Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-04 / 79. szám
V t \ ,1 Pedagógia, változatos formában Beszélgetés dr. Vadas Ferenccel, a megyei művelődési központ igazgatójával Hosszú évek óta ismerjük egymást. Egy időben együtt is dolgoztunk, a megyei tanács hajdani kiadványát, a Művelődést szerkesztettük. Akkor minden jel arra mutatott, hogy dr. Vadas Ferenc egy tudóspálya kezdetén áll, emlékszem, meg is hívták a Pécsi Tanárképző Főiskolára, de valamiért abbamaradt az egész, s amikor a Babits Mihály Művelődési Központ megkezdte munkáját, őt nevezték ki igazgatójává. S most, amikor itt ülünk a csinos, de hivalkodó- nak igazán nem nevezhető igazgatói irodában, 6zinte természetes, hogy ezt kérdezem: — Hogyan lest valakiből igazgató? S nem érzi-e, hogy eltávolodott fiatalsága tudós-eszményétől? — Kezdjük a kérdés máso- d:k felével. Mindig pedagógusnak készültem, ma is pedagógusnak vallom magam, s ennek az intézménynek a vezetése sem egyéb, mint pedagógia. változatos formában. Néni kollégista voltam, s rendig tanár akartam lenni. Tíz évig tanítottam, s valóban, az lett volna a természetes, ha elfogadom a Pécsi Tanárképző Főiskola meghívását. Akkor a megyei tanácson dolgoztam, mint középiskolai felügyelő, de közben tanítottam is. Miért nem mentem Pécsre? Személyes okok is közrejátszottak, de az is, hogy szeretek itt lenni. Pedagóguseszményeimet soha nem adtam fel, s amikor megbíztak ennek az intézménynek a vezetésével, úgy éreztem, másik szférában, más körülmények között, de ugyanazokért a célokért dolgozom tovább. — Van-e egy szocialista műveltségeszmény, s mit tud tenni, hogy ez megvalósuljon? — A szocialista műveltség- eszmény természetesen létező valami, bár megfogalmazása talán nem is könnyű. Maga a műveltség fogalma is egyre bonyolultabb, de ahhoz, hogy elinduljunk. fel kell mérnünk a valóságot. Mert hiába tűzünk ki magunk elé bármilyen nemes célokat, ha megvalósíthatatlanok. Ezért elsősorban azt tartottam fontosnak, hogy felmérjük a város, a megye művelődési helyzetét, elkészítsük szellemi térképét. Az összegezés azt mutatta, hogy a megyében az aktív keresőknek több mint a fele nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Vérmérséklet kérdése, hogy ki hogyan reagál erre az adatra, de aki figyelmen kívül hagyja, illúziókat kerget. Az előbb azt mondtuk: szocialista műveltség-eszmény. Azt hiszem, itt kezdődik, az alapozásnál, hogy a műveltséghez való jog ne írott malaszt legyen, hanem valóság. Tehát a felnőttoktatással kellett elkezdenünk, s az továbbra is fontos feladatunk. A Népművelési Intézet már korábban foglalkozott ezzel a kérdéssel, de az elszigetelt kísérletek kevés eredményt hoztak. Mi dolgoztuk ki azt a módszert, amit ma már „szekszárdi módszerként” emlegetnek. — Minden bizonnyal íny is vonul be a magyar pedagógia történetébe... — 1970-ben még kísérleti jelleggel folyt az oktatás, ami természetesen állandóan finomodott, s ma már ott tartunk, hogy a feladatgyűjteményeink, módszerünk az egész országban elterjedt. Eddig ezer aktív dolgozónak segítettünk megszerezni az általános iskolai végzettséget, s jelenleg hétszázan tanulnak. Amit itt kiemelnék: nemcsak idősekről van szó. Sajnos évről évre újratermelődik ez a réteg, még ma is sok fiatal marad ki az iskolából. aki később fájdalommal látja, hogy lemaradt valamiről. Ezek, ha lehetőséget kapnak, pótolni tudják a mulasztást, tehát nem elveszett emberek. — A művelődési központnak azon* ban más feladata is van... — Ezt talán így tudnám meghatározni: művészi ízlésfejlesztés. Ezért