Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-21 / 92. szám
1-9 1 I Á munkások műveltsége Könyörgés '„A művelődés központi kérdése: a munkásság műveltségének színvonala. Társadalmunk érdeke és sürgető feladata o munkásművelődés következetes fejlesztése, ezért alapvető fontosságúnak kell tekinteni” — mondja a Központi Bizottság közművelődési határozata. Annak a munkásosztálynak a kultúrájáról van itt szó. amely- fejlett szocialista társadalmat épít, amelyben a hatékonyabb munkának, és értelmesebb, tartalmasabb életnek ugyanolyan fontos feltétele a kor- - szerű műveltség, mint a szocialista tulajdonviszonyok, a fejlődő technika, vagy éppen: a jó lakás1. Hiszen a munkásember a szocializmusban nemcsak termelőerő, hanem a tár- sadalmasított termelőeszközök társtulajdonosa, a közélet alanya. a szocialista hatalom birtokosa is. Közvetlen társadalmi-közéleti részvételéhez pedig elengedhetetlen feltétel a szakmai ismeretek állandó bővítése mellett az általános műveltség gyarapítása is. Vitathatatlan tény, hogy az eltelt huszonkilenc esztendő alapvető változásokat eredményezett a munkásság műveltségében. A dolgozó osztályok, rétegek között a legnagyobb mértékben éppen a munkásság műveltsége emelkedett. De azt is tudomásul kell venni, hogy a felszabadulást követő évek látványos előretörése után lelassult a művelődés tempója. Annak ellenére, hogy ma senki előtt sincs elzárva a kultúra, objektív tény, hogy az egyes emberek — családi, származási, iskolázottsági és munkahelyi körülmények miatt — különböző mértékben élnek a művelődési lehetőségekkel. El- dolkoztató példák egész bizonyítja ezt. . : általános iskola nyolc osztályának elvégzése több. mint negyedszázada kötelező és ingyenes, mégis a huszonöt éven aluli ipari-fizikai munkások húsz százaléka nem járta ki. Pedig tény: csak a kulturált munkaerő válik igazán alkalmassá a tudományos- technikai forradalom vívmányainak befogadására, elsajátítására. az úi technika, a modern technológia, termelés- szervezés megvalósítására. FV he-z egész életen át tartó, folyamatos művelődés kell! A tudományok behatolása a termelésbe — világjelenség. Az, hogy a tudomány egyre inkább termelőerővé válik, számos következménnyel jár. Megváltoztatja a termelés struktúráját, szükségessé teszi a szakma váltását, csökkenti a termelésben részt vevő fizikai dolgozók szároát, növeli a szabad időt és így tovább. Ennek következtében módosulnak a műveltség belső arányai: nő a szakmai műveltség megszerzésének fontossága, emelkedik a műszaki-technikai ismeretek rangja. Mindezek gyarapításának az általános műveltség bővülése is feltétele. Sokféle módja van ennek. Ezek közé tartozik az olvasás'. Könyvtáraink 2,3 millió olvasót tartanak számon. Kulturális forradalmunk egyik legjelentősebb eedménye az a mennyiségi és minőségi fejlődés, amelynek nyomán a7, elmúlt öt évben a lakosság évente már húszmillió kötet könyvet vásárolt és ötvennyolcmillió kötetet kölcsönzött a könyvtárakból. E tekintetben hazánk nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő helyet foglal el. Mégis, e nagy fejlődés ellenére, a családok fele egyáltalán nem vásárol könyvet és a felnőttlakosságból mintegy hárommillió egyáltalán nem vásárol könyvet, Ezek nagyobb része — meg kell mondani őszintén — munkás és paraszt. Bár — ez is az igazsághoz tartozik — a nem olvasó munkások elsősorban a munkásosztály speciális rétegeiből — beiirók, segédmunkások, ép: ipari dolgozók ?