Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-20 / 91. szám

V ? ] Magyarul a% olefinekről Rekordidő alatt gyáróriás 2. Madártávlatból nézve a le- nin városi Olefin-mű nem sok­ban különbözik egy kőolaj - finomítótól. Ezüstösen csillo­gó tornyok, óriási tartályok és az egész létesítményt beháló­zó csővezetékek labirintusa tárul a szemlélő elé. A szük­séges technológiai berendezést 37 millió dollárért importál­ták. A vásárlás jó üzletnek bi­zonyult, mivel a vételárban még a dollár-leértékelések előtt állapodtak meg és ezért ma ugyanezt az üzemet már csak 5—6 millió dollárral magasabb áron lehetne beszerezni. Kísérőm. Farkas Kálmán, a beruházást irányító PETROL- BER helyi kirendeltségének a vezetője a Tiszai Vegyi Kom­binát szomszédos üzemeire mutat, ahol már működik egy Olefin-mű. de annak teljesít­ménye csak évi 25 ezer tonna etilén. A most épülő egység ennek a- mennyiségnek tízsze­resét gyártja majd. Ma már világszerte ilyen nagy telje­sítményű gyárakat építenek, mivel ezek termelnek gazdasá­gosan. KIS ORSZÁGOK GONDJA A kis országok örök gondiá­hoz érkezünk ezzel a kérdés­sel. A gazdaságosan előállít­ható évi 250 ezer tonna etilén Az Olefin-műben készülő etilén egy kisebb részét a Bor­sodi Vegyi Kombinátban dol­gozzák fel. Magyarország és Lengyelország között is jelen­tős-a vegyipari együttműködés, amelynek keretében a BVK- ból szállított PVC-ért cseré­ben Lengyelország poliészter­szálat. valamint műselymet szállít hazánknak. Az NDK- val és Romániával is kooperál a magyar nehézvegyipar, s így az üzembe lépő Ólefin-mű lé­nyegében az egész hazai vegy­ipar fejlődését szolgálja. A nemzetközi kooperációk lehető­vé teszik, hogy gazdaságosan nagy mennyiségben termel­jünk etilént és propilént, s ugyanakkor a számunkra szük- ■ ségés egyéb vegyipari alap­anyagokat megkapjuk a part­ner országoktól, tehát ezek elő­állításához szükséges beruhá­zást megtakaríthatjuk. MINDEN NAP KÉSÉS HÁROMMILLIÓ FORINT VESZTESÉG Ilyen nagy értékű és fontos­ságú beruházásnál alapkérdés, hogy az minél előbb üzembe álljon. 1973-ban kezdődött el az építés, s az Olefin-mű jö­vő januárban már üzemszerű­en termel. Két év alatt ilyen nagy üzem még nem épült fel Magyarországon. Amikor nieg­- ssi.w • i M »,*4 Az épülő Olefin-mű egy részlete. (MTI Fotó — Érczi K. Gyula íeiv. — KS) olyan nagy mennyiség, hogy annak hazai felhasználásához jelenleg nincs feldolgozó-kapa­citás Magyarországon, és be­látható időn belül nem is lesz. A TVK-ban működik egy poli- merizációs üzem és az meg­felelő bővítésekkel mintegy 40 ezer tonna etilénből készíthet évente polietilént. Ahhoz, hogy a teljes mennyiséget itthon tudjuk feldolgozni, további több tízmilliárd forintos beru­házás kellene. Az Olefin-mű ezért nemzet­közi együttműködés keretében épül fel, amely a magyar— szovjet olefinegyezmény néven ismert. A megállapodás értel­mében Magyarország évente 130 ezer tonna etilént és 80 ezer tonna propilént szállít csővezetéken a Szovjetunióba. Ugyancsak a Szovjetunió vá­sárolja meg az Olefin-mű egyik melléktermékét, az úgy­nevezett C 4-es frakciót, ame­lyet műgumigyártáshoz hasz­nálnak. Cserébe olyan fontos vegyipari alapanyagokat ka­punk majd; amelyeket jelen­leg csak Nyugatról, dollárért tudunk beszerezni. gyományos technikával az ala­pok ásása is sok időt vett vol­na igénybe, ezért nagy telje­sítményű gépekkel egy óriási medencét vájtak, s így bár több földet mozgattak meg, mégis hónapokkal hamarabb befejezték a földmunkákat. Jó SZÍVVEL GONDOLUNK RÁJUK Az Olefin-mű szerelése már lényegében befejeződött, s most a részegységeket és a műszereket vizsgáztatják. Min­denki bízik abban, hogy tart­ják az indulásra tervezett ha­táridőt A kis olefin — így nevezik a 25 ezer tonnás gyárat — nem győzi a polimerizációs üzem ellátását, ezért a folyamatos munkához jelenleg még impor­tálni is kell etilént. Ha az új üzem elkészül, Magyarország etilén-exportőr