikor mindenki csak magára van utalva és milyen jó lenne akkor, ha a ne­vén van a fél ház, meg az a nagy beltelek, nem lehet kitenni belőle, de ha minden kötél szakad megélhet belőle, ha mást nem, hát salátamagot termel, mint én tavalyelőtt, képzeld — tizenhá­romezer forintot hozott, igaz annyit dolgoztam, mint egy igásló, de mi már csak ilyenek vagyunk Katám, nem tudunk mást, mint dolgozni, nem is tudom mi lesz a világból, ha mi kikopunk belő­le, ezek a mai fiatalok már nem olyan dolgos fajta, mint amilyennek minket nevelt az anyánk, emlékszem a tiédre is — nyugodjék! — amikor a búcsúi bálról hazazavart, mert nem etetted meg a malacokat, ezek az enyéim pedig még nyaralni is képesek elmenni, inkább fizettek a Náni mamának, hogy arra a tíz napra lássa el azt a kevés jószágot, sok hasznuk nem lesz rajta, mondtam is, hiszen elautózzák azt, ami lenne, mire disznóvágás lesz már akár boltban is meg­vehetnék, nem ők ették meg, hanem a kocsi... Körülbelül itt lélegzetvételnyi szünet követke­zett Aztán; — Meg nem tudom én mondani, hogy mínefc nekik az a kocsi, bár úgy mondják nem kocsi az. csak Trabant, de azzal járnak a szőlőbe is, meg a kukoricát megkapálni, el tudod te azt képzel­ni, hogy mi valamikor ne gyalogszerrel indultunk volna kapálni, vagy kivinni szegény apáméknak az ételt a határba, de csak próbált volna valaki ne pontosan a déli harangszóra kiérni, akár a Nagylaposra is, pedig az jó hét kilométer, kap­tunk volna az ostorszíjjal vagy tenyérrel, emlék­szel milyen nagy tenyere volt szegény apámnak, igaz dolgozott velük épp eleget, azért van az, hogy most nem kell szégyenkeznünk, még a kő­lábat is ő rakta a házunknál, amikor a templom mellé költöztünk, ami ugye azért mégiscsak más. mint kirtn lakni az alsószegen, ahová csak most fektették le a járdalapokat, jártam arra húsvét hétfőn, mert a Bora nénérn, tudod, ismered sze­gényt, már teljesen vak, még mindig él és el­mentem megnézni, meddig húzza, de meglehet túlél valamennyiünket, pedig dolgozott egész éle­tében, ha nem dolgoz,,;, most éhen veszhetne, mert kiadta a felső házét a tanító kisasszonyok­nak albérletbe, négyszáz-négyszáz forintot fizet­nek a két szobáért, de még a vizet is behozzák neki a kútról, mert amúgy rendesek nagyon, csakhogy ha a Bora nénémnok nincs vagyona, akkor most éhen hal és ezt nem tudom én meg­értetni a fiammal, hogy nem mindegy kinek ne­vén az a fél ház, mert az a nagy szerelem egy­szer csak elmúlik, de akkor az számít, hogy mi van a telekkönyvben, nem az ami a fészerből csinált garázsban van, hiszen az úgyis csak Tra­bant, bár a -Pödör, Bandiék már Zsigulit vettek és amikor mondtam nekik, hogy „Te Bandi, en­nek meglesz ám még egyszer a böjtje, hiszen ki is kellett fizetned azt a tenger sok pénzt, most meg biztos nincs a takarékban semmitek!", ak­kor csak nevetett, hogy „Hagyja örzse néném, nem olyan világ van ma, fizet tisztességgel a termelőszövetkezet, én pedig még éhen halt kombájnost nem láttam!", mert a Bandus is olyan, mint az én fiam, nekik a vagyon már semmi, jól megvannak a termelőszövetkezetben, de gyere, segíts már összeszedni a csomagokat a postánál leszállók, mert itt a központban előbb kapok taxit és még ki kell mennem Csatárra a húgom kis­lányához, mert már biztosan várnak.« Leszállásnál^ megnéztem, száraz,, munkában megszikkadt, ötvenöt-hatvan év körüli asszony volt. Fejkendőben és szürke kosztümben, o O. I ESETÉN CSAK a Biztosítás NYÜ3T ANYAG! VÉDELMET Szőlőre, gyümölcsre, idejében kell megkötni a jégbiztosítást Jégvert növény már nem biztosítható. Részletes felvilágosítást nyújt az ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ (261).

Next

/
Thumbnails
Contents