Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
Tékozlás és takarékosság •• Örökösen változó sorrend Nők a családon bellii és a közéletben A közelmúltban bejelentették, hogy . 1975. január 1 -töl részleges termelői árrendezésre kerül sor, amelynek keretében töbo ipari nyersanyag árát is felemelik. Ezért a vállalati gazdálkodásban az eddiginél is fokozottabb jelentősége lesz a takarékosságnak. L Kélszázkilencven esztendeje, 1684-ben kelt „Giazdasá- gi utasításában”, megelégelve a sütőmesterek — pékek — ügyeskedését, így rendelkezett Thököly Imre fejedelem: „Hogy eddig minden sütésben a sütő magának £nnyi vaka- rékot szokott meghagyni.' melyből nyolc cipó is köny- nyen kitelik, ilyen nagy veszteség többé nem töretik.” Elődeink a ma használatos anyagoknak tizedét sem ismerték. Ám ami jószágukként szolgált, azt becsben tartották. Talán, mert közvetlenebbül tapasztalták, hogy minden holmiért az ember sok-sok verítékkel, fáradsággal fizet. Vannak, akik azt vallják: a modern technika vitte rá az embert a pazarlásra, anyag, energia, eszköz, munkaerő fölös igénybevételére. Ami köny- nyen jön, úgy is vész el? De igaz-e, hogy könnyen jön? A vasérc, a szén a hegy gyomrából, az olaj, a földgáz a talaj mélyéből? Ma már legtöbbször a tiszta víz sem szerezhető meg olcsón és könnyen! Hamis a bűnbak. Nem a technika ludas abban. ha herdáljuk kincseinket. Hanem az ember, mely szülője, ura a technikának. Tágabb látóhatár A takarékosság nem ott kezdődik, hogy a már meglévőt jól beosztjuk. Ennél tágabb kell, hogy legyen a látóhatár. Közismert folyamat a szénbányászatban a gazdaságtalan termelés fölszámolása. Az ágazatban 1968-ban 109, 1973-ban 65 termelőegység dolgozott. Viszont az egy aknára jutó napi eredmény ki- lencvenről 117 vagonra nőtt. Azaz a koncentráció, a fokozott gépesítés erőteljesen közrejátszott abban, hogy a szén tonnánkénti önköltsége csökkent. Takarékosság? De még mennyire! Ez ugyan nem mindig mutatható ki forintra, fillérre egy-egy vállalatnál, de a népgazdaság egészében igen. S milliárdokban mérve. Ugorjunk egyet. Nem tartozik a ritka esetek közé, hogy ugyanazon a területrészen fölépült óvodákban az egyik helyen 2800 forintba került az intézmény négyzetmétere, a másik helyen ennek az ősz- szegnek az ötszörösébe! Utóbbinál a megrendelők, a tervezők jövő évszázadnak üzenő emlékművet akartak... az letí. Igaz, nagy költségek, többletanyagok fejében. Gyerek meg ugyanannyi fér el benne, mint az elsőben. Ezért és hasonló esetek miatt született az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium együttes rendelete az építési műszakigazdasági normatívákról. Rengeteg a forrás Oda jutnánk eszmefuttatásunkkal. hogy bárhová tekintsünk, riyúljunk, mindenütt rálelhetünk tékozlás és takarékosság forrásaira? Igen! Ez mondandók lényege. A hatékonyabb gazdálkodás megköveteli a szigorúbb keretek között zajló anyag-, energia-, eszközfelhasználást. A termelés, szolgáltatás, kommunális ellátás minden szakaszában. Azaz már kezdődjék ott a takarékosság, amikor a föntebb említett óvodákat tervezik, erre köteleznek a normatívák. Ahogy ipari épületeknél, mezőgazdasági létesítményeknél, gépek megszerkesztésénél szintén; a beruházások építés-gép arányának alakításánál megintosak mód van ésszerű takarékosságra. Rengeteg a forrás. Lapozzuk fel a párt Központi Bizottsága 1932. június 28—29-j ülésének határozatát a gépiparról, s ezt olvashatjuk benne: „Arra kell kötelezni és ösztönözni a gyártmánytervezőket, hogy konstrukcióikon nagyobb mértékben alkalmazzanak tipizált és szabványosított alkatrészeket és részegységeket.” Lehetőség? De még mekkora! Számítások szerint az úgynevezett építőkocka-elv alkalmazása, azaz tipizált részegységek felhasználása különböző rendeltetésű berendezésekben, 15—20 százalékkal mérsékelheti az élőmunka-igényt, ennél