lesz. A legis­mertebb etilénből készülő le- ninvároei termék jelenleg a polietilén fólia, s már meg­kezdődött a polietilénnél is jobb tulajdonságokkal rendel­kező polipropilén fóliák gyár­tása is. Az Olefin-műnek azon­ban — éppen a nemzetközi együttműködések révén — szinte minden Magyarországon használatos műanyag termék­hez lesz valami köze. BENEDEK B. ISTVÁN Sebö-együttes „Izzik a galagonya ruhája” Ez most már így van: ami­kor a Sebő-Haímos-Koltay- együttes próbálgatja hangsze­reit, egzotikus hangokat hal­lunk. Tárogatót — azaz tö­röksípot, nyenyerét — azaz tekerőlantot, dorombot, ütő­gordont, dudát. Azokat a hang­szereket. amelyek évszázadokig a magyar parasztzene megszó- laltatói voltak. , A trió — duóként, mert ak­kor még csak Sebő Béla és Halmos Ferenc zenélt együtt — a legelső népzenei vetélke­dőn „fedeztettek fel”. Akkor még szerény próbálkozással: gitárkísérettel, a fiatalok rit­musvilágához közelebbire han­golva adtak elő népdalokat. Az érdemes ifjú mérnökhallgatók aztán fokozatosan alakították ki sajátos folklór-stílusukat, és nem csekély közük van abban, hogy a népi zene, népi tánc újra elfoglalta helyét az ifjak kedvencei között Pedig hát nem csináltak semmi kóklerséget. Nem arra használták fel a tévé révén megszerzett közismertséget, hogv ripsz-ropsz beatzenekart alakítva pénzt keressenek. Ellenkezőleg: hajnali, távoli gyűjtőutakra indultak, nem restellték megkeresni a „for­rást”. Nem iskolában, hanem a legkülönfélébb falvakban tanulták meg a népi hangsze­rek kezelését, szelidítését. És amikor egyszer előálltak aa archaikus hangszerekkel, év­századok porától megtisztított énekmódjukkal: kiderült, a fia­tal közönség kedve szerint va­ló ez a muzsika. Halmos Ferenc — aki egyéb­ként szekszárdi születésű —és Sebő Béla ma is mérnök, bár esténként nagy sikereket arat­nak országszerte, félhivatalos tagjai a 25. Színháznak, fil­meznek és az első magyar táncház zenei vezetői. Egyszerű, rokonszenves fia­talemberek. Az utazást, fellé­pést sem azért vállalják, hogy learassák a tapsot. Műsoruk első fele élvezetes ismeretter­jesztés: bemutatják a régi né­pi hangszereket, eljátszanak rajtuk néhány régi népdalt. „Perkáti” gida-keresőt. gyime- si táncrendet. A második rész — itt lép be a duda, fuvola, gitár, hegedű — megzenésített versek. Ter­mészetesen a zene — népzenei ihletésű. Nagy László-. Weöres Sándor-. József Attüa-versek, megnyerő szerkesztésben. Szekszárdon a műsornak volt még egy harmadik része is: a szekszárdi néptáneegyüttes tag­jai ráadásként ..legényest” rög­tönöztek az együttes zenéjére, aztán olyan kedvük kerekedett a fiataloknak a táncra, hogy Sebőék még vagy fél óráig játszották a talpalávalót... írm kérdeztem Szabó Gergelyt a PETROLBER igazgatóját, ho­gyan tudják ilyen gyorsan fel­építeni az üzemet, azt vála­szolta. hogy „nagyon sok fej­fájással és idegeskedéssel”. Ez érthető is, hiszen minden egyes nap késés, több mint hárommillió forint veszteséget jelentene a népgazdaságnak. A kiemelt nagy beruházásként kezelt leninvárosi építkezés azonban a beruházók lelkiis­meretes igyekezetén kívül első­sorban a jól átgondolt, az épí­tés és üzembe helyezés minden mozzanatára kiterjedő terve­zési és szervezési intézkedé­seknek köszönheti, hogy ma­gyarországi viszonylatban re­kordnak számító gyorsasággal halad a munka. Uj módszere­ket alkalmaztak, egyebek kö­zött így tudták jelentősen csökkenteni a helyszíni szere­lési munkák mennyiségét. A csőrendszerek nagy részét jó munkakörülmények között, műhelyekben állították össze, s így a szerelőknek nem a szabad ég alatt a magasban, nem az időjárás szeszélyeinek kitéve kellett dolgozniuk. Ha­FELICE CHILANTI: Három zászlót Saluaíore fiiianónali — Nagyorí szívesen men­nék, gyermekeim! Csakhogy én már öregecske vagyok. Egy fiatalember tréfásan odaszól egy kifestett nőnek, aki félreállva figyeli a ké- szülődőket: M. R. az, a vá­ros