Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-21 / 92. szám
Bevxéigetéa J Táncsics Mihály A pécsi színészek szeretik Szekszárdot A Pécsi Nemzeti Színház főtitkárával. Szalay Attilával beszélgettünk egy próbákkal zsúfolt nap szabad félórájában. — Szekszárdon az egyik leginkább szeretett színházi társulat a pécsi. — A szeretet kölcsönös, mert mi is szívesen járunk Szek- szárdra. A színészeknek egy kicsit áldozat a vidékre járás, olyankor az utazás, a szokatlan színpadi körülmények, az éjszakai visszaút külön terhet rónak az egyébként is igénybe vett idegzetű művészekre. Járunk Szombathelyre, Ajkára, Székesfehérvárra. Ezek a városok bizony már messze vannak. Szekszárd viszont itt a szomszédban: az utazást alig vesszük észre. És ami végképp feledteti a fáradtságot, a közönség áradó figyelme, hálája. Jó közönség a szekszárdi. — A pécsiek véleménye szerint: miért? — Szekszárdon nem régen vált rendszeres lehetőséggé a színházba járás. Az emberek élvezik az előadásokat. A Babits művelődési központ pedig úgy válogatja ki repertoárunkból műsorát, hogy az a legszélesebb rétegek igényeit szolgálja. Opera, operett, balett, komédia és tragédia. Mindene játszottunk már Szekszárdon. , — A budapesti színházak csak a kamaradarabokat tudják a „Babitsban” bemutatni, inert nem megfelelőek a színpad méretei. Befolyásolja-e a színpad, hogy a Pécsi Nemzeti Színház mit kínálhat Szek- szárdnak? ■— Annyival nem különbözik a két színpad — a pécsi és a szekszárdi — mérete. Igaz, előfordul, hogy át kell rendeznünk az előadást, alkalmazkodva a körülményekhez. Volt már. hogy a statiszták Számát csökkentettük, de az is előfordult, hogy a balett-betét maradt ki, mert nem fért el. Ilyenkor egy kicsivel mást kapnak a szekszárdi nézők, mint a pécsiek, de mindig azon vagyunk, hogy ne károsuljanak... — A BUSZ egy erdő közepén állt meg velünk. A táblán felirat: Mittelwasser. Házat sehol sem láttunk, egy darabig fák között mentünk. Négyen a házaspárral. A férfi rokkant volt, mankón húzta két lábát, az asszony, a fiam és én. Egyszer csak előttünk termett a folyó, az Elba. Körülöttünk hó, amerre szemünk látott, a vízijén kövek, akkorák mint a szék, vagy mint az asztal. — Mikor történt? — 1949. decemberében, amikor hazaszöktem. — Miért kellett hazaszöknie? — 1947-ben, mint német aj- kúakat kitelepítettek bennünket Németországba. A szüleimmel mentem én is. Vittem a kisfiam, négyéves lehetett a Józsikám, a férjem még fogságban volt. Odakint munkát adtak, dolgoztam. Mindig haza gondoltam. Néha a falut láttam, a házakat, a barátnőmet, az ismerősöket. Mindennap a postást lestem, levelet vártam, amiből megtudhatom mi a hír itthon. Milyen az élet? Nagyon hiányoztak. Egy napon hallottam, hogy a szomszéd faluból visszaindul egy házaspár. Megkerestem őket, megbeszéltük, hogy velük tartok a gyerekemmel. Hazajövünk bármi is történik. Mondtam az édesanyámnak, hogy ne haragudjon, de nekem el kell mennem. „Édesanyám én — Milyen helyet foglal el a színház terveiben városunk? — Tolna—Baranya összefonódása történelmi. így hát nem lesz nehéz beleilleszkednünk majd a területrendezési koncepció adta feladatunkba, s mondtam. Szekszárd most is szívügyünk. Nem íg tudjuk elképzelni a város nélkül jövőnket. és ebben egy praktikus ok is közrejátszik. Szekszárdon ugyanis ml csak játszunk, az előadás szervezésével, előkészítésével nem kell foglalkoznunk. Márpedig ez nagy könnyebbség, mert ugyan mi vagyunk az ország legnagyobb