Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974_04-08 / 81. szám

« I f Párt szer vésés — pártirányítás Ki jön helyette ? Mind gyakoribbak a lapok­ban az olyan híradások, ame­lyek különböző vezetők nyug­díjba vonulásáról tájékoztat­nak. Abból a generációból, amely a felszabadulás idején a munkásosztály harcának élé­re állt, egyre többen közeled­nek a munkahelytől való bú­csú, a nyugdíjba menetel idő­szakához. Mind több munka­helyen tevődik fél majd emiatt a kérdés: ki lép a szocializ­mus építése során helytálló, nagy tapasztalatokra szert tett, példamutatóan dolgozó veze­tők helyébe? Nem kis kérdés ez. hiszen a vezetőknek meghatározó sze­repük van a munka szervezé­sében, a munkahelyi viszonyok és az emberek közötti kap­csolatok alakulásában. Ezért tudatosan kell előkészíteni azt, hogy a különböző vezető tiszt­ségekben bekövetkező csere a lehető legkisebb zökkenővel járjon. A Központi Bizottság 1973. november 28-i, a kádermunká­ról szóló határozatának egyik alapvető célkitűzése, hogy minden területen szervezetteb­bé, tervszerűbbé kell tenni a vezetői utánpótlás nevelését. E tekintetben az utóbbi időben nem volt kielégítő az előre­haladás, sőt több területen ki­fejezetten lemaradás követke­zett be. Megítélésünk szerint ennek nem az az oka, hogy nincs elegendő tehetséges, ve­zetésre alkalmas, rátermett ember, hanem az, hogy az il­letékesek — tisztelet a kivétel­nek — nem sok gondot fordí­tottak az utánpótlás tervszerű nevelésére. De kik ezek az „illetékesek” ? Mindenki, aki állami, gazdasági, kulturális életünk területén vezető funk­cióban dolgozik, akár párttag, akár pártonkívüli. Hiszen min­den vezetőnek jogszabály sze­rint •is~ kötelessége az után­pótlásiról való gondoskodás, a művezetőtől az igazgatóig. A Központi Bizottság említett határozatában erről a követ­kezőket olvashatjuk: „A veze­tők munkájának elbírálásánál legyen ■ fontos elem: hogyan fejlődnek mellettük a káderek, mennyire biztosított az után­pótlás." Vezetőnek ugyanis nem születnek az emberek, ha­nem azzá válnak, ha megvan­nak bennük a megfelelő adott­ságok és megkapják hozzá a szükséges támogatást. A vezetői utánpótlás kialakí­tásához államunk megfelelő feltételeket teremt Főiskoláin­kat, egyetemeinket évről év­re egyre több jól felkészített szakember hagyja el, akik az utánpótlás egyik forrósát képe­zik. Állandó és természetes bázist jelentenek a legtehetsé­gesebb munkások és tsz- parasztok. A Központi Bizott­ság határozata ezzel kapcso­latban kimondja: „Az osztály­politika részét képező politikai, hatalmi kérdésnek kell tekin­teni, hogy tehetséges munká­sok, parasztok tervszerű elő­készítéssel fokozatosan és fo­lyamatosan vezető beosztásba kerüljenek.” Vagyis adva van az utánpótlás széles körű bá­zisa, s mindenütt találhatók olyan kellő felkészültségű, nagy tapasztalatokkal rendel­kező emberek is, akik képe­sek foglalkozni az utánpótlás­ként számításba vettekkeL Nyilvánvaló, hogy amikor valaki kikerül az egyetemről, diplomával a zsebében, azzal még nem vált vezetővé. Jó alapot, sok ismeretet kapott, hogy azzá váljék — de a dip­loma még nem „jogosítvány” vezető funkció Detöltésére. A gyakorlati tevékenység során kell az illetőnek bizonyítania, hogy rendelkezik öiyan ké­pességekkel, amelyek alkal­massí: sehet'k felelős munka­kör betöltésére. Nagyon fontos, hogy az ille­tékes vezetők — kikérve a pártszervek, alapszervezetek véleményét is ■— jól válasz­szák ki a tartalékként számí­tásba vehető személyeket. Ez azonban még csak a munka kezdete —■ hiszen a legfonto­sabb: útjuk, fejlődésük egyen- getése. Mindenekelőtt politikai képzésükről szükséges gondos­kodni. Az egyetemről kikerül­tek többsége középfokú politi­kai végzettséget nyert ugyan, de az Ismeretek elavulnak, ha nem tartanak lépést e téren is a fejlődéssel. Marxista művelt­ségük növelhető szervezett ok­tatás keretében, s öntevékeny tanulás révén. Erre azonban ösztönözni