Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-20 / 91. szám

I 1 Mu nkáslakás hetvenkét tolnai családnak Mozgalmasak ezen a tava­szon a hétvégék a tolnai Új­telepen, a Víztorony utca és a Sport utca között. Építkeznek. Az elmúlt hetekben az aká­cost irtották ki, az évek óta felgyülemlett szemetet hord­ták el (ez volt az Újtelep sze­métdombja). a terepet egyen­gették az építők. Pontosabban: építők és építtetők egy sze­mélyben. Hamarosan megkez­dők az alapárkok kiásását és az alapok betonozását, hogy aztán — rövid időre — átad­ják a helyet a hivatásos épí­tőknek. a Dunaújvárosi Ház­gyár darusainak, hegesztőinek, szerelőinek, szigetelőinek. Az ősszel huszonnégy tolnai munkáscsalád költözik be új otthonába, 1975-ben pedig to­vábbi negyvennyolc. Azután következik a parkosítás, ami után — és most adjuk át a szót Hámori Ottónénak, a Há- mán Kató Lakásépítő és Fenn­tartó Szövetkezet elnökének: — „Ez lesz Tolna legszebb lakótelepe”. A nagyszabású akció —ami­re a napokban hívta fel fi­gyelmünket tudósítónk, Görgé- nyi Zoltán — két éve kezdő­dött. Akkor kezdték el — kez­deményező a pamutszövőgyári pártszervezet és szakszervezeti bizottság, valamint a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkársága volt — a lakásszövetkezet szer­vezését. Az indok közismert: Kevés a lakás, sok fiatal há­zaspár lakik albérletben, vagy a szülőknél. Kell a lakás. Az előkészítő bizottság megindí­totta a munkát. Sokat szalad­gáltak. kilincseltek: összehoz­ni a tagságot, tárgyalni terve­zőkkel. kivitelezőkkel, felmér­ni az anyagi lehetőségeket, egyeztetni az igényeket — jó is legyen, tágas is legyen, kor­szerű is legyen és ami a leg­főbb: olcsó is legyen és végül: minél hamarabb készüljenek el a lakások. A tanács már eleve felajánlotta segítségét, támogatását és ami ebben az ügyben a legfontosabb: min­den érdekelt szerv, hatóság, vállalat azon volt. hogy segít­sen a lakásra váró tolnai csa­ládoknak. Problémát okozott, hogy hol legyen a Lakótelep. A pamut- szüvőgyáriak a gyár közelében szerették volna, a lakásszövet­kezeti tagokból a legtöbb — egyharmada — pamutszövő­gyári, de ez különböző okok miatt nem ment. Végül is a község déli részén, az Újtele­pen jelölték ki a helyet. A tanács ingyen bocsátotta ren­delkezésre a területet, csak közműhozzájárulást kér — la­kásonként 12 000 forintot, ami töredéke a tényleges közmű­vesítés! — úthálózat, víz. vil­lany. csatornázás — költsé­geknek. Aztán: milyenek le­gyenek a házak? Tárgyaltak több kivitelező­vel — az egyik túl drága lett volna, a másik csak négyeme­letes házak építését vállalta és „természetesen” kulcsátadás­sal, a mi egyenlő a magas költ­séggel. Végül is a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkársága javasolta: meg kellene nézni a | dunaújvárosiakat. Az ottani házgyár éppen ilyen társas­házak gyártására, szerelésére rendezkedett be. és hajlandó ' „csak” felépíteni, összeszerel - jni a házakat, az előtte és utá­na lévő munkákat ki-ki úgy végzi el és olyanra csinálja, ahogyan és amilyenre akarja, tudja. „Tanulmányutak” Szé­kesfehérváron. Polgárdiban, Lajoskomáromban, Mezőfal­ván — ahol már épültek ilyen házak — például Székesfehér­váron 160 lakás és újabb 180 van folyamatban — a rajzok megmutatása az érdeketeknek, közgyűlés közgyűlés után és végül döntés. A dunaújvárosi panelházak mellett. Négy, illetve nyolc lakásból álló egyemeletes társasházak lesznek. Minden lakás külön utcai bejárattal. Az alapozást nem vállalja a házgyár, azt a tulajdonosok végzik el. Ugyanígy a parkettázást, víz- és villanyszerelést, festést, mázolást (aki akarja, tapétá­zást). A házgyár a székhelyé­hez közelebb eső városokban, községekben 124 ezer forintért szállított és szerelt egy-egy lakást. Tolna messzebb lévén, itt 130—135 ezerbe kerül majd. A költségek — ha hivatalos áron számoljuk — az elvég­zett és elvégzendő társadalmi munkát is 290—300 ezer fo­rintra rúgnak lakásonként. És mindezért egy-egy hetvenkét négyzetméter alapterületű komfortos lakás. A lakások előtt élőkért, hely a garázs­nak. mögöttük pedig kamrá­nak, aminek a terve szintén elkészül, de a kivitelezésről ki-ki maga gondoskodik. Ki-ki maga — ez persze nem szó szerint értendő. Mert itt a hetvenkét lakásszövetkezeti tag közösen végez mindent. El­végezte a durva tereprendezést — az Aranykalász Tsz marko­lógépet és pótkocsis vontatót adott, a Volán és a pamut­szövőgyár is járművet — a szövetkezet tagsága már „ösz- 6zegyűjtött” — egyelőre csak papíron, de nem kétséges, hogy a felajánlást követi a tényleges intézkedés — tizen­egy betonkeverő gépet az ala­pozáshoz. A hetvenkét tag- család közt akad minden épí­tési-szerelési szakma képvise­lője. így a szakipari munkákat is el tudják közösen végezni a szövetkezet által másodállás­ban alkalmazott építészmérnök irányításával. Kéuszázkilencven-háromszáz- ezer forintba kerül egy-egy lakás. Ebből lejön a meglévő, vagy vállalt gyermekek utáni 30—30 ezer forintos szociális kedvezmény. A megmaradó összeg 25 százalékát kell kész­pénzben befizetni. Azaz nem készpénzben, hiszen az elő­törlesztésből vonják le a tár­sadalmi munka értékét is. La­kásonként tehát 40—50 ezer forint jut egy tagra. Húszezret már mindenki készpénzben be­fizetett. Ebből fedezték a ter­vezési költségeket (a tanács is hozzájárult 80 ezer forinttal) és fizetnek ki még az idén 720 ezer forintot. A többi OTP-kölcsön, harmincöt évi törlesztésre. A „felvonulási épü­let” egy kimustrált busz lesz, ennek megvásárlása is „folya­matban van”. A hetvenkét lakásszövetke­zeti tagból már 68 megvan, ők nemcsak beléptek, hanem , be is fizették a húszezer fo­rintot. Ez az adat egyébként naponta változik, nem kétsé­ges, hogy mind a hetvenkét hely „betelik”. Rövid statisz­tika a 68-ról: átlagéletkor fe­leségeknél 25, férjeknél 28 év. A szövetkezeti családok gyer­mekeinek száma 54. A vállalt gyermekek száma 67 (közülük néhány már útban van). A szövetkezeti tagság közül hat­van a munkás és nyolc az alkalmazotti család. Jelenleg albérletben 13. szülőknél 42, szolgálati lakásban lakik, vagy vidékről jár bé 13 család. A hatvannyolc közül huszonöt a pamutszövőgyári, tíz a többi a Volán, a selyemgyúr és más vállalat dolgozója, ktsz-tag. JANTNER JÁNOS Kiváló ipari szövetkezetek A könnyűipari miniszter az 1973. évi szocialista munka­versenyben elért kiemelkedő eredményekért három Tolna megyei ipari szövetkezetét tüntetett ki a „Kiváló ipari szövetkezet” címmel. A Szek­szárdi Szabó Szövetkezetei, a „Kövendi Sándor” Tolna me­gyei Cipészipari Szövetkezetét, valamint a Tolna megyei Szol­gáltató Ipari Szövetkezetei. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter a Bonyhádi Építőipa­ri Szövetkezetnek, valamint a Paksi Körzeti Építőipari Szö­vetkezetnek adományozta a „Kiváló ipari szövetkezet’’ cí­met. A kohó- és gépipari mi­niszter elismerő oklevelét a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet nyerte eL A Tolna megyei KISZÖV el­nöksége hat szövetkezetét ré­szesített elismerésben az 1973. évi jó munkáért. Az elnökség vándorzászlaját a Tamási Ve­gyesipari. a Bátaszéki Fémipa­ri. a Tolna megyei Ruhaipari, valamint a Dunaföldvári Fa­ipari Szövetkezetnek, adomá­nyozta. a „BONY” Bonyhádi Cipőipari, valamint a duna­földvári „Földvár” Gumiipari Szövetkezet elismerő okleve­let kap. Ölvén propagandistát tüntettek ki Lenin közelgő születésnapja alkalmából a megyei pártbi­zottság propaganda- és műve­lődésügyi osztálya bensőséges ünnepség keretében vendégül látta azokat a társadalmi mun­kásokat, akik propagandista tevékenységükkel a legtöbbet tették a marxizmus—leniniz- mus igazságainak terjesztése érdekében, ötven propagan­dista kapott Lenin mellképét ábrázoló emlékplakettet. Az ünnepséget István Jó­zsef, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg, majd Király Ernő, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottságának titkára mondott beszédet. Be­szédében hangsúlyozta a pro­pagandisták felelősségét igaz­ságaink terjesztésében, elisme­réssel szólt arról a munkáról, amit a kitüntetett elvtársak végeznek. Beszédében Lenin­ről szólva hangsúlyozta: „A történelem kétféle nagy em3 bért ismer. Az egyik, akineld neve mellé valamely megtiszJ telő jelző kívánkozik. A másikj akinek a neve maga vásli la megtisztelő jelzővé. Lenin aa utóbbiak közé tartozik. Min4 den. ami napjainkban igazán