Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-17 / 88. szám

Tv-napló

Kettős ünnep

A szombat este nem mai keletű gondja a tv-nek. A mostani a változatossággal próhált gyönyörködtetni, miután jól tudjuk, hogy varietas delectat. így hát egy családba került Móricz _ és egy „megtörtént bűnügy”, az ecseri lakodalmas, Purcell és egy dzsesszegyüttes. Mintha túl sok lenne a „va- rietas”-ból.

Móricz Sári bírós jelenete

nem tartozik emlékezetes írásai közé. a népszínmű keret pedig igazán nem tett jót ne* ki. De így is megmaradt belőle Móricz kedvessége, s Horyáth Teri. Bessenyei Ferenc és Nagy István kitűnő alakítása.

A „megtörtént bűnügy*» már történelmiségivel is zavarba hoz. Hol és kivel történt, mikor történt, mert azt azért el hisszük, hogy megtörténhetett. Viszont az expozíció nagyon ügyetlen, a néző folyamatosan értesül arról, hogy ki nem lehet a gyilkos, tehát deus ex machinát vár, s nem ig hiába. Bűnügyi film alapkövetelménye, hogy ne legyen ennyire átlátszó, mert akkor nincs feszültség, nincs am; összetartsa. Mint ebben az esetben is.

Egy nagyon szép Purcell-in- termezzo után viszont újabb meglepetés várt ránk. mínusz 1 Celsius fokon, ha ugyan nem volt jóval hidegebb. Igaz, hogy már előadás előtt figyelmeztettek bűnünket, lesznek érdektelen részek is... Voltak. Mert ez az „elektronikus balettfantázia” kísérletnek sem válik be: ami érthető benne: közhely, a többi pedig sivár és unalmas. Minden műalkotás alapfeltétele, hogy valamilyen formában megközelíthető legyen. megnyissa titkát — ha ugyan van — s közüggyé váljék, mert mit ér az olyan remekmű, amit csak alkotója ért? A külföldre (!) szánt — 1 C annyira „mélyértelmű”, hogy nem tudunk mit kezdeni vele. Pedig sokan ügyködtek körülötte: soha meg nem fejthető szövegét ketten írták, zekéjét pedig, melyben hangzavar és érdektelen közhely váltja egymást, hárman szerezték. Kevesebben többre vitték volna?

Végül idézzük a szerzők rádiód jságbeli nyilatkozatát:

„Szándékunk annyi, hogy 28 percre lekössük az Önök figyelmét, de egyetlen pillanatra se kössük meg fantáziájukat. ..” Kár lenne udvariasr kodni: nem sikerült. Ez az alapjaiban elhibázott, művé- szietlen produkció nem kötötte le figyelmünket. s közben fantáziánk is elkalandozott. Arra gondoltunk, hogy kár volt. Megcsinálni és végignézni egyaránt.

Persze, Tabi László Ejnye, Cecília című vígjátékiról is elmondhattuk ugyanezt. Legföljebb Karinthy paródiájával vigasztalhattuk magunkat: Nincsen benne semmi, ámde az legalább érthető... Az viszont kevésbé érthető, hogy kettős ünnep első estéjére ifinél jobbat nem sikerült találni. A végén azért minden jóra fordult, győzött az ifjúság, igaz, hogy a jóságos. bár együgyű professzor mákos, bejglivel próbálta meghódítani a megtévedt Cecíliát, ő azonban inkább egy deli fiatalembert választott, aki csak azért jelent meg a vecsési fák alatt; hogv valamiképpen be lehessen fejezni a darabot.

Az Aranypáva minden bizonnyal a Magyar Televízió legsikeresebb vállalkozásainak egyike, melynek minden adását örömmel néztük. > ugyanilyen örömöt okozott a legjob. bakat felvonultató gálaest is. Ez az adássorozat, melynek reméljük nem marad el a foly-» tatása, egyformán szolgálta a népek barátságát, a szakembered tapasztalatcseréjét és a

nézők szórakozását, e egyben példázta azt is, hogy a népművészet ma ig él. s ma is hat. S talán az utóbbi a legfontosabb. hisz a több százezer szavazat, ami az adás folyamán beérkezett*, azt mutatja,

hogy az Aranypáva milliók és

milliók érdeklődését váltotta ki, Itthon és külföldön. S ez az érdeklődés megértés és szeretet is egyben, a barátság, az értékek kölcsönös tisztelete.

Cs. L.

Húsvét az éterben

48 óra alatt 103 óra rádióműsor

Két egymást követő ünnepnapon ráér az ember, és olyasmit is kiszámít, mint amit az alcímben, lévő két szám mutat. Azt ugyanis, hogy „rádió-telített” hazánk hallgatóinak nincs okuk panaszkodni a műsorszerkesztés szűkmarkúsága miatt. A Kossuth és Petőfi rádió adásideje, meg az egyelőre még (meddig?) előkelő névtelenségbe burkolózott 3. műsoré húsvét vasárnap és hétfőn 103 óra 10 percre rúgott, ami akárhogyan számoltuk is. bő négy napnyi idő, két nap leforgása alatt. Négy napba sok minden belefér és ennyi idő alatt nagyjából minden igényt, a legváltozatosabbakat is, ki lehet elégíteni.

Az ünnepi hangulatot vasárnap Búzás Andor (Faluról mindenkinek) és Boros János (Szivárvány) műsora szolgálta fél-fél órában. Előbbit a gasztronómiai örömöknek, utóbbit a „jéles napok” értelmezésének szentelték. Bő teret kapott a költészet, különös sikerrel a Cseres Miklós dr. rendezte „Költészet hete” adás negyven percében. A rádióriportot Éliás Béla délkelet-ázsiai barangolás sorozatának első része képviselte. Vakmerő vállalkozás három hét alatt féltucat országban tett útról négyrészes sorozatba kezdeni, a kezdet kissé felületesnek is tűnt. Annál kevésbé volt az Si- monffy Géza, most valóban „nemzetközi” rangot kapott rádiólexikona. a kitűnő ismeretterjesztés gazdag tárháza. A színdarabok kedvelőivel mos. tohábban bánt a sors. Darvas József; Hunyadi-ja se remekmű, de a Gyulai Várszínház előadása jóvoltából még mindig jobban iárt. aki ezt hallgatta, mint aki a balzacri termékenységgel, de nem balzac-i tehetséggel alkotó Hegedűs Géza; Flandriában nyargal a hadál-ját a 3. műsorban. Talányos. hogy erre az ismétlésre miért volt szükség. Jó volt viszont Eörsi István: Egy lá- togatás-a, tanúsítva. hogy amennyire a gépies rutin tehertétel is lehet, annyira nem az az átgondolt szerkesztés és invenció. A politikumot, a szokásos híranyag mellett, vasárnap az öt kontinens hét napja és Barcs Sándor „Tiszta szívvel” című és így is írt jegyzete képviselte.

Mindkét napon a szokásos órák jutottak a szórakoztató, könnyűzenének, de volt egykét jól sikerült komolyzenei adás is. így Kroó György Cho- pin-nak szentelt háromnegyed órája és Meixner Mihály ösz- szeállítása (Mi a titka?), mely Klempererhez vitte közelebb a

Városközpontban működő megyei intézmény

GYAKORLATTAL

RENDELKEZŐ

GÉPIRÓNŐT KERES

AZONNALI

FELVÉTELRE

Fizetés megegyezés szerint „AprfKs 120923” jelige: e c b# - ‘ (359)

hallgatót. A súlyosabb zene kedvelőinek félreismerhetetle. nül a 3. műsort szánják a szerkesztők, amelyben Wagner és Bach mellett Händel: Saul oratóriuma és Bizet: Rettegett Ivánja is szerepelt.

Hétfőn sűrűbben hallhattunk rádiószerűbb számokat. Ilyen volt a másfél órás Hang- kép-magazin; Perjés Klára: A summások utódai közt című riportja: a Sinkovits Imre—

Gombos Kati-féle: Petőfi családi album és a kitűnő „Szóljatok játszók, regölök!” Utóbbi minden írott szónál jobban bizonyította Kallós Zoltán gyűjtőmunkájának mérhetet-t len fontosságát. Jól sikerült politikai műsor volt Lipovecz Iváné (Miniszterek. mecénások, mesteremberek), a legemlékezetesebb pedig Deák Ferenc rádiójatéka. az „Inter- urbán”.

ORDAS IVÁN

A Kossuth Könyvkiadó újdonságai

MULLER ANTAL:

FIZIKAI MEGISMERÉS ÉS A DIALEKTIKUS MATERIALISTA TERMÉSZETFELFOGÁS

Engels, Lenin természetfilozófiai munkásságát vizsgálva a szerző nem pusztán elmélet- történeti érdekességű rekonstrukcióra törekszik.

Végső soron arra keres választ, hogy a dialektikus materializmus természetkoncepciójának történeti módosulásai menynyiben töltik be kettős funkciójukat: mennyiben integrálják és általánosítják a kor fizikai felfedezéseit, felismeréseit, mennyiben szolgálnak világnézeti-módszertani bázisul a tudomány továbbfejlődéséhez, az újabb eredmények értelmezéséhez.

Ez a teljesen aktuális kérdés adja meg a könyv alapeszméjét: Milyen tanulságokkal szolgál a marxizmus természetfelfogásának fejlődéstörténete ma, amikor a marxista filozófia történeti formaváltozásának vagyunk tanúi.

KEREKES GYÖRGY: KUBÁTÓL CHILÉIG

Kerekes György — aki maga is több évet töltött el Latin- Amerikában (a katonai puccsig Chilében dolgozott) — politikai- történeti művében nemcsak a változásoktól leginkább érintett országok legutóbbi 15 évéről ad elemző áttekintést, hanem őszképet az egész kontinens msg- változott gazdasági-politikai szerkezetéről, s a Latin-Amerikábart kibontakozott folyamatok tendenciáiról és lehetőségeiről.

A könyv függelékében megtalálja az olvasó a korra vonatkozó legfontosabb dokumentumokat — programokat, nyilatkozatokat, kiáltványokat, s ez nagymértékben elősegíti a mű kézikönyvként való használatát

L. V. SAPOSNYIKOVA:

A KÉK HEGYEK TÖRZSEINEK TITKA

A kötet szépirodalmi szinten írt etnográfia, gazdag történelmi tartalommal. Kiválóan alkalmas arra, hogy a gyarmatosítás igazi arculatát és a fejlődő országok problémáit megmutassa. Saposnyikov munkáiért Nehru- díjat kapott

Több éven át tanított a mád- rasi egyetemen. Itt töltött idejének egy részét arra fordította, hogy közelről megismerkedjen Tamilnad és Orisza államok érdekes életmódú és történelmű népeivel, amelyek nagyobbrészt még a matriarchátus és a patriarchátus fordulóját élik.

Ebben a könyvében a Nilgiri- hegvség törzseinek, elsősorban a todáknak az életét, múltját mutatja be.

A kötetnek nemzetközi vissza- hangja és sikere van. Méltán.

FELICE CHILANTI:

25.

— Idehozatta a fegyvereket, és meghagyta, hogy hívják össze a fiúkat. Azt mondja, mindenkinek lőnie kell. annak is, aki nem tagja a bandának.

— Helyes.

Hangos motorzúgás hallatszik a Cipibe vezető hegyi útról. Giuliano érkezik Pisciot- tával, Pisciotta köhög, tüdőbajos.

— Ezúttal ne a magatok érdekében „mókázzatok” — fordul Giuliano a maffiásokhoz. — Az ígéretek záloga különben itt van — és nyitott tenyérrel géppisztolyára csap.

Villám Ciccio, Málészájú, Fehérfenekű és Bubu mind azt mondja; Csak akkor lövünk. ha a többi város is lő.

A maffiavezér Giuliano vállára teszi a kezét.

— Sok város fog lőni a másik hegyről is. Most igazítsuk össze az óránkat: pontosan negyed tizenegykor, ez a terv.

És Giuliano hozzáigazítja óráját a maffiáséhoz.

Gnazio bátyám az arcába néz, s ráncai közül rámosolyog.

— Már nagyon sokat tettél a mi Szicíliánkért — mondja —, és megkapod majd érte a jutalmadat. A legnagyobb jutalmat is meg fogod kapni.

Átnyújt neki egy levelet, és hozzáteszi:

— A lány küldi. Monrealé- ban vár téged.

Giuliano félrevonul, szótlanul leül egy kőre, és a csillagos eget nézi. Gnazio bátyám elmegy, rövidesen hallani a távolodó autó zgj^it.

Pisciotta odalép GiulianóhOz.

— Lázas vagyok, de veled megyek. Látom, hogy nem győerek meg, de melletted leszek mindhalálig.

— Ez nagy csata lesz —

mondja a bandavezér —, és most nem leszünk egyedül. Ebben a vállalkozásban sokan vesznek részt, tíz, száz ártatlan fiú is benne lesz: szekerünket a7, urakéhoz kötjük, s az egész népéhez, meg kell hozniuk az amnesztiarendele- tet ha nem akarnak velünk együtt pokolra jutni.

A közeli Carini városkából gitár- és mandolinszót hoz feléjük a szél az estébe merült házak közül.

A zene Di Lorenzo borbély- üzletéből jön, ahol esténként tánciskola van. Di Lorenzo gitározik meg énekel, fiatal segédje mandolinon játszik. Tucatnyi fiú meg lány tanulja a háború utáni amerikai táncokat. Köztük Giuseppe Cuci- nella, a Giuliano-banda vérengző csapatkapitánya, bátyjával meg szépséges barátnőjével, az alig húszéves Angela Barruanóval. Cucinella órájára néz, a zenészeknek kiadja a parancsot: hallgassanak el, aztán az üzlet mögötti szobából magához veszi géppisztolyát. Másik négy fiú is fegyveréért megy. köztük Cucinella testvére.

A bandita megparancsolja a lányoknak, hogy távozzanak, de hallgassanak. Néhány fiú is indulna, ám őket nem engedik. A jányok közűi csak Angela Barruano marad.

A fiúk félénk, ijedt tiltakozására Cucinella durván odavágja:

— Most mindannyiunkrfak együtt kell lennünk, banditáknak és ártatlanoknak egyaránt. Giuliano parancsa!

CuCirCella a táncmesterré vedlett borbélyt meg a segédjét is magával viszi a tragikus vállalkozásra. A banditák meg az ártatlanok csapata keresztülmegy a csöndes városkán: Angela Cuci- nella mellett halad, vele akar maradni.

— Veled más tervem van — mondja a bandita, és mosolyog.

A nyílt terepen álljt parancsol a csapatnak, emberei felügyelete alatt kell várakoz- niok, amíg a lánnyal elvonul a mezőre. A csapat vár.

Monteleprében közben valaki bekopogtat minden ajtón. Fegyveres bandita lép be egy fiatal fiú, Gioacchino Musso otthonába is; megparancsolja, hogy kövesse. Gioacchino az öszvér mellett alszik, 'szalmaszákon. Arfyja, aki szintén álmából riad föl, lázadozik. szeretné visszatartani fiát. Kiabálni azonban nem mer, csak sírva motyogja:

— Mit akar még a családomtól ez a Giuliano: a múlt hónapban ölte meg Giovanni bátyámat... mért akarja most még a fiacskámat is?

— Azt akarod, hogy a fiad is úgy végezze, mint a bátyád?!

Egy másik bandita Pietro Lugullóhoz kopogtat be, ő a legfiatalabb a' fiúk közt, tizenhat éves csupán. A bandita őt is magával viszi. Közben iféhány fellármázott házból menekülni próbálnak a fiatalok, például Domenico Pretti meg a Tinervja-testvé- rek is, ám szökés közben Giuliano embereibe futnak.

Giuliano maffiavezér barátjának bátyja géppisztollyal kezében rabolja el az egyik fiút, Giuseppe Sapienzát.

— Gyere — mondja —, Giuliano meg a testvérem Cippi- ben vár.

— Miért éppen engem?

— Azt csak ők tudják.

Giuseppe Cucinella és Angela Barruano még mindig ölelkezik, közben a csapat az úton várakozik. A bandita végül fölpattan:

— Most menj haza!

A lány fölkel, átölelik és megcsókolják egymást. A lány tanácsokkal látja el a fiút, aki odamegy embereihez.

— És most indulás, Cippi- ben várnak bennünket — mondja.

(Folytatjuk)

J