-r kerülnek ki. Eiőbbrelépés, — mert kétség kívül az —. hogy az elmúlt évtizedben a termelésben is élenjáró munkások művelődéséért igen sokat tettek a szocialista brigádok, amelyek a gyakorlatban kapcsolták össze a termelőmunkát a művelődéssel. Ezekben a brigádokban mind teljesebben érvényesül a „szocialista módon dolgozni, élni, művelődni” követelménye. A brigádok többsége művelt, politikailag tapasztalt munkások vezetésével tevékenykedik. A szocialista brigádok további növekedésével, megszilárdulásával létrejöhetnek a közművelődésnek olyan természetes elemi egységei, amelyek nemcsak a munkatevékenységben fejlesztik tagjaikat, hanem befolyásolják érdeklődésüket, szabadidő-felhasználásukat is. Nagy szükség van erre. mert ma még az emberek a megnövekedett szabad idő kis töredékét használják csak kultúrálódásra. Sok még a teendőnk, hogy az emberek igényévé tegyük a szabad időbeli művelődést, kultúrált szórakozását. Amióta ember él a glóbuszon, vitathatatlanul jókora kavarodást okozott, nem kis részben még a Föld felszínén is. Manapság már ott tartunk, hogy legfontosabb problémánk létfeltételeink védelme, a természet egyensúlyának megóvása a további billenőstől. Hány esztendő telt el, amíg eljutottunk idáig? Mióta él ember a Földön? Erre ad választ páratlanul érdekes, dúsan! illusztrált, olvasmányos, de ugyanakkor tudományos igényű művében a csehszlovák Josef Kleibl, akinek album alakú könyve tavaly jelent meg a cseh— magyar közös könyvkiadási együttműködés keretében. Eleink még csak évezredekkel birkóztak. A Biblia szerint a Föld alig valamivel több, mint 6000 éves. Georges Louis Leclerc Buffon gróf, a természettudós „kísérleti” alapon vélte igazolni, hogy öregebb, "ontosan 74 832 éves, élet pedig elméletileg épperf 40 062 esztendeje keletkezett rajta. Ezen ma már minden iskolás mosolyog, de mivel az évmilliók túl vannak felfogó képességünk határain, Kleibl hatásosan a nap 24 órájával igyekszik érzékeltetni az utolsó tizenötmillió esztendőt. Éjfél után. még sötét éjjel a harmadkon majmok egyik ága átvált a dzsungelból a szavannába. Kora délelőttre felegvenesedik az ember állati elődje. Alkonyaira megtanulja a kezét használni, tárgyakat válogat. 20 óra 37 perckor megjelenik az Australopithecus africenus nemzetséghez tartozó előember. Különböző típusok követik, melyek a laikust ma az állatkertek lakóira emlékeztetnék. 23 óra 22 perckor a kínai Csuku- tienben élt Sinanthropus tüzet gyújt. Huszonegy perccel később felbukkan az első neandervölgyi ős, 23 óra 55 perckor pedig a Homo sapiens fossüis. Egyetlen perc van hátra! Ez alatt kialakulnak a mai rasszok, fajták, megszületnek Homérosz eposzai, felépülnek a piramist*, alkot Goethe, Dosztojevszkij és dr. GuiUotin, megvalósul a rüßl. A feltételek biztosítása azonban nem lehet csupán állami feladat. A tanácsi intézmények mellett a szakszervezetek. a vállalatok is egyre inkább érzik felelősségüket, elsősorban saját dolgozóik művelődéséért. Gyárak, üzemek, szakszervezetek által fenntartott művelődési házak, könvv- . tárak, klubok egész sora bizonyítja ezt. Most a Központi Bizottság határozatban is kimondta: „A folyamatos és állandó művelődés szükségességének felismerésében kulcsszerepe van a munkahelyi vezetésnek. Kötelezettségei terjedjenek ki a dolgozók művelődésének segítésére.” A szocialista demokrácia művelt embert fejleszt és követel. A munkásság értő és az újat megvalósító aktivitása — egyéb feltételek mellett — csak akkor bontakozhat ki igazán, ha egyre növekvő ismeretei, műveltsége, erősödő szocialista jelleme segítségével megérti egyéni érdekei és az össztársadalmi érdekek szoros ösz- szeíüggését. Ehhez nyújthat segítséget az eddiginél hatékonyabb közművelődés. gén, az atombomba, a szív- átültetés, lezajlik néhány ezer háború és az ember kilép a világűrbe. Kleibl könyve a múlt nyomozásának érdekes története. Kezdődik az altamirai bar- langfestményekkel és folytatódik sok konok, szívós, olykor egymás torkának esni akaró tudós históriájával, akik kutattak, érveltek, vitatkoztak, rendszereket alkottak és döntöttek meg az emberiség múltjának kihüvelyezése érdekében. A nagyon előkelő sorban ott szerepel a vértes- szőllősi „Sámuel”-t megtaláló néhai dr. Vértes 'László is. Josef Kleibl könyvének megjelentetésével a Móra Könyvkiadó jó szolgálatot tett a tudományos ismerteti erjesztésnek, amit a 15 ívnvi szöveghez csatlakozó, több mint 12 ív igen jó illusztráció is segít, továbbá Oláh József élvezetes, ízes fordítása. ORDAS IVÁN A Főhivatalban a főelőadó kegyes volt hozzám. Személyesen kereste elő az aktámat, személyesen ellenőrizte az aláírásokat. s a pecséteket, majd személyesen így szólt hozzám: — Tizenhat pecsét, ez eáiig rendben is volna, most már magam is aláírom. így ni! Evvel most szíveskedjék fölfáradni a négyharminchét per ába, ahol Meinsorgné kartársnő rá fogja ütni a főpecsétet. Evvel az ügy elintézett a mi részünkről, kívánok sok szerencsét a továbbiakhoz. A viszontlátásra ! És a kezét nyújtotta. Én hálásan megszorítottam a kegyes kezet, majd sietve kifordultam a szobából. Szégyelltem meghatottságom férfikönnyeit. Nem álltam sorba a liftnél, gyalog rohantam föl, a negyedik emeletre a négvharminc- hét per ához! Ott kifújtam magam, majd megnéztem az órámat. Még jóval félfogadási időn belül voltam. Megnéztem az ajtót is, nem volt rajta semmi tilalom, hogy „Tessék q szólításra várni!”, vagy „Ne tessék kopogtatással zavarni!’’ Semmi ilyesmi, tehát ez egy igazi demokratikus intézmény. A szobában hat dolgozó nő ült mélyen elmerülve, de olyan mélyen, hogy észre sem vették, amikor beléptem. — Kezicsókolom, — léptem oda illedelmes köszönéssel az első asztalhoz. — Meinsorgné kartársnőt keresem. Az elmélyedt konty egy kicsit megmozdult fölfelé, s alóla. sötétlila körömben végződő ujj nyúlt előre és oldalt. Követtem a jelzett irányt, s már ott is álltam egy másik íróasztal előtt. — Kezicsókolom — köszöntem illedelmesen. s vártam, hogy felém mozduljon a sárga kazal, amely az asztal fölött billegett. De hiába vártam, erre tehát hangosabban újra köszöntem. —- Kezicsókolom! — Újabb néhány perc után: — Bocsánat. Meinsorgné kartársnőt keresem. — Türelem! — ' hallottam a sárga kazal alól. Álltam türelmesen egyik lábamról a másikra, de öt perc után bátorkodtam megszólalni. — Bocsánat, csak eüv pecsétet, ha kaphatnék, — es a sárga kazal alá csúsztattam az aktámat. Ekkor sértetten rám villogott a mély zöld mezőben fésza pecsétért kelő szem, s egyidejűleg tömzsi ujjacskák tolták félre az aktámat. — Csupán egy pecsétet kérnék — szólaltam meg tíz perc' után. ismét. A sárga kazal alól ekkor kifordult egy tészta-arc. A zöld mező mélyéről kipislogtak a szemek, aztán rekedt hango: is hallottam. — ön szerint az Atalants, vagy a Sampdoria? — Kéremszépen és csas egy pecsétet kérnék erre. — Tehát egyes, vagy kettes? Esetleg x? — Kérem, én nem fotóz-k. én csak egy pecsétet szer nék... — Akkor szíveskedjék helyet foglalni addig... —■ Köszönöm, de... Rá tetszik ütni a pecsétet, és már it' sem vagyok. — Tessék! — fordult a té37. ta-arc a kolléganőihez. — Azt mondják, legyünk udyarlasak: az ügyfélhez, és amikor az ember udvarias, ezt kapja. — Bocsánatot kérek, de én csak egy pecsétet szeretnék. — Én pedig csak ki szeretném tölten; ezt a totót, ha meg tetszik engedni. Tehát Florentine, vagv F. C Milán? — Kérem, én azt sem tudom, hogy melyik a fiú és melyik a lány. — Ez hivatal, itt nem vleélünk! — recsegett rám a sárga kazal. — Különben sem önt kérdeztem. , — Bocsánat — rebegtem — én... — Tudom, csak esv pecsétet kér. Meg fogja kapni, tű-elem! Még tizenháromszor rebegtem. nyöszörögtem, zokogtam el, hogy én csak egy pecsétet szeretnék. Akkor kimerültén összecsuklottam. Rémítően büdös kölnik illatára tértem magamhoz, öt nő tíz karia segített lábra állítani, s támogatott az íróasztalhoz, ahol kedvesen reám vigyorgott a tészta-arc. — Hát miért nem tetszett mondani, hogy csak egv pecsétet tetszik akarni? — fuvóláz- ta. miközben ráverte a stemp- lit az aktámra. Tikkadt, száraz volt « szájam. nem jött ki hang raji** bár próbáltam. Fogtam hát az aktát, és kitámolyogtam a szobából. — Talán „köszönöm szépen”! ! ' utánam a sárga kazal. SÓLYOM LÁSZLÓ PRIJKNER PÁL Az olvasó naplója j Hűltünk mélységei 3osef Kleibl: Adóm nyomában című könyve IQUNAKÖMLÖD MARTINÉK JÓZSEF FESTMÉNYE
