Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

Lljabb cukorrépakombájnt kap a mezőgazdaság, a CB—I-est A szekszárdi Mezőgép és az olasz Rossi-cég kooperációja Parkettaüzem Csibrákon Régen locsolták a szoba földjét, hogy söpréskor ne szálljon a por, ne teleped­jen a bútorok tetejére. Aki ügyes volt; a vízzel telt; lyu­kas bögrével virágot, nyol­cast rajzolt a földre. Szép látvány volt, de hol van ez már? Hiszen minden új ház városon és falun egyaránt parkettával készül. De az út hosszú, amíg a fából par­kolta lesz. A Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság fafeldolgozóüze­mében Csibrákon, egy évvel ezelőtt, parkettaüzemet kezd­tek el építeni, közel négy­millió forint beruházással. A pari, a hőgyészi, ese­tenként a bikácsi erdészetből autókkal viszik a kivágott fát Csibrákra. Gépekkel rakják le, különválogatják, osztá­lyozzák az alapanyagot, ami­nek minőségét a fa vastag­sága, görcsössége határozza meg. A legjobban felhasznál, ható a tölgy, utána az akác és a cserfa. Legvégül pedig a gyertyán. — Egy-két hónap­ra való fát raktároznak el, hiszen a munka nem állhat meg akkor sem, ha rossz az idő, ha a fakitermelés szü­netel. Könnyen dolgoznak az em­berek, mert nem kell tarta­ni az anyagot. Szisszenve vág. ja, aprítja a fűrész a fát. Megy itt minden ma­gától! Ügyesek a gépek! Egyet ide, egyet oda! Mint az in­ga járása, darabol hosszában az ingafűrész. Csak a sab­lont kell beállítani a kívánt méretre. Brigádonként nyolcan-ki- lencen dolgoznak; nők és fér­fiak, vegyesen. Közülük sok házaspár együtt dolgozik. — 1963-ban négy szalagfű­rész mellett egy körfűré­szünk volt. í967-ben jöttünk Csibrákra, most két műszak­ban dolgozunk. Valamikor mindent kézi erővel mozdítot­tunk arrébb. Igaz, még most is szükség van a fizikai erő­re, de a kiskocsi és a vil­lás targonca nagy segítség a munkánkban. Nagyon szere­tem a fát, és szeretek a fá­val dolgozni, — mondja Szen­tes Géza; aki régi fűrésztele­pi munkás. Kurdról jár dol­gozni a feleségével. * Az asz- szony 1974-ben jó munkájá­ért miniszteri kitüntetést ka­pott. A fűrészüzem mellett a* élesítő. Száz fűrész foga éle­sedik a köszörű kései alatt. Feladata éppen ezért nagyon fontos. Mindig új fűrésszel kell ellátnia a gépeket. A kézi köszörűt felváltotta az automata, csak figyelni kell, hiszen a hangjáról megálla­pítható, elkopott-e már a köszörűkő. Kint hideg -van. Kicsit huzatos a hely, de az em­ber is, az anyag is védve van az időjárástól. Az újon­nan épült tárolóban asszo­nyok válogatják; csomagolják az áryt. — A félkész árut, a frízt in­nen szállítottuk a kecskemé­ti parkettagyárba. Ott aztán szárították, parkettává vág­ták — mondja Hajnal Jó­zsef helyettes üzemvezető. — Most már nálunk is el­készült a parkettarészleg, mi fogjuk gyártani. — Amitől dimbes-dombos lesz a szoba? — Előfordul az is. ha nem jó a szárítás. A fa élő anyag, érzékeny a hőmérsékletválto­zásra. Beszívja a nedvességet, ha aztán meleget kap, meg is reped. De mi nem szeret­nénk,, ha panaszkodnának ránk. Nézze csak! — mutat­ja az új szárítót. Elindul előttünk az ajtó, kis görgőkkel; sínen nyílik ki. Belseje akár óriási kemence, torkában sorakoznak a ra­kodólapon a méretre vágott fák. Mint megannyi egymás­ra rakott gyufapálcika, amit gyerekek építenek toronynak. Jóleső meleg áramlik kifelé. — A meleg levegőt ventil­látor fújja be a szárítóba. A kazánokat fűrészporral fűtjük, nagyon gazdaságos, hiszen melléktermék, hulladék a fűrészpor. A parkettát két géppel vágjuk; van itt bő­ven hely az osztályozásra, vá­logatásra, csomagolhatnak az asszonyok. Tető van felettük, nem fognak fázni. A próba- üzemeltetés jól sikerült. A műszaki átadás is meg­történt. Egy hét múlva már Csibrákon készül a parketta. Állandó vevőjük a Tolna me­gyei Állami Építőipari Válla­lat, a TÜZÉP, de az építke­zők helyben is vásárolhatnak jó minőségű parkettát. (Veres) Az