is nagyobb mértékben az anyag- és energiaszükségletet. talmás forrás ez, de éppen a testvériség okán mindannyiunkat kötelez az emberi munkát megtestesítő anyag- és energia nagyobb megbecsülésére. Mészáros Ottó (Következik: Tegnap értéktelen — ma kincs) A tiszta Bonyhádért összegezte tapasztalatait a Bonyhádi Járási Népi Ellenőrzési Bizottságnak az a munkabizottsága, amely a tanácsnak a köztisztaság érdekében kifejtett erőfeszítéseit kívánja támogatni.' A vizsgálatban összesen ötvenen vettek részt. A vizsgálatban részt vevők főként a vásártér környékén, a Hidas és Zomba felől a nagyközségbe vezető utaknál találtak közegészségügyi szempontból tarthatatlan állapotokat A munkabizottság javasolta, hogy a nagyközségi tanács zárt szemétszállító kocsit szerezzen .be, s vegye fontolóra; milyenek a lehetőségek, hogy kötelezővé tegyék a szemét- szállítási szerződés megkötését magánházak tulajdonosaival. A Magyar Nők Országos Tanácsa — mint ezt egy nemrég tartott sajtótájékoztatón jelentették be — jelenleg két igen fontos és országos vizsgálatot folytat. Az egyik, a nő családon belüli helyzetének és szerepének alakulásáról. a másik a nők közéleti tevékenységének mai helyzetéről hivatott képet adni. És nem véletlenül most. amikor hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára készülünk. A MNOT szervezésében folyó országos felmérés indítéka az, hogy a felszabadulás utáni társadalmunk politikai, gazdasági és kulturális rendjében bekövetkezett forradalmi változások sokoldalúan befolyásolják a család fejlődését is. A vizsgálódás fő kérdéseit éppen ezért képezi elsősorban az, hogy hogyan alakult pl. a család és a társadalom kapcsolata, milyen a család belső élete, mennyire és miben változott az utóbbi harminc évben a családtagok egymáshoz fűződő kapcsolata, s legfőképpen miként változott, hogyan érvényesül a nők családon belüli egyenjogúsága. A kérdőíves adatfelvétel e témakörben már befejeződött, hovatovább a feldolgozás munkája is véget ér és elkezdődhet nyomban a még szé- lesébb körű feldolgozás, aminek már kiegészítő funkciója lesz. A MNOT azt .tervezi, hogy a felmérésben kapott ismeretanyagot ankétok, kis csoportos megbeszélések fórumai elé bocsátja. Az országos vizsgálatod egyébként úi színekkel gazdagítják azok a dolgozatok, me-? lyek a MNOT-nak a Művelődésügyi Minisztériummal közösen kiírt pályázatára érkeztek. A Magyar Nők Országos Tanácsa ez alkalommal első ízben fordult pályázati felhívással a pedagógusjelöltekhez.' Célja az volt, hogy jobban megismerjük a fiatalok véleményét, elgondolásait a mai nőideálról; a nő családon belüli szerepéről és helyzetéről! a szülői ház feladatairól a családi életre való felkészítésben. A másik felmérőmunkán —1 ez 1973 decemberében kezdődött és ez év májusában ért véget — a MNOT tíztagú munkabizottsága dolgozik még. E feladat előzménye több mint húsz ankét volt, melyeken ipari munkások, mezőgazdasági dolgozók, tsz-tagok, újságírók, pedagógusok, védőnők, orvosok, gazdasági vezetők és még sokan mások mondták el véleményeiket. A viták és személyes megnyilatkozások után most kérdőíves vizsgálat következik, melynek ismeretanyagát tanulmány dolgozza fel. Sor kerül természetesen olyan javaslatok kidolgozására is, melyek a nők közéletiségének fokozását biztosíthatják. Parkolhatunk, parkolhatunk Válaszok egy miértre Végül is, kérdezheti az olvasó; csupán a józan emberi ész diktálná a takarékosságot; avagy vannak más, gondolkodásunktól független okai? A termelés egyre több anyagot' fogyaszt az egész világon, a nyersanyagok drágulnak. Mind több energia szükséges előállításukhoz; drágulnak az energiahordozók. Bűvös kör? Nem az. Figyelmeztetés: éljünk okosan a Föld kincseivel. Minél értékesebb termékké dolgozzuk fel azokat; s minél takarékosabban. Hazánk szegény hagyomá. nyos