kell őket, rendsze­res segítséget nyújtva ahhoz, hogy a tanultakat gyakorlati tevékenységük során alkalmaz­ni tudják. Sok olyan funkcionárius van, akik a szocializmus építéséért folyó harcban rendkívül gaz­dag tapasztalatokra tettek szert Ezeket nem nélkülözhe­tik a fiatalok sem: amit lehet, át kell adni belőle számuk­ra. Nevelni kell őket a veze­tők és a beosztottak közötti helyes viszonyok kialakításá­ra, mivel a jövő vezetőivel szemben még nagyobb igény­ként jelentkezik majd a sze­rénység, az emberekkel való bánni tudás, a demokratikus vezetői stílus. Nagy figyelmet keif fordítani az önállóságra való nevelésre, a lényeglátás, a döntési készség, a határozott­ság, a meggondolt szókimon­dás. a kritikai érzék fejlesz­tésére is. Mindez elősegíthető rendszeres megbízatások adá­sával, a végrehajtás számon­kérésével és körültekintő ér­tékelésével. Az utánpótlásnak széles bá­zisát képezik a munkások, tsz-parasztok legjobbjai. Kö­zülük kik jöhetnek számítás­ba? Különösen hasznos ilyen szempontból figyelmet fordíta­ni a párt, a szakszervezet, a KISZ aktivistáira, a szocialista brigádok vezetőire, a techni­kumot. illetve marxista—leni­nista esti egyetemet vagy esti középiskolát végzettekre. S akik valamelyik területen ki­tűntek tevékenységükkel:' pél­dául kiváló szakemberek, jó szervezők, képesek az önálló végrehajtásra. Üzemeinkben, termelőszövetkezeteinkben egyre nagyobb számmal talál­hatók ilyen fizikai dolgozók, akiket számításba kell venni mint a jövő kádertartalékát. A vezetőkkel szemben ma már igen összetettek a köve­telmények. Emiatt nincs lehe­tőség arra, hogy a munkások közvetlenül a munkapad mel­lől kerüljenek magasabb veze­tő funkcióba. Erre ma már szükség sincs, ezt sem politi­kai. sem gazdasági helyzetünk nem indokolja. Arra azonban igen, hogy az osztály tagjainak egészséges kezdeményező szel­leme, friss szemlélete, valóság­érzéke állandóan áramoljon a vezetés soraiba. A munkásokból kialakított utánpótlási körrel megkülön­böztetetten, árnyaltan kell fog­lalkozni. Képzettségi szintjük­nek megfelelően fokozottabban szükséges bevonni őket politi­kai iskolára, marxista esti középiskolára és esti egyetem­re. A társadalmi, politikai kér­dések iránt aktívan érdeklődő, legjobban felkészült személye­ket a Politikai Főiskolára is javasolhatják. Gondoskodni kell szakmai továbbfejlődésük­ről is. tapasztalatcserék útján vagy tanulmányaik megszer­vezésével szaktanfolyamokon, szakiskolákon, az egyetemek nappali, esti vagy levelező ta­gozatain. Ehhez célszerűbben és tudatosabban kell felhasz­nálói a munkások tanulására biztosított üzemi ösztöndíjakat. Végül önálló feladatokkal tör­ténő megbízatással, a közéleti tevékenységbe való bevonás­sal segíteni kell vezetőkészsé­gük fejlesztését. A pártszervezeteknek nem szabad sajnálniuk a fáradsá­got attól, hogy a vezetőknek hatékony segítséget nyújtsanak az utánpótlás kiválasztásához és neveléséhez. Különösen fontos, hogy a jövőben min­den területen jobban kísérjék figyelemmel a társadalmi akti­visták tevékenységét. A ben­nük jelentkező készséget, ké­pességet és hajlamot elsősor­ban az alapszervezetek tudják megállapítani. Ezért sok múlik azon, időben felfigyelnek-e a vezetőségek ezekre a munká­sokra, megfelelően egyenge­tik-e fejlődésüket. Ha érzik a kollektíva segítségét támoga­tását és számonkérését, hama­rabb túljutnak az első nehéz­ségeken. A káderutánpótlás felkészí­tésében és nevelésében is na­gyon fontos a tervszerűség. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy az illetékes vezetők a társadalmi. szervezetekkel kö­zösen jól átgondolt terveket készítsenek a kádertartalék képzésére és felkészítésére. A terv elkészítésekor a várható igényekből és szükségletekből induljanak ki. ehhez mérjék a tennivalókat. Reális, jó ter­vek alapján munkálkodva, a jövőben bizonyosan jóval ke­vesebb gondot okoz majd a megüresedett tisztségek alkal­mas személyekkel való betöl­tése. Szegedi József, az MSZMP KB alosztályvezetője Kereslet — kínálat értékesítés Raktári készletéből ajánl meg vételre lapunk egyik korábbi számában alkatrészeket a tamás és a Dalmondi Állami Gazda ság. Az anyagbeszerzők kincset bányája, egyik-másikuknak leg alább annyira élvezetes olvas mány, mint az irodalomkedvelő nek egy most megjelent könyv Előbukkannak itt olyan alkatré szék, amelyek beszerzésére az ország másik részére kellene utazni, kilincselni, kérni, könyö­rögni, örül tehát az anyagbe­szerző, Hisz időt, fáradságot ta­karít meg, üzemében a munka nem akadozik, az eladók is örül. nek: hamar túladnak a felesle­gükön. A két állami gazdaság, — s mindazok oz üzemek, melyek hoz­zájuk hasonlóan raktári felesle­güktől akarnak megszabadulni —, korántsem vétkes abban, hogy olyan alkatrészekkel rendel, kezik, amelyekre már nincs szűk. ség. Éppen ellenkezőleg: gon­dosságukat, előrelátásukat bizo­nyítja, hogy bizonyos anyagokból felhalmoztak: számítottak idősza­kos hiányokra, de főként amiatt vásároltak több anyagot, hogy kéznél legyen, ha éppen szük­séges. A raktári készlet gazdag, sága az üzemek gazdagságát is jelzi: éppúgy, mint a gondos háztartásokban, itt is van min- diq valamennyi tartalék, amihez szükség esetén hozzá lehet nyúl­ni. Azok az üzemek, termelőszö­vetkezetek, melyeket szép szóval kedvezőtlen adottságú, mostoha körülmények között gazdálkodók­nak szoktunk hívni, éppen a kö­rülményeik miatt nem képesek arra, hogy néhány százezer fo­rintot, esetenként több milliót a raktárban tároljanak. A bal sohasem jár egyedül, s ha például egy dombos terü­leten gyenge talajon gazdálko­dó termelőszövetkezetben —ahol amúgy is rövidebb ideig „élnek” a gépek — nincs a raktáron ék-’ szíj, a gép napokra megáll. Áll egészen addig, míg valamiféle áton-módon nem sikerül ékszíj­hoz, alkatrészhez jutni. Termelőszövetkezeti vezető!« mondják: nem egészen értik, hogy lehet az, hogy az illetéke­sek egyre azt hajtogatják, van elegendő alkatrész, mikor nincs. Pedig a felelet ezekben a keres, let-kínálat-értékesítés rovatokban mutatja magát. Az illetékesek kiszámítják, hogy a Magyarorszá­gon található különböző típusúi gépekhez mennyi alkatrész szük­séges. Legyártatják, importálják és a vásárlók megveszik. Viszont nem mindenki a szükségletei sze. ríni vásárol, van ahol rátartással, s van ahol csak annyit, amennyi pillanatnyilag szükséges. S míg egyik helyen leltári számot kap a felesleg, más helyütt mérgelőd­nek, fűhöz-fához szaladgálnak a munkások, az anyagbeszerzők, ha elfáradt, tönkrement az a ke­vés pótalkatrész is, ami volt. Nyugodtan leszögezhetjük: al­katrészhiány nincs, csak ami van, éppen nem ott található, ahol lennie kellene, azaz nem egyen­letes az alkatrészszórás, Egy-egy tipizálás, év végi leltározás so­rán derül ki minden üzemben,' hogy mi az, ami még kell, s mi az, amire a későbbiekben nincs szükség. Vajon nem lehetne-e például ágazaton vagy megyén belül év közben rendszeresen valamiféle kiadványban tájékoz­tatni egymást arról, hogy hol és milyen elfekvőnek minősített anyag szerezhető be. Ha lennej rengeteg bosszúságot, s utániá- rást takaríthatnánk meg. Segíte­nénk egymást a magunk érdeké, ben, kevesebb lenne az állásidő,' nagyobb a termelékenység. Érde­mes ezen gondolkodni, hisz né- hány munkanapkiesés is mind- nyájunk zsebére megy. V. M. Pályaválasztás, illúziók nélkül Az idén több mint 125 ezer tizennégy éves jut el az első nagy válaszúihoz: ho­gyan tovább az általános is­kola befejezése után? A dön­tés nagy felelősséggel jár, hi­szen a legtöbb esetben egész életre kiható következmé­nyeiket von maga után! Az Országos Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet munkatársai azt kutatták: mi befolyásol­ja legfőképpen a szülők és a gyerekek választását? A hetedik osztályosok kő* zül minden tizediket — ösz- szesen 15 ezer fiatalt — és a szüleiket kérdezték meg a jövőt illetően. A válaszok­ból