Tolna Megyei Népújság, 1974. május (24. évfolyam, 124-125. szám)

1974-05-31 / 125. szám

Film jegyzet Szikrázó lányok Tv-naplő - i Drámatörténet hézagokkal Befejeződött a Tv dráma­történeti sorozata, melynek Shakespeare-től kölcsönzött cí. me így hangzott: És színész benne minden férfi és nő. Aki figyelemmel kísérte a soroza­tot, bizonyára nem egy kérdést tesz fel önmagának, amelyek­re az adások során várta a választ. A válasz azonban el­maradt. s úgy véljük, a Ma- dách-est is inkább a kérdő­jelek számát növelte. A sorozat célja mindenkép­pen és kihangsúlyozottan di­daktikai volt, s valóban hiányt pótolhatott volna, hisz az euró­pai dráma történetének főbb állomásai azt mutatják, hogy egységes folyamatról van szó. Aiszkhülosz vagy Szophoklész színpadától Madáchig és Ibse­nig, de semmiképp nem Be- ckettig, mert Beckett céljában, eszközeiben, s eredményeiben, sőt eredménytelenségeiben is külön fejezet. Ha a kezdet di­daktikus szándéka következe­tesen érvényesül, a néző előtt megjelenhetett volna az euró­pai dráma története, s nyilván közelebb jut a legszebb alko­tásokhoz. Ebben azonban a lá­tottak után kételkednünk kell. Ugyanis épp a történeti jelleg­gel maradt adós ez az adás, Gyárfás Miklós pedig olyan lelkesedéssel beszélt minden­ről és mindenkiről, ami még remekművek esetében sem in­dokolt. Lehet, hogy maga az elkép­zelés volt hibás, ugyanis kér­dés, hogy egy-egy kiragadott, részlet bemutathat-e egy egész életművet? S ezek a 10—15 perces részletek mondanak-e valamit, azoknak a nézőknek, akik egyáltalán nem ismerik a szóban forgó darabot? Való­színűleg jobb lett volna, ha egy-egy teljes darab — esetleg egyes részletek megismétlésé­vel — mutat be egy szerzőt, s a mesterművek vonulatát kö­vetve az irodalmilag kevésbé tájékozott néző is elindulhat. Immáron a maga örömére, az európai dráma útján. A Madách-est más kérdése­ket is felvet. A legjobb eset­ben is vitatható, hogy Madách jelentené a magyar drama kö­zéppontját. ahogy az angolét Shakespeare, a németét Schil­ler. Madách magányos jelen­ség; nem teremtett iskolát, s megítélése- — gondoljunk Lu­kács ellenvéleményére — ma sem egyértelmű, függetlenül attól, hogy a Tragédia való­ban és fenntartás nélkül re­mekmű. ........ A ztán amí a magyar drá- ma történetét illeti, kár volt ilyen szűkmarkúan bánni ve­le. Mert Madách előtt és után is' történt egy és más. a Szép magyar comoediától Tamási Áronig, akinek színpadot meg­újító jelentőségéről általában kevés szó esik. Madách eseté­ben pedig sókkal fontosabb lett volna azt érzékeltetni, hogy milyen emberi kínok és filozófiai megfontolások után jutott él a Tragédia megfo­galmazásáig. Mert az, hogy a nő mindig ott van a férfi mellett, — engedelmet — köz­hely, s ha csak ennyiből áll­na. rögtön meg lehetne ma­gyarázni nagyon sok mindent. Madách érzelmi világa sokkal bonyolultabb volt: egy zsar­noki anya és egy iszákos, le­dér feleség vonzotta-taszította, s élete utolsó sztregovai éveit is egyformán jellemzi Arany barátságának boldog ragyogá­sa, cselédjük. Borka szerel­me és egyéb, nagyon is föl­di örömök vigasza. De nemcsak a Tragédia ke. letkezése, színpadi útja is va­lóságos regény, s az sem biz­tos. hogy „ma értük utói” Ma­dách gondolatvilágát. De ez már nagyon