hoztunk létre csoportokat, szakköröket, tanfolyamokat. Azt hiszem, a számok elég sokat mondanak. Tehát: 66 művészeti csoport, tanfolyam, szakkör, baráti kör működik a művelődési központban. A művészeti csoportokban 368, a különböző tanfolyamokon 1297, a szakkörökben 180, a klubokban 2130, a baráti körökben 201 tagot tartunk nyilván. — Folytassuk a számokkal. Szek- szárd a színházi látogatások téré. országos also. — Igen. A színházi bérletesek száma, az ifjúságiakkal együtt 4300. A színházlátogatást. a statisztika ezer főre vetítve méri, ami országosan — természetesen csak a városokat számítva — 800. Tehát ezer városlakóra évente 800 előadás jut. Ez a 6zám Szekszárdon 1401. A hangverseny-látogatás már nem ilyen jó, mindössze 360 bérletesünk van. Ugyanakkor az opera rövid idő alatt nagyon népszerű lett A Pécsi Nemzeti Színházzal például 5 Carmen-előadást kötöttünk le, az érdeklődés azonban oly nagy, hogy még legalább egy előadást tudnánk tartani. Saj- . nos, a pécsiek nem vállalják.» ' A jövő szezonban a Don Car- lost akarjuk hasonló sorozatban játszani, esetleg á Figaro házasságára is sor kerül. Mind. egyik a pécsiek kitűnő, nagy sikert aratott produkciója. — Mi a siker titka? Vagy személyesebben fogalmazva: n jó vezetés titka? akár — Nem hiszem hogy titokról kellene beszélni. A jó vezetés, mint mindenütt, a példamutatás. És még valami. Hagy. ni kell az embereket, hogy ki- bontakozhassék képességük. Tehát mindenki érezze felelősségét, s azt, hogy a saját területén ez példamutató felelősséget jelent. A szakmai fölkészültség természetesen nagyon fontos. Nálunk 15 hivatásos népművelő dolgozik, s ebből mindössze kettőnek nincs egyetemi vagy főiskolai végzettsége. Illetve, egyelőre nincs. Mert most tanulnak. De ezt magamra is kötelezőnek tartottam. Magyar—történelem szakos tanár vagyok, s megszereztem hozzá a népművelői oklevelet is. — Es a hac-n kívül? A művelődési központ munkája nemcsak azt jelenti, ami itt a falakon belül történik. — Szekszárdon van két asszonyklubunk, a felsővárosban és a Tartsay lakótelepen. Ezeken kívül most egy nagyobb vállalkozásba fogunk. Szőlőhegyen komplex művelődési házat rendezünk be. Afféle minta művelődési házat. amelynek az lesz a hivatása, hogy kielégítse egy ilyen sajátos összetételű település szellemi igényét. A ház újjáépítésével együtt kezdtük meg mi is az előkészítést, ami azt jelenti, hogy pontos térképet készítünk: felmérjük a jelenlegi helyzetet és a jelenlegi igényeket, hogy ezekből kiindulva határozzuk meg a feladatot. S közben itt vannak folyamatos munkáink is, például kiadványaink amelyek közül a Felnőttoktatás című országos terjesztést kapott. Négy időszakos kiadványunk van, s tavaly összesen 55 kiadvánnyal jelentkeztünk, amelyekből 23 volt a módszertani. — Amit elmondott, abból egyen* letes, nagyon tervszerű munka rajzolódik ki, amely a jelenlegi helyzet pontos felmérésén alapul, de ott van benne a jövő tudatos előkészítése is. r~ —‘m régóta kisórt egy gondolat. ■?!< szárd egyre lisztesebb helyet vív ki maqának szellemi életünkben, a felnőttoktatástól a színházlátogatások számáig oly sok mindent elértünk, hogy kicsit patetikusan talán azt is mondhatnánk, a távolban, kívánságként mindenképp egy jelképes magyar Athén körvonalai bontakoznak ki. Igaz, nemrég valaki azt mondta, nem érdemes szekszárdinak lenni, a város, Babits „nehezen lelkesülő" városa, nem tudja eléggé megbecsülni szellemi értékeit. Nem tudom mennyiben jogos ez a vád, de az tény, hogy mind főbben vannak, akik orommal jönnek