Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-13 / 136. szám

Aranyhomok, Napospart — 1974 Túr ist adton a bolgár tengerparton A Népművelési Intézet nyári tervei Kékben, zöldben látszik a tenger. Arafty ragyogással kel fel a Nap. Fél hatkor már sep- rik, gereblyézik a homokot, felállítják a napernyőket, bő szárú bugyogós, bekötött fejű török kertészasszonyok öntö­zik a virágokat, a gyepet. Mire — úgy kilenc óra kö­rül — az első strandolok meg­jelennek a parton, már min­den üdén, frissen, tisztán fo­gadja őket. Az edzettebbek még a vízbe is bemerészked­nek — természetesen néme­tek. Előszezonban, május kö­zepén, végén még csak 18 fo­kos a tenger. Nyárra 22—23 fokra is felmelegszik az át­látszó, tiszta víz. De most sem lehet órákat feküdni a napon. Egy délelőtti napfürdőzés — és máris barnára, pirosra sül­tünk. Tizedik emeleti szobám ab­laka az elegáns Internacional Szállóban a tengerpartra néz. S amerre csak ellátni — szál­lók sora a parton. Három és fél kilométer hosszúságban a selymes, csillogó homoksze­gély mellé épült a bolgár ten­gerpart legszebb üdülőtelepe, a Várnától 30 kilométerre északra fekvő Aranyhomok. Modern szállodáit 1956-ban kezdték építeni — 13 ütemben. Most 20 ezer szállodai, 20 ezer kemping- és 24 ezer fizetőven­dég-szolgálati férőhely fogadja itt a világ minden tájáról ér­kező turistákat A Naposparton, a déli ten­gerparton — Burgasz közelé­ben — tizenöt éve emelték az első szállodát. Az Aranyhomo­kon a kényelem, a luxus volt a meghatározó, a Napospartot a természet közelsége jellem­zi. Fák, bokrok, buja növény­zet övezi a hoteleket, s mint­ha erdőben ütne sátrat, úgy érezheti magát a kempingező, őserdei növényzet, vízililio­mok veszik körül a Ropotamo folyó torkolatánál épülő üdü­lőtelep házsorait. Primorszkó- foan, a nemzetközi ifjúsági üdülőközpontban erdők köré A Naposparton telepített faházakban laknak a nyaralók. Néhány ezer férőhellyel még délen és északon is növelni kívánják a kínálatot. Szállodá­kat építenek, új üdülőközpon­tokat teremtenek (mint a fia­tal bolgár építészekre bízott A1 bénát). A meglévő szálló­kat téliesítik, gyógymedencék­kel bővítik. Mert nemcsak a tenger vízében bővelkedik ez a vidék, a parton sorra tár­nak fel ásványvizeket, gyógy­forrásokat. Sportpályák, vízi sportle­hetőségek, nemzeti jellegű ét­termek, folklórműsort adó bárok, mulatók szórakoztatják a Fekete-tenger partján nya­ralókat. Tavaly három és fél millió külföldi üdült a bolgár tenger­parton. Köztük sok ezer ma­gyar turista is. Csoportosan vagy egyénileg utazók, napok­ra vagy hetekre érkezők. A Bulgáriába utazóknak számos kedvezményt nyújtanak ven­déglátóik. Az autósoknak in­gyen benzint, a gyerekekkel üdülőknek szállodai árenged­ményt, az elő- és utószezonban olcsó szállást, étkezést. De az is jól jár, áld igénybe veszi a MALÉV várnai, burgaszi tengerparti járatait (egy hó­napon belül oda-vissza érke­zők, a családdal utazók, a cso­portosan repülők kedvezmé­nyes árú jegyet vásárolhatnak, s akár OTP-hitellevélre is kaphatnak repülőjegyet. S a Bulgáriában járt honfi­társainkkal együtt tanúsítha­tom, hogy ebben a baráti or­szágban különös szeretettel, rokonszenével fogadják a ma­gyarokat. Hiszen számon tart­ják népeink történelmének sok-sok azonosságát. Szívesen idézik törökellenes közös har­cainkat, vagy a Kossuth-emig- ráció emlékét. S napjaink gondjai, örömei is gyakran találkoznak. Egymás megis­merésének, a népeink közti barátság elmélyítésének igen hatásos módja a turizmus, a személyes ismerkedés. Kádár Márta PAPP ZOLTÁN: Lépcső az alagsorba I 22. Végre! Végre! — gondolta Edit elégedetten, sőt némi diadallal a bárban, amikor a férfi a táncparkett közepén átölelte, magához szorította, és táncolni kezdett vele. Itt már más volt a közönség, mint az étteremben. Fiatalabb, a szórakozás terén járatosabb. S abban, ami mindezzel ilyen vagy olyan módon összefüg­gött, szakértőnek, sőt bizonyos mértékig ínyencnek számító. Itt méltányolták, ha