Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974_04-08 / 81. szám

f 1 * * * 'V Miért és hogyan folytatódott ? Közéleti labdarúgók ? A vasutas munkásság 1904. évi orsxágos sztrájkja ii. A MEGMOZDULT VAS­Neves sportriporter folytatott eszmecserét a Kossuth Rá­dió szombat esti műsorában két labdarúgóval. A könnyed csevegés elején megemlítette, hogy „a labdarúgó közéleti személyiség”. Arról, hogy az interjúalanyok — az egyik hen­tes, a másik szobafestő — minek köszönhetik ezt a rangotj nem esett szó. Annak ellenére nem, hogy — például — a miniszter, a képviselő, a tanácstag közéleti személyiség vclta aligha kétséges bárki előtt, sportolókat nemigen volt szokás eddig ekként emlegetni. A sport és a közélet más-más terület. Hasonlóképpen más-más terület a művészet és a közélet is. X színművész, Y szobrász nem attól közéleti személyiség, hogy meggyőző alakítást nyújt, hogy mesteri szobrot farag, hanem attól, hogy — a választók bizalmából — bekerült a parlamentbe, vagy éppen a lakóbizottságban tevékenykedik. A labdarúgás bará­tai közül bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy volt lab­darúgó képviselőnk is. Volt sportrepülő miniszterhelyette­sünk is; de közéleti személyiség egyik sem azért, mert jól rúgta a labdát, vagy mert szenvedélyesen vezetett repülőgé­pet. A felszabadulást követő hőskorban sem azért volt köz­életi személyiség sok ezer paraszt, mivel földműves volt; hanem azért, mert részt vett a földosztás történelmi jelentő-, ségű cselekedetében. Sajnos, sokak szemében a népszerű focista nem az. amit megérdemel: elismert sportoló, hanem aranylábú bálvány. Félreértés ne essék, a trillázó slágercsalogány sem közéleti személyiség, még akkor sem, ha tízezrek hallgatják szíve­sen; mi több, akkor sem, ha külföldön készített nagylemeze szép summa keményvalutát hozott az országnak. Nagyon komolyan szólva: az a közéleti személyiség aki alacsonyabb vagy magasabb közéleti tevékenységet végez3 tehát a falusi KISZ-titkár éppen úgy, mint a nagyüzem párt­titkára, szakszervezeti bizalmi, az Elnöki Tanács tagja. Ä sportolók megbecsülésének megvan a maga revdje-módjaj ebből a megbecsülési rendszerből, — ha szabad így nevezni —, hiányzik, helyesen hiányzik a közéleti személyiség rang­jára emelés. Suum cuique — mindenkinek a magáét —, vallották egy­kor a rómaiak. Haladó hagyományként érdemes átvinni ezt az elvet a sperrt területére is. B. Z. j|------------—------------------------------------------------------ j L eningrad megfiatalodik UTASSÁG orvoslást kívánó sé­relmei és jogos követelései az ..alázattal'’ vagy a „legna­gyobb felháborodással” be­nyújtott memorandumok tucat­jai révén kerültek a MÁV- igazgatóság és a Kereskedelmi Minisztérium íróasztalaira. A fizetésrendezést, az új vasút­üzemi szolgálati pragmatikát (még az 1887. évinek 1891- ben megfejeli változata volt érvényben), valamint az egye­sülési és szervezkedési jogot követelő „feliratokra” azonban sehonnan nem jött válasz. Az ..illetékes legfőbb” hivatalok­ban a vasutas munkásság har­ci memorandumai „ügyiratok­ká” vedlettek át, s így a pa­pírkosarakban, jobb esetben: irattárakban való porosodással fejezték be küldetésüket. A vasuiasélet közben pedig olyan nehéz lett, hogy tenni kellett már valamit. S ha memoran­dumaik megfogalmazásakor még nem is gondoltak munka- beszüntetésre, de a szóra sem méltatás végsőkig növelve a nyugtalanságot, és fokozva az elkeseredettséget soraikban — legjobb fegyverükhöz: a sztrájkhoz vezetett. A szikra, amely az országos vasutassztrájkot lánga lobban- totta, abban a MÁV-igazgatói