Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-21 / 92. szám
r f r t A Kremlben ma is érintetlenül áll Lenin dolgozószobája és lakása, anol 1918. tavaszától 1923. tavaszáig élt és dolgozott. A rendkívül egyszerű berendezésű lakás és iroda egyetlen kincse — . Lenin könyvtára, amely 19 nyelven mintegy 10 ezer kötetet tartalmaz. Lenint kétszer száműzték, négyszer letartóztattak, csaknem 15 évet töltött emigrációban, így a könyvtár gyűjtésére tulajdonkénért a Nagy Október után nyílt lehetősége. A könyvespolcokon megtalálható Lenire földijének, a kiváló orosz írónak, történésznek és enciklopédistának, N. Karazinnak két kötete, amelyet 1834-ben, Pétervárott adtak ki. Múlt századi könyvritkaság Sevcsanko, Tyimm és Sesedrovszkij kiváló orosz művészek albuma, amelyet „Orosz alkotások természet A múlt század végén Oroszországban nagyon nehéz volt megkapni Marx. Engels, Ple* hanov és a Murika felszabadítása csoport kiadványait. Hogyan szerezte be a könyveket Lenin a forradalom előtt? Készben a forradalmárkörökkel kapcsolatban álló ismerősöktől. 1895-berf külföldön járt és duplafenekű bőröndben hozta magával az Oroszországban betiltott marxista .irodalmat. Sokszor nehéz megállapítani egy-egy könyv útját, hogyan jutott el a lenini könyvtár polcaira. Itt van például Eugene Pottiemek, a párizsi kommün harcosának, az Interrfacionálé szerzőiének Forradalmi dalok című kötete, amelvet Párizsban adtak ki franciául 1887-ben. Ebben először jelent meg nyomtatásban a nemzetközi nroletariá- tus himnusza, az Tntemneio- nálé. Lenin öcc9e, Dmitrii Ul- janov emlékezése szerint Vlatevékenysége miatt száműztek. Lenin előre összeállította azoknak a statisztikai kiadványoknak a jegyzékét, amelyeket azután 5 ezer versztára Krupszkaja vitt magával. Az elvtársak tudták, hogy milyen nagy szüksége van Leninnek a könyvekre. A. Va- nyejev. aki együtt dolgozott vele a „Harci szövetség. a munkásosztály felszabadításáért” pétervári szervezetében, s ugyancsak Szibériában töltötte száműzetését, Nyizsnyij- Novgorodban élő unokatestvérével levelezett. Egy levelében a következő sorok olvashatók: „Egyik elvtársunk. Vlagyimir lljics kérte, hogy szerezzem meg a nvizsnyij-nov- gorodi és n balahnyini kormányzóság évkönyvét. Megígértem neki. abban a reményben, hogy unokahuaom ló emlékezetem szerint igyekszik megszerezni azt." S a kötetek megérkeztek, hivatkozik is rái"k Lenin A kanital izmus fejlődése Oroszországban című munkájában, sőt. azok mind a mai nanig megvannak. Susenszkoje könyvtárát, amely több száz kötetből állt, rokonai később Lerfin kérésére külföldre is utána küldték 1900-bart. A rokonokhoz és ismerősökhöz írott leveleiben szinte mindenütt sző van könyvekről. A kényszerű emigráriéhan is állandóan cserélt könyveket. Tonin' egyik levelében nél- dául ez áll: ,.Holnap küldöm a csereknnyveket. Kérem, hogy knldie el nekem Gogol: Tinit lelkek, vagy Csernisevxz- VH; Feiiemizések q nogoli korról című munkáiét." S ez így ment mindért levélben. A esa'ád. a harcostársak szívesen kiolém'tették Ionin kéréseit, így nemcsak a moszkvai és a pétervári, hanem sok helyi kiadó könyveit is megkapta. Külföldön azonban kevés orosz irodalom állt rendelkezésére. Az orosz könyvek a hazai híreket, az otthoni levegőt jelentették számára, amelyek hiányát annyira fájlalta. „De jó is nyáron a Volgán!" — írja egy helyütt 1902-ben. S mindjárt hozzá is teszi: „megkaptam Gorkij művét, nagy érdeklődéssel olvastam. Elolvastam, és másoknak is odaadtam". Lenin 1918. márciusában a szovjet kormány élén átköltözött Moszkvába. Könyvelt nagy szeretettel és gonddal helyezte el dolgozószobájában. Most már a kiadóktól