valaki Pali Mall-t szívott, és két fél­deci skót whiskyt rendelt. Kü­lönösen akit or, ha ezt a ren­delést nem sokkal később új­fent megismételte. Edit most is nagy gonddal öltözködött e szombat esti program kedvéért. Az egysze­rűt mesterien keverve a rafi­nálttal. A ruha sima szabású volt, sajátmintás, és zöldeskék szín­ben játszó. Nem túlságosan rövid, ellen­ben elöl merészen, hátul telje­sen kivágott. Tudta, szép a háta, tiszta, finom tapintású a bőre, nincs miért szégyellnie, nem is kell tehát takargatnia. És legalább Franknak is módjában lesz közeiről ezekről az előnyökről meggyőződnie. S nemcsak szemmel, hiszen tánc közben rá kellett tapasztania hátára hűvös, száraz tenyerét Hogy hűvös és száraz volt ez a tenyér, annak különösen örült. Hiszen annyiszor szen­vedett már máskor bálon, munkahelyi bulin, szórakozó­helyen tánc közben azoktól az izzadt, nyirkos tenyerektől, amelyek érintését, miután már a felkérést elfogadta, nem ke­rülhette eL De a férfi nemcsak a ren­deléssel keltett némi feltűnést Hanem — elsősorban persze hölgykörökben — a megjele­nésével, külsejével is. Edit nem lett volna olyan habitusú nő, mint amilyen volt. ha mindez nem tölti el mélységes elégedettséggel. Lát­ta a pillantásokat, amelyek a férfit szondázták. Látta a töb­bi nő arcán az irigységet. Va’ójában véve nagyon kis, és nagyon jelentéktelen dol­gok ezek az életben. De bizo­nyos szituációban és bizonyos életfelfogás hatására óriásiak­ká lehet őket növeszteni. A férfi nem tolakodón, de elég szorosan ölelte magához. S ettől az öleléstől, amelyben a kezdődő szenvedély erejét csakúgy benne érezte, mint az Izmok energiáját, valósággal elgyengült Lassú számot játszott a ze­nekar, aminek külön örült. Mert tapasztalatból tudta, hogy a férfiak — kinőve a ti­nédzser-korból — mindenkép­pen a lassú számokat részesí­tik előnyben. S különösen igaz ez akkor, amikor a szórako­zásnak érzelmi vagy másmi­lyen tétje is van. Enyhe parfőm- és kellemes dohányillata volt Franknak. Arcán egy csöppnyit érződött még a borotvahab pórusokba ivódott szaga is. Hiszen közvetlenül találkozá­suk előtt borotválkozhatott. Állán kékesen feszült a bőr, amely amikor néha tánc köz­ben arcához ért. szinte teljesen simának tűnt Itt, a bárban nemigen lehe­tett beszélgetni. Vagy a zene­kartól nem, vagy mert akkora volt a ricsaj. Úgyhogy inkább sokat ittak, és nagyokat ne­vettek. Bolondos kedvük kerekedett akkorra, amikor elindultak, hogy Frank hazakísérje a lányt. — Taxi? — Istenkísértés lenne ilyen remek időben. Tényleg nagyon szép nyári éjszaka volt. A folyó fölött vízízű hűvösség, a túlsó par­ton nehéz virágillat. Edit belekarolt a férfiba, úgy sétáltak lassan. Frank hall­gatott. a lány pedig arra a bi­zonyos első csókra várt, amely­re már igen erősen megérték a feltételek. Változatos, színes közműve­lődési program várja az ér­deklődőket a következő hetek­ben a Népművelési Intézet szervezésében. Veszprémben június 15-én kezdődik a kamarazenekarok 5. országos fesztiválja. Ugyan­csak nagy érdeklődésre tarthat számot a 9. országos virágkö­tészeti verseny és kiállítás, amelynek Debrecen ad otthont két napon át, június 14-től. A zene megszerettetéséről, a zenei nevelés problémáiról lesz szó június 16—21-ig, a III. országos zenei nevelés; konfe­rencián, amelyet Győrött a Petőfi ifjúsági házban tarta­nak. Június 22-én ég 23-án Kőszegen lesz az országos KISZÖV daloetalá lkozó. Ugyancsak ezen a két napon zajlik Mezőkövesden a ma­gyar néphadsereg országos íolklórfesztiválja. Június 23- tól 30-ig a fertődi kastélyban országos ifjúsági zenei tábor gyűjti egybe a legtehetsége­sebb fiatalokat. Június 28rtól kezdődik Sopronban a kama­rakórusok fesztiválja, Baján pedig a kamarazenekarok ta­lálkozója. Június 28—29-én nyári táncverseny színhelye lesz Orosháza, s itt tartják a nemzetközi csapatversenyeket is. Július í-től Kazincbarcikán bonyolítják le a második or­szágos amatőr színjátszó fesz­tivált, amelyre külföldi részt­vevők is