távmondatban közölt hír volt, mely szerint az április 20-ra tervezett újabb országos vas- utasgyűlsét Ludwig Gyula, a budapesti rendőrséggel együt­tesen betiltotta, s a szerve­zőket megtorlással sújtotta. Április 18-án a dombóvári ál­lomásfőnök is megkapta a táviratot, amely így szólt: „Tudomásomra jutott, hogy folyó hó 17-én du. ,zágrábiak’ aláírással az üzleti vonalon táviratot adott le, mely sze­rint f. hó 20-án Budapesten országos gyűlés lesz, s oda bárki szabadság és jegy nél­kül utazhat. Szoros miheztar­tás végett figyelmeztetem, hogy sem országos gyűlés tar­tására, sem beosztási hely el­hagyására senkinek engedélyt nem adtam. Tegye azonnal szigorú vizsgálat tárgyává ál­lomásán, hogy hol, és ki által tétetett és továbbíttatott e szó­ban lévő távirat, intézkedjék, hogy hasonló táviratok továb­bítása az üzleti vonalon fel­tétlenül megakadályoztassék.” AZ EGÉSZ ORSZÁGNAK SZÖLÚ JELZÉST április 19- én Budapesten a rákosrende­zői pályaudvar munkásai ad­ták, azzal reagálva a történ­tekre, hogy egy éppen induló szerelvény mozdonya elé ve­tették magukat, s megakadá­lyozták annak elindulását. Ez a jelzés aztán ;— néhány órán belül — az egész országban a vasúti síneken leállított min­den vonatot, megbénítva a vasúti forgalmat. Az ország vérkeringése megállt. S Tolna lankás dombjai sem visszhan­gozták a gőzösök vontatta sze­relvények csattogását és a mozdonyok elnyújtott füttyét. Kihaltak az itteni vonalak ál­lomásai, s megyénk vasúti csomópontjának pályaudvara és műhelyei is. Megyénk állomásain és vas­útvonalain lejátszódó esemé­nyek a főispánt április 21-én a miniszterelnökségre küldött távirat feladására kényszerí­tették: „A vasutasok sztrájkja ne­hezedik e vidékre. Sokan jön­nek hozzám tájékoztatást ke­resni az állomásfőnökök hí­resztelésére. hogy a kormány lemondott, mert csak ennek árán fog a sztrájk megszűn­ni, Kérek választ, mit re- ■niényelhetünk, mihez tartsam magamat.” _ . Tisza István miniszterelnöki választ úv: rátában a következők közlésével „erősítette” a főis­pánt i „Sztrájk még tart. Vonatok, személyzet munkába álló ré­szével katonai fedezet alatt holnapra megindulnak. Kor­mány lemondásáról szó sincs.” Igaz, ha a kormány nem is mondott le. de a sztrájk még tartott Tolnában is. Dombó- várott az állomásfőnök Singer Benő, aki 18-án azt az emlé­kezetes igazgatói távmondatot vette, maga is a „szervezke- dők” közé tartozott. így, va­lamint a gócpont területén a már több mint egy esztendeje beindult aktív mozgalmi mun­ka hatására, a sztrájkban a dombóvári vasutasok is részt vettek. A csomópont vasutas mun­kásai ezekben az áprilisi na­pokban a kíméletlenül és a katonai hatalommal fellépő megtorlás miatt sztrájkőrségü­ket, sztrájktanyájukat nem legjelentősebb vasúti munka­helyeiken. hanem itteni ter­mészetes szövetségesük: az ag­rárproletariátus tüske-pusztai bázisán rendezték be. E ked­vező osztályo6társi környezet­ben, nem rettegve az esetle­ges elárultatástól, a pusztai kocsma belső szobájában „tá­borozva” beszélték meg az események alakulását, s buzdí­tották egymást a további ösz- szetartásra. Korabeli feljegyzé­sek szerint olyan erődje volt ez akkori mozgalmuknak, aho­vá az április 26. előtt megér­kező nagyobb katonai erő nél­kül a csendőrség még fegyve­res járőreit sem merte kikül­deni. Különben, Dombóvárra a sztrájk utáni első vonat ápri­lis 25-én délután 2 óra tájiján érkezett Pécsről. Ez az úgyne­vezett; „kémlelővonat" volt. amelyet Vörös Hiador ottani forgalmi főnök vezetett, s ame­lyen csak a pécsi és a sásdi fő­szolgabíró. valamint egy fő­hadnagy utazott. A kémlelő- vonattai utazó vasúti, állami és katonai hatalmat képviselő­ket az ürességtől kongó állo­máson — „amikor az itteni vasúti személyzet közül még senki sem teljesített szolgála­tot” — az ugyancsak „hivata­los” helybéliek: Nagy István főszolgabíró, Reich Oszkár szolgabíró és Kasicz Pál csend­őr főhadnagy fogadta. A kém­lelővonat és személyzete rö­vid itt-tartózkodás és szimato­lás után — különben, ahogy jött: üresen — visszatért Pécs­re. Gyors visszatérésének oka, amint később kiderült, az volt, hogy még aznap késő este egy század gyalogsággal érkezzen újból meg. Később pedig — e nap éjsza- káján — Budapestről még egy gyorsvonat is berobogott állo­másunkra. Különös „pesti gyors” volt ez. A vonaton ugyanis a komenburgi vasúti és távirdaezrednek 203 katoná­ja érkezett Dombóvárra, hogy letörje a sztrájkot, s szuro­nyok segítségévei beindítsa a forgalmat. Ezen a szerelvé­nyen a kornenburgiak fegyve­res kíséretével, mint foglyo­kat Szállították haza a sztrájk előtti utolsó szolgálati útjukon Pesten rekedt, s az ottani ese­ményekben minden bizonnyal részt vett vasutasainkat. Ápri­lis 25-ről 26-ra virradóra ezt a katonai pesti gyorsot — a jelentés szerint — az ezred Noll nevű főhadnagy? „hozta le kék fűtőzubbonyban.” Természetes, hogy az igen jelentős kornenburgi és pécsi katonai egységek megérkezése után. április 26-án állomásunk katonai parancsnoka már könnyen és fennhéjázva je­lenthette ki: „Naponta 15 vo­natot tudok irányítani, szükség esetén minden segítség nélkül, pusztán saját erővel.” Vasutasaink század elejei nagy sztrájkját, egy _ szakág dolgozóira'- e’ső országos ál­talános sztrájkját, csak így tudta letörni a kizsákmányoló tőkés államhatalom. Meg úgy, hogy a vasutas munkásoknak behívóparancsot kézbesített. Az egyszerű munkásember szemében e sztrájkkal már nemcsak a MÁV akkori urai, • hanem a hivatalos monarchis- ta állam hatalmi gépezete is súlyos vereséget szenvedett. Ezért pedig a sztrájk elfojtá­sa után a megtorlás sem ma­radhatott el. így. a főváros­ban még a sztrájk előtt alakult „13-as” bizottság tagjait egy megrendezett monstre per vádlottaivá nyilvánították, aki­ket a tárgyaláson a legneve­sebb polgári ügyvédek: Vázso- nyi Vilmos, Lengyel Zoltán mellett Landler Jenő is vé­dett, aki a későbbiekben nem­csak a vasutasmozgalomnak felejthetetlen vezetője, hanem a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomnak is kiváló harcosa lett. VASUTAS MUNKÁSAINK hét évtizeddel ezelőtti gazda­sági és politikai osztályharca eltiportatott. Hatása azonban jelentős volt: újabb lendüle­tet adott a magyar munkás­ság osztályharcos küzdelmé­nek. Nagyon sok ezután szü­lető bérmozgalom és politikai jogokért folytatott harc merí­tett bátorságából, egységéből és tapasztalataiból. Többek között inspirálta a majd alig egy esztendő elteltével induló, e vidéki szocialisztikus agrár- mozgalmat is. Nem csoda: a cselédség és a mezőgazdasági munkásság — az agrárproleta­riátus — gazdaságilag épp olyan kizsákmányolt és ember­telen körülmények között élt, politikai jogaitól hasonlókép­pen megfosztott, egyesülési és szervezkedési szabadságától vele együtt eltiltott volt, mint a vasutas munkásság. SIMON KÁROLY Ami Pisciottát illeti, nem kellett félttili: úgy tett. mint­ha hagyná masát letartóztat­ni. engedelmesen megindult a csendőrök között a laktanya felé: ám amikor egy kanyar­hoz értek, az alacsony város­falhoz, akkor gyors, lendüle­tes mozdulattal leütötte az altisztet, egy csendőrnek pe­dig az arcába vágott és át­ugrott a falon, majd elfutott, nem tudták utolérni. Ezek