színháza, még több ember kellene, aki ezt a munkát végzi. — Növelhető-e a színház szekszárdi előadásainak a száma? — Annál többet, mint amennyit most játszunk, csak úgy vállalhatnánk, ha növekedne létszámunk. Évadonként Moszkva ’73 fotókiállítás Mintegy 400 fényképet állítottak ki a nemrég megnyílt „Moszkva, 1973. — az ötéves terv döntő éve” című fotókiállításon. A fotók hűen tükrözik a szovjet főváros elmúlt évének legfon- i tosabb társadalmi-politikai eseményeit, és a nemzetközi kapcsolatokat. Hangulatosak azok a felvételek, melyek a pihenő, szabad idejüket töltő moszkvaiakat mutatják be. A kiállítás fő tőmája: a fővárosi dolgozók munkája, melynek keretén belül a művészek bemutatják az ipari, építő, közlekedési és szolgáltató vállalatok munkáskollektívájának életét. Lenyűgözőek a fővárost bemutató nagyméretű tablók. A legjobb képeket a júniusban Montrealban megnyíló „A világ fővárosai” című kiállításon mutatják be. nem bírok itt élni. Nekem minden idegen itt, nem otthonom ez, ne haragudjon rám, de én elmegyek a kisfiúval.’' A kapuból még visszaszaladtam a feszületért, azt gondoltam szerencsét hoz. Régi ereklye volt, a nagyanyámé. Utánam jött, megcsóválta a fejét. „Eredj lányom, legyen szerencséd.” HACHNER JÖZSEFNÉ, született Leopold Mária mesél a kiskonyhában. Ebből a házból ment el és ide is tért vissza. A konyha olyan, mint bárhol az országban, egyszerű berendezéssel. A kereszt már nincs a falon. A fiú, Józsika, azóta felnőtt, lassan nősül. Ez az egy gyereke van, pedig ők heten voltak testvérek. Apja cselédember volt, az anyjának volt egy kis földje, egykét hold csak. Dolgozott már tizennégy éves kora óta, járt napszámba, volt házi mindenes, cseléd, vérében volt a munka. Az átkelésről beszél. — Körülbelül a derekamig érhetett az Elba. Jeges volt, hideg a víz, ahogy néztem, borzongtam, féltem tőle. Hogyan megyek én átal ezen? Levetkőztem, amennyire a tél — engedte. Letettem a batyumat Hátamra vettem a kasfiúV eróy 450 előadásunk van. Állandó problémát okoz, hogy színpadunk sincs elég. amin próbálhatnának a társulataink. Egyelőre nem lenne célszerű tovább „puffadni”. — Foglalkozik -e a pécsi színház nézőivel az előadások előtt, után is? — Évek óta működik a Doktor Sándor művelődési ház szervezésében egy színházbarátok köre. Egy-egy alkalommal harminc-negyven „törzs- néző” jön össze a foglalkozásokra. Rendszeresen szervezünk közönség—művész találkozót. legtöbbet iskolákban, de üzemeikben is gyakran. Ennek a tevékenységnek is köszönhető, hogy nincs gondunk a színházterem megtöltésével. — A pécsi színház minden évben vállalkozik egy-egy ősbemutatóra. — Mi külön kultúrmissziónak tekintjük az ősbemutatóval való rizikó vállalását. Általában megéri: több , nagy színházi siker indult a mi színpadunkról. A szekszárdi nézők is emlékeznek Illyés Gyula Testvérek című darabjára... — Milyen bemutató van hátra ebben az évadban? — Június végéig játszunk, addig még bemutatjuk a / Bolond vasárnap című zenés szovjet vígjátékot és Tenesse Williams A vágy villamosa című darabját. A Bolond vasárnap a szekszárdi bérletben is szerepel. — Elkezdődött a készülődés a következő évadra? — Már a vázlatos műsorterv !s elkészült. Ez is, meg ami még a nézőket nagyon érdekli, hogy kiket szerződtetünk — egyelőre titok... VIRÁG F. É. sen magamhoz kötöttem, és vittem keresztül a vizen. Bukdácsoltam, néha fel-felesapott az ár, kikerültem a köveket is, nehezen, de átértünk. Addigra átért az asszony is, rábíztam