kapta a köteteket, s a külföldön élő elvtársaknak adott rendeléseket. Egyik feljegyzésében aláhúzta: „magánkönyvtáram köteteit én fizetem". A könyvtárban külön helyet foglal el mintegy 500 könyv, amelyeket ajándékba kapott. Az ajánlások a Lenin iránti szerétéiről tanúskodnak. „Kedves Vlagyimir lljics Vljanov- Leninnek a szerzőtől" — így dedikálta könyvét G. Krzsizsa- rfovszkij. Henri Barbusse Világosság című regényében ez áll: „Leninnek. aki először irt nagy íratlan törvényeket, forró tisztelettel". Á. Jerohin (APN—KS) Lenin dolgozószobája. FELICE CHILANTI: után” címmel jelentettek meg 1841-ben. Ez a kötél nagy riadalmat keltett a cári ~send- őrség körében, s nagy elismeréssel írt róla a nagy forradalmár-demokrata kritikus — Belinszkij. Megtalálható a polcokon Gercen műveinek ötödijc kötete, amely 1878-ban, Genfben került ki a nyomdából. Fonvizin egykötetes válogatása 1866-ból, Puskin műveinek 1856-ban megjelent hat és 1882-ben kiadott ifyolc- kötetes gyűjteményes kiadása, egy kétkötetes termőntov- válogatás 1882-ből. \nna Ul- janova-Jelizarovának, Lenin nővérének visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy ezek a kötetek az Uljanov-család szim- birszki otthonából valók. Lenin saját könyvtárából több száz kötetet ajándékozott el. Az SZKP KB mellett működő Marxizmus-Leríinizmua Intézet központi pártarchívu- rriában őrzik az ajándékozott könyvek listáját. Ebből tudjuk, hogy volt köztük olyan könyvritkaság, mint Byron: Az abydosi menyasszony című elbeszélő költeményének egy 1814-es példánya, amely már akkor is rendkívül drága volt, amikor az OSZDMP genfi könyvtárába került Nagyezsda Krupszkája jegyezte fel, hogy Vlagyimir II- jics Marx és Erfgels műveiből igyekezett minél többet megszerezni. Az Uljanov-család birtokában volt már Szim- birszkben A tőke első kötete oroszul — ez bátyjáé, a forradalmár Alekszandr Uljano- vé volt. Lenin megszerezte a Tőke köteteit nemcsak oroszul, de németül is. Magán- könyvtárában megtaláljuk a nagy munka 1872-es, 1885-ös és 1894-es német kiadását, és a7, 1872-es és 1885-ös orosz nyelvű kiadásokat is. 1895-ben jutott hozzá a német kiadás harmadik kötetéhez. Három zászlót Salvatore Gioliaofloah gyimir lljics húgával, Olgával Alekajevkában 1889-bert francia nyelven énekelte zongora mellett az Intemacioná- lét. Lehet, hogy éppen ebbői a kötetből ismerték a szöveget, hiszen akkoriban sem oroszul, sem franciául nem volt más kiadása. Lenint 1897-elején Susertsz- kojéba száműzték. A cári kormány ki akarta szakítani a társadalmi életből, élve akarta eltemetni a szibériai mesz- szeségben. Lenin akaraterejét azonban nem tudták megtörni. Száműzetésében is óriási forradalmi tevékenységet folytatott 1897. és 1899. között nagyon sok művet, illetve tanulmányt írt, ezek között a legnagyobb: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. Mindezt könyvek segítségével. amelyek különféle utakon jutottak el Szibériába. Egy társa szerint „egész könyvtárat” vitt magával, főleg marxista irodalmat Susenszlcojeból édesanyjához küldött első levelében is nyugtalankodva írta: „Meglepődtem, hogy egy szót sem írsz a többi könyvről. Kár lenne, ha még nem indultak vélna útnak." S minden levőben refrénként hangzanak szavai: küldjétek, küldjétek, küldjétek irodalmat A könyvek pedig szakadatlanul érkeztek: küldték azokat rokonok és ismerősök. Lenin megrendelt egy sor újságot, folyóiratot. Péter- várról és Moszkvából a könyvesboltok utánvéttel kü'dték szállíbnányaikat. Az ál óéven meeielent cikkek honoráriumát is könwekre költötte. Minden eszközt felhasznált, hocy meekapia az illegális kiadványokat. n távolba ritkán