hozzánk, S viszik el jó hírünket. Itt van a nemzetközi filmszemle, az orvosnapok, az országos zongora- verseny, s azt hiszem, még jócskán folytathatnánk. — Magyar Athén? Szépen hangzik, s Szekszárd sok szem. pontból valóban ideális hely. Környezete gyönyörű, a város nem túl nagy, tehát áttekinthető, az eredmények, feladatok mindig világosan kirajzolódnak. Nyilván ennek tudhatjuk be. hogy sokan és olyan szívesen jönnek hozzánk, s az,- hogy országos, de nemegyszer nemzetközi jelentőségű tanácskozások színhelyévé válhatott a város, nyilván öregbíti hírét. Persze tennivalónk is van. Gazdag hagyományainkkal például. Most. a Liszt-zongoraverseny idején figyelmeztetett Forrai Miklós, hogy Lisztnek sehol az országban nincs köztéri szobra. Ez is ránk várna, de a Liszt-kultusz ápolásával kapcsolatban más kötelességünk is van. ahogy Babits emlékével is vannak még adósságaink. De mindez nemcsak mai, számon tartandó feladat, hanem egyúttal a jövőbe is vezet, ami mégiscsak itt készül, a mi munkánkkal. Például annak a műveltség-eszménynek a megvalósításával, amiről beszélgetésünk elején szó volt, s amit naponta építünk, türelemmel, sok munkával, s — ne vegye szerénytelenségnek — néhány biztató eredménnyel s talán nem méltatlanul, elismeréssel is. Elismeréssel is és valóban nem méltatlanul. A Babits Mihály Művelődési Központ most kapta meg a „kiváló” címet, bár hosz- szú beszélgetésünk során Vadas Ferenc ezt épp csak említette. Arról pedig már nem is volt időnk beszélni, hogy tudományos munkássága sem szakadt meg, s a Tolna megyei helynévgyűjtés nagy munkája, ami történeti, nyelvészeti, néprajzi szempontból egyaránt szinte felmérhetetlen jelentőségű, az ő nevéhez fűződik. S ez is lassú, évekig tartó, sok türelemmel készülő munka, s ez is a jövőt szolgálja. CSANYI LÁSZLÓ ngedélyt kaptam arra. hogy tetszésem szerint felhasználhassam egy fekete bőrkötéses napló adatait. így az alábbiak közlésével nem követek el indiszkréciót. A napló írója és tulajdonosa a szekszárdi 2. számú általános iskola IV/b. osztályának tanulója: — neve Krassay Ágnes. Amennyire a naplóból következtetni lehet, Ági nagyon precíz kislány, aki igen Tudatosan törekedett arra, hogy egyetlen emléke se menjen veszendőbe. A legapróbb mozzanatot is feljegyezte, ami egy világutazónál mindenhogyan dicsérendő. Krassay Ági ugyanis — tizenhat más megyebeli kislánnyal (és mellékesen három fiúval, de ezekről nem beszélünk, mert olyan kevesen voltak) tavaly nagy utat tett meg, Tambovban járt. És máig annak az emlékeiből él. — mondja az apja. Gyakorlott utazók számára sem csekélység néhány ezert kilométer, mi marad meg egy ilyen útból egy úttörőben? Idézzük a naplót: „í. NAP. Budapest. .. Hideg vízben mosakodtunk és kristályvízzel mostunk fogat, mivel a víz fertőzött volt. Későn feküdtünk le. 2. NAP. (repülőgépen)... Az út nagyon szén volt. Kaptunk enni. A repülőtéren Viktor, az idegenvezető fogadott. Innen egyenesen a Budapest Szállóba mentünk ebédelni. A kaja nagyon rossz volt... Éliel fél 11-kor indult egy hálókocsis vonat Tambovba. 3. NAP. (Tambovban). Az * ajtóban sóval, kenyérrel fo- jj aadtalc... Délután mit a tábornyitás és a zászlófelvonás, ami olyan avöm/ör" volt. hogy azt vem lehet elfelejteni . . Szerjnzsa és Galja az úttöríi- veretőnk. 4. NAP. Uzsonna titán’1 sportjátékok voltak, amit a szovjet gyerekek nyertek meg. de a jelvényeket, amit kaptak, nekünk ajándékozták. 