kurvája. — Te is jössz? — Én a mezőre megyek sétálni, egyedül. — Egyedül? — A forráshoz megyek, a hegyen túlra. Három fiatalember, aki meghallotta szavait, cinkosan rákacsint. Közben az Úton, ahol már elindultak az öreg parasztasz- szonyok, gyerekek, vagy tíz lovas fiatal vágtat előre-hát- ra; a lányokkal tréfálkoznak. A pianai lányok ősi görög népviseletbe öltöztek. A menyasszonyok az út mentén várják jegyesüket, akik lovuk magasából ragadják derékon és emelik őket a nyeregbe. A többi lány a lovasok mel­lett, jövendő jegyesük olda­lán halad. A San Giuseppe-i muzsikus- banda népdalokkal járul az ünnepi reggel kavargásához. A Portella völgye még kihalt. Egy tölcséres gramo­fon harsog-visszhangzik a két hegy közt. A banditák szótla­nul nézelődnek. A fiúk Sal­vatore Giulianót figyelik. Pis- ciotta köhög. Van. aki még késlekedik. A tizenhárom éves Provvidenzá- val pöröl az anyja, mert még mindig a tükör előtt bíbe­lődik, ügyes kis kendőt köt hosszú fekete hajába. Provvi- denza gyönyörű szép lány­ka, de annyira nagyra van magával, hogy rajta mulat a fél város. Amikor végre szépen meg­fésülve kilép a házból a ra­gyogó napfénybe, néhány fia­talember versengve ajánlgatja neki lova nyergét. Prowiden- za azonban gőgösen vissza­utasítja őket: — Nem vagyok én egyikőtök menyasszonya se — mondja, és a fiúk nevetnek. — Gyerek vagy te még, nem való neked a szerelem! —A gyerekek mehetnek lo­von, kérdezd csak meg a ma­mádat — egészíti ki egy má­sik. Prowidenza azonban egye­dül indul útnak, nyomában a fiúkkal, akik egyre csak hí­vogatják, incselkednek vele. Eleonóra is késlekedik. Ti­zenhét éves fiatalasszony, fér­je sincs még húszéves. Az asszonyka a kilencedik hó­napban van, bármelyik pilla­natban jöhet a gyerek. Az ifjú férj kantárszáron tartja a hatalmas vörhenyes- barna lovat, mely sürgetően toporzékoi, várja, hogy Eleo­nórát elvihesse az ünnepségre. Végül az asszonyka enged, barátnői annyira hívják. A fiatal férj fölemeli, óvatosan a ló nyergébe helyezi, az­tán elővigyázatosan, a lovat kantárszáron vezetve elindul. És ünnepi kavargásban meg­indul a menet: énekszó, hívo­gató hangok; a San Giusep­pe-i banda is rázendít, csillo­gó szerszámaikon indulókat, operaáriákat játszanak. Vannak lovak, melyek egész családokat visznek, mint a Grifo-családé is: papa, mama, a tizenkét éves Giovanni meg két kisebb gyerek ül a ha­talmas ló hátán. A San Giuseppe-i mértét az Útelágazásnál összeolvad a pia- naival. Kavargás, üdvözlések, egymásra találnak rokonok, barátok, akik a tavalyi má­jus elseje óta nem látták egy­mást. Miközben a hosszú ünnep­lő menet a Portellába vezető poros úton vonul, a legelők és a kékes sziklák közt. mesz- sze feltűnik egy magányos női alak, lassan halad, időnként hátrafordul. M. R, a kurva az. A három fiatalember; aki az ünnepségre hívta, a menet végére állt. Most ártatlanul, közönyt tettetve le-lemarad- nak, kissé egymást is szem­mel tartják, mert mindhár­man ugyanazt forgatják a fe­jükben . Egy kanyart kihasználva el­szakadnak a menettől. Há­rom parasztfiú ünneplő ru-i hában. Amikor egyedül maradnak,' egymásra néznek és elvigyo- rodnak. Aztán futva indulnak keresztül a mezőn a nő felé, aki már meg is állt, hogy bevárja őket. A banditák most a Pizzuta- hegy magasából figyelik a parasztokat: nők, férfiak, gye­rekek tömegét a völgykatlan­ban. Hallják az ünneplő raj­zást, a kiabálást, énekszót, a zenekart. A fiúk is az ün­nepségét nézik. Ott lenn, a Portellában sok korukbeli fia­tal van, parasztfiúk, mint ők. A szemük is ugyanolyan. A zászlókat, transzparense-' két lengető, a meztelen lány­karokat fogdosó kezek is ugyanolyanok, mint az ő pus­kát szorongató kezük itt fönn a hegyen. (Folytatjuk.) FELVÉTELRE KERESÜNK GÉPlRÖT, ADMINISZTRÁTORT ÉS ÁRUKÍSÉRŐT. Dél-dunántúli Vas- és Műszaki Kereskedelmi Vállalat Tolna megyei ki- rendeltsége Szekszárd, Ke- selyűsi út. (443)

Next

/
Thumbnails
Contents