forradalmi, nagyszerű és em­berséges, egyben azt is jelen­ti. hogy lenini. Ezért is mond­juk, hogy a kommunistáid egyik legnagyobb feladata LeJ nin tanításait terjeszteni, len’4 ni típusú propagandistává váW ni.” A továbbiakban Király Ernői a megyei párthizottság titká­ra, a pártunk előtt álló leg­fontosabb feladatokról szólt, éa kérte a propagandistákat, a jövőben is legyenek lelkes se­gítői politikai munkánk érvé»: nyesülésének. A kitüntetéseket az öt ven propagandistának Király Erna adta át. Elnökségi ülés a szekszárdi TESZÖV-nél Tegnap délelőtt kibővített elnökségi ülést tartott a Szek- szárd és Vidéke Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsé­gének elnöksége, az ülésen, részt vett Somorjai Sándor, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lyának vezetője, is. Elsőként a szövetség terü­letén működő termelőszövet­kezetek elmúlt évi eredmé­nyeiről esett szó. Megállapí­tották, hogy a termelőszövet­kezetekben tovább erősödtek a vállalati gazdálkodás ele­mei. javult a tervszerűség, a közös gazdaságok többsége jól alkalmazkodott a közgazdasá­gi szabályzók követelményei­hez. A szövetség 49 tagszövet- kezetáben a földterület ala­kulásában lényeges válto­zás nem volt. A tagok lét­száma az előző évekhez ha­sonlóan tovább csökkent, mely a kiöregedéssel és a nyugdíjazással magyarázható. Kismértékben módosult a ve­zetésszerkezet. Csökkent a ka­lászosok vetésterülete, a ku­koricáé viszont emedkedett. A munkaintenzív növényféle- ségeknél viszonylagos csökke­nés tapasztalható, de mértéke egyre inkább kisebb. Az el­múlt év során gondot okozott a fóliában tárolt, nem Szárított kukorica értékesíté­Pécsi Kesztyűgyár dombóvári üzemében ebben az évben kezdték el gyártani a lovagló- kesztyűket, Ausztria, Svájc, és az NSZK lovasai már megkedvelték a dombóvári kesztyű­ket. A piackutatók véleménye szerint még több nyugati partner fog rendelni. Fotó; KZ. se; ez még a mai napig sem megoldott. A szövetkezetek ipari növényekből, szálas, és tömegtakarmány okból jó ter­mést értek eL viszont a cu­korrépa, a burgonya és a szántóföldi zöldségfélék ér­zékenyen reagálnak a szélső­séges időjárásra. A kertészeti termelésben, s ezen belül a friss zöldség termelésében lé­nyeges előrehaladás nem tör­tént. Az; előző évekhez ha­sonlóan problémát okozott, hogy nem volt elegendő al­katrész. Emelkedtek a szo­ciális és kulturális alapok, a részesedési alap és a fejlesz­tésre fordított összegek. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek létrejöttük óta az: előző gazdasági évben érték el a legjobb eredményt. Ebben, az évben elsősorban az elért eredmények stabilig zálása, a technológiai színvo­nal további emelése és a ha­tékonyság javítása a cél. Az állattenyésztés területén a gyors ütemű fejlődés feltételei a legtöbb helyen adottak. A szövetkezetekben elkészített; 1974. évi tervekből megálla­pítható, hogy azokat az ága­zat elképzelései, az üzemi adottságok és hagyományok figyelembevételével készítet­ték el. A termelőszövetkeze­tek ez évben tovább növelik az őszi búza. a kukorica és a burgonya vetésterületét. Csök­ken viszont a napraforgó te­rülete, melynek termesztés­technológiája egyelőre még nem kidolgozott, megoldat­lan a gépi betakarítás. A cu­korrépa termésterülete sem emelkedik lényegesen. mely­nek oka a nem megfelelő ve­tőmag, a gyomirtószer-ellátás, s a betakarítás, melynek gé­pesítése csak részben megol­dott. Csökkenti a termelési kedvet, hogy a cukorrépa át­vételi szabványa nem alkal­mazkodott a megváltozott termelési technológiához. A termelőszövetkezetek a mű­trágya-felhasználást növelni kívánják, ezt viszont akadá­lyozza. hogy nem egyenle­tes a műtrágyaellátás, s így félő. hogy a szövetkezeteken kívül álló okok miatt csupán elképzelés marad a nagyobb arányú műtrágya-felhasználás. A szövetkezetekben elkészült tervek szerint idén kevesebb lesz a bruttó jövedelem, mint az elmúlt évben volt. A csök­kenés azzal magyarázható, hogy a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek a múlt évben kiemelkedő eredményt értek el, s ezt megtartani a mező- gazdaság sajátos adottságai miatt nem könnyű feladat

Next

/
Thumbnails
Contents