Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-20 / 91. szám
V ? ] Magyarul a% olefinekről Rekordidő alatt gyáróriás 2. Madártávlatból nézve a le- nin városi Olefin-mű nem sokban különbözik egy kőolaj - finomítótól. Ezüstösen csillogó tornyok, óriási tartályok és az egész létesítményt behálózó csővezetékek labirintusa tárul a szemlélő elé. A szükséges technológiai berendezést 37 millió dollárért importálták. A vásárlás jó üzletnek bizonyult, mivel a vételárban még a dollár-leértékelések előtt állapodtak meg és ezért ma ugyanezt az üzemet már csak 5—6 millió dollárral magasabb áron lehetne beszerezni. Kísérőm. Farkas Kálmán, a beruházást irányító PETROL- BER helyi kirendeltségének a vezetője a Tiszai Vegyi Kombinát szomszédos üzemeire mutat, ahol már működik egy Olefin-mű. de annak teljesítménye csak évi 25 ezer tonna etilén. A most épülő egység ennek a- mennyiségnek tízszeresét gyártja majd. Ma már világszerte ilyen nagy teljesítményű gyárakat építenek, mivel ezek termelnek gazdaságosan. KIS ORSZÁGOK GONDJA A kis országok örök gondiához érkezünk ezzel a kérdéssel. A gazdaságosan előállítható évi 250 ezer tonna etilén Az Olefin-műben készülő etilén egy kisebb részét a Borsodi Vegyi Kombinátban dolgozzák fel. Magyarország és Lengyelország között is jelentős-a vegyipari együttműködés, amelynek keretében a BVK- ból szállított PVC-ért cserében Lengyelország poliészterszálat. valamint műselymet szállít hazánknak. Az NDK- val és Romániával is kooperál a magyar nehézvegyipar, s így az üzembe lépő Ólefin-mű lényegében az egész hazai vegyipar fejlődését szolgálja. A nemzetközi kooperációk lehetővé teszik, hogy gazdaságosan nagy mennyiségben termeljünk etilént és propilént, s ugyanakkor a számunkra szük- ■ ségés egyéb vegyipari alapanyagokat megkapjuk a partner országoktól, tehát ezek előállításához szükséges beruházást megtakaríthatjuk. MINDEN NAP KÉSÉS HÁROMMILLIÓ FORINT VESZTESÉG Ilyen nagy értékű és fontosságú beruházásnál alapkérdés, hogy az minél előbb üzembe álljon. 1973-ban kezdődött el az építés, s az Olefin-mű jövő januárban már üzemszerűen termel. Két év alatt ilyen nagy üzem még nem épült fel Magyarországon. Amikor nieg- ssi.w • i M »,*4 Az épülő Olefin-mű egy részlete. (MTI Fotó — Érczi K. Gyula íeiv. — KS) olyan nagy mennyiség, hogy annak hazai felhasználásához jelenleg nincs feldolgozó-kapacitás Magyarországon, és belátható időn belül nem is lesz. A TVK-ban működik egy poli- merizációs üzem és az megfelelő bővítésekkel mintegy 40 ezer tonna etilénből készíthet évente polietilént. Ahhoz, hogy a teljes mennyiséget itthon tudjuk feldolgozni, további több tízmilliárd forintos beruházás kellene. Az Olefin-mű ezért nemzetközi együttműködés keretében épül fel, amely a magyar— szovjet olefinegyezmény néven ismert. A megállapodás értelmében Magyarország évente 130 ezer tonna etilént és 80 ezer tonna propilént szállít csővezetéken a Szovjetunióba. Ugyancsak a Szovjetunió vásárolja meg az Olefin-mű egyik melléktermékét, az úgynevezett C 4-es frakciót, amelyet műgumigyártáshoz használnak. Cserébe olyan fontos vegyipari alapanyagokat kapunk majd; amelyeket jelenleg csak Nyugatról, dollárért tudunk beszerezni. gyományos technikával az alapok ásása is sok időt vett volna igénybe, ezért nagy teljesítményű gépekkel egy óriási medencét vájtak, s így bár több földet mozgattak meg, mégis hónapokkal hamarabb befejezték a földmunkákat. Jó SZÍVVEL GONDOLUNK RÁJUK Az Olefin-mű szerelése már lényegében befejeződött, s most a részegységeket és a műszereket vizsgáztatják. Mindenki bízik abban, hogy tartják az indulásra tervezett határidőt A kis olefin — így nevezik a 25 ezer tonnás gyárat — nem győzi a polimerizációs üzem ellátását, ezért a folyamatos munkához jelenleg még importálni is kell etilént. Ha az új üzem elkészül, Magyarország etilén-exportőr lesz. A legismertebb etilénből készülő le- ninvároei termék jelenleg a polietilén fólia, s már megkezdődött a polietilénnél is jobb tulajdonságokkal rendelkező polipropilén fóliák gyártása is. Az Olefin-műnek azonban — éppen a nemzetközi együttműködések révén — szinte minden Magyarországon használatos műanyag termékhez lesz valami köze. BENEDEK B. ISTVÁN Sebö-együttes „Izzik a galagonya ruhája” Ez most már így van: amikor a Sebő-Haímos-Koltay- együttes próbálgatja hangszereit, egzotikus hangokat hallunk. Tárogatót — azaz töröksípot, nyenyerét — azaz tekerőlantot, dorombot, ütőgordont, dudát. Azokat a hangszereket. amelyek évszázadokig a magyar parasztzene megszó- laltatói voltak. , A trió — duóként, mert akkor még csak Sebő Béla és Halmos Ferenc zenélt együtt — a legelső népzenei vetélkedőn „fedeztettek fel”. Akkor még szerény próbálkozással: gitárkísérettel, a fiatalok ritmusvilágához közelebbire hangolva adtak elő népdalokat. Az érdemes ifjú mérnökhallgatók aztán fokozatosan alakították ki sajátos folklór-stílusukat, és nem csekély közük van abban, hogy a népi zene, népi tánc újra elfoglalta helyét az ifjak kedvencei között Pedig hát nem csináltak semmi kóklerséget. Nem arra használták fel a tévé révén megszerzett közismertséget, hogv ripsz-ropsz beatzenekart alakítva pénzt keressenek. Ellenkezőleg: hajnali, távoli gyűjtőutakra indultak, nem restellték megkeresni a „forrást”. Nem iskolában, hanem a legkülönfélébb falvakban tanulták meg a népi hangszerek kezelését, szelidítését. És amikor egyszer előálltak aa archaikus hangszerekkel, évszázadok porától megtisztított énekmódjukkal: kiderült, a fiatal közönség kedve szerint való ez a muzsika. Halmos Ferenc — aki egyébként szekszárdi születésű —és Sebő Béla ma is mérnök, bár esténként nagy sikereket aratnak országszerte, félhivatalos tagjai a 25. Színháznak, filmeznek és az első magyar táncház zenei vezetői. Egyszerű, rokonszenves fiatalemberek. Az utazást, fellépést sem azért vállalják, hogy learassák a tapsot. Műsoruk első fele élvezetes ismeretterjesztés: bemutatják a régi népi hangszereket, eljátszanak rajtuk néhány régi népdalt. „Perkáti” gida-keresőt. gyime- si táncrendet. A második rész — itt lép be a duda, fuvola, gitár, hegedű — megzenésített versek. Természetesen a zene — népzenei ihletésű. Nagy László-. Weöres Sándor-. József Attüa-versek, megnyerő szerkesztésben. Szekszárdon a műsornak volt még egy harmadik része is: a szekszárdi néptáneegyüttes tagjai ráadásként ..legényest” rögtönöztek az együttes zenéjére, aztán olyan kedvük kerekedett a fiataloknak a táncra, hogy Sebőék még vagy fél óráig játszották a talpalávalót... írm kérdeztem Szabó Gergelyt a PETROLBER igazgatóját, hogyan tudják ilyen gyorsan felépíteni az üzemet, azt válaszolta. hogy „nagyon sok fejfájással és idegeskedéssel”. Ez érthető is, hiszen minden egyes nap késés, több mint hárommillió forint veszteséget jelentene a népgazdaságnak. A kiemelt nagy beruházásként kezelt leninvárosi építkezés azonban a beruházók lelkiismeretes igyekezetén kívül elsősorban a jól átgondolt, az építés és üzembe helyezés minden mozzanatára kiterjedő tervezési és szervezési intézkedéseknek köszönheti, hogy magyarországi viszonylatban rekordnak számító gyorsasággal halad a munka. Uj módszereket alkalmaztak, egyebek között így tudták jelentősen csökkenteni a helyszíni szerelési munkák mennyiségét. A csőrendszerek nagy részét jó munkakörülmények között, műhelyekben állították össze, s így a szerelőknek nem a szabad ég alatt a magasban, nem az időjárás szeszélyeinek kitéve kellett dolgozniuk. HaFELICE CHILANTI: Három zászlót Saluaíore fiiianónali — Nagyorí szívesen mennék, gyermekeim! Csakhogy én már öregecske vagyok. Egy fiatalember tréfásan odaszól egy kifestett nőnek, aki félreállva figyeli a ké- szülődőket: M. R. az, a