messze vezetne. Mit mondhatunk hát a drá­matörténeti sorozat utolsó Szép koncerttel zárult a megyei művelődési központ és az Országos Filharmónia ez évi hangversenybérlet-soro- zata. Ránki Dezső hírneve telt házat vonzott, és joggal ara­tott megérdemelt nagy sikert. Ránki művészetében nem is tudjuk mit csodáljunk jobban, páratlan technikai tökélyét, precizitását, bíllentásének egyéni varázsát, könnyed ele. ganciáját. vagy azt a stílus- kultúráját. ahogy azonosul a szerzővel. Ha Mozartot ját­szik. minden zenei frázisa a bécsi klasszicizmus perfekt is­meretét tükrözi. Ha Schu- mannt, a német romantika legszebb hagyományai válnak élővé előadásában. Valójában Ránki nemcsak nagyszerű, ki­vételesen tehetséges muzsikus, hanem igazi költő, akinek szava varázsára szebb' lész az élet, emberibb az ember. Mű­vészete Székszárdon is diadalt aratott és a közönség szűnni nem akaró tapsait egy Chopin, etűd és egy Scarlatti-szonáta előadásával köszönte meg. A hangversenyen a Buda-' pesti MÁV Szimfonikusok ze­it Meg kell hagyni, a rendőr­ség meglehetősen gyorsan ér­kezett ki a helyszínre. Két kék-fehér úerhás kocsi, sebesen száguldva. Az egyik még szirénázott is közülük. A környékbeliek különben is meglehetősen kíváncsi ter­mészetűek. de a kialakulóban lévő fejleményeket ismerve talán nem teljesen indokolat­lanul gyűlt össze akkora tö­meg a négyes számú ház előtt, mint amekkora percek alatt összeverődött. Igaz. Gedeonná már önma­gában is érdeklődést felajzó látványt nyújtott. Ott állt az ajtóban, és hangosan jajveszé- kelt: — Jaj istenem. Édes jó is­tenem! Hát mit tettem én, hogy ilyen borzasztó bünte­tést róttál rám?! Egy halott... Egy ijulla, az én becsületes otthonomban!... Jaj istenem, jaj istenem! Ezt a szégyent!... Az egyik nyomozó végül már nem bírta tovább ide­gekkel. és betessékelte a la­kásba. Miközben a kint posztot foglalt fiatal rendőr tizedes, halk, szinte kérlelő hangon adása után? Az az érzésűnk, hogy a benne rejlő nagy lehe­tőségnek csak egy részét ak­názta ki Gyárfás Miklós, s így a kitűnő szereplőgárda is csak föl-fölcsillantotta tehet­ségét. A nézőben pedig hiány, érzetek maradtak, s kérdés, hogy a drámatörténet héza­gait saját olvasmányélményei alapján ki tudja-e tölteni. Cs. L. nekara működött közre. Breit- ner Tamási imáyításával ki­tűnően alkalmazkodva látta el feladatát a zongoraverse­nyek kíséretében. Nem ilyen egyértelmű tetszést aratott azonban az önálló zenekari szám. Richard Strauss: Till Eulenspiegel című szimfonikus költeménye a zeneirodalomban azzal hívta fel magára a fi­gyelmet, hogy nem kevéssé bombasztikus, groteszk, sok­szor harsány és triviális, de mindenképpen virtuóz siker- darab. valódi karmesteri bra- vúrszám. Ezen a hangverse­nyen ez a zene szolid roman­tikus darabbá szelídült, amit csak részben magyaráz az, hogy a színpadon hátul elhe­lyezett fúvósok szürkén szól­va. alig érvényesültek. A ze­nekar és a karmester reme­kelt azonban Mozart Varázs­fuvola nyitányának előadásá­val. Ünnepi légkört teremtve indította el az emlékezetes szép hangversenyt. HUSEK REZSŐ szólogatn! kezdte áz egybe­gyűlteket: — Ne csoportosuljanak ké­rem. Legyenek szívesek szé­pen továbbmenni. Ez nem Tar­tozik Önökre... Kérem, le­gyenek szívesek... Az emberek persze