Tolna Megyei Népújság, 1974. április (24. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-14 / 87. szám

f 1 I Húsvéti hagyományok Szótalan víz, métázás, mátkatál A fekete cár Történelemből jó lecke fiúknak Húsvéti sonka, hímes- tojás, ajándékozás. Ez jut eszünkbe a húsvétról, legalábbis ne­künk, fiatalabbjának. Mert az idősebbek — főként faluhe­lyen másra is emlékeznek. Hogy mire. azt csak ők tud­ják, meg a néprajzzal foglal­kozó könyvek olvasói. A húsvéttal kapcsolatos népszokásokról, hagyományok­ról kérdeztük meg a megye legdélibb községének. Bétának két idős lakóját, Berényi Im- rénét és Szántó Józsefnét.. Mindketten jóval túl vannak' már a hetvenen, téesznyugdí- jasként dolgoznak a háztáji­ban. Emlékezetük azonban friss és misem természetesebb annál, hogy szívesen beszél­nek azokról a szokásokról, amelyek elmaradhatatlan kísé. rő; voltak a lány-, vaay me- nyecskekorúak húsvétjainak. Forog a magnetofon orsója, csak jegyezni kell Berényi Imréné ízes tájszólásban el­mondott szavait. HŰ SHAGY ÓKEDD — Húshagy ókedden kezdő» dött a nagyböjt. A régi idők­ben hét hétig nem ettünk főtt ételt. Hogy mit ettünk? Majd minden háznál volt két tehén — legalábbis kettő. Az asszo- -Jiyok fejen hordták a tejet Ba­jára, ami megmaradt, elhasz­nálták. Abból készült, a x, túró,-' , tejföl, vaj. Aztán akkor még mindenki annyi halát fogha- ■ tott. amennyit akart. Miéri ettek volna a mezőben hagy­mát,' mikor rostélyon Süthet­tek halat. Öntöttek hozzá salá­tát is. így aztán könnyű volt böjtölpi. SZÓTALAN VÍZ — Nagypénteken reggel el szoktunk menni a Sárvízre, vagy a Dunára vízért. Napfel­kelte előtt indultunk egy-egy bendivel (kannaszerű "bserép- ed ény). Hát ezt a vizet mond­ták szótalan, víznek. Persze nem szólalt ám meg ez a víz nagyszombaton sem. Azért ne­vezték így, mert aki hozta, an- iúak hallgatnia kellett. Hiába kérdezte ám akárki, hogy „hol voltál?” — válasz nélkül ma­radt a kérdés. Szántó Józsefné veszi át a szót: — Ebben a vízben meg kel­lett mosakodnunk, de nem ám bent a konyhában vagy a szobában, hanem kint az .ud­varon. Akármilyen hideg volt is. nem mehettünk be. A nagyszombati ebédnél, va­csoránál a legtöbb - családban ma is asztalra kerül a főtt sonka, főtt tojás, kolbász. Ré­gen még inkább így vólt. Be rényi Imréné emlékezete sze­rint, amikor kisült a perec, el­készült a sonka, kolbász, meg­szenteltették a pappal. Amíg ezekből az ételekből nem et­tek, addig máshoz sem nyúl­hattak. Még egy kis tormát is beleerőszakoltak a gyerekekbe, ' hogy egész évben ne fájjon a torkuk. (Mennyit ért ez az óv­intézkedés? Megtudhatjuk, ha fölütjük a katolikus plébánia halotti anyakönyvét: 1879-ben 103 halálesetet jegyeztek föl, a következő esztendőben 250- et. Ez utóbbiak közül 155 volt ***m«a«> a gyedek; Ok: diftériajár­■ vány. MÉTAZAS és KARIKAzAs A vasárnapi ebéd után a lányok, legények lementek a Síkra (a falu alatt húzódó sík terület), ott aztán elkezd­tek karikázni. Körbeálltak, mindenki a kiválasztottja mellé. Népdalokat énekeltek és lassú tánclépésekkel jártak körbe. Sokszor elhangzott az a szép hátai népdal. amit Szántó Józsefné énekeit el a . kedvűn kérta Lesütött a Nap a Síkra; Jönnek én utánam sírva. Ne jöjjetek olyan sírva. Katonának vagyok írva. Á karikázásban a lányok is; legények is részt vettek. Elő­fordult azonban, hogy a le­gények a karikázás helyett- a csöngézést választották. A csöngét megnedvesített marha- szőrből gyúrták labdává. Egyik játékos dobta, a másik meg bottal elütötte. MÄTKATÄL, Á húsvéti locsolás hagyo­mánya máig él, a mátkatál hordása azonban már nem szokás. A mátkatál egy szép virágos tányérba tett perecből, széles aljú. borral téli literes­üvegből, meg a mellé rakott hímes tojásokból állt. Áz egé­szet letakarták piros, ternó- kendővel. pántlikát tűztek a tetejébe. Ezt vitték aztán a tíz-tizennégy esztendős süldő­lányok. Először bementek ve­le egy lányos házhoz, itt ki­cserélték a hímes' tojásokat. Pénzt adtak a mátkatál vi­vőknek, majd megmondták nekik, hogy melyik legényhez kopogtassanak be a mátkatál:: lal. Ez így. ment egész, estig. Húsvéthétfővel aztán vége szakadt a nagy ünnepsorazatj nak. Kezdődtek • a munkás hétköznapok, hogy a követke­ző esztendőben is asztalra le­hessen tenni a'húsvéti sonkát, tojást, kolbászt, perecet. — *y — Az ellent nem gyűlölni keU, hanem legyőzni. 1527-ben vélekedett így Or­das Iván szerint Géczy And­rás szécsényi várkapitány, amikor saját költségén kiállí­tott száz lovasa élén Cerni Jo- van -parasztserege ellen készü­lődött János király hatalmá­nak védelmében. Amint „A fekete cár” feje­zeteiből kitűnik, a magyarok által Fekete Embernek hívott vezér — egykor Zápolya János lovásza — hadával szintén nem majálisra indult, hanem a török ellen ment volna. Imi- olvasni nem tudott ugyan Cer­ni Jovan, de volt annyira szé­les látókörű, hogy nem kétel­kedett abban: a maga erejé­vel nem fektetheti két vállra a szultánt. Kért tehát ágyút Zápolyától. Nem kapott. Fer- dinándtól is kért; attól sem kapott. A király ósdi-ellenkirá- lyosdi nem á fenyegető törö­köt verte ki a Balkánról, ha­nem végkövetkezményeként „hatvanezemyi magyar és szerb vitéz csontjai felett fu­rulyázott a szél” Szabadkától Temesvárig, Szegedtől a De- libláti-pusztáig. Ordas Iván könyvében az urak Cemi Jovant és bajtár­sait nincs ezen meglepőd­ni való! — mindvégig lázá- dókként emlegetik, egy sor­ban Dózsával és népével. An­nak ellenére így, hogy Cerni Jovan nem a kizsákmányoló nemesség, hanem — ma így mondanánk: —- az imperialis­ta török birodalom ellen for­dult. Sok vér folyik a könyvben. Az író művészetére jellemző módon, „természetesen” folyik. A háborút a kései középkor­ban sem glaszé-, hanem vas­kesztyűben vívták. És öltek akkor is, ha nem kellett. En­nek ellenére csupán egyetlen istenigazán hátborzongató je­lenet akad a műben. Az, amelyben a művelt, több nyel­ven beszélő János magyar ki­rály ebédlőasztalára téteti, majd megkorbácsolja a halá­los sebből vérezve lemészá­rolt Cemi Jovan fejét. Történelemből jó lecke fiúk­nak és lányoknak — úgyszin­tén a felnőtteknek — Ordas /Iván könyve. Szigorú tárgyi­lagossággal, fanyar humorral segít a magyar történelem egyik igen szomorú fejezcie- nek, a Mohácsot megelőző és a Mohács után következő kor­nak teljesebb megértéséhez. Ezen belül bizonyára nem ke­veseket lep meg egy új, de- valóságos Török Bálint figurá­val. Török úron az Egri csil­lagok olvasója mint a török szószegés áldozatán sajnálko­zott. Más érzelmekkel viselte­tünk Török Bálint iránt, mi­hely megtudjuk, hogy egy va­dászat sikere kedvéért nem kevesebbet könnyelműsködött. el, mint Nándorfehérvár kulcs- fontosságú erősségét... Ordas Jván a Damjanich írásakor is. A fekete cár írá­sakor is ellenállt annak a kí­sértésnek, hogy szerelmi mel­lékhistóriával „élénkítse” tör­ténetét. Nyert ezzel, amint fő­leg ifjú olvasói azzal, hogy szóhasználata ez alkalommal a Damjanichénái is közérthe­tőbb. ■ A mű megjelentetésével a Móra Könyvkiadó tett értékes szolgálatot a jó könyv bará­tainak, B. Z. Április a paksi Dunán Az atomerőmű építése fel­frissítette az életet a paksi Du­nán. Dohogó vontatók tajték­ját mély merülésű, anyaggal megrakott üszályök szelik. A parthoz kiálló hajókat! uszá­lyokat keskeny palló köti ösz- sze a szárazfölddel. A világot megértő felnőttet elgyönyörködteti az újat te­érdekességet kínál a vízi jár­művek fedélzete. Bizony, a hajósoknak nem egyszer kell elhessegetniük a kíváncsisko­dó kicsiket a pallók közeléből. Úgy igaz. semmi szükség ar­ra, hogy éles kövek közé a vízbe vagy az uszályon rako­dó térbe potyogjon, a szele- burdi gyerek. Ahogyan majd feljebb csil­log a hőmérő higanya, úgy 1974. április 14. (foto: Komáromi Zoltán) népesül be maid még inkább á Duna. Megjelennek a csóna­kos kirándulók, a.vízbe 'kí­vánkozik. Több lesz a vízi biztonságon őrködő hivatásos és önkéntes rendőrök dolga. Sajnos, az iskolai előadásokon ismét el kell mondaniok, megint- volt halálos áldozata a strandkorláton kívüli fürdés-' nek;. célszerű lesz emlékeztet­niük, hogy hajó előtt 300' mé­teren belül nem szabad csó-. nakkal áthaladni, s hogy ha­jót, uszályt 30 méternél jobban' megközelíteni" szintén tilos.' mert életveszélyes.. . Pakson atomos tónak neve­zik az erőműhöz majdan veze­tő csatornát, amely most még, ■ a Dunához csatlakoztatás előtt, tiszta, langyos vizű medence. Az építők hallgatólagos bele­egyezésével az elmúlt nyáron vidáman lubickoltak benne a paksiak, de'még a-környékből ide rándulók is; Most mégnem ■ tudni, mi • lesz • • ezen • a nyáron. Nem tudni, tart-e • tovább az engedékenység, nem akadályozza.e majd a • strandolás- a munkát. Ha lehet- fürdeni az atomos tóban, úgy széD feladatra vál­lalkozhatnának az ifiúgárdis- ták Legalább a hétvégeken, a nagy forgalom idején őrköd­hetnének a fürdőzők biztonsá­gán. Egy csónak és eev mentő­öv nem a világ, — esetleg kölcsön lehetne kapni vala­honnan néhány hónapra.

Next

/
Thumbnails
Contents