5. NAP. Egy folyónál pihentünk. A szovjet gyerekek ho-. Magyar lányok Tambovban Emlékek, jelvények, fényképek, levelek mákból különféle figurákat készítettek. Mi is csináltunk egy hattyút és elsők lettünk (udvariasságból). De még rá sem ismertek, mert libának nézték. 6. NAP. ... Megkoszorúztuk az öröktüzet és különböző szobrokat, többek között a Zó- ja szobrát. 7. NAP. ... Fürödni voltunk. S. NAP. ... A tambovi első titkárral beszélgettünk. Adtunk föl neki kérdéseket. Ajándékot is kapott tőlünk. 9. NAP. ... Györgyivel átmentünk a folyó túlsó oldalára. A víz a nyakunkig ért. 10. NÄP. Sajnos este a torkom elkezdett fájni. Beecsetelték. Ez vagyon rossz érzés s volt. 11. NAP. ... Ellátogattunk az „Erdei mese” táborba. Itt is sóval és kenyérrel fogadtak. Csodálatos ez a tábor. A közepén van egy tölgyfa, amin KRÚSSfiY ftGNIS NAPLÓ >1975 vii 3o|Vm.i4-.(j í<xm.t>ov meqt)e (|Op J.6H.ÖI6 Sas^ioL. otQ.9 cpu +cxt>orS^ovietunió C.C.CP., meg kell nyomni egy gombot és szól a mese ... lázasnak éreztem magam ... Külön rend- örkocsivai hoztak haza a táborba. 12. NAP. Ezt a napot betegágyban töltöttem ... Este egy szőke néni egy könyvet hozott és egy nagy csomag cukrot. 13. NAP. Délelőtt táncot tanultunk. 14. NAP. Beszélgettünk. 15. NAP. ,.. Indultunk Micsurinszkba .., Elmentünk a genetikai laboratóriumba. Itt mikroszkópba is belenézhettünk ... Az asztal roskadásig meg volt rakva nemesített almákkal. különböző süteményekkel. 16. NAP. Elmentünk a tambovi úttörőpalotába. 17. NAP. A nagyáruházban vettem egy doboz kölnit 1,— rubelért. 18. NAP. Merk Marinak eszébe jutott, hogy van még konzerve. Ebéd előtt bevágtunk 5 dobozzal... A tanárok igazi szamovárt kaptak. Van, aki vett hajsütőt... 19. NAP. Vacsora után tábortűz volt. Ez hatalmas volt. Volt harmonikazene. Később rámjött a sírás. Odajött hozzám egy szovjet kislány, aki majdnem sírt velem együtt. Rája néni megvigasztalt. 20. NAP. Pakoltunk és sírtunk. Pakolás után beszélgettük k. 21. NAP. 4 órakor kezdődött az ünnepélyes zászlólevonás. A magyar Himnusznál a szovjet gyerekek is sírtak ... A vonaton mindenki sírt. A vonat indulásakor integettünk és szomorú dalokat énekeltünk. 22. NAP. (Moszkvában). Az űrhajósmúzeumban voltunk. Találkoztunk magyarokkal. 23. NAP. Elmentünk a Le- ‘kin-mauzóleumba... A kongresszusi palotában egy gyönyörű balettet néztünk meg. 24. NAP. (Budapesten). A repülőtéren már édesanyám és apu várt. Nagyon jó érzés itthon lenni.” őszintén remélem, hogy az olvasó most nem mosolyog. Ugyanis az az érzésem, hogy ez napló komoly dolog. Nagyon komoly és fontos, ha egy cseperedő kislánynak úgy nyílik tágra a szeme, hogy közben ezer kilométerekkel odébb is szerető fogadtatásra, barátokra lel. Közben persze gondol a gyomrára, hiszen nemcsak fiatal, hanem magyar is. — Az első napokban nehéz volt beszélgetni, — meséli Ági. — Kézzel-lábbal kellett. Aztán már ment... Olyannyira, hogy odahaza vaskos kötegekben állnak a levelek. fényképek a távol szerzett barátok szinte napi híradásai. „Csak” hét szovjet pajtással levelez Krassay Ági, de közülük három a „fő-barátnő.” — Éspedig? — Szemerikovoj Tánya, Sztrelcovaj Ljuba és Lavlinsz- koj Galina! — Kik a szüleik? Tipikusan a húszas évek végén született ember kérdése, hiszen ez csöppet sem fontos. Valószínűleg a szovjet pajtások is csak véletlenül tudják, hogy Krassay Ági apja egy kitüntetett művelődési ház igazgatója. Tánya ap'ja egvébként alighanem hűtőszerelő. Ljubáé talán a konzerviparban dolgozik, Galináé pedik elektrotechnikus. Miért fontos ez? — Cseppet sem fontos! Az a fontos, hogy jó barátságba kerültek. Felcsillanó szemek: — Már szeretném őket Szekszárdon látni! ORDAS IVÁN