nyersanyagokban, számunkra még nagyobb becsülete kell, hogy legyen minden tonna ércnek, szénnek, olajnak. Terményeknek, eszközöknek nem kevésbé. Az ötvenes évek közepén a KGST. országok egymás közötti nyersanyagszállításából a Szovjetunió 41 százalékkal részesedett. Ma kétharmaddal. HaSok az autó, nagyon sok. Az ember azt hinné, tudják ezt a gépkocsi-tulajdonosok — ez a hiedelem azonban téves. Ugyanis akkor válik a sok autó sokká, . ha közlekedésük, parkolásuk elviselhetetlen. Például: ahol szabad az út, ott nem illik a forgalmat lassítani „óvatos” vezetéssel. Nem illik továbbá harminc kilométeres sebességgel, irányított forgalmú városrészben, például a fővárosban vagy Pécsett, kocogni, ezzel kocsik tucatját kényszeríthetjük lassú tempóra, csökken az út átbocsátó képessége. Ezért a közhasznú járművek — autóbusz — lassabban érnek utasaikkal célhoz. Megtanítják az autóst vezetni alig több mint kétezer forintért. Elindulni, haladni és - megállni. Arra nincs idő, hogy „közlekedni’’ tanítsák a leendő autóvezetőt. Kinek kinek vér- mérsékletén, lelkiismeretén múlik miként zavarja vagy segíti a többi jármű forgalmát. Egymásra vagyunk utalA Korzó niögiitii parkolóhely va — az autósokon múlik, hol, mikor keletkezik dugó, az milyen gyorsan oldódik fel. Közlekedni persze csak úgy érdemes és ajánlatos, hogy a biztonság legyen mindenekelőtt. Ha már tudunk majd autózni és a balesetek száma nem nő, hanem csökken, akkor már lehet arról is több szót ejteni, hogy s hol parkoljunk? Ma még csak mérgelődünk. A szekszárdi parkolás hovatovább rejtvénymegfejtéssel lesz azonos. Az ide érkező autós megpróbálkozik: behajt a Garay térre, Se jobbról, se balról nincs egy fikarcnyi hely, ahova legalább egy mopedet lehetne leállítani, de ..: Elmegy az autós a Korzó mögé. itt is sorban állnak a szép járművek, minden hely foglalt, de... Ekkor áthajt a százhatvanas ház elé, hátha ott, Itt is minden hely foglalt. Gyerünk az Arany János utcába. Itt törzs-autók állnak, egész nap. A városközpontban dolgozó emberek itt tartják kocsijaikat. Hely tehát itt sincs, azaz... Gyerünk a megyei tanács mögé. Itt van hely* öt-tíz percnyi várakozás után a kocsinak jut hely, mert ide jönnek azok, akik a városba idegenforgalmi céllal, vagy vásárlásból kifolyólag jönnek. Van hely, de mind foglalt, nincs hely, de ... Mondjuk ezt a „de” szócskát, és mindjárt magyarázzuk. Van hely de az autósok többsége úgy áll be a kijelölt várakozó- helyre, hogy másfél, két kocsitól is elveszi a parkolás lehetőségét. De a motorok is! A motorkerékpárt gazdája lezárja, s otthagyja a kijelölt hely közepén, ha jön egy újabb motorbiciklis, az nem e mellé, hanem egy új helyet foglal el... A napokban (május 30- án 14 órakor) a százhatvanas ház előtt parkolt az IL 67—71-es Moszkvics1, természetesen két kocsi helyét elfoglalva. „Én így szoktam parkolni” volt a fiatalember válasza, amikor az egyik autós jóindulatúan figyelmeztette. Ez az ember is tehát kapott jogosítványt, vezetni tud, de közlekedni, parkolni még nem. Majd megtanulja, persze. Csak idő kell hozzá. De a kocsik száma egyre nő. Szekszárdon illő volna már bevezetni a parkolási díjat. És természetesen ehhez parkőrök beállítása is szükségessé válna. A Garay tér. a Korzó mögötti terület és a százhatvan lakásos ház előtti parkolóhelyeket fizetővé kellene tenni. A városban — parkban, járdákon, utakban — sok kárt okoznak az autók. A kertészet évről évre százezreket költ gyepesítésre, virágágyásokra. Legalább egy icipici részét vegye vissza a város az autósok okozta karnak — még akkor is, ha nehány ember tiltakozik javaslatunk bevezetése ellen. Parkolni, közlekedni költségbe kerül a magánautósnak, a városnak is. A parkolási körülmények díjhoz kötött rendszei’e bizonyára meggondolásra késztetné azokat, akik két helyet foglalnak el — most még ingyen.