elintő barátok Ismerősök vitték azokat, 1898-ban érkezett meg Susenszkojébn Lenin menvasszonva. Krunszkáia, akit ugyartcsak forradalmár 29. Az egyik fiú egy fiatalembert néz. aki szerelmét egy szikla mögé húzkodja: egy másik meg egy parasztfiú énekét hallgatja, egész kis tömeg fiú-lány gyűlt köréje táncra, ott lenn a völgyben. A táncmesterré vedlett borbély egy gitározó fiút figyel, és van itt az ünneplő tömegben egy kis zenekar, amely amerikai ritmusokat játszik, körülötte azokrtak a fiúknak a szeme láttára táncolnak a réten, akiket Cuci- nella a corini borbély üzletében fogott el. Giuliano is a hatalmas szicíliai pikniket figyeli: egész családokat lát a sült bárányok köré telepedve; látja a muzsikusokat, akik hangszereiket lerakva feleségükkel, gyerekeikkel együtt esznek-isz- nak: kenyeret, bort, mindenfélét; látja a mozgóárusokat, amint áruikat méricskélik, hallja hosszan elnyújtott kiáltásukat; fekete ruhás öregasszonyokat. anyákat lát népviseletbe öltözött fiatal lányokat, parasztokat, ak>k levették köpenyüket, és a földön elnyúlva pihennek; megfáradt, becsületes arcokat lát mosolyogni. A lovak a baráti, rokoni csonnrtulásnk közt ronngtatiák a füvet, körülöttük játszanak a gyerekek. A kis Giovanni Grifo az óriási pej lovat mutogatja pajtásainak: a legszebb. a legerősebb ló az egész völgyben. Prowidenza a legmagasabb kövön üldögél, fekete haját lebontotta, s kitárja a szélnek. Eleonóra fiatal férjével egy rekettyebokor tövében üldögél. Babot eszrfek szicíliai módra, kanálnyi hagymával. Ám a szél sült bárány átható szagát hozza feléjük. És Eleonóra megkívánja a húst. Szól férjének. Kezét hasára téve könyörög mosolyogva: — Nézd. mozog, ő is akar egy kis bárányt. Eleonóra férje elindult egy sültbárány-árus felé. * Fönt a hegyen néhány fiú kezébe rejti arcát, Pisciotta, Terranova, Mannirío meg a többi csapatkapitány idegesen bámulja Giulianót. Pisciotta Giulianóhoz fordul, s amikor tekintetük találkozik, megkérdi: — Mit csináljunk, Turld- do? Giuliano sápadt, izgatott és ideges, nem válaszol. A mes:*- szelátót letette a géppuska mellé. A többiek tágra nyílt szemmel figyelik a bandavezért —■ Mi lesz? — sürgeti Pisciotta. Giuliano azonban hallgat. A hangosbemortdó az emelvényen bejelenti, hogy a szónok mindjárt megkezdi május elsejei ünnepi beszédét. A hang, megrészegedve erejétől. amelyet a hangszóró és a két hegy még visszhango- sabbá tesz, tréfálkozik, beleénekel a mikrofonba, barátait szólítgatja. A gyűlés bejelentésekor Giuliano órájára néz: öt perc hiányzik már csak a kitűzött időig. De ki tűzte ki ezt az időpontot? Crozza Black. Pisciotta. Passatempo, Candela is az óráiéra néz. Giuliano megint fölkapja a messzelátót. és a másik hegyen mozgolódó embereket figyeli. Pisciotta, aki állandóan ”, Giulianón tartja a szemét, és a viselkedéséből olvassa ki minden gondolatát, azt javasolja: — Várjuk meg, amíg ők megkezdik. Giuliano azonban szárazon felel: — Mi nem várunk narancsra: Giuliarto nem fél. Nagy tét forog kockán! A bandita megindítja kronométerén a másodpercmutatót. Hátrafordul, és végignéz felsorakozott emberein. Cu- cinella tettre kész, Badala- menti is mosolyog, Ferreri ravaszul kacsint, Passatempo a völgyszoros felé irányítja fegyvere csövét; Giuliano tekintete most a legénység felé fordul. A fiúk sorban belenéznek a bandavezér szemébe: az ijedt tekirftetek közönyt színlelnek; akik az előbb kezükbe reitették arcukat, most fölemelik fejüket, és engedelmeskednek a né- / ma parancsnak; a tizenhét éves Lu.gullo még megnróhál rá is mosolvogni Giulianóra — a gyermeki mosoly azonban rögtön elhal ajkán. (Folytatjuk) Lenin magánkönyvtára