egy ta­podtat sem tágítottak. Bent a lakásban viszont megkezdő­dött a nyomozás nagy. és igen szövevényes munkája. A specialisták a holttestet és a színhelyet kezdték ala­posan megvizsgálni, a nyomo­zó főhadnagy pedig hozzáfo­gott Gedeonék kikérdezéséhez. Munkája — ez már az első pillanatokban kiderült — tá­volról sem ígérkezett könnyű­nek. Lévén, hogy Gedeonék még annak ellenére is zavaros vá­laszokat adtak, hogy az égvi­lágon semmiről nem tudtak. Úgyhogy, bizonyos időbe telt, amíg a nyomozónak sikerült össze-vissza beszédükből kihá­mozni az egyszerű, áttekint­hető. ám igen negatív tényt: nem láttak, nem hallottak, nem tapasztaltak semmit. Azt már könnyebben megál­lapították. hogy nem hiányzik semmi a lakásból. Tolna megyében készült szí­nes filmként jegyzi a mozi­plakát a Szikrázó lányokat. Valóban, felismerhető benne a Paksi Konzervgyár, a paksi ÁBC-áruház, Székszárd né­hány részlete. A filmnek eny- nyi — szerencsére csak ennyi — a Tolna megyei vonatkozá­sa. Azért szerencsére, mert olyan ipari munkásság, ami­lyen Bacsó Péter új filmjé­ben szerepel, megyénkben — nincs. Kevéssé valószínű, hogy az ország többi megyéjében legyen. A Szikrázó lányok a beosz­tott—főnök kapcsolat, az üze­mi demokrácia, a házasságon kívüli fogamzás kérdéseivel foglalkozik; tehát fontos, napi problémákkal. Sajnos, nem a témakörök megkívánta alapos­sággal. Beosztottakkal ordítozni — azok nemétől — függetlenül: eltűrhetetlen. Enyhén szólva vitatható azonban, hogy a „megoldás” a valószínűÜenül antipatikus művezetőnek pa­radicsommal való megdobálá- sa legyen; különösen akkor, amikor a felettesnek lényegé­ben igaza van abban, hogy pólyás gyerek nem való mun­kahelyre. Nem derül ki a filmből, hogy a baba mamá­ja — bölcsődei elhelyezés le- hetőségének hiányában — megpróbálta-e. és hogyan pót­mamáról, pótnagymamáról gondoskodni. A néző csak azt konstatálja, hogy a csecsemő becsempész tetett a konzerv­gyárba. Feltehetően a több mint két­ezer évvel ezelőtt élt Arisz- tophanész merített a szerzőpár ötletéből, s nem megfordítva, amikor a Lyslstratét megírta.- A konzervgyári asszonyok, •leányok „sex-stoppal” fenye­getőzve követelik üzemi böl­csőde létesítését horgásztanya helyett. Igen kevés férfival szemben nagyon sokan köve­telik* Néhány snittel később azon­ban valciGzínűtlenül kevesen Ä halottat persze — amely eléggé rossz állapotban volt, már bomlani kezdett a test — nem ismerték föl. Mindket­ten határozottan állították, hogy soha életükben nem lát­ták, és el sem tudják képzel­ni. hogyan-miként kerülhetett ide. Míg Gedeonoknál Gedeonék- kal bajlódtak, addig két má­sik nyomozó a szomszédos villákat járta sorba, valami nyom után kutatva. Határozottan állítható, hogy ebben az esetben különös bal- szerencsében volt részük. A két testvér közül, akik azon az éjszakán fölriadtak a földszintről felszűrődő zajok­ra, egyiket sem találták ott­hon. Laczkó viszont nyugod­tan nézett a rendőrök szemé­be; ő tényleg nem tudott semmiről. Hiszen aludt, mint a bunda. Horváth viszont ekkor ép­pen kórházban feküdt. Felesé­ge meg úgy gondolta, miközben tagadó válaszokat adott a de­tektívek kérdéseire, felesleges lenne előhozakodni azzal a ci­garettafüstszaggal, meg a két néhány centiméterrel állítólag elmozdított ládával. Végül is szinte egészen biz­tos. hogy nem volt cigaretta­füstszag. és hogy azokat a ládákat a kutya se mozdította el a helyükről. Ha viszont ő most elmondja a képzelődésre különben is erősen hajlamos férje ködös feltételezéseit, akkor jegyző­könyvbe veszik az egészet. Házkutatást tartanak. Föltúr­vállalják a hirtelen beözönlő szállítmány feldolgozását, de azok sem soká teljesitik a vál­lalást. A jogosan követelők és a közönyösek szembeszökő aránytalansága az. ami élét- szerűtlenségével a munkásön. tudatot tünteti fel igazságtalan nul kedvezőtlen színben. A családtervezés nem olysrt újdonság, amit most ismétel­ten magyarázgatni keilen e. Sajnálatos, hogy a Szikrázó lányok-ban az anti-családter­vezés követésre nem alkalmas példáját mutatják be a szer­zők; sőt. anélkül mutatják be, hogy annak helytelen voltára akár csak utalnának. Brigi —; az egyik főszerep­lő — állapotos lesz sofőr is­merősétől. A fiú eltűnik, az.-’ tán előkerül, aztán értesül a lény állapotáról, de arról eev szava sincs; aztán megint elő­kerül, valamin összekapnak, megint eltűnik. Fölbukkan ecv neonszerelő, akinek tetszik! ugyan a lány; de aki éppen úgy nem emlegeti az anya- könywezetőt. mint a sofőr. A1 lány markába nyom ellenben egy kavicsot azzal, hogy ea esetleg egyszer emlékeztetheti rá. Nos, a kavics akkor kerül. elő. amikor a lány az orvosi beavatkozásra vár. A műtéti elmarad; megjön a baba. Mi**' vei a bölcsőde még nem fcé* szült el. ez a baba is anyu-' | kával jár a konzervgyárba.. J '■ Ebből nem nehéz arra követ­keztetni. hogy Briginek sincs az égvilágon senkije, akire a gyereket hagyhatná. Szerencsére vége a filmnek^ így a néző már nem tanúja annak, ami efféle esetekben nem ritkaság; az állami gon* dozásba vételnek. Ez elég gyakori, ám kevés örömre okot adó sorsa a házasságon kívül született gyermekeknek. A Szikrázó lányok nem jó film. úgy véljük, alapjaiban elhibázott. Jó zenéje, a szí­nészek színvonalas alakítása ellenére. ! . ják a lakást. Vagy esetleg még tanúskodni is el kell menni. Már pedig, az ilyesmitől Horváthné jobban irtózott, mint az a bizonyos ördög at­tól a bizonyos tömjénfüsttől. Még egy ember adhatott volna felvilágosítást a nyomo­zóknak. Azonban ő is mély­ségesen hallgatott. Az egyes számú villa emeletén lakó Benkő János nevű férfi. ó volt az egyetlen, aki több* szőr is látott az utcában, a há­zak körül napközben, de fő­leg délelőtt ólálkodni egy elég­gé idős férfit. Benkő rokkant nyugdíjas volt. Otthon dolgozgatott. Suszter volt. cipőket javított naphosszat. De ráérősen for­gatta a dikicset. meg a susz­terkalapácsot. Nem volt sietős a dolga. Ezért aztán gyakran kibámult az utcára, hátha akad valami érdekesebb látni­való. ö viszont abból kiindulva hallgatott, mert félt. hogy tú­lontúl magára vonja a rendőr, ség figyelmét. Volt ugyanis egy titka; or­gazdától vásárolt anyaggal dolgozott. íme, így nehezülhet meg egy nyomozás még akkor is. amikor van elegendő tény va­lamilyen ésszerű hipotézis föl­állításához. De azok ismerete nélkül a rendőrség kénytelen volt sö­tétben tapogatózni. Legfontosabbnak látszott a halott kilétének mielőbbi meg, állapítása. (Folytatjuk) Ránki Dezső zenekari zongoraestje PAPP ZOLTÁN: Lépcső az alapsorba

Next

/
Thumbnails
Contents