jelentkeztek, elsősor­ban a baráti szocialista orszá­gokból Nem kevés a vonzó, nagy érdeklődésre számot tartó ki­állítások száma sem, Debre­cenben június 23-tól július 21-ig fogadja az érdeklődőket a „Népi plasztika 1974” orszá­gos pályázat alkotásainak be­mutatója. Pécsett a Déryné utcai ki- állítóteremben tárják a kö­zönség elé a Ívovi képzőmű­vészek alkotásait. Június 30-án nyílik a IV. országos debre­ceni nyári tárlat. A főváros nyári kulturális életét a szakszervezeti szimfo­nikus zenekarok nyári hang­versenyei színesítik; A Máté-passió és a H-moll mise nagy sikere Japánban Bartóksxámokat énekeltek magyarul A 60-tagú stuttgarti Gächin- ger Kantorei és a Bach-Colle- gium nagy sikerű hangverse­nyek sorozatát adta Japánban, Helmuth Rilling vezényleté­vel. öt műsort mutattak be, 10 hangversenyen, Tokióban, Osa- kában, Nagoyában, Kobéban és Chibában. A sorozat tető­pontja Bach H-moll miséjének és Máté-passiójának előadása volt. Sajátos módon Haydn „Teremtés”-ének biedermeyer muzsikáját tartózkodóbban fo­gadta a tokiói és az osakai közönség. Pedig Bach liturgikus zenéjének több ellenállást kel­lene leküzdenie Japánban, Á szökőkutacskán túl, nagy fák lombjai alatt, a félhomály­ban borultak össze. Hosszú, szenvedélyes volt az első csók. A férfiből forróság áradt, miközben erős karjai­val szinte magához préselte. És ezután tízméterenként megálltak, hogy újrakezdjék ugyanazt. — Tetszel nekem — mondta halkan a harmadik stációnál Frank. — Már az első pilla­natban tetszettél, amikor meg­pillantottalak a cukrászdában. — Ez kölcsönös — adta visz- sza a bókot Edit. — És ezt te is nagyon jól tudod. Maga is meglepődött, milyen könnyen állt át szája a tege­zéire. Már az utcában voltak, A villák utcájában. — Visszautasítanál, ha meg­hívnálak holnapra hozzánk ebédre? — Nem mára? Hiszen már vasárnap van ... — Szóval eljössz? — Hát persze. — Majd meg fogod látni, mi­lyen remekül főz anyám. Olyan jó, egyszerű, magyaros ebéd lesz. A férfi újra megcsókolta. — De tovább most már ne gyere. Látod ott, a következő házat? Ott lakunk. A kettes szám alatt. Tizenkettőre gyere. És nagyon kérlek, ne tegezz. Tudod, anyám kissé régimódi. Nagyon rendes, de régimódi. — Magázni foglak — intett utána Frank. — Mindvégig ki­fejezetten csak magázni. Az NSZK-ban tanult és ott élő Gamo-Jamamoto Nobuko szopránénekesnő — aki az első szopránszólót énekelte a H- moli misében — külföldön ta­nuló honfitársaihoz hasonlóan — jól tudja, hogy a japánok a nyugati zenét kizárólag az érzések alapján képesek meg-, ragadni. Ennek ellenére szin­te határozottan vonzza őket a nyelvi sorompó, a keresztény vallástól őket elválasztó rend­kívüli távolság, s aZ otthonos­ság teljes hiánya a nyugati ze­nei stílusokban. A japán rádió (NHK) 4000 főnyi közönséget befogadó. zsúfolásig telt hang­versenytermében mégis négy órán át lélegzetvisszafojtva hallgatták a Bach-misét, majd utána hosszan tartó tapsvihar ral üdvözölték a stuttgarti művészeket, ami japán viszo­nyok között rendkívül szokat­lan, Lenyűgöző hatást tett a kö­zönségre Helmuth Rilling feszültséggel telített Bach-in- terpretációja és a Kantorei makulátlan tisztaságú éneke. A szólisták kivételesen szép telt énekhangja közvetlenül a hallgatóság szívéhez szólt és el­söpörte a megértés összes kor­látáit. De még meglepőbb volt, hogy a japánok — a pompás tokiói Nissei-sziTiházban — hogyan fogadták azt az a-ca- pella-műsort, amelyben a kó­rus az eredeti nyelven énekel­te az összes számokat Josquin- tói napjainkig: megtanulták ugyanis a Bartók-számokat magyarul, a Csajkovszkij-mű- veket oroszul és a Grieg-eket norvégül. Bár ez a zene olyan távol állhat a japánoktól, mint tőlünk a szertartásos ó-japán színjátszás, a közön­séget ugyanúgy magukkal ra- gadták az említett számok, mint Monteverdi érzelemgaz­dagsága, vagy Brahms melan­kóliája. A stuttgartiak sikerét bizo­nyítja, hogy 1976-ra ismét meghívták őket Japánba. (Folytatjuk) mi. június 13.

Next

/
Thumbnails
Contents