város kurvája. — Te is jössz? — Én a mezőre megyek sétálni, egyedül. — Egyedül? — A forráshoz megyek, a hegyen túlra. Három fiatalember, aki meghallotta szavait, cinkosan rákacsint. Közben az Úton, ahol már elindultak az öreg parasztasz- szonyok, gyerekek, vagy tíz lovas fiatal vágtat előre-hát- ra; a lányokkal tréfálkoznak. A pianai lányok ősi görög népviseletbe öltöztek. A menyasszonyok az út mentén várják jegyesüket, akik lovuk magasából ragadják derékon és emelik őket a nyeregbe. A többi lány a lovasok mellett, jövendő jegyesük oldalán halad. A San Giuseppe-i muzsikus- banda népdalokkal járul az ünnepi reggel kavargásához. A Portella völgye még kihalt. Egy tölcséres gramofon harsog-visszhangzik a két hegy közt. A banditák szótlanul nézelődnek. A fiúk Salvatore Giulianót figyelik. Pis- ciotta köhög. Van. aki még késlekedik. A tizenhárom éves Provvidenzá- val pöröl az anyja, mert még mindig a tükör előtt bíbelődik, ügyes kis kendőt köt hosszú fekete hajába. Provvi- denza gyönyörű szép lányka, de annyira nagyra van magával, hogy rajta mulat a fél város. Amikor végre szépen megfésülve kilép a házból a ragyogó napfénybe, néhány fiatalember versengve ajánlgatja neki lova nyergét. Prowiden- za azonban gőgösen visszautasítja őket: — Nem vagyok én egyikőtök menyasszonya se — mondja, és a fiúk nevetnek. — Gyerek vagy te még, nem való neked a szerelem! —A gyerekek mehetnek lovon, kérdezd csak meg a mamádat — egészíti ki egy másik. Prowidenza azonban egyedül indul útnak, nyomában a fiúkkal, akik egyre csak hívogatják, incselkednek vele. Eleonóra is késlekedik. Tizenhét éves fiatalasszony, férje sincs még húszéves. Az asszonyka a kilencedik hónapban van, bármelyik pillanatban jöhet a gyerek. Az ifjú férj kantárszáron tartja a hatalmas vörhenyes- barna lovat, mely sürgetően toporzékoi, várja, hogy Eleonórát elvihesse az ünnepségre. Végül az asszonyka enged, barátnői annyira hívják. A fiatal férj fölemeli, óvatosan a ló nyergébe helyezi, aztán elővigyázatosan, a lovat kantárszáron vezetve elindul. És ünnepi kavargásban megindul a menet: énekszó, hívogató hangok; a San Giuseppe-i banda is rázendít, csillogó szerszámaikon indulókat, operaáriákat játszanak. Vannak lovak, melyek egész családokat visznek, mint a Grifo-családé is: papa, mama, a tizenkét éves Giovanni meg két kisebb gyerek ül a hatalmas ló hátán. A San Giuseppe-i mértét az Útelágazásnál összeolvad a pia- naival. Kavargás, üdvözlések, egymásra találnak rokonok, barátok, akik a tavalyi május elseje óta nem látták egymást. Miközben a hosszú ünneplő menet a Portellába vezető poros úton vonul, a legelők és a kékes sziklák közt. mesz- sze feltűnik egy magányos női alak, lassan halad, időnként hátrafordul. M. R, a kurva az. A három fiatalember; aki az ünnepségre hívta, a menet végére állt. Most ártatlanul, közönyt tettetve le-lemarad- nak, kissé egymást is szemmel tartják, mert mindhárman ugyanazt forgatják a fejükben . Egy kanyart kihasználva elszakadnak a menettől. Három parasztfiú ünneplő ru-i hában. Amikor egyedül maradnak,' egymásra néznek és elvigyo- rodnak. Aztán futva indulnak keresztül a mezőn a nő felé, aki már meg is állt, hogy bevárja őket. A banditák most a Pizzuta- hegy magasából figyelik a parasztokat: nők, férfiak, gyerekek tömegét a völgykatlanban. Hallják az ünneplő rajzást, a kiabálást, énekszót, a zenekart. A fiúk is az ünnepségét nézik. Ott lenn, a Portellában sok korukbeli fiatal van, parasztfiúk, mint ők. A szemük is ugyanolyan. A zászlókat, transzparense-' két lengető, a meztelen lánykarokat fogdosó kezek is ugyanolyanok, mint az ő puskát szorongató kezük itt fönn a hegyen. (Folytatjuk.) FELVÉTELRE KERESÜNK GÉPlRÖT, ADMINISZTRÁTORT ÉS ÁRUKÍSÉRŐT. Dél-dunántúli Vas- és Műszaki Kereskedelmi Vállalat Tolna megyei ki- rendeltsége Szekszárd, Ke- selyűsi út. (443)