kiderült: a gyerekek el­képzelése nagyjából megegye­zik szüleikével! Az általános iskola után a szülők 16,3 százaléka gimnáziumba, 28 százaléka szakközépiskolába és 40.5 százaléka szakmunkáskép­ző iskolába szánja csemeté­jét. A tanulók válaszai alap­ján ezek a számok: 18,4, 26,2, és 41,9 százalék. Ugyanakkor a szülők 10 százaléka semmi­féle formában nem kívánja tovább taníttatni gyermekét, a fiataloknak viszont csak a 7 százaléka nem akar to­vább tanulni. A választást jelentősen be­folyásolja a lakóhely is! A budapestiek 92,8 százaléka döntött a fenti három közép­fokú oktatási forma egyike mellett, a vidéki városokban lakóknak a 89,5, a községek­ben lakóknak pedig csak a 84.5 százaléka. Változó ké­pet mutattak ezen belül is az arányok. Csökken azoknak az aránya, akik gimnázium­ba, vagy szakközépiskolába készülnek, s nő a szakmát vá­lasztóké. Gimnáziumba a fő­városi diákok 35, a három­ezer lakosnál kisebb települé­OCH wv uiuiiviUiUi». 10,4 százaléka akar bejut­ni. Budapesten belül is jelent­kezik ez a tendencia, a pe­remkerületek felé haladva nő a szakmát tanulni akarók száma. Fordított viszont a helyzet, ha a gyerekeiket to­vább taníttatni nem akarókat nézzük. Az általános befeje­zése után munkát vállalók, vagy otthorCmaradók többsége falusi. A pályaválasztásban fon­tos szerepe van a szülők fog­lalkozásának is. A fizikai dol­gozók gyerekei — az őket se­gítő akciók ellenére — ma még nem nagy számban kö­telezik el magukat a hosz- szabb tanulás mellett. A szel­lemi foglalkozású szülők gim­náziumba csaknem négyszer ' akkora arányban szánják gyermekeiket, mint a fizikai dolgozók. Szakmunkástanuló­nak viszont a fizikai dolgozók három és félszer akkora arány­ban küldik gyermekeiket, mint az előbbiek. A tanulmányi eredménye­ket tekintve a fizikai fog­lalkozású szülők jól tanuló gyermekeinek is csupán a 20 százalékát küldik a felsőfokú tanulmányokra leginkább elő­készítő gimnáziumba. ezzel szemben a szellemi dolgozók még a gyengén tanuló gyer­mekeik egyharmadát is gimnáziumba szánják. Érde­kes módon a fizikai dolgozók közül a szakmával rendelke­ző szülők nem szívesen kül­dik fiaikat, lányaikat szak­munkástanulónak, inkább szellem; nályára szánják őket. A továbbtanulni nem szándé­kozó tizennégy évesek sz.ülei között szint? nincs is szelle­mi foglalkozású, csak beta­nított inari munkás és szak- kérwflen mezőgazdasági dol- @oz4 Csupán a szamokat tekintve a népgazdaság kvalifikált munkaerő szükséglete nagyjá­ból megegyezik a fiatalok to­vábbtanulási igényeivel. A beiskolázási arányokon azon­ban még sok a javítani­való. Főként a fizikai dolgo­zókat szükséges a jelenleginél jobban ösztönözni, hogy igé­nyesebbek legyenek gyerme­keik pályaválasztáskor. Mi­vel a szülők szemlélete, egész nevelési rendszere alapvető­en meghatározza a fiatalok ambícióját is, az OPTI fel­hívta a pedagógusok figyel­mét, hogy a pályaválasztási döntések idején elsősorban a szülőiméi foglalkozzanak. De ne keltsenek bennük hamis il­lúziókat, mert a jövőben a középiskolát végzettek tekinté­lyes részének is fizikai mun­kát kell vállalnia. Az érettségizett fiataloknak jelenleg is csak 30—40 száza­léka jut be a felsőoktatási in­tézményekbe. Ugyanakkor az ipar, a mezőgazdaság, a ke­reskedelem egyre több, az átlagosnál jobban képzett szakemberre tart igényt. A középiskolai reform már en­nek kielégítését is szolgálta: a szakközépiskolások az érett­ségi mellé szakmunkás-bizo­nyítványt kapnak. Továbbá a szakmunkásképzők is éven­te mintegy 7 ezer helyet zá­rolnak a magasabb képzettsé-' get igénylő szakmában; érett­ségizettek számára. A terme­lés gyors ütemű korszerűsö­dése, az egyre modernebb és bonyolultabb gépek olyan —■ az új technikát ismerő — munkásgárda kiképzését te­szik szükségessé, amelynek tagjai a szűk szakmai tudás mellett alapos általános isme­retekkel is rendelkeznek. Cz, Ggi J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents