Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-09 / 82. szám

Szőkééiből Hogyan is állunk ezekkel a napokkal, ma hétfő, teg­nap péntek. És szombat? Ja, persze, persze, most jut eszembe, hogy iskolai szü­net van, hiába lesem a Sző­ke gyerekeket, nem trappol- nak a város felé. Négyen- öten, — mikor hogy dönt a családfő, — ballagnák Csö- tönyiből a városba. A csa­lád, kilenc gyerek és az édes­apa, édesanya — gyakrabban él Csötönyi völgyben, a ta­nyában, mint Rózsamájban — a bérházban. Most is kocog, meglehető­sen későn, fél nyolc táj­ban a két nagyobb Szőke lány. A nagyobbik már mun­kára fogható, tavaly egész nyáron át vizet hordott a nagyfiúval. A kútból merte a vizet, feladta a fiúnak a vöd­röt, az meg beleborította a hordóba. Aztán fölültek szé­pen a kocsira és vitték a vi­zet — a hétvégi telkek tulaj­donosainak. Persze nem men­tek ezek a vízhordások simán és csöndben. Ha korán kezd­ték, a fiú mindig pörleke- dett: siess, ne aludj, mert visszaborítom a kútba a vizet. Az pedig nagy bünte­tés, mert egy tizenkét éves lánynak nem éppen könnyű dolog a vizet kihúzni a kút­ból, még ha oly magasan is van a víz szintje, mint itt a Csötönyi völgyi kútban. Szóval hordták a vizet. Aztán jött más munka: téglaféle volt a szürke után kötött kocsiba rakva. Nem sok. Száz-százöt­ven. Pedig a ló bírna többet is, hisz nagy, erős, hidegvé­rű, büszke tartású, inkább cirkuszi lónak volna jó, mint­sem itt CsÖtÖnyiben lebonyolí­tani az apróbb fuvarokat. " A családfővel többször vál­tottam szót. Egy alkalommal trágyaügyben, máskor szőlő- oltás volt a téma. Harmad­szor a lakásról beszélgettünk. Álltunk a kútnál, és Szőke István hivatalsegéd mesélte, hogyan laktak akkor még tí­zen egy szoba-konyhábart és mekkora volt az öröm, ami­kor megkapták az írást: la­kást kapnak Rózsamájban. Rózsa máj ban, az utinoros ház­ban, a földszinten. Választhat­tak volna: első emelet, má­sodik, harmadik. A földszint jobb, közel van a földhöz, s egyébként is, „ ahol annyi a gyerek, s utánuk „állandóan jöríni-menni kell az ember lányának” — mondta az édesanya — „jobb, ha a földszintet választjuk”. Két éve múlott, hogy ott laknak. * Tegnap amolyan áprilisi sze- les-borongós reggel volt, haj­nalban a kiskerttulajdonos mit tesz? Beül az autóba, s szalad: jaj, mégvarf-e a fia­tal hajtás a Cardinálon. nem tétt-e kárt a borsóban a fá­cán ... S amikor túl a bir­tokszemlén, a tavasszal ül­tetett franciabarackfák öntö­zésén, ballag le a kút felé. ott látja ám a két Szőke leányt. A városba igyekeznek. Egyik kezében van csak szatyor, a másik, a nagyobb, üres kézzel megy. — Hová leányok? — Jaj, a városba. Bevásá­rolni. — Mit kell venrfi? — Mindent, jön az ün­nep, süteményt — a kisebbik leány mondja, a beszédesebb. — Nem húsvétra, nem sü­teményt — szól közbe a na­gyobb. — De azt is. Édes mondta, — pattog vissza a kisebb, úgy látszik sütemény-párti. — Húsvétra tojásföstéket is kell majd venni... — mond­ja a kiskerttulajdonos, az­tán beülteti a két leányt az autóba. Innen a csatári busz­megálló még másfél kilomé­ter, a városközpont négy. És a busz fejenként két forintba kerül. — Nem itt föstjük — mond­ja már a nagyobb leány, bent az autóban, nyikorogtatja az ülést, szépen, mint aki is­kolapadban ÜL — Nem itt föstjük hanem... — Palánkon, ugye, az új lakásban. , — Nem Palánkon. Rózsa ma­jorban. — helyesbít gyorsan a kisebb leány, a cserfes. — Na, persze, persze, hogy Rózsamáj, csak hát az már oly közel van Palánkhoz, hogy az ember azt gondolja, az a ház. az utinoros ott van. — Nem. Rózsamájban. Ott az autójavító mögött. — Tudom, tudom. És sze­rettek ott lakni, az új ház­ban, az új lakásban? — Nagyon — válaszolják egyszerre, és a visszapillan­tó tükör is mutatja ragyogó ábrázatukat. — És elfértek ott, min'd a hatan? — Nem hatan, hanem ki­lenc gyerek, meg Édes, meg apu. — Én úgy tudtam, hatan vagytok..-. — Nem. Kilencen. — A nagyfiút, aki a lovat szokta hajtani, ritkán lá­tom. ­— Ritkán, ritkán, -— mond­ja a nagyobb leány —. mert most is egy hónapig Pécsen volt. Valamilyen: tanfolyamon, gázszerelő lesz. — Meg kiránduláson is volt.' — Volt. — mondia a kiseb­bik. — .Volt. puliszkán. rri“g Pesten is. Jú tál ómból. Jól tanul, aztán jutalomból volt Olpszi'STkán. — Tudod, hol van Olaszlisz- ka’ Madoesai jegyzet Záróest — idény előtt A rnadocsai Igazság Tsz nő­bizottsága tavaly november­ben szervezte meg a lányok- asszonyok klubját. Az új klub a szokásos gyermekbetegségek nélkül serdült azonnal élet­erős' fiatallá. Programja’ min­den második hétfőn nyolcvan- 6zázhúsz érdeklődőt vonzott a művelődési házba. A kézimun­ka-tanfolyam új híveket, új művelőket teremtett a nagy hírű rnadocsai népművészet számára; majdnem íélszázan a szabás-varrás hasznos tudo­mányát sajátították el. A klub­tagság számos előadást hallga­tott végig őszinte érdeklődés­sel. Élénk eszmecsere követte — például -i— Tárnái Adtaíné­nak. az MSZMP Paksi járási Bizottsága munkatársának elő­adását a népesedéspolitikáról; Földesi János nyugalmazott tanácselnökét Madocsa múlt­járól, dr. Németh Pálét és Bogár Istvánét a népművészet­ről. dr. Englert-Ervin orvosét ausztráliai úti élményeiről- Hatvannál több klubtag láto­gatott el Kiskőrösre, Kalocsá­ra. Halasra.­Tegnap — hétfőn — befeje­ződött a klúb tél} szezonja. Ez alkalommal Simon, Járics, a községi tanács elnöke . ismer­tette a falu jövőjét. Ugyan­ekkor hasznos tanácsokat adott gz építeni szándékozó, csalá­doknak. A klub közhasznú munká­ja a nyár folyamén sem szü­netel. Június elején szovjet, valamint dunaföldvári. pak6d, pálíai, bölcskei vendégek rész­Komplex feladatként Több figyelmet a tisztaságra, a környezetvédelemre ketten — Nem, de a térképen meg­néztük, — mondja a nagyobb leány, aki most a nyolcadik osztályt járja. — Ügy lát­tuk, olyan nagy hegyek kö­zött van. — És mennyibe került a fiúnak az a kéthetes jutalom­nyaralás. — Semmibe — mondja a kisebbik, a cserfes — csak a zsebpénz kellett neki. Csak az. Az meg volt neki. men a nyáron dolgozott a téeszben, aztán keresett... — Hisz még tanul! — TamüL, tanul, de dol­gozik is. Kell a pénz, — mondja a nagyobb leány, aki­nek már vart valós érzéke ar­ról, hogy egy nagy család­ban mekkora érték egy fo­rint, tíz forint, száz forint. — És a lakás. Mennyit fizet­tek lakbért? — Valami négyszáznyolcva­nat, mostantól. Eddig többet, mert fűtés is völt. Sokat, majdnem nyolcszázat fizet­tünk. — adja a választ a nagyobb leány. — Most ki van a rózsa- máj i lakásban:? — Mostan? — kérdez visz- sza a kisebb. — Senki. Apu elment reggel, dolgozni me: net benézett a lakásba. Kint vagyunk. Itt a tanyán. Édes is itt van. Kell a szőlőben dolgozni. Feles is van, meg másik is. Aztárf kell itt dolgoz­ni. Már bent is vagyunk a városbarf. a rendőrlámpa piro­sat mutat. — Gyorsan, lányok, gyor­san ugorjatok ki... — Köszönjük szépen, csó­kolom — mondja a kisebb és hallja a kiskerttulajdonos, amint súgja a nagyobbik lány­nak — „Na, máma hamar be­értünk”. Pálkovács Jenő vételével békegyűlést rendez­nek. A közkívánatra tartandó előadások közül is megemlí­tünk kettőt. Az egyiket az MHSZ szekszárdi Gyulai György Repülőklub KlSZ-szer- vezete tartja a vitorlázó- repülésről. — eleget téve a helybeli modellezőklub óhajá­nak. A másik — a fekete macska jegyében — a baboná­ról hangzik majd el. Az elmúlt hét végén rendez­ték meg Pécsett a VI. országos kamarakórus-fesztivált. A ran­gos eseményen meghívásos ala­pon az ország legjobb ka- marakórusái és három kül­földi — jugoszláv, holland, NDK — vendégkórus vett részt. A rendezők tnegyénkből a szekszárdi szövetkezeti mád-' rigálkórust hívták meg, s me­gyénk képviselői vasárnap délelőtt léptek a neves szak­emberekből álló zsűri és a közönség elé, dr. Partos János karnagy vezényletével. Szerep­lésük sikeres volt, s ezt nem­csak a zsűri elismerő szakvé­leménye, de a közönség nagy tapsa is jelezte. Az esemény érdekessége volt. Ismeretes, hogy az utóbbi években világszerte — így hazánkban is — egyre na­gyobb hangsúllyal kerül elő­térbe az egészséges környezet megteremtésének, védelmének, a környezeti ártalmaknak, azok megelőzésének és leküz­désének komplex feladata. RUND SÚLYOSABB GONDOK A problémát súlyosbítja, hogy a tudományos-technikai forradalom előrehaladtával nö­vekvő gondokkal kell megküz_ deni. Egyrészt léteznek a ré­gi, hagyományos környezeti ár­talmak is, akadályozzák az egészségi színvonal emelkedé­sét. De a levegőnek a gépko­csik, erőművek, fűtőberende­zések gázaitóL szennyező anya­gaitól történő megromlása is mind súlyosabban jelentkezik. Az elmúlt hónapokban több­ször adott hírt a sajtó a Her- nád, a Bodrog, a Duna szeny- nyeződésérőL a károsodás megakadályozására tett intéz- kedésekrőL Az is köztudott, hogy a nyugati szakemberek a Rajnát „Nyugat-Európa szennyvíz-levezetőjének” mondják hosszú évek óta; élő­világa szinte teljesen kipusz­tult Ezek, s az ehhez hasonló környezeti ártalmak az urba­nizációval, az iparosodás elő­rehaladásával csak fokozód­nak. A környezetvédelem komplex feladat. Nálunk is felismert országos jelentőségére utaL hogy a nagy munka központi koordinálását, az összes érde­keli szerv tevékenységének egybehángolá&át . a .Hazafias Népfront' vállalta rtiágára. A népfront környezetvédelmi munkabizottságában részt vesznek a Magyar Vörös- kereszt képviselői is. A Vöröskereszt szervezetei elsősorban a lakosság, az üze­mek, az intézmények dolgozói körében végzett széles körű egészségügyi felvilágosító, ne­velő, jelző és mozgósító mun­kával járulhatnak hozzá haté­konyan a környezet egészség- ügyi, valami itt a munkahelyi ártalmak leküzdéséhez. A KÖZSÉG POLITIK A SZERVES RÉSZE Húsz évvel ezelőtt Indította el a Vöröskereszt a Tiszta udvar — rendes ház mozgal­mat; 1973 őszén a mozgalom elindulási helyén, a Hajdú- Bihar megyéi Lé távért es köz­ségben két évtized nagyszerű eredményeiről készíthetted: számvetést A mozgalom mind több helyen válik a község-, hogy a fesztiválon részt vett Bárdos Lajos zeneszerző is, akinek művei közül többet a szekszárdi szövetkezeti madri- gálkőrus is előadott. A három napig tartó ese­mény befejezéseként a zsűri szaktanácsokat adott a kóru­soknak, majd a fesztivál a kó­rusok karnagyainak szakmai tanácskozásával ért véget. Ér­demes végül a zsűri elnöké­nek, Forrni Miklós Kossuth- díjas karnagynak a szekszárdi kórussal kapcsolatos mondatát idézni: „Eddig a szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus szá­mára jelentett megtiszteltetést a fesztiválon való részvétel. Ma pedig a fesztivál rendezői számára azJZ illetve várospolitika szerves részévé. Egyes megyékben, már a távlati fejlesztési ter­vekbe beépítve találkozhatunk a tisztasági mozgalom számba­vételével. A mozgalom tovább­fejlesztéseként — támogatva, illetve kezdeményezve a műn _ kahely, a lakóhely szépítésé:: célzó akciókat — sokfelé szor­galmazzák virágos kertek lé­tesítését, a természeti kömye- aetek fásítással’ történő javí­tását. A mezőgazdasági nagyüze­mekben is mind sűrűbben alakulnak meg a vöröskeresz- .tes szervezetek. Ezzel párhu­zamosan bátrabban lehet elő­relépni egy másik, jelenleg még sok gondot, tragédiát okozó területen: a növényvédő fezerek ártalmai elleni védeke­zésben. Országszerte sok száz­ezer kisgazdaságban, kertben, háztáji telken, stb. alkalmaz­zák a nagyüzemi keretek közt már megfelelő óvó rendsza­bályokkal használt korszerű növényvédő szereket; sok ezer és tízezer esetben úgy. hogy az adott vegyszer veszélyessé­gével, ártalmaival a felhasz­nálók nincsenek tisztában. A vöröskeresztes szervezetek ezért egyre több helyen moz­gósítanak a lakosság tájékoz­tatását szolgáló, felvilágosító előadásokra; ezeket többnyire körzeti orvosok, gyógyszeré­szek tartják. Sajnos, a mezőgazdasági nagyüzemekben még mindig nem csökken, hanem emelke­dő tendenciát mutat a bal­esetek száma. Ezért van nagy- jelentősége annak, hogy — a Vöröskereszt felkérésére — egyre sűrűbben cártatják a dolgozókat az állatról ember­re terjedő betegségek elleni védélemr e állatorvosok és állattenyésztési technikusok. EGYÜTT AZ ÁLLAMI ÉS TÁRSADALMI SZERVEKKEL A tisztasági, a környezet- védelmi mozgalom szélesebb körű elterjesztését, még ered­ményesebb kibontakozását szolgálja, hogy a Magyar Vöröskereszt szervezetei — a többi érdekelt állami és tár­sadalmi szervvel közösen — fokozott gonddal foglalkoznak a tisztasági mozgalommal. Az is mind gyakoribb, hogy a mozgalmat komplex módon, áz adott területeken lévő lakó­házak többségére, az ipari és mezőgazdasági üzemekre, isko­lákra, intézményekre, élelmi, szer-elárusító helyekre, stb. kiterjesztve szervezik. Egyre körültekintőbben gondoskod­nak arról is, hogy a felvilá- gosító-nevelő munkában részt Vevő aktivisták ne „üres kéz­zel” végezzék munkájukat Érvekkel, konkrét tapasztala­tokkal történő felkészítésükről a tanácsi vezetők, a körzeti orvosok, szakemberek mind rendszeresebben gondoskodnak. Az utóbbi esztendőkben — sajnos — megszűnőben van az ételmérgezések idényjellege: míg korábban inkább a nyári hónapokban fordultak elő étel- mérgezések, újabban szinte minden évszakban. Már nem­csak a kisiparos hentesek, fagylaltárusok, culcrászok el­len keli ilyen ügyekben el­járást indítani, hanem terme­lőszövetkezeti, állami gazda­sági vezetők ellen is. Mindez arra figyelmeztet, hugy az élelmiszer-termeléssel, -feldol­gozással és forgalomba hozás­sal foglalkozó mezőgazdasági melléküzemek és élelmiszer- elárusító helyek közegészség- ügyi viszonyai nem mindenütt felelnek meg az előírásoknak. Ugyanakkor az ott dolgozók egészségügyi felvilágosítását és nevelését az eddiginél még hatékonyabbá kell tenni- , Befejeződött a VI. országos kamarakórus-fesztirál Szép sikerrel szerepelt a szekszárdi szövetkezeti madrigálkórus

Next

/
Thumbnails
Contents