udvaron sorakozó gépeken az utolsó igazításokat végzi Müller Henrik és Stauth József Bognár — Gottvald Elő- és végszerelő szalagon folyik az új cukorrépakombájnok összeszerelése Az új répakombájn munka, védelmi minősítése is megtör­tént, ennek megfelelően hét olyan burkolatot szerelnek fel, amely a vele dolgozók testi épségét védi, és amelyek szintén nem szerepelnek az eredeti olasz gyártmányon. Tízórás teljesítménye 1,5— 2 hektár, tehát valóban a kis és a közepes cukorrépa^ területek célszerű betakarító­gépe lesz, a betakarításban újabb kézi erőt' lehet felsza. badítani. Az elkészült gépeket próbapadon bejáratják, beállítják, műw-rrej ellenőrzik. Felelősségteljes munkát végez Jakob Áüám meós 1974. június 16. Az elmúlt években ország­szerte osztatlan elismerést váltott ki a szekszárdi Me­zőgép Vállalat cukorrépa­betakarító gépsora. A kor­mányhatározatot követően rövid iejő alatt kifejlesztették a géprendszert, minden év­ben pontosan; késedelem nél­kül szállították a mezőgazda­ság által megrendelt mennyi­séget, országszerte példásan működő szerviz-hálózatot épí. tettek ki — és a gépek tel­jesítménye azonos a „márkás” külföldi gépekével. Az el­múlt évben az ország cu­korrépatermésének negyven százalékát szekszárdi gépek takarították be. Ennek a géprendszernek egyetlen hátránya, hogy gaz. daságosan csak a 150—200 hektárt meghaladó területe­ken üzemeltethető. A kisebb területeken répát termelő gaz­daságoknak kisebb teljesítmé­nyű; viszont mindent tudó gép kell. Az idén már ezt a kíván­ságot is teljesíti a szekszárdi Mezőgép. Több külföldi céggel folytatott tárgyalás után az olasz Rossi-céggel kö­tött megállapodás alapján ta­vasszal megkezdődött a CB— 1. típusú, egysoros, egymene- tes cukorrépakombájn gyár­tása. Még ebben az évben 240 gép készül a gyönki gyár­egységben. , Mint Bozsó János igazgató elmondotta, az első, 35 da­rabos sorozat Olaszországban készült; az összeszerelést a Rossi-cég szakemberének irá­nyításával kezdték meg Gyün­kön, a második; 35 darabos szériát hasonlóan. A harma­dik szériánál már hat al­katrész Mezőgép-gyárt­mány. A későbbiekben már vállalati kooperációban ké­szül az alkatrészek hetven, nyolcvan százaléka. A hazai alkatrészek egy része a magyar mezőgazda- sági üzemek kívánságainak, megfelelően kiegészíti az eredeti olasz gépet Ilyen a le vél tartály nyitó automata, amely az össze­gyűjtött répakoronát a ga­bonakombájnhoz hasonlóan csomókban üríti a földre. A kerekekhez felszerelt csúszás, gátló a dombos területeken könnyíti a munkavégzést; vé­gűi a sortakaró a répa ki­emelése során keletkezett ba­rázdát takarja vissza. A CB—1-es répakombájn munkájának menete: fejezi, tisztítja a föld feletti részt, kiemeli, tisztítókorongra dob. ja a répát; a felhordó a 20— 22 mázsa termést befogadó tartályba gyűjti. Másik tar­tályba gyűlik a répakorona, a levél. A répagyűjtő tartályt hidraulikával pótkocsinak, te­hergépkocsinak megfelelő ma­gasságba lehet emelni; üríte. ni. A kopabájnnak van egy űj, érdekes technikai megol­dása is: a sorkereső automa­tika. Ha a traktoros beállt a sorra, az automatika már a soron tartja a gépet, irányít­ja mozgását a vonórúdhoz kapcsolódó hidraulika révén, így akár éjjel is lehet vele dolgozni. Bozsó János igazgató el­mondotta azt is; hogy a második szállítmányban négy vagon alkatrész útközben né­hány napra elkallódott, némi zavar támadt a folyamatos munkában. Hogy ezt a ki­esést pótolják, az eredetileg tervezett napi két gép helyett hármat szerelnek össze. Az elő- és végszerelésen dolgo-- zó két szocialista brigád — a Széchenyi és az ifjúsági Ságvári — kongresszusi fel­ajánlásában vállalta, hogy a szeptember 15-i határidő előtt elkészítik és a megrendelők­nek szállítják a megrendelt 235 gépet. (A fennmaradó ötöt bemutatókra és kísérleti cé­lokra szánják.) Ismételjük: a 235 kombájnnak már gazdá­ja van.

Next

/
Thumbnails
Contents