Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-20 / 91. szám
KAPOS MENTI ÖSSZEFOGÁS #• Úttörők, főiskolások, egyetemisták és Sxakály höxség lakói Menyecskeöltöztetcs a régi szokások szerint. Háromszáz érés jobbágylevél Baranyában í. Akkor lennénk igazságosak, ha ezt az újságoldalt elejétől végig nevekkel töltenénk meg, de így másra nem maradna hely. pedig elmondandó van bőven. Hírt adtunk már arról. hogy tavaly április első felében rég várt (és legyünk őszinték — ilyen mértékben nem is remélt) társadalmi Ö6Z- szefogás született Szakályban. Egy falu hozzáfogott, hogy segítsen felkutatni önmagát, megmenteni néprajzi kincseit, amíg még lehet. 599 leltárba foglalt különböző tárgy, 2109 fényképfelvétel, magnószalagok tekercsei és számmal nem mérhetően sok benyomás, tapasztalat. adalék lett a végeredménye a legnagyobb méretű néprajzi gyűjtésnek, melyet a megyei múzeum fennállása óta szervezett. Ez volt az április 4. és 13. között működött szakályi néprajzos tábor. Kik gyűjtöttek? Az Eötvös Loránd Tudományegyetem tíz néprajzszakos hallgatója. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola három hallgatója Mersits Ildikó tanársegéd szakirányításával. Egy fiatat megyebeli technikus. dr. Mándok László, a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályának vezetője, Máthé Aladár, a helyi általános iskola igazgatója és a tábort vezető megyebeli néprajzos muzeológusok. Később pedig önként, lelkesen, olykor egymásra licitálva az egész falu. A Lezsák-családok. Németh Jolán néni, iá. Ékes János, Kiss Pál és még az a néhány száz személy, akit képtelenség felsorolni. Lehetetlen azonban említetlen hagyni az úttörőket, Támer Gabit, Lezsák Évát, A napokban megjelent az 1973. évi adatokat tartalmazó Statisztikai zsebkönyv. A zsebkönyvből egyebek közt kiderült, hogy a nemzeti jövedelem 1973. évi összege 20 százalékkal volt nagyobb az 1970. évinél, és több, mint kétszerese volt az 1960. évinek. Hasonló egybevetések ta- « láthatók az ipari, építőipari és mezőgazdasági termelés, a bélés külkereskedelem, a bérek és jövedelmek, stb. alakulásáról. Ismeretes például, hogy 1973-ban különös figyelem kísérte az állami ipar és építőipar munkásainak jövedelemalakulását. A zsebkönyv tanúsága szerint éves átlagban 1 078 500 munkás dolgozott az állami iparban. Ezeknek a munkásoknak a havi átlagbére 2448 forint volt, 11 százalékkal (körülbelül 240 forinttal) ' több. mint 1972-ben. A megelőző két év alatt együttesen ennél kisebb mértékű — 8 százalék «-» volt a dolgozók e kategóriájának átlagbér-emelkedése. Végeredményben az állami ipar mukásainak 1973. évi átlagbére 20 százalékkal haladta meg az 1970. évit és 57 százalékkal az 1960. évit. A korábbi közlésből már ismert, hogy 1973-ban 85 ezer — pontosan 85 211 — lakás épült. A .zsebkönyv megfelelő táblájából látható, hogy ezzel az ötéves terv első három évében. felépült lakások száma meghaladta a 250 ezret. Ez több, mint az öt évre tervezett 400 ezer lakás időarányos része. Ugyanez a tábla olyan további fontos információt is tartalmaz, hogy 1973-b'an több, mint 19 ezer, három év alatt majdnem 59 ezer lakás szűnt Horváth Pálit és Győrfy József csapatvezető tanár riadóláncának tagjait, akik minden kérést teljesítettek. A termelőszövetkezet fogatot, vontatót adott, a községi tanács szállást, a KISZ szállásfelszerelést, a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya — Lovas Henrik osztályvezető egy évvel korábbi ígéretéhez híven — pedig a költségeket fedezte. A tábort, melyről április 16-i adásainak egyikében beszámolt a Kossuth Rádió is. egy kis túlzással nyugodtan lehetett nemzetközinek nevezni. Az egyetemisták között volt a hazánkban tanuló jugoszláviai Bodor Géza és a csehszlovák állampolgár Bozsaky Katalin és Kocsis Aranka is. Miért Szabályban? Abban, hogy a tábor itt volt. egy kicsit lapunk is részes. Esztendeje terjedelmes riportban számoltunk be a Kapos mente néprajzi fehér foltjairól és arról, hogy az alig feltárt tájegység ilyen kincseit táj házban, falumúzeumban (nem az elnevezés számít!) kellene bemutatni. Szakály községből még írásunk megjelenésének hetében népes delegáció jelentkezett a múzeumban azzal, hogy ők készek ebben segíteni. Örvendetesebb jelentkezést kívánni se lehetett volna. Szakályt átszeli a forgalmas balatoni út, jól megközelíthető és a megye egésze számára, idegenforgalmi szempontból se közömbös, ha éppen itt jön létre egy ilyen jellegű gyűjtemény. A néprajz azonban tudomány és nem gvöngyösbokréta, Az állam pénzét csak akkor szabad kérni és igénybe venni, ha tudományos fedezete is van annak, hogy érdemes, jogos, erkölcsös. Enmeg. így az ország lakásállománya a múlt évben 66 ezerrel, a 1971—73. években ösz- szesen 192 ezerrel szaporodott. Az időbeli összehasonlítás mellett a zsebkönyv két fejezete ad lehetőséget a térbeli összehasonlításra. Az egyik hazánk területi egységei — a nagyvárosok és megyék — fontosabb mutatószámait tartalmazza, a másik pedig néhány szocialista és tőkés ország népességéről, népmozgalmáról és gazdálkodásáról nyújt áttekintést. (MTI) nek megteremtését szolgálta, első lépésként a tábor — sikerrel, A mór említett 599 tárgy jobb érzékelésére any- nyit, hogy az előttünk fekvő 1972. évi múzeumi statisztika szerint van az országban nem is egy megyei múzeum, mely egy esztendőn keresztül sem gyűjtött annyi tárgyat, mint amennyi az egyetlen Szakály- ból előkerült; — ajándékba. Ez utóbbit is érdemes hangsúlyozni, hiszen a sajátiától senki se válik meg szívesen és nemcsak a szakemberek, hatóságok tudják, hogy a néprajzi hiénák világát még nem sikerült felszámolni hazánkban. Hogyan ? A tájékozódás és a szervező- munka már tavaly megkezdődött El kellett olvasni id. Ékes János, helybeli gazdaember értékes falumonográfiáját és több napos helyszíni bejárás is szükséges volt. A néprajzi tárgyakat átengedni hajlandó családok névsorát Máthé igazgató és félesége újabb listával egészítette ki. amit azután a tábor második hetében tovább szaporítottak a szakályiak maguk. A cél; felmérni a község társadalmi, gazdasági életének változásait, tisztán megkapni egy falu keresztmetszetét. Milyen vagyoni viszonyok közt, hogyan építkeztek, éltek, viselkedtek. öltözködtek? Milyen háztartási eszközöket, miként használtak, azokat hol tartották és miből mennyi volt? A családi eseményeket hogyan ünnepelték, mive] gyógyították a betegeket? Rögzítették-e közmondási érvényű mondatokba nemzedékek 'tapasztalatait, éltek-e babonák? Még sorolhatnánk. A tárgyak gyűjtése a munkának csak muta- tósabb része, de a szokásoké, hagyományoké, szájról szájra, apáról fiúra szálló emlékeké legalább ilyen fontos. Meg kellett találni minden részterület szakemberét, kedvelőjét. Dr. Sólymos Ede kandidátus, a bajai Türr István Múzeum igazgatója a későbbiekben például a kisvízi halászat feldolgozását vállalta. Az egyetemisták a szakdolgozatukba vágó anyaggal foglalkoztak. Bozsaky Katalin a lakodalmi szokásokkal, Kocsis Aranka a szőlé- szettel-borászattal, Matolay Magda a cigánysággal, Vargyas Gábor a húsvéti szokásokkal. Kérésére egy idős ember három évtized után újra készített politúros, mások viaszolt és borotvával karcolt húsvéti tojásokat. Fontos volt azonban az épületek felmérése is. (Folytatjuk) ORDAS IVÁN Nagy értékű kortörténeti dokumentumra, egy 1661-ben íródott jobbágyleyéjre bukkant kutatása során Bezerédy Győző pécsi levéltáros. A legrégibb ismert baranyai jobbágylevél ez, amelynek érdekessége, hogy a török utalom alatt levő Somberekén kelt és az „ellenségnek’*' azaz a török ellen harcoló magyar végvári vitézeknek szólt. Címzése szerint: „Adassák ez mi levelűn!: veszprémi kapitánnak kezébe, mint mi nekünk mindenben jó akaró urunknak, Jakasics Péternek”. A 313 évvel ezelőtt írt jobbágydokumentum ez ideig egy Jonkovich-Bésán nevű, volt dunaszekcsői földesúr családi iratanyagában lappangott. A kitűnő állapotban fennmaradt levél arról tudósítja a veszprémi vár kapitányát, hogy az írással együtt hat forintot küldenek neki adó fejében. Abban az időben ez számottevő összeg volt, kiváltképpen egy olyan szegény jobbágyfalunak, mint Somberek, amely ugyanakkor a töröknek is köteles volt adózni. Mint ismeretes: a hódoltsági terület peremén élő jobbágyok kétfelé adóztak, mégpedig török uraiknak és a közeli végváraknak, mivel mindkettőtől egyaránt tartottak. A most napvilágra került jobbágylevél viszont azt bizonyítja, hogy még olyan falvak is küldtek pénzt a magyar hatóságoknak, amelyek mélyen bent feküdtek a megszállt területen és ahova a végvári kapitányok hatalma nem érhetett eí Nyilvánvaló tehát, hogy a sombe- reki jobbágyok önként, önzetlen hazafisággal adóztak a királyi Magyarországnak, ily módoh támogatva a végvárak ellenállását. A levél- és pénzküldés nem volt veszélytelen vállalkozás, hiszen Somberek Veszprémtől kétszáz kilométerre fekszik, ami a régi út- és közlekedési viszonyok között óriási távolságnak számított. A küldeményt egy Mihály nevű gör- csönyi rabra bízták a sombe- reki jobbágyok, mivel — mint írták — „föl nem merünk menni (Veszprémbe) az török uraktól". A levélben utalás történik arra, hogy a faluban élő nemzetiségi lakosság is adózik a magyar hatóságoknak: a sombereki rácok — szerb eredetű telepesek — ugyancsak Veszprém várába küldték adományaikat. Az 1661-es jobbágylevél az első olyan ismert irat, amely a hódoltság idején Baranya földjén keletkezett és a baranyai nép életéről ad hírt. (MTI) 1971. április 2-ft A gyíijtőtábor tagjai házról házra járva tudakozódtak, fényképeztek, Három év alatt ?0 százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem 250 000 lakás épült, 59 000 megszűnt