a gyereket. Nem volt annak cseppnyi ereje sem, én mentem vissza az emberért, meg a csomagért. Amikor újra együtt voltunk, átöltöztem, nem fáztam meg, még csak nem is tüsszögtem. AZ ORSZÁGHATÁRT nyolc nap alatt érték el, ismeretlenek segítették át őket A vonaton tanácsolták, hogy ne szakítsa meg az utat, egészen Pestig menjen. Később megtudta. hogy lejárt az amnesztia, a Hegyeshalomnál átérke- zőket visszaküldték, erre a sorsa jutott volna ő is, ha leszáll. Aztán újra kezdődött a kálvária. Nemcsak a tétlenséget, de a törvényszegést sem ismerte. Első útja Bonyhádra vezetett, bejelentkezni. Innen elvitték Budapestre. Várt egy szobában, kihallgatást kért. Nem értette a világot, ugyan kinek véthetett ő, egy asszony, mert hazajött Mert úgy érezte egy hazája van. Valakinek csak elmondhatja ami fáj, biztosan megértik őt. — A második éjszaka ál- nodtuot Hirnm szád tanott „Mert én csak itt tudok élni” Születésének sxáxhetvenötödik évfordulójára Elsőnek Petőfi Sándor állított emléket róla — még életében. 1848 márciusában írta: „Nem elég... most föl Budára, Ott egy író fogva van, Mert nemzetének javára ezélzott munkáiban”. Közei száz éven át nem is tudtak róla sokkal többet, minthogy 1848. március 15-én a felkelt pesti nép a márciusi ifjak vezetésével kiszabadította börtönéből Táncsics Mihályt, az akkor 49 esztendős írót. Telkes jobbágy fia. a Veszprém megyei Ácsteszéren született, 1799. április 21-én, a hét életbenmaradt (anyja 13 gyermeknek adott életet) testvér közű] a középső volt. „Paraszt-anya szülte’’ — idézte származását Ady és származása egyben egy életre szóló elkötelezettségét is jelképezte. A jobbágysors. majd a maga választotta céhlegénység (takácsinas, majd segéd) a feudális világ minden gyötrelmét alapvető élményként véste egész életébe. Nehéz küzdelmek árán tanul." elvégzi a tanítóképzőt, majd az egyetemet látogatja, nevelős- ködik. bejárja Nyugat-Európát, Angliát, Franciaországot, Németországot, közelről látja a polgári társadalmat. Tanultsá- ga és munkája révén kiemelkedik ugyan osztályából, de egész élete során hű marad a „munkásnéphez”, ahogy ő a dolgozókat egységesen nevezi. Először 1847-ben csukják börtönbe. Ekkor már az ellenzék egyik ismert alakja. Elfo- gatá6ának közvetlen kiváltó oka „Sajtószabadságról nézetei egy rabnak” című röpirata. Vizsgálati fogsága során az ügyész 10 éves sáncmunkára való indokolást fogalmaz, a röpiratban — a vádló szerint — „alperesnek abbeli vétkes szándéka ömlik el, hogy or- száglási rendszerünk feldúlá- sával, a személy és vagyonbeli jogok egyenlőségi elve terjesztessék .. A forradalom és szabadság- harc hónapjaiban minden energiáját a köz. a nemzeti egység ügyének szenteli, de olyan nemzeti egységet hirdet, amelyben a parasztság politikailag és gazdaságilag egyenkalácsot láttam álmomban. Szép pirog volt áHetejük, tojással kenték ki, egy tepsiben sültek. Éreztem a finom illatot, éreztem a friss kalács ízét is a számban. Mondták nekem az asszonyok, hogy szerencsés vagyok, de én kételkedtem benne, pedig már itthon voltam. Csak abban bíztam, hogy lesz ember, alá megért engem, aki megérti, hogy haza akarok menni a családomhoz, dolgozni akorok, mert én csak itt tudok élni. Aki kihallgatott, nagyon rendes 'ember volt. Azt mondta, menjek haza. Nem visznek vissza, maradhatok Magyarországon a fiammal együtt. Nem akarnak visszküldeni. Adott egy papírt, amivel ingyen utazhattam ha- za— Azóta? — Lengyelen élek, 1950. január elsejétől kézbesítő vagyok itt a faluban. Viszem, hordom a leveleket, az újságokat. 1956-ban felvettek a pártba, sokáig a nótanács elnöke voltam. Mosok, főzök, dolgozom mint mások. ÜGY ÉL, MINT MÁSOK, néha még könnyet csalnak szemébe az emlékek, de lassan elhal vámodnak. Téli fagyban, szikrázó napsütésben viszi a leveleket Úgy várják őt a falusiak, minit valamikor Németországban, Mári néni a postás, leste, várta a levelet VERESS ÉVA rangú fél. Nemcsak a béke-’ párttal, de Kossuth-tal is szembekerül. 1848. április 2-án jelenik meg szerkesztésében az első magyar néplap, a Munkások Üjsága. A lap élén a mottó, amely egyben program is: „A kormány az országért van, tehát fölötte a nemzet mindenkor intézkedhetik''. Az 1848-as forradalom és szabadságharc vereséget szenvedett, a polgári átalakulás folyamata a jobbágyság í'elszabadulásával mégis megkezdődött. A jobbágyság megszűnt, de a parasztság nagy tömegei föld nélkül maradtak. Tánesicsot is halálra ítélte a Habsburg-szoldateszka, Kos- suht-tal együtt akasztották fel „jelképesen”. Hét évig bujkált, sajat otthonában. Pesten e^y földalatti üregben. /S közben írt, dolgozott. Nem adta fel a világnézeti harcot, miközben az akasztófa fenyegette éhezett, nyomorgott. Ekkor,’ 5 831. ben írja „Mik a vörös republikánusok és mit akarnak?” című röpiratát, ebben határa- zott forradalmi demokrata követeléseket fogalmaz mc rx. Egyik főszervezője az 1860-ns március^ 15-i tüntetésnek, da még előtte egy .nappal letartóztatják. Az ügyész halált kér rá, tizenöt esztendőt kapott. A kiegyezéssel meghirdetett amnesztia visszaadja szabadsagai, Hatvannyolc éves és csaknem teljesen vak, de a harcot eszméiért tovább folytatja. 1869. január 2-án jelenik meg új lapja, az Arany Trombita első száma. Márciusban az orosházai kerület képviselőjének választja, s rögtön utána ismét bevonul a fogházba, egy hónapot ül sajtóvéteég miatt. _A politikai küzdelmek középpontjába a meddő közjogi harc került, a 48-asok és 67- esek táborát egyaránt a dzsentrik vezetik. De már szerveződik az új. a társadalmi átalakulást valóban igénylők arcvonala, élén a szocialista eszmékkel vértezett szervezett munkásakkal. Táncsics már a harmincas években megismerkedett az utópista szocialista tanokkal, és kezdettől fogva rokonszenv- vei kísérte a szocialista mozgalmat. Bár mindvégig elsősorban a szegényparasztság radikális követeléseit képviselte, hangot adott a munkás-paraszt szövetség gondolatának. Felismerte az elnyomottak és kizsákmányoltak egymásrautaltságának szükségét, a kölcsönös szolidaritás jelentőségét. Nyolcvanegy éves, amikor még cikkeket ír a Népszavába, a szocialisták lapjába. 1880 húsvétján, Föltámadás című cikkében a Népszava agitátorok gárdájának élére állva írja: „A föltámadást ti fogjátok eszközölni, megteremteni munkás barátaim, mert létezhetik-e a nagy természetben más biztos talaj, mint a munka, a munkásság!...” • ■ Személye állandó felkiáltójel a hajdani 43-asok tábora előtt. 1881. március 13-án így ír róla a Népszava szerkesztője, afe egyetlen hű küzidőtárs. Kászo- nyi Dániel: „A költő, kit akkor diadallal kiszabadítottunk, most 82 éves aggastyán, nélkülözések közt tölti agg napjait”, Egy év múlva ismét — 1882. január 12-én: „Szegény, szegény öreg ember, a kinek csak az a vétke van, hogy még mindig itt él közöttünk.” Majd hozzáfűzi: „Meglehet. hogy a késő utókor oly költséges mauzóleumot fog neki felállítani, melynek ára egész életére elég lett volna”. 1884-ben halt meg. .1. U