a fiatal banditák minden létező és nem létező ösvényt ismer­tek. fürge lábuknak közeli is­merőse volt minden titkos át­járó, amely a hegyekbe ve­zetett. Ezekbeií a napokban egész Szicíliában megkezdődött a rég beharangozott megtorló akció az alvilági bandák el­len. A maffia együttműködött a rendőrséggel. Ez különben hagyományos volt a szicíliai rendőrségnél, amely már a Bourbon király és később az Olasz Királyság • idején is fölhasználta a tiszteletre méltó társaság vezéreit, hogy nehéz körülmények közt se­gítsenek „rendet teremteni”. A maffia és a kormánytiszt­Leningrádban hozzáláttak a város szívében fekvő sűrűn beépített és elöregedett negye­dek teljes rekonstrukciójához. A több mint százesztendős városrészekben nemcsak az épületeket tatarozták, hanem átalakították a lakásokat is. Az átalakított lakások mind két- három szobásak és összkom­viselők együttműködésének legfeltűnőbb és legelvetemül­tebb formája a parasztszövet­ségek vezetőinek, a hűbéri viszonyok és a nagybirtokok elleti lázadó társadalmi har­cok lelkesítőiríek megfélemlí­tése, üldözése és meggyilko­lása volt. A megtorlás pillanatában így lépett szövetségre az állam és a gazdasági és társadal­mi élet elavult formái mel­lé felsorakozott maffia. Századunk első felében nem kevesebb, mint száz parasz­tot és szakszervezeti em­bert öltek meg a maffia bér­gyilkosai, és a rendőrség, az igazságszolgáltatás nem súj­tott le a felbujtókra vagy a végrehajtókra. A maffiavezérek számára egy szakszervezetis vagy egy bandita megölése — amit azért követtek el, hogy biz­tosítsák maguknak a rend­őrség védelmét, türelmét — ugyanazt jelentette: egy ak­ciót a család vagy a társa­ság vagy a cosca érdeké­ben. Igen, ezekben a háború utáni időkben) Nyugat-Szicí- liában a gyilkosságok egész sorozatát követték el, és min­den nyom a maffiához veze­tett. A coscák vezetői bér­fortosak. Lebontottak számod melléképületet és egyéb érték­telen építményt. Fel kellett számolni a nevezetes pétervári kutas udvarokat is. A tatarozott lakónegyedeid udvarai tágasabbak, világosib­bak lettek. Fákat ültetnek és játszótereket alakítanak ki. gyilkosokkal tétették el iáb alól a bandavezéreket, aztán más banditákkal és alvilági­akkal eltétették láb alól bűn- részességük tanúit. 1946 márciusában és ápri­lisában sok banditát találtakj holtan a dűlőutakon, az er­dőkben, a falvak határában! A maffia ítélőszéke rendeH te el kivégzésüket. A maffiád sok fölajánlották az állam­nak, hogy közreműködnek a banditizmus fölszámolásában^ de az volt a feltételük, hogy saját maguk végzik el a feladatot a társaság hagyomá­nyos módszereivel. Senki se maradhatott életben, akit a maffia bírósága elítélt; a gyilkosságokat vad kegyetlen­séggel vitték véghez, a maf­fia szokása szerint: eltorzított hullák, kunyhójukban élve elégett emberek, levágott fe­jek. A titokban visszatért ban­diták május elsejére virradó éjszakán így szóltak Giulia- nóhoz; — A begyekbe akarnak kényszeríteni bennünket, azt akarják, hogy a maffia bér­gyilkosainak kezébe kerül­jünk. Giuliano azonban Cippiberi már találkozott Pisciottával, és beszámolt neki a maffia- vezér ajánlatáról, melyet „a király embereinek nevében” tett és most megnyugtatta őket, néhányukat pedig fel­szólította: tudassák minden­kivel, hogy Giuliano rfen» halt meg. És csakugyan, égjük esté géppisztolyból rálőttek a Man telepre1—Palermo távolsá­gi buszra, melyen számos csendőr utazott. Egyikük meghalt. Egy parasztasszony megsebesült. (Folytatjuk) FELICE CHILAIVTI